Hídlap, 2006. április (4. évfolyam, 64–84. szám)

2006-04-27 / 82. szám

4 HÍDLAP • 2006. április 27., csütörtök www.istergranum.hu Kritikák kereszttüzében a felvidéki buszközlekedés Szinte teljesen megszűntek a veszteséges késő esti és éjszakai járatok Brüsszel gátolja az azbesztmentesítést? Tatabánya csak ígéreteket kapott, pénzt továbbra sem Folytatás az 1. oldalról A helyi papírgyár átszervezésének köszönhetően ugyanis elfogytak az uta­sok. „Míg a papírgyár a korábbi évek­ben négy és fél ezer környékbelinek adott munkát, jelenlegi utódja már csak ennek töredékét foglalkoztatja. Éppen a vállalat által korábban használatos há­rom műszakos termelés miatt volt in­dokolt több járat működtetése, de a munkaidővel kapcsolatos változtatások után már nem tartottuk fenn az éjszakai járatokat, hiszen azokon átlagban már csak öt fő közlekedett, ami még rész­ben sem volt elég egy vonal fenntartá­sához” - panaszolta lapunknak Csepregi, aláhúzva: az éjjeli járatok éves szinten 1,5 millió korona, azaz 10,5 millió forint veszteséget termel­tek. Egy-egy járat egy kilométer meg­tételével 30 koronás, azaz 210 forintos költség mellett körülbelül 15 koronás, azaz 105 forintos bevételt hozott. A helyközi járatok indításáról me­gyei szinten döntenek. Ennek megfe­lelően tehát helyi igényekhez is csak akkor tudnak alkalmazkodni, ha az il­letékes település is segítséget nyújt egy adott járat fenntartásához. Ilyen jellegű együttműködésnek köszönhe­tő a három települést összekötő (Garampáldot, Kisgyarmatot, és Kicsindet érintő) külön buszjárat lét­rejötte. Azokon a helyeken azonban, Legnagyobb az elégedetlenség a Pár­kány - Ipolyszakállos viszonylatban köz­lekedő járatokkal kapcsolatban. „Ezen a vonalon a korábbi évekhez képest keve­sebb busz jár” - panaszolta lapunknak Gasparik Kálmán, Ipolyszakállos polgár- mestere, aki a hét végi közlekedést egyenesen katasztrofálisnak nevezte, mert bár a településről Párkányba van­nak járatok, de Lévára és Ipolyságra szinte egyetlen egy sincs. A polgármes­ter elmondta, hogy mivel településükön működik a járás egyik legnagyobb ma­gyar alapiskolája, sikerült kiharcolniuk, hogy az intézményhez kapcsolható buszjáratok megmaradjanak. ahol rendszeresen megfelelő számú utas közlekedik, az éjszakai járatokat sem törölték - ilyen például a Pár­kány - Zselíz útvonal, de hasonlóan jó a közlekedés Párkány-Érsekújvár viszonylatában is. Csepregi Zoltán beszámolt róla, hogy az egy évvel ezelőtt a párkányi városi közlekedésből kivált nánai és ebedi buszforgalom ügye is megnyug­tatóan rendeződött. Ezek szerint Pár­kányból továbbra is a piros helyi bu­szokkal lehet Nánára, illetve Ebedre jutni, és a buszjegy ára két tételből áll, melynek egy része a város határáig számolt viteldíjat, a másik pedig az azon túli díjat tartalmazza. Az utas ugyanakkor csak egyetlen buszjegyet fizet, mert a két részletet csak az elektronikus jegykiadó gépek, illetve a számítógép rögzíti. • Berényi Szilvia Folytatás az 1. oldalról A baj csak az, hogy Tatabányán három lakótelep azbesztmentesítését is rövid időn belül meg kell oldani, a Bánhidai azért lenne a legsürgetőbb, mert ott az egészségre legveszélyesebb kék azbesz­tet használták, ez pedig hamarosan por­ladni kezd, komolyan veszélyeztetve a lakótömbben élők egészségét. A szerző­déskötés és a kivitelezés megpályáztatá­sa után a legoptimistább számítások sze­rint talán idén ősszel indulhat meg a Folytatás az 1. oldalról A belügyi főosztály vezetője például olyan feltételekkel maradhatott volna a hivatal kötelékében, ha elfogadja a személyzet, vagyis a gépkocsivezetők, portások és takarítók munkáját szerve­ző, és felügyelő munkakört. A kulturá­lis főosztály vezetője ugyan hivatalban maradt, de ő ezentúl az informatikai osztályon kapott helyet, ahol az ügyfe­lekkel való kapcsolatokat felügyelheti. Hasonlóképpen járt két további főosz­tály volt magyar vezetője, és két osz­tályvezető-helyettes is. A volt magyar hivatalvezető-helyettes munkakörét pedig egy az egyben megszüntették, leépítésekre hivatkozva. A dolog érde­kessége, hogy ugyanakkor tizenhét fő­vel növelték a hivatal alkalmazottainak számát, ami évi több millió korona többletkiadást jelent. A hivatalt olyan fokon szervezték át, hogy a korábbi fő­munka, ami így áthúzódik a jövő évre is. A hirtelen kiváló lehetőségnek látszó az­besztmentesítési támogatás tehát csak­úgy, mint a lakossági energiatakarékos­sági program, igencsak „kirakat-pályá­zatnak” tűnik. A három sikeres pályázat után kimerültek a keretek, és valószínű­leg nem is hirdetik meg újra egyhamar. A rendkívül gyors lezárás miatt maradt le a programról Komárom is, ahol már min­den készen állt a pályázat benyújtásra. • Szabó Hajnal osztályok megszűntek, és helyettük újak jöttek létre. Mivel a hivatalvezető posztjára az elnök egyelőre még senkit nem nevezett ki, így késik a munkakö­rök meghatározása és az új szerződé­sek elkészítése is. Jelenleg sokan csak ideiglenes megbízással látják el fel­adataikat. Szerdán letelt a megyei hi­vatal osztályvezető posztjaira kiírt pá­lyázatok leadásának határideje. A pá­lyázók tizenegy, azon belül pedig több főosztályvezetői helyre pályázhattak. Amennyiben a pályázók között az előbb említett magyar hivatalnokok közül is lett volna valaki, annak azzal a kockázattal kellett volna számolnia, hogy meg nem felelés esetén - amire a fentiek fényében minden esély meg­volt - még a kollektív szerződés alap­ján járó négyhavi bérnek megfelelő végkielégítést sem kapta volna meg. • B. Sz. Politikai tisztogatás Nyitra megyében Elveszthetik állásukat a magyar nemzetiségű hivatalnokok Csendélet, nagy bajusszal Felvirradt a hétfő napja. Csörög a telefon. A vonal végén baloldali ismerősöm. Dadog és fröcsög az indulattól. „Na mit szólsz? Na ugye? A csótányok meg a tetvek! Ugye? Látod, mi kell a magyar népnek?! Nem a ti Viktorotok! Hehe.” Döbbenten tartom a kagylót. Megőrült? Mit akar ez? „Eltévesztetted a számot, barátom - vála­szolom neki -, ez nem az én szótáram. Egyébként kívánom az elv­társaidnak, hogy amit négy év alatt szíveskedtek elbaltázni, most te­gyék rendbe. Kukkants bele a teletextbe, Brüsszelből már jött is a figyelmeztetés a barátaidnak. Jó mulatást. Csak az a gond, hogy a kedves barátaid a magyar néppel etetik meg, amit főztek.” S azzal letettem. Aztán elgondolkodtam. Nem elég győzni, meg is kell ta­posni egymást? Aztán pittyen a kütyü, jön egy sms: „Májustól nyomják az új ötvenezer forintost. Egyik oldalán Cicciolina lesz, a másikon Rózsa Sándor. Merthogy kurva betyár világ jön.” Szórako­zunk. Balos ismerősöm nyilván azt hitte, romokban heverve szipo­gok, pedig tudhatja, nem komálom a kétpártrendszert Magyarorszá­gon. Merthogy a magyar népet parasztok és vállalkozók, melósok és diákok, tanárok és bűvészek, keresztények és liberálisok, nemzetiek és nemzetietlenek alkotják. Annyi szegmense van a társadalomnak, hogy nem fér bele két konglomerátumba. Mindegy, ne részletezzük. Majd letisztul. Igaz, nagy ára lesz. Hanem az utóbbi négy év édes semmittevéssel telt, pedig ugye, dübörgött a gazdaság, robogott az ország. Az ám, mint a majomringató helyiérdekű! El is húzott mel­lette az összes szomszéd, a kanyarból néztek vissza eltűnőben, vi­gyorogva. És tessék, egy napig sem tartott az öröm, már jött a fi­gyelmeztetés Brüsszelből. Ezt mifelénk demarsnak hívták, annak idején a Meciar-kormány kapott vagy féltucatnyit. Ami nem a dü­börgést igazolja, sem a száguldást. Hanem a valóságot: az unión be­lül Magyarország lett a kullogó. Kedves balos ismerősöm örül neki, hogy ugyanazok kormányoznak négy évig, akiknek ez köszönhető. Lelke rajta. Majd nézheti, miféle jobbos program következik: visz- szatérés a jobbágyfelszabadítás korába. Cicciolina és Rúzsa Sőndör sztereóban fog ordítani a magyar nép fülébe. Nem tudom, ismerősöm megnézte-e a teletextet vagy a híreket. Ha igen, nyilván elégedetten konstatálta: a nemzet kapta a figyelmezte­tést és nem a kormány. Legalábbis a média így tálalta. Merthogy: a nemzet minden előtt. Főleg, ha baj van. A nemzet képviselői lázasan kereshetik az új Bokros Lajosokat, akiknek hatalmas bajsza alá nem ver be az eső, és ki lehet húzni a következő napsütésig. Túl sokba kerülnek a közhasznú alapítványok? Milliárdokba került az állami feladatok kiszervezése A Central European Management Intelligence (CEMI) által létrehozott nemzetközi kutatócsoport közelmúlt­ban napvilágot látott tanulmányában a közhasznú társaságok elszaporodásá­val és a minimálbéren bejelentett, de jóval többet keresők adóforintjainak hiányával magyarázta a magyar gaz­daság katasztrofális helyzetét. A CEMI által közzétett tanulmány azokat az elképzeléseket tartalmazza, amelyek megvalósításával megoldható lenne Magyarország jelentős költségve­tési hiányának problémája. A nemzetkö­zi kutatócsoport úgy véli, hogy az állam átláthatatlan működése hatalmas terhe­ket ró a gazdaságra. Ezek között kieme­lik a közhasznú társaságok bővülésének problémáját, amelyből arra következtet­nek, hogy az állam előszeretettel szerve­zi ki a közfeladatait közhasznú társasá­gokba, közalapítványokba vagy köztes­tületekbe. Ma hazánkban 1645 közhasz­nú társaság működik az 1998. évi alig hétszázzal szemben, amelyek 310 milli­árdnyi forinttal gazdálkodnak aligha át­látható és követhető módon. Ez a prob­léma nem először szúr szemet a gazda­sági szakembereknek. Legutóbb Sárközy Tamás professzor, a magyar közigazgatás reformjáért felelős kor­mánybiztos dolgozott ki három variáci­ót a költségvetési szervek szabályozásá­ra, melynek fókuszában a köztestületek és a közalapítványok „közpénzelherdá­Kolláth György alkotmányjogász a költ­ségvetési szervek rendbetételét kiemel­ten fontos feladatnak tartja, azonban a bevált jogi formák teljes megszünteté­sének tervét elhibázottnak nevezi. A ne­ves szakember szerint célszerűbb lenne a jelenlegi szabályozásokkal visszaélő intézményeket szankcionálni. ló” tulajdonsága állt. A legszigorúbb verzió például radikálisan korlátozná a közalapítványok helyébe lépő költség- vetési célalap felhasználhatóságát. Az idei költségvetési törvényben ettől füg­getlenül már meg is neveztek egyes köz- alapítványokat, amelyeket 2008. január elsejétől megszüntetnének. A Sárközy- féle koncepció szintén azt kívánja elér­ni, hogy az állam ne tudja mesterséges civiljogi formákba bújtatni a közfelada­tait, és hogy a közpénzek ne tudjanak ezeken a csatornákon keresztül elfolyni. A javaslat ellen azonban számos be­csületesen működő szervezet emelte fel a szavát. Esztergomban 1996. óta köz- alapítvány keretein belül rendezik meg évről évre a Várszínházi Nyári Játéko­kat. Horányi László, lapunknak elmond­ta, hogy egy idényjellegű színház üze­meltetése rugalmas szervezetet és mun­kaidőt igényel, amire a közalapítvány a legcélszerűbb és leggazdaságosabb for­ma. Horányi nem vonja kétségbe, hogy vannak olyan társaságok, amelyeken ke­resztül elszivárognak az állami források, de semmiképpen nem megoldás a ko­moly munkát végző, tisztességes, való­ban közfeladatot ellátó szervezetek elle­hetetlenítése, hiszen ez olyan - mondta- mintha a levegő szennyezése miatt ki­tiltanák az összes gépkocsit az utakról. A CEMI tanulmányt összeállító gaz­dasági szakemberek a másik problémás területnek a bejelentett munkabér és a valós juttatások közötti különbséget ér­tékelték. Mint köztudott, számos mun­káltató minimálbéren jelenti be alkal­mazottját, miközben „zsebből” több tíz-, vagy akár százezer forinttal is megtoldja a dolgozók fizetését, amely után természetesen nem fizetnek adót. A kutatócsoport szerint súlyos és fel­számolandó igazságtalanság a valós jö­vedelmük után adózókkal szemben, hogy az adófizetők jelentős része mind­össze a 62 ezer 500 forint után fizeti a közterheket. Az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal Hídlapnak nyújtott in­formációja szerint a minimálbér után adózók aránya a 2004. évről szóló be­vallások alapján 27,2 százalék volt, de becslések szerint ez a szám azóta - a minimálbér összegének további növe­kedése miatt - akár a 40 százalékot is meghaladhatja, ami azt jelenti, hogy az adózóknak több mint egyharmada csu­pán 10 százalékkal járul hozzá a költ­ségvetés adóbevételeihez. • Gábor Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom