Hídlap, 2006. április (4. évfolyam, 64–84. szám)
2006-04-01 / 64. szám
IV • HÍDLAP • 2006. április 1., szombat hídlapmagazin Holokauszt Magyaror 1944 tavaszára a szövetséges haderők sikeres előrenyomulása következtében Hitler számára Magyarország stratégiai fontossága meghatározóvá vált. Kiesése és a szovjet csapatok megjelenése elvágta volna az összeköttetést a román olajjal és a front déli részén harcoló csapatokkal. A Führer elhatározta tehát Magyarország megszállását. A megszállást a.„Margarethe”-terv keretében kellett végrehajtani. H itler a döntését március 18-án Klessheimben közölte Horthyval. Amikor azt is bejelentette, hogy a megszállásba román, szlovák valamint horvát csapatokat is be kíván vonni a tárgyalások megszakadtak, Horthy egyszerűen kirohant a tárgyalóteremből. A kormányzó és kísérete még haza sem ért Budapestre, amikor a megszállás már megkezdődött. Hitler számos követelése között szerepelt az úgynevezett „zsidókérdés” rendezése is. A tejhatalommal bíró Edmund Veesenmayer hamarosan hozzá is látott a „feladat” végrehajtásához. 1944. március 29-én jelentek meg az első zsidórendeletek. Kötelezővé tették a dávidcsillag viselését és megkezdték a gettósítást. A gettósítás azt jelentette, hogy a községek és falvak kis létszámú zsidóságát ösz- szegyűjtötték, és egy közeli nagyvárosba, vagy annak határában felállított gettóba, majd gyűjtőtáborba szállították. Ezek a legtöbb esetben téglagyárak voltak. A városi zsidó közösségeket általában egy elkerített városrészben kialakított- gettóban zsúfolták össze. A gettókat leggyakrabban a zsidók által sűrűn lakott negyedekben, vagy a leginkább leromlott környéken jelölték ki. Az egész országra kiterjedő akciót néhány hét alatt végrehajtották. A gettósítást június elejéig Budapest kivételével gyakorlatilag az ország egész területén elvégezték. A fővárosban csak jú- nius végén koncentrálták a zsidókat ún. „csillagos házakba”, amelyek nem egy elkülönült területen álltak, hanem elszórtan az egész városban. Az akció valós céljának és méreteinek megértését hatékonyan akadályozta, hogy a rendeletek értelmében zsidó nem utazhatott, nem hagyhatta el lakhelyét, telefonját, autóját, rádióját elkobozták. A vidéki városokban megszervezett Zsidó Tanácsok az ellentétes és bizonytalan hírek hallatán ösz- szezavarodtak: egyes körzetekből get- tósításról, máshonnan deportálásról érkeztek jelentések. A megkérdezett hivatalnokok az utolsó pillanatig tagadták az előkészületeket. Mire a zsidó vezetők felocsúdtak, közösségüket kívülről lezárt és őrzött gettókba terelték. Április közepe és július eleje között több mint százhetven gettóban vagy gyűjtőtáborban 437 ezer zsidót zsúfoltak össze. V Gusztáv svéd király 1944. jún. 30-án táviratban, XII. Pius pápa jún. 25-én üzenetben kérte Horthy Miklós kormányzó közbelépését a zsidóüldözések megszüntetése érdekében. A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Elnöksége és a Református Egyetemes Konvent 1944. jún. 21-én közös memorandummal fordult Sztójay Döme miniszterelnökhöz, amelyben követelte a deportálások abbahagyását, a gettók felszámolását és a kegyetlen bánásmód megszüntetését. Serédi Jusztinján hercegprímás, esztergomi érsek jún. 29-én főpásztori körlevélben tiltakozott a zsidóüldözés és a deportálások ellen, s kérte az illetékes hatóságokat, hogy „a sérelmes rendeleteket mielőbb orvosolják”. Ehhez azonban a hatalmuktól megfosztott hazai vezető körök már nem rendelkeztek elég katonai és politikai erővel. A magyarországi holokauszt megállíthatatlanul tovább folyt. • Rainer Kuriózumok pénzverésünk történetéből Bizonyára minden Kedves Olvasónknak feltűntek a Széchenyi téren folyó ásatások és vagy lapunkból, vagy a városi televízióból azt is tudják, hogy a feltárások összefüggésben vannak a dísztér kialakításának nagyszabású tervével. Azt azonban talán már nem mindenki tudja, hogy a Budapest Bank épülete előtti ásatás során nem mást keresnek a régészek, mint az első magyar pénzverőhely maradványait. Ott állt ugyanis az az épület, amelyben Szent István királyunk Magyarország első pénzét verette. Felirata „Stephanus rex” volt. 1150 táján, II. Géza idején azután az addig mér- : tékegységül szolgáló 408 grammos fontot nálunk is egy új pénzláb, a 233 grammos magyar márka váltotta fel. E kor nagy vívmánya, hogy azonos súlyú és minőségű érmeket igyekeztek forgalomba hozni. Az 1172-től uralkodó III. Béla a pénzek súlyát tovább növelte és érdekes történelmi tény, hogy az ő pénzein jelenik meg először a magyar címerben a kettős kereszt. Korának találmánya az j egylapú verettel kibocsátott érme és a rézpénz is. A vert érem mellett fontos fi- | zetőeszköz volt az ezüstrúd is, amelynél nemcsak a súly, hanem természetesen i a finomság is értékmérő volt. A kereskedelmi ügyleteknél a 1? századtól megjelennek a külföldi pénzek is. IV Béla érmein díszítőelemként már ott látható a liliom, Kun László korában pedig a magyar márkát felváltja a budai. Súlya 245,5 gramm volt. Az utolsó Árpád-házi uralkodó pénzein pedig egy oroszlán képe látható. A nagy reformot majd Anjou Károly Róbert hozza 1323-ban kelt rendeletével, amelynek értelmében 1325-ben megkezdték az aranyforintok verését, amelyek súlya kezdetben 3,52 gramm volt, Szent László képe látható rajtuk és az akkori Európa egyik legjobb és legkeresettebb fizetőeszközeként tartják számon. 1329-től ismeretesek az uralkodó ezüstgarasai is. Egy aranyforint tizenhat ezüstgarast ért. A későbbi királyok közül Mária királynő koronás dénárokat veretett, Zsigmondpénzeinek érdekessége pedig az, hogy azokon látható először a négyeit címer. O már kis értékű váltópénzt is forgalomba hozott, amelyet akkoriban „fityingként” tiszteltek. I. Ulászló korában sokat romlott az ezüstpénz minősége, V László viszont már többszörös súlyú aranyforintokat is készíttetett és korrigálta az ezüstromlást is. Mátyás idején jelennek meg a madonnás típusú dénárok, amelyek hosszú ideig kedveltek voltak, s nagyszámú veret készült belőlük. II. Ulászló korában készültek az első, tallér formájú nagy ezüstpénzek. A vegyesházbeli magyar királyok által a pénzverésre és pénzváltásra vonatkozó utolsó törvénycikkeket az 1526. május 8-án befejeződött országgyűlésen fogalmazták meg. E határozatok között kapott helyet a rézpénzverés megszüntetéséről szóló, II. Lajos aláírta dekrétum is. • Dénes Egy per apropóján Bár a reformkor politikai-közéleti vitáiban és 1848-49-ben is elhangzottak zsidóellenes érvek, kijelentések, a rendszerbe foglalt, világnézetszerű antiszemitizmus a 19 század második felében jelent meg Magyarországon. Ez nem volt speciálisan magyar jelenség. Európában egyre-másra tűntek föl az egymással is jó kapcsolatot ápoló antiszemita politikusok, mozgalmak, újságok. Bár az 1882-ben alakult Országos Antiszemita Párt hamarosan kettészakadt, majd felbomlott, a politikai antiszemitizmus szelleme kiszabadult a palackból. Gondolatrendszerének lényege az volt, hogy a bevándorolt zsidóság tudatosan bomlasztja a tradicionális, keresztény Magyarországot, és minden posztot elfoglalva a magyarság elpusztítására, vesztére tör. Erre legélesebben a tiszaeszlári per kapcsán kirobbant antiszemita zavargások világítottak rá. 1882 április 1-jén az északkelet-magyarországi Tiszaeszláron eltűnt egy Solymosi Eszter nevű keresztény lány A helyi hatóságok azzal gyanúsították meg az ortodox zsidókat, hogy meggyilkolták a kislányt, mert vallási szertartásaikhoz szükségük volt a keresztény szűz vérére. Az ügy felkorbácsolta az antiszemita indulatokat, és komoly nemzetközi figyelmet vont Magyarországra. Hiába tiltakoztak itthon és külföldön többen, mint az emigráns Kossuth Lajos, több német püspök és maga XIII. Leó pápa is a vérvád nyilvánvaló képtelensége és az uszító propaganda ellen, az antiszemiták meggyőzhetetlenek voltak. A parlamentben Istóczy Győző és Onódy Géza képviselők által is megerősített vérvád, a zsidókkal való teljes leszámolás követelése, a dunántúli és északi megyékben kitört antiszemita zavargások légkörében a Függetlenségi Párt vissza akarta tartani báró Eötvös Károlyt attól, hogy vállalja a megvádolt zsidók védelmét, ő azonban eleget tett a felkérésnek. Védőtársaival, Funták Sándorral és Horánszky Nándorral együtt minden részletében feltárta az ügyet és világos logikával szegezte szembe a koholt vádak szövevényét a valóság részleteivel. A per Nyíregyházán lefolytatott végtárgyalása 1883. június 20-tól augusztus 3-ig tartott, ezalatt Eötvös személyi biztonságát titkos testőrök óvták. Híres, hétórás védőbeszéde — melyben Eötvös jogtudása, elfogulatlansága, megfigyelőképessége, lélektani éleslátása, alapos természettudományos konzultációi összegződtek - július 3-án reggel háromnegyed 9-től délután 4 óráig tartott. A rá egy hónapra, augusztus 3-án kihirdetett ítélet kimondta a megvádolt zsidók felmentését. A Tisza Kálmán miniszterelnök nevével fémjelzett kormányzat és politikai elit keményen fellépett a perhez kapcsolódó antiszemita izgatással szemben, és elfojtotta a zavargásokat. Eötvös Károly fehér márvány mellszobra Balatonfüreden, a Szívkórház előtti téren áll. A szobrot a tiszaeszlári per után a budapesti izraelita hitközség készíttette Zalai Császár János szobrászművésszel, azzal a szándékkal, hogy Budapesten állítsák fel. Erre nem került sor, így a szobrot évtizedeken át a Dohány utcai Zsidó Múzeum őrizte, majd ez ajándékozta Balatonfürednek, ahol Eötvösnek egykor birtoka volt. • Históriás Évszázadok vagy inkább évezredek örök kérdése a rendre fellángoló antiszemitizmus mindig megújuló kialakulásának az oka. Tanulmánykötetek készültek már a témáról, filmrendezőket ihlette meg a második világháború megbocsáthatatlan népirtása, a holokauszt, de számos regényben is elő-előkerül a téma akár a középkorra, akár az újkorra vonatkozóan és valljuk be őszintén, napjainkban is előfordul „zsidózás”, elhangzanak antiszemita kitételek. Magyarországon a történet a 19. századra nyúlik vissza.
