Hídlap, 2006. április (4. évfolyam, 64–84. szám)

2006-04-01 / 64. szám

• HÍDLAP • 2006. április 1., szombat

hídlaimagazin

Elszigetelték a húsvéti sonkalázadásokat

Én, Market Place (mint bemutatkozásomkor - szerénytelenség nélkül - megemlítettem) nem tartozom azok közé a felfedezők közé, akik valójában nem mozdulnak ki a Bond Street (James) és a Piccadilly Circus, valamint a Parlament (ami errefelé nem mindig Circus) által határolt háromszögből, hogy aztán az unokái se lássák azt a vetítettképes előadást, amiért besöpri a Királyi Éöldrajzi Társaság nagy aranyérmét. Errefelé, ha ad magára a tudomány embere (vagy adnak az emberre... tallér, tallár?), akkor személyes tapasztalatok által szereti felfedezni a fehér foltokat.

A mi esetünkben ez a fehér folt egy kis fekete pötty valahol az Egyesült Európa dereka táján - illetve attól kissé lejjebb. Régen..., pontosabban most európai régens, bizonyos Prince of Bruxelles viseli az ország koronáját (kit Kátyuföldön általam egyelőre még ismeretlen okból „István, a királyaként szokás emlegetni; itt jegyezném meg különben, hogy a hungárbungárok, más néven „kátyok”, szinte fanatikusan csüggenek mindenkori felkent uralkodójukon, épp ezért szorul - talán - magyarázatra, hogy miért vetekszik nemzeti himnuszuk szövege, a „Mondd, te kit választanál?” a legnépszerűbb diszkóslágerekkel; de mindezt csak annak előzeteseként említem most, hogy érzékeltessem: nehezebb kiismerni ezt a távoli világot, mint átlépni a Rubik kockát).

Koronát említettem, de már most előre kell bocsátanom, hogy valójában forint. Aminek árfolyamát (folklór!) másodpercenként igazítják. Ennek mérésére egy hatalmas Időkereket állítottak fel, mint megtudtam azonban: idővel beázott, mivel egy Szilágyi Erzsébet nevű asszonyszemély szerelmes könnyével telesírta. (Ennek meg az volt az előzménye, hogy az utóbbi időkben - mintegy ötven-hatvan éve - akadozik a káty postaszolgálat, s a jó asszony - pékné, illetve tekintetes asszony, módra - nem tudta elküldeni levelét a szomszédos Prágába, ahol fia, a kis Matyi tartózkodik hivatalos kiküldetésben, vagy ülésben... Matyi ügyében egyelőre még nem látok tisztán: egyes ábrázolások dús, hosszú hajú fiatalembernek, mások viszont görögdinnye formájú kopasz öregembernek mutatják. Az azonban biztos, hogy Mátyás adta a kátyoknak a forintot, amit meg is érdemelnek.)

Kicsit kapkodva írom első jegyzeteimet, kevéssel érkezésem után. De erre is van magyarázat, mint mindenre. Egyrészt balszerencse (mint magánembernek), másrészt hihetetlen öröm (mint felfedezőnek).

Ugyanis egyenesen belecsöppentem a húsvéti nagy sonkalázadásba, amely valósággal elemi részecskékre szigetelte a káty (hungárbungári) társadalmat. A kátyok (s ennek előzményeire már a Nagy Bréhmben is rábukkantam) roppant büszkék a disznóságaikra. Ügy értve, hogy sértési hagyományaikra (melynek gyökerei egy bizonyos Mangal - mongol? - Ica nevéhez kapcsolódnak. Ez olyasmi, mint a „hungár marha”, csak nem olyan szürke, sőt inkább göndör és szőke, no persze, ha hihetünk a bennszülöttek elbeszéléseinek..., de egyesek szerint már erre is volt példa.)

Mióta azonban Bruxelles herceg az úr, azóta az úgynevezett „westend szabványához kell igazodni, szerencsére ez csak (kilóg a) Schengentől keletre érvényes. A kátyok - noha történelmüket számos forrongás és még több fortyogás színesítette - alapvetően békés természetű népek, ami egészen a mostani sonka-fordulatig az új helyzetben is jellemzi őket. A központi marketek (vigyázat, véletlen névazonosság!) erre alapozva szorították ki polcaikról a kátyok (hungárok, illetve - más ejtéssel [át] bungárok) jól ismert sonkaféleségeit. Ezek egyik (állítólagos) jellemzője, hogy a sertés nevű („gyesznó”) állat lábikrájából készül, s mivel ezek sokat (és kitartóan) futnak a böllér elnevezésű gondozóik elől, roppant izmosak és húsosak, ugyanakkor viszonylag kevés zsiradékot tartalmaznak. Ennek azonban (a legújabb egyesült európai kutatások szerint) hátrányos élettani hatásai vannak, például növeli fogyasztóinak életben maradási esélyeit. (Ez könnyen megzavarhatja a központi statisztikai és tervezési számításokat.) Nos, magam nem vagyok a kérdés avatott szakértője, ezért csak a fejleményekről számolhatok be röviden első helyszíni tudósításomban kedvenc lapomnak, az Allgemeine Daily Monde-nak.

Először csak helyi szinteken találkoztak a Big Place (vigyázat, véletlen névazonosság!) ellenőrei elégedetlen arcokkal (ezeket digitális kamerákkal rögzítették a bírósági tárgyalások számára), majd egyre többször lehetett hallani a káty emberek ismert szófordulatát, amellyel méltatlankodásukat szokták kifejezni: „Mirr-murr!”, illetve „Irgum-burgundi!” (utóbbit már betiltották és szigorúan „portugiser”-t kell mondani helyette). A Központ tapasztaltabb munkatársai ekkor már tudták, hogy nem szabad szó nélkül elmenni az efféle figyelmeztető jelek mellett. Most is szerettek volna gyorsan reagálni: előbb szignifikánsan (vö. szigni fika) drámaian csökkentették, majd röviddel azután felemelték a húsvéti sonkának nevezett... akármik árait. A Népi Minőség Ellenőrzési Hivatal pedig sietett közleményt kiadni, miszerint a zsír egészségesebb, mint a színhús, de viszont a halálozási ráta is javuló tendenciákat mutat, ugyanakkor a káty orvosokat visszarendelték a cunami által sújtott országokból.

Sajnos, én egyelőre még nem bírom' a káty nyelvet, így fordulhatott elő, hogy véletlenül egy „Only for káty!” feliratú market place-be (vigyázat, véletlen névazonosság!) betévedvén magam is a gyorspácba estem. (Sajnos, nem akadt a torkomon, hanem egyenesen lement.) Azóta már túl vagyok a gyomormosáson, amiben a káty orvosok - merem mondani - megközelítik az európai (egyesült) átlagot. Jelenleg lábadozom, ami - ahogy itteni barátaim mondják - kifejezetten jót fog tenni az első, egyelőre még kisebb, majd (ahogy erősödöm) egyre nagyobb kátyúk (tervezett) megmászásakor.

ígérik, hogy hamarosan találkozhatok majd a főváros (Bú, pestis) első emberével. (Nagy öröm! Számolom a napokat.) A Lord Majer azonban az ünnepeket a Húsvét- szigeten töltötte, karácsonyra azonban hazavárják. (Vagy haza, vagy az Adriánra.)

Utóbbi - erről is sokat olvastam mostanában - egy híres káty vető ember (sarló vagy kalapács, ezt nem sikerült tisztáznom); a legutóbbi olimpia után még valami pártba is belelépett, noha (sajnos) vizelettartási problémái is vannak, és az különösen ilyentájt, kampány idején lehet hátrányos (habár - itten szakértők szerint - szégyen a futás, de hasznos; különösen igaz ez nagydolgok esetén - de kisdolgoknál is hasznos előre tisztázni, hogy szedett-e Viagrát a donorunk, s ha igen, rendesen kiizzadta-e előtte, hogy beszállt a tévvizelési versenybe [ma már olimpiai szám].)

Erről, valamint Kátyúföld fölfedezésének újabb állomásairól viszont már csak legközelebb... Feltéve, ha magam is nem válók a sonkalázadások áldozatává, amire (sajnos) jó esélyem van, hiszen többen is meg akarnak hívni húsvéti reggelire. Akkor inkább egy közös dzsakucci valamelyik dunakeszi bütykös hattyúval! (Hapci.)

• Kocsis L. Mihály

Nyolcvanhét éve érkezett a Vix-jegyzék

A jegyzék, mely előre vázolta a trianoni békediktátum határait hisszük, remélünk abban, hogy a béke olyan lesz, ami a nemzetnek újjászületését, újjáépülését és további századokon át való fennmaradását biztosítani tudja. Isten áldjon, vezéreljen utaitokon!

Adja isten, hogy a nemzet jobb jövőhöz jusson munkátok által.

IHuszár Károly búcsúja a békedelegációtól a vasútállomáson/”

Az első világháborút követően hazánkban a gróf Károlyi Mihály vezetésével végrehajtott „vörös puccs” új rezsimet hozott. A friss vezetés a páduai fegyverszünet aláírása után hibát hibára halmozott, s a - hazánkat önálló hadbalépőként kezelő, s ezáltal önállóan a háború kitöréséért felelősségre vonhatónak tekintő - belgrádi katonai konvenció elfogadása után, amikor a Felvidéken már fegyverkezett a cseh - szlovák sereg, Károlyi Mihály és Linder Béla kormánya a frontról hazatérő katonákat leszerelte, s így az ütőképes haderő nélküli ország védtelenül állt a zavaros időszakot területszerzésre felhasználó kisnépek előtt.

1919. március 20-án az akkor már köztársasági elnöki posztot betöltő Károlyi Mihálynak Vix alezredes, a budapesti antantmisszió vezetője, átnyújtotta a világháborút lezáró békekonferencia által kijelölt, új demarkációs vonalról szóló jegyzéket.

Berinkey Dénes kormánya válaszában kijelentette, hogy a követeléseket, melyek szerint az Arad- Nagyvárad-Szatmárnémeti vonalat nyugati irányban, 40-50 km szélességben francia csapatok száll- nák meg, teljesíthetetlennek tartja.

Az ország és irányítói is elveszítették a talajt a lábuk alól.

Károlyi és a kormány lemondott, s a tiszavirág életű - a szociáldemokraták, és a börtönben tengődő kommunisták megegyezésével létrejött - Magyar Tanácsköztársaság lépett a helyükre.

Az általuk életre hívott Vörös Hadsereg, mely Böhm Vilmos főparancsnoksága és Stromfeld Aurél hadvezetése alatt állt, támadást indított a Felső-Ma- gyarországot megszálló csehszlovák haderő ellen. 1919. május 9-én indult meg a küzdelem Salgótarján, majd Miskolc felszabadításáért, s június közepére már a Felvidék középső és nyugati részére is kiterjedt. A csapatok elfoglalták Kassát, Eperjest, Bártfát, Zólyomot, Selmecbányát, Lévát majd Érsekújvárt.

Mindeközben Magyarország, önállóan felelősségre vonható félként várta, hogy a győztes antant- hatalmak által végre elismert vezetése meghívást kapjon a sorsáról döntő békekonferenciára.

A tanácsköztársaság bukása után, 1919. november 25-én Clerk brit diplomata végül elismerte a Huszár Károly vezette új magyar kormányt.

1920. január 5-én útnak indult a gróf Apponyi Albert vezette magyar békedelegáció. A delegáció a teljes - a világégés óta gyűjtött - iratanyagot magával vitte a vonaton. Ez négyszáz kötetnyire rúgott.

Apponyiék január 15-én nyolc jegyzéket nyújtottak át a konferencia elnökének. A második jegyzék, mely a delegációt és Magyarországot mutatta be, az „életegység” elvén kívül gazdasági és földrajzi érveket is hozott, az integritás védelmében. A jegyzék fő gondolata az ezeréves magyar állam volt, az írás külön bírálta a békefeltételeket, s a „nyelvhatárok” igazságtalanságát statisztikai adatokkal próbálta bizonyítani.

Az erdélyi kérdésről szóló másik jegyzék a néprajzi tényeket, történelmi hagyományokat rögzítette, s a magyarság és a szászság kultúrfölényéről beszélt. Emellett három lehetséges elvet mutatott be Erdély majdani helyzetére. Az egyik Magyarországhoz tartozó autonóm területként, a másik teljesen önálló területként, a harmadik pedig Romániához tartozó területként beszél róla. Apponyiék ez utóbbit csupán népszavazás útján lettek volna hajlandóak elfogadni. Erdélyen belül a nemzetiségi kérdés megoldásával külön foglalkoztak, kérték, hogy a Népszövetség e célra felállított különbizottsága kultúrautonóm területeket hozzon létre.

A jegyzékek átadása után néhány órával a delegációt a francia külügyminisztérium épületében, az un. Vörös szalonban fogadták. Itt a szövetséges hatalmak átnyújtották a békeszerződés tervezetét és ígéretet tettek arra, hogy másnap - január 16-án-Apponyi Albert szóban is kifejtheti a magyar álláspontot.

A tervezet a határvonalakat tekintve megfelelt az 1919-es - a Vix-jegyzékben vázolt rendezésnek, valamint tartalmazta a kitételt, hogy Magyarország a Nemzetek Szövetségének hozzájárulása nélkül Ausztriával nem egyesülhet. Kisebbségi előírásokat, hajózási és repülési megkötéseket közölt, a hadsereg létszámát 35 ezer főben maximálta. Hatodik része a hadifoglyokról, hetedik része a háborús bűntettekről, a nyolcadik és a kilencedik része pedig a jóvátételről rendelkezett.

A békedelegáció — a korábban a győztes hatalmak részéről már megfogalmazott béke - tervezet birtokában Apponyi Albert, ötfős bizottság előtt elhangzott, beszédébe fektette minden a feltételek megváltoztatásába vetett reményét. A híres szónoklat, az amerikai elnök, Wilson nevéhez fűződő elvekre hivatkozott: „a Wilson elnök úr által oly kiválóan szavakba öntött nagy eszmékre, amely szerint semmilyen emberi csoport, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá.” .

Apponyi ezt követően elsősorban a magyar integritás védelmére hivatkozott, földrajzi, gazdasági és kulturális érvek alapján. Másodsorban a nemzetiségi elv alkalmazásának veszélyességére hívta föl a figyelmet. Előkerült a Teleki vezetésével elkészített Vörös Térkép, mely az 1910-es népszámlálási adatok alapján hazánk nemzetiségi megoszlását tükrözte.

A beszédről később Orlando olasz, valamint Lloyd George angol miniszterelnök is elismerően nyilatkozott, azonban a békefeltételek megváltozatására már nem volt lehetőség. Azokat már sokkal korábban eldöntötték.

A delegáció a tárgyalások e szakaszának lezárulta után vonatra szállt.

A hazatérés után egy nappal, a hivatalos békefeltételekről a kormányt és Horthy Miklóst is tájékoztatták.

A Pesti Napló január 23-i számában közölte le a békefeltételeket, s hazánkon általános gyászhangulat lett úrrá. A Szent István-bazilikában Szent Jobb-körmenetet szerveztek a különböző egyesületek, testületek: „A Szent Jobb után a főpapok, köztük Csernoch hercegprímás következett, a herceg- prímás után, kócsagtollas sapkában, egyenruhában József főherceg és fia, utánuk dr. Huszár Károly miniszterelnök, Horthy fővezér, ezek mögött pedig a kormány összes többi tagjai és közöttük a magyar békedelegáció elnöke, gróf Apponyi Albert...”

Csaknem 4 hónap múlva - egy újabb a feltételekben változásokat nem hozó párizsi utat követően, 1920 május 6-án delegációnk kézhez kapta a szerződés végleges szövegét, s május 10-én összeült a Nemzetgyűlés, hogy megtárgyalja a feltételeket.

1920. június 4-én a Nagy-Trianon palotában Bemard Ágoston munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ aláírták a Simonyi-Szemadam kormány megbí- zottaiként a Szövetséges és Társult hatalmakkal az első világháborút lezáró, hazánkra vonatkozó békediktátumot.

Az aláírás előtti pillanatban Magyarország területe, Horvátország nélkül 282 ezer négyzetkilométer volt, 18,2 millió lakossal. A béke 93 ezer négyzetkilométert hagyott meg, 7,6 millió lakossal. Romániához csatoltak 102 ezer négyzetkilométert, 5,2 millió fővel, Csehszlovákiához 63 ezer négyzetkilométert, 3,5 millió fővel, Jugoszláviához 21 ezer négyzetkilométert, 1,6 millió fővel és Ausztriához 4 ezer négyzetkilométert, 292 ezer lakosával.

A megcsonkított Magyarország szomszédságában létrejövő „nemzetállamok” területére 3, 5 millió magyar és 1 millió német nemzetiség került.

• Szabó Anita Éva