Hídlap, 2006. február (4. évfolyam, 22–41. szám)
2006-02-18 / 35. szám
2oo6. február 18., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 7. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Valentin-nap után Február 14-e Valentin, magyarul Bálint napja. Ki volt Valentin? Nem könnyű válaszolni erre a kérdésre. Az egyik könyvben azt olvashatjuk, hogy két Valentin volt, kiknek történetéből egy legenda született, mások vitatják, hogy ketten lettek volna, egyes források viszont három ValentinrŐl beszélnek. A rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavaszünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat, és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére. Az ünnep éjjelén a fiatal nők belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak belőle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak. Valentin-nap azért van, hogy megünnepeljük egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a romantikát, amikor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek. Szent Valentinra úgy emlékezünk, mint a szerelmesek védőszentjére. Annyi bizonyos, hogy a szerelmesek egymás iránti hevülésének egyik legjellemzőbb megnyilvánulása, ha megcsókolják egymást. Esztergomban a negyven évnél idősebb ’ korosztályból nem is volt igazán szerelmes az, aki szíve választottjával legalább egyszer ne csókolózott volna a Duna partján, a Palkovich- padon. A fiatalabbak közül, aki nem tette volna meg, sürgősen pótolja! Ami a csókolózást illeti, bizony sokat elárul, hogy miképpen, hányszor és milyen hosszan csókolunk. A csók a futó puszitól a mély, nedves csókig minden lehet. A Káma Szútra talán éppen azért foglalkozik a csókkal olyan részletesen, mert gyakran nem fordítanak kellő figyelmet rá. Van „hajló csók”, „egyenes csók”, „elforduló csók” „szorító csók” és Isten tudja, még hányféle. Egy átlagos csók tíz másodpercig is eltart. (Régi házastársak alig három alatt letudják.) Statisztikák és tudományos megfigyelések özöne szól e természetes érzelmi megnyilvánulásról. Hitte volna? A csók lélektanával és fiziológiai hatásaival ma már külön tudományág foglalkozik. Nos, a rekordot nem Clark Gable és Vivien Leigh, az Elfújta a szél két főszereplője tartja. A világ leghosszabb csókja Dror Orpas és Carmit Zubera között csattant el, és több mint egy napig — egész pontosan harminc órán és 45 percen át - tartott. Szerelem ide vagy oda, jó szívvel senkinek sem ajánlható, hogy utánozza őket: a csókorgia után a párt kórházba kellett szállítani, annyira kimerültek. Kellő önmérséklettel művelve ugyanakkor csodálatos eredményekre számíthatunk a rendszeres csókolózással. Bársonyos, sima bőr, telt ajkak, rózsás orcák - kitartó csókkúrával mindezt elérheti! Sőt valamelyest az alakjának is jót tesz vele, hiszen egy szenvedélyes, egy percig is eltartó csók nem kevesebb, mint tíz kalóriát emészt föl. Desszertként romantikus séta javallt a Kisduna sétányon, s már le is van tudva az esti kocogás. A rendszeresen csókolózók minimum öt évvel tovább élnek, mint mások. Ennek oka, hogy egy érzéki csók úgy hat a szívre, mint nagyjából száz méter futás: a percenkénti pulzuss'zámot 130 fölé emeli, a légzési teljesítményt megötszörözi, a vérnyomást megnöveli. Megdolgoztatja a pajzsmirigyet, a hasnyálmirigyet és a vesét. Hogy ráadásul még 34 arcizmot is megmozgat, az már csak hab a tortán. Szenvedélyes csókolózók megspórolhatják aerobictanfolya- muk árát. Igaz ugyan, hogy a csók világnapja július 6-án van, ám Valentin napkor sem árt kellően tájékozódnunk a dolgot illetően. • Varga Péter Dénes Sors bona, nihil aliud „Jó szerencse kell, semmi más” - választotta jelmondatául e régi latin mondást a költő' Zrínyi Miklós. Tragikus fricskája a történelemnek, hogy e nagymúltú és nagytekintélyű főúri családot épp a szerencse kerülte el. Arról, hogy ennek a kivételes horvát származású famíliának mennyi szenvedést kellett átélnie, legjobban gróf Zrínyi Ilona életét és történelmi pályafutását megismerve lehetünk tanúi. A már életében nagyasszonyként tisztelt grófnő, később fejedelemasz- szony 1643-ban született, és ma 303 esztendeje, 1703. február 18-án halt meg Galatában, száműzetésben, abban a városban, ahol Szent Pál apostol hirdette, hogy „ragaszkodjatok a szabadsághoz”. A család drámába illő története leghíresebb felmenőjével Zrínyi Miklóssal, a szigetvári hős ismert sorsával kezdődött, kinek testvérei is mind a török elleni és a hazát oltalmazó szabadságküzdclmek mártírjai lettek. Nagybátyja a politikus, költő és hadvezér a „birodalmi” vadkannak esett áldozatul. Édesapját gróf Zrínyi Péter horvát bánt és anyai nagybátyját, gróf Frangepán Ferencet 28 éves korában vesztette el. Lipót császár 1671-ben Bécsújhelyen lefejeztette őket. Ekkor börtönözték be Grazban édesanyját, gróf Frangepán Anna Katalint, aki a rabságban megtébolyodott és három év múlva halt meg. Egyetlen fiútestvérét, gróf Zrínyi Jánost, aki Habsburg katonatiszti szolgálatban állt, a császár elfogatta és nevétől is megfosztotta. Hosszú ideig Kufstein várbörtönében majd Grazban tartották fogva, mígnem 20 év gyötrelem után a börtönben hunyt el 1703. november 11-én. Gróf Zrínyi Ilonának, ennek a kemény jellemű, de igen melegszívű asszonynak a sorsa I. Rákóczi Ferenccel kötött házasságával sem vált könnyebbé. Apósa, II. Rákóczi György fejedelem a török elleni ütközet során esett el. Férje I. Rákóczi Ferenc fia születése után 3 hónappal meghalt. Második házassága gróf Thököly Imrével csak rövid ideig volt szerencsés. A fejedelemasszony Munkács hős védőjeként vívta „Dávid és Góliát” küzdelmét, ellenállva a Habsburgok megosztó, testvérharcot provokáló politikájának. Miután elárulták a hős védőt, I. Lipót császár Bécsbe hurcoltatta Zrínyi Ilonát, akitől rövidesen örökre elszakították kisgyermekeit. Háromévi rabság után Thököly Imre kiváltotta fogoly feleségét, akivel életük végéig a török birodalomban örök bujdosás és száműzetés lett a sorsuk. Halálos ágyán még arra kérte környezetét, tudassák fiával anyai áldását. Hamvait 1906-ban hozták haza Konstantinápolyból. Kassán helyezték örök nyugalomba. • Rainer Kalendárium Az első kínai árus megjelenéséről adott hírt az egyik környékbeli lap száz évvel ezelőtt. Számos megrázó haláleset is történt a térségben ekkor, valamint a pálinka árusításának korlátozása is felvetődött ekkor. A kínai árus megjelenéséről az Esztergomi Lapok „ Tsi uü ju ujii” címmel a következő írást közli február 18-án. „Ez a kimondhatatlan szó egy élelmes kínai legénynek a neve, aki tegnap és tegnapelőt méltó feltűnést keltve apró kínai szobrokat árusított a kávéházakban. A jó Tsi uü ju ujii Sang-baj-ból indult világgá, bejárta Európát és most elvetődött ide hozzánk is. A sárgabőrű\ mandulaszemű czopfos atyafi elég jó áron 10-20 árulgatta koronákért a hatalmas Konfutse és a mindenható Budha istenek szobrait. ” A jó szokás, vagyis az alacsony árak máig megmaradtak, de most már boltokból árulják portékáikat. A két sajnálatos haláleset egyikéről az Esztergom számol be február 18-án. „Gorszky János fővárosi lakos eljött f. hó 14-én Pilismaróthra, hogy ott Pintér Károly nevű rokonának lakodalmán mulasson. A különben vérmes ember a lakodalom minden jó oldalát kihasználta, nagyokat ivott és nagyokat evett s hogy ezt kissé le is rázza, táncolt is. a jókedv a lakodalmon nem lehetett az utolsó, mert másnap reggel 6 órak'or még javában táncolt a násznép és még talán tovább is mulatott volna, ha egy tragikus dolog meg nem akasztja a ri- valgó derültséget. A legvigabb csárdás közben ugyanis a frissen aprózó Gorszky összeesett és táncosnőjének legnagyobb rémületére élettelenül terült el a földön. A zene elhallgatott és mindenki a földön fekvő ember köré gyülekezett. Először azt hitték, hogy csak a bor ártott meg neki, de az előhívott orvos halált konstatált. A lakodalmas nép az uj párnak különböző jóslatokat téve oszlott el. ” A másik eset még korábban történt, de bizonyossá csak most vált, hogy arról az apácáról van szó, aki decemberben tűnt el Esztergomból. Az Esztergom és Vidéke írja február 22-én. „Apáca a Dunában címen a fővárosi lapokban egy hir jelent meg, mely szerint: Duna-vecsén f. hó Il-én egy apáca ruhában lévő 30-35 éves női holttestet fogtak ki a Dunából. Kőkötőjébe 21. szám van hímezve, derékövében pedig S. M. monogramm. Minden jel arra vall, hogy a kifogott hulla Szeilinger Mária hullája, ki a vöröskereszt kórházban mint ápoló apáca működött s aki december 10-én pillanatnyi elmezavarban ölte magát a jelek szerint Szentgyörmezőnél a Dunába, s aki már egy ízben ugyancsak ily körülmények között Egerben kísérletté meg az öngyilkosságot. ” Vasárnap szüneteltetni akarták a pálinkamérést, ám ez a törekvés száz év alatt valahogy lekerült a napirendről. Az elgondolás - amelyről szintén az Esztergom és Vidéke számol be - minden esetre érdekes. „A magyar alkoholellenes mozgalom hivatalos lapja nagy társadalmi akciót indított az italmérési üzletek vasárnapi munkaszünete érdekében. Az Országos Alkohol-bizottság most terjeszt fel a kereskedelmi minisztériumhoz kérvényt a pálinka árusításának megszorítása ügyében. Szombat estétől hétfő reggelig kívánják betiltani a pálinkaárusitást, amit a művelt államokban már rég megtettek. ” És hogy részben máris alkalmazták a tervezetet, arra következő hír jó példa. „Elcsípett házalók. Dorusák József és Trtusek János budapesti lakosok fenyvesmadarakkal jártak városunkban házalni, miközben pálinkát is árusítottak. Rendőrségünk nyakon csípte a csalásokat s átadta a fogyasztási adót ellenőrző közegeknek. ” És végül egy visszatérő probléma, amely jelzi, hogy az utak állapotára már száz évvel ezelőtt sem sikerült hatékony megoldást találni. Február 18-án a nánai útról a következőt írja az Esztergomi Lapok: „A párkánynánai indulóházhoz vezető út kérdése ismét felszínre kérült. Kiderült, hogy az útvonal ideiglenes rendbehozatala egy fabatkát sem ér, mert az út most éppen olyan siralmas állapotban van, mint a javítás előtt. Úgy vagyunk, hogy néhány napi eső az utat istnét járhatatlanná fogja tenni. Bízunk a főispán Ígéretében, hogy az odiózus de a kereskedelmi forgalom tekintetében nagy jelentőségű utat az állam mihamarabb átveszi és illő jókarba helyezi. ” • Gál Kata
