Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)
2006-01-07 / 5. szám
• HÍDLAP • 2006. január Z, szombat Indiai ma Villamosszék Hitlernek Hitlert bíróság ele akarta állíttatni es az elektromos székén kivegeztetm. Sztálinra kifejezetten felnézett. Charles de Gaulle-t túl nagyképűnek tartotta. Most 60 évvel a háború után a brit kormány megengedte Churchill titkos feljegyzéseinek leközlését. Amennyiben Hitlert sikerült volna brit kommandósoknak elfogniuk és Londonba szállítaniuk, Churchill azt tervezte, hogy egy gyorsan ítélő katonai bíróság elé állítja és kivégezteti. Erre a célra direkt az USA- ból akart egy villamosszéket hozatni. Naplója szerint a náci kormány tagjait minden külön tárgyalás nélkül agyon akarta lövetni. A brit premierminiszter szerint még a bíróságot sem érdemelték meg a nemzeti szocialista párt nagyjai. „Egy háborús bűnösöknek kijáró tárgyalás csupán egy olcsó színjáték lenne” - erre a következtetésre jutott Churchill és Herbert Morrison belügyminiszter. „Hitler maga az ördög” - jegyezte meg egy alkalommal a brit kormányfő, amikor a német vezér egyik beszédjét filmen lejátszották neki. Ám nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a német kormány egyes tagjaival titkos tárgyalásokat folytassanak, mint például Heinrich Himmlerrel, az SS vezetőjével. Bár Churchill csak azért tárgyalt volna egy fegyverszünetről, hogy később új taktikával lecsaphasson a „Harmadik Birodalomra”. Amikor a német Wehrmacht már komoly veszteségeket szerzett, elzárkózott mindennemű megbeszéléstől. így amikor Rudolf Hess titokban Angliába ment, hogy tárgyaljon Churchillel egyszerűen börtönbe vetették, majd életfogytiglani fegyházra ítélték. A faji kérdés viszont érdekes mód megosztotta a brit kabinetet. Peter Grigg hadügyi államtitkár egy ülésen azt találta mondani, hogy a Buchenwaldi koncentrációstábor nem is számít igazán háborús bűnnek. A fennmaradt dokumentumok szerint Churchill nagyon letolta Grigget, és kijelentette, hogy már ez a haláltábor elég lenne ahhoz, hogy agyonlövesse Himmlert. A naplóból az is kiderül, mit gondolt a komótosan szivarozó és a sportot szívből megvető államférfi a fegyvertársairól. Jozef Sztálint kifejezetten éles elméjűnek tartotta és felnézett rá. Igaz később a hidegháború évei alatt, amikor kiderült, hogy Sztálin legalább hatmillió embert gyilkoltatott le a Szovjetunióban, nézetei megváltoztak a grúz származású diktátorról. Míg 1942-ben az mondta egy Sztálinnal folytatott beszélgetés után: „egy jövőbe tekintő nagy gondolkodó”, 1946-ban már így beszélt a szovjet vezetőről, illetve Hitlerről: „uraim tévedésből a rossz disznót vágtuk le.” Charles de Gaulle tábornok a későbbi francia államfő túl magabiztos és nagyképű volt Churchill számára. Nem is igazán támogatta a francia haderőket angol földön. Sokkal fontosabbnak tartotta a brit-amerikai hadseregek együttműködését. Egyszer majdnem erőszakot is alkalmaztatott de Gaulle ellen, amikor az személyesen részt akart venni egy tengeri hadműveletben. Churchill nem engedte fel a tábornokot egy francia hadihajó fedélzetére. Feljegyzéseiben így ír: „addig úgysem lesz igaz barátság Nagy-Britannia és Franciaország között, amíg meg nem szabadulunk de Gaulle-tól.” Ezt a francia elnök később úgy bosszulta meg, hogy megvétózta Nagy-Britannia felvételét a Közös-piac országai közé. „Gandhi csináljon, amit akar ’ Az iratok új fényben világítják meg Churchill nézeteit az indiai szabadságharcos Mahatma Gandhi-ról. Gandhi letartóztatása után, 1942 augusztusában cellájában éhségsztrájkba kezdett. A brit kormány végül szabadon engedte a már szinte haldokló férfit. Churchill viszont azt mondta, Gandhi tőle nyugodtan meghalhat, ha nem akar táplálkozni. „Gandhi maradjon csak a börtönban” - így Churchill - a brit kabinet egyik ülésén. „Vele is csak úgy kell bánni, mint bármelyik más bűnözővel.” Edward Halifax, Anglia washingtoni nagykövete, és India volt alkirálya ezt nagyon ellenezte. Szerinte nagyon rosszat tett volna országa imázsának, ha egy világhírű gondolkodót és egy békés szabadságharcost hagynának meghalni börtönében. Több miniszter is azt vallotta, ha Gandhi belehal az éhségsztrájkba, akkor az Indiában egy általános felkeléshez fog vezetni. . Várható, hogy az érdekes dokumentumok könyv formájában is meg fognak jelenni és fényt vetnek sok titkos politikai tényezőre a második világháborúban és az azt követő években. • Georg Spöttle Titokzatos múmiák nyomában Rejtélyes járatok a Keopsz piramis alatt és egy feltételezett titkos sír- kamra, ahol Tutankámon kincseit felülmúló dolgokat sejtenek a régészek. Lehet, hogy Sznofru fáraó, minden idők legnagyobb építőmestere még mindig szarkofágjában fekszik? Az elmúlt hetekben újra fellángolt a világ régészeinek kíváncsisága a Nílus országa iránt. Egyiptom, az építészet, a sebészet, az államvezetés és a mágia feltalálásának hazája. És ne is tagadjuk a világ legrégebbi és leglátványosabb vallása is itt született a kietlen sivatagot átszelő folyó keleti partján. Háromezer éven át a világtörténelem központjában állt Egyiptom. A kőkorszaktól egészen a Római Birodalom bukásáig. Az arab hódítóknak is egy romos mesevilágot jelentett, amely szerintük a tudás, a varázslatok és az ezotérika bölcsője volt. Egy magas kultúra, amely a halhatatlanságot tartotta a legfontosabbnak. Felnéztek a csillagokra és a Napra, mivel szerintük ők jelentették az örököt és a mindennap újraszületőt. A Keopsz piramis, a legnagyszerűbb épület, amelyet örökül ránk hagytak egyben az egyetlen fennmaradt részé a világ hét csodájának. A 146 méter magas „sírra” szinte sértő volt, hogy a görögök egy „pyramishoz”, azaz egy búzasüteményhez hasonlították. Az elmúlt évek úttörője a német Gartenbrink volt, mivel kamerával felszerelt kis robotjával a „piramis királynő sírkamrájából” kiindulva felderítette az úgynevezett „levegőztető járatokat”. Mint rájött egyikük nem vezet ki a szabad égre, hanem egy is kőajtóval el van zárva. Gartenbrink azt tervezte, hogy egy lézerrel megfúrja az ajtót, majd a robot átdug a lyukon egy száloptikás endoszkópot, és a régészek egy képernyőn láthatják, mit rejt a piramis titkos része. Érdekes mód az Egyiptomi Régészeti Hivatal megtiltotta ezt a beavatkozást. Zahi Hawass, Egyiptom főrégésze le- hűtötte a kedélyeket, hogy ez csak egy kultikus ajtó lehet, a fáraónő lélek számára, de nincs semmi jelentősége. A nemzetközi régésztársadalom erről másként vélekedik. Gilles Dormion francia régész egy kis radarral vizsgálta át a piramist. A felvételek kiértékelése után meg van győződve arról, hogy a Keopsz piramisban van egy negyedik, titkos kamra. Ezt szerinte egy rendkívül rafinált mechanizmussal zárták le. Bizonyos kövek faragása és fúrásnyomok erre engednek következtetni. Dormion szerint miután a kincseket és a múmiát elhelyezték a kamrában, azt több, soktonnás kőlap, felső vájatokból, leengedve zárta el a sírrablók elöl. Hawass túlzottan ellenzi a nyugati régészek kíváncsiságát. „Mit szólnának a római kollégák, ha egyiptomi régészek elkezdenének lyukakat fúrni a Sixtus-kápolnába, - így Hawass. Hasonlóan érdekes méréseket végeztek a dah- súri „Tört-Piramisban” is. Nagy valószínűséggel az eddig feltárt, 78 méter mélyen fekvő sírkamra csupán a sírrablók megtévesztésére szolgált. Sznofru fáraó (Keopsz apja) a tudósok szerint még valahol a piramisban alussza örök álmát mesés kincseivel együtt. Sznofru volt az első „igazi piramis építtetője”. Síremlékével túl akarta szárnyalni Dzsószer lépcsős-piramisát, amelyet a híres orvos és építész, Imhotep emelt. Ám mérnökei elszámították magukat. Az iszapos talaj nem bírta a piramis 3.5 millió tonnás(!) súlyát és megsüllyedt. Miután nagynehezen megerősítették az alapokat rájöttek, hogy elszámolták a piramis szögeit, és így a csúcs valahol a végtelenben találkozott volna. Az építészek végül mészkőlapokkal burkolták le a félkész piramist, amely furcsa, megtört formájáról kapta nevét. Rainer Stadelmann, berlini régészprofesszor decemberben fedezett fel egy 50 méter hosszú járatot a piramis alatt. Itt is látható milyen erők hatnak a kövekre a piramis megsüllyedése miatt. Stademann fotóin látható, hogy egyes kőlapok szabályszerűen meggörbültek a rájuk nehezedő súlytól. A járat olyan szűk, hogy csak kúszva lehet benne közlekedni. Itt is radarméréseket akarnak eszközölni, mivel feltételezhetően a közelben még lehetnek titkos kamrák és járatok. 1925-ben a Harward Egyetem régészei megtalálták Hetepheresz királynő (Sznofrú felesége és Keopsz anyja) kanopusz edényeit. A váza formájú alabást- rom edények a királynő belső szerveit tartalmazták, amelyeket a mumifikálás kezdetén a papok eltávolítottak. Ezenkívül találtak pár díszes bútort, ám a kamrában lévő alabástrom szarkofág üres volt. Abban minden régész egyetért, hogy Egyiptom kincseinek eddig talán 25%-át fedezték fel, így még rengeteg érdekes felfedezést hozhat a 2006-os év, hála a legmodernebb technika alkalmazásának. • Karsay Luca
