Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)
2006-01-21 / 15. szám
2 extra • HÍDLAP • 2006. január 21., szombat htdlap Társadalmunk új rendje Szent István államalapítása egy sor fájdalmas, de elkerülhetetlen intézkedést igényelt. Maga a folyamat már Géza nagyfejedelem idején elkezdődött. Géza, Taksony fia volt, Árpád dédunokája, körülbelül 970 táján került a törzsek élére és ő volt az első, aki fejedelmi hatalmát az összes törzs fölé kiterjesztette. 972-ben követeket küldött Nagy Ottó császárhoz megkérve a császár unokahúgát, Gizella bajor hercegnőt fia, István számára. Ö változtatta meg az öröklődés rendjét is, az addig érvényben volt ősi törvény, a seniorátus helyett - vagyis hogy Árpád leszármazottai közül a legidősebb férfi örökli a fejedelmi címet - bevezette a pirmogenitórát. Eszerint a fejedelem legidősebb fia lesz az utód, ebben az esetben István. Ezt természetesen nem volt egyszerű elfogadtatni, épp az új törvény okán került sor összeütközésre István és Koppány között. Istvánt az államalapításban az a cél vezérelte, hogy hasonlatossá tegye az országot a nyugati keresztény királyságokhoz. Ehhez három intézkedésre volt elengedhetetlenül szükség. Ki kellett alakítani a földesúri jogok szilárd rendjét, meg kellett szervezni a világi kormányzás intézményrendszerét és úgyszintén meg kellett szervezni a magyar egyházat. Az 1000 karácsonyán vagy 1001 január elsején lezajlott koronázást követően haladéktalanul megkezdődött az egyház megszervezése, ami azonban nem volt különválasztható az állam- alapítástól. Érdemes megjegyezni, hogy abban az időben csak Szent Istvánnak sikerült önálló államot alapítania, az összes többi alá volt rendelve vagy a német-római császárnak vagy valamelyik nagyhatalmú főpapnak. Az egyház megszervezése azzal kezdődött, hogy egyházmegyéket kellett alapítani. Ezek olyan földterületeket jelentettek, amelyek az illető püspökség jövedelmeit biztosították. István két érsekséget alapított, Esztergomban és Kalocsán. Ezeken kívül szervezett még további nyolc püspökséget. Rangban kezdettől az esztergomi volt a főegyházmegye, a mindenkori esztergomi érsek előjoga volt a későbbi királyok koronázása. Az egyháznak adott földtulajdon egy egészen új típusú birtokforma megjelenését is jelentette. Nem volt elköltöztethető, oszthatatlan volt és elidegeníthetetlen. Annyira újnak tekinthető, hogy kezdetben a birtokhatárokat nem is rögzítették írásban, azok leírása majd csak a 13. századtól válik általánossá. A saját javadalmai biztosítására a legnagyobb földesúr maga a király lett. Birtokai népeit uradalmakba tömörítette, központjuk egy-egy királyi udvarház lett. A világi nagybirtok ekkoriban még csak csírájában létezett. Ezek elsősorban síkvidékeken vagy folyók mentén alakultak, határaik a gyepük voltak. A gyepük mesterséges vagy természetes akadályokat jelentettek az esetleges betolakodók ellen. Védőik a székelyek, besenyők vagy magyar őrök voltak. A harcos jobbágyokat a király a várak szolgálatára rendelte és századokba, azaz száz háztartásból álló egységekbe szervezte. Élükön a comesek, vagyis az ispánok álltak. Alattuk helyezkedett el a közrendű várnép. A vár egyébként ekkoriban leginkább „sárvárat” jelentett, az első kővár épp Esztergomban épült. A várak katonai szervezetét egészítették ki a hozzájuk rendelt vármegyék, vagyis a közigazgatási szervezetek. A „megye” szó szláv eredetű és határt jelent. Az egyik vár „megyéje” addig tartott amíg el nem érte a másikat. Kezdettől összefüggő terület volt, amelyen a legkülönbözőbb jogállású népelemek éltek. Ezek a területek alapvetően a frank grófságok mintájára szerveződtek. Szent István 45 vármegyét alapított, a várispánsá- gok száma viszont kb. 72 volt, hiszen nem minden várnak volt megyéje. A vár és a vármegye jövedelmein az uralkodó és a megyésispán osztozott. A várak mellett „vásárnapokon” piacot, vagyis vásárt tartottak. Az itt befolyt jövedelmek kétharmada a királyt, egyharmada az ispánt illette. Ez a vármegyerendszer gyakorlatilag Trianonig fönnállt. Hol több, hol kevesebb volt belőle attól függően, hogy milyen hódítás kevesbítette az ország területét vagy esetleg növelte azt. Mai megyéink már csak töredékét jelentik annak, amelyek az állam- alapításkor alakultak. Trianont követően a megyék száma 19-re csökkent. A Horthy-rendszer a nemzetgyarapítás országnövelő programjához képest hosszú távon nem tudta növelni a vármegyék számát. A rendszerváltoztatást követően kialakult egy tendencia, amely valójában a régi neveket szándékozott visszahozni. így lett az ősi Esztergom vármegyéből Ko- márom-Esztergom megye. • Varga Péter Kolumbán György írása Ne féljetek.. Ismét a megyerendszer megszüntetéséről, átalakításáról kell véleményt alkotnunk, ennek többféle oka is van. A megyerendszerünk ősrégi, első királyainktól ered. Ahogy változott az országhatár, úgy alakította ki, illetve alakította át a vármegyék területét a király. Megváltozott a békés birtoklás, amikor a trianoni döntések az ország határait a nemzet testét szétmarcangolták. Az új országhatárok olyan igazságtalan, bosszúálló döntések eredményekén alakultak ki, hogy azt a nemzet nem is akarta elfogadni. Az új határok teljes vármegyéket szakítottak le az ország ezeréves testéről, másokat pedig megcsonkítottak. A megyerendszer változása a mi számunka mindig kizárólag negatív, ellenséges tartalmat hordozott. Semmit nem javított a helyzeten a második világháborút lezáró békekötés sem. Igaz ugyan, hogy a felvidéki bevonulás után kialakított új országhatárok pár évre visszaadták Esztergom vármegye területi egységét, de ez újra összeomlott. 1945 után a megyehatár ismét megváltozott és a változás ismét csak hazugságot, a kollektiven bűnös nemzet megbüntetését hozta. Alig múlt el pár év a második világháborút lezáró igazságtalan békekötéstől, amikor újabb zsákmányoló eszme támadt az országra, megyénkre. A kommunizmus kísértete, a kékcédulás választási csalásokkal hatalomra juttatott bolsevik rendszer kezdte beteljesíteni az internacionálé megzenésített programját: „A múltat végképp eltörölni...” sátáni ötletét. Esztergom a „klerikális fészek” évtizedekre a csizma talpa alá került, még szerencse, hogy a város nevét nem változtatták „Dorog-külső” avagy „Dózsafalva” névre. Rajk László rákosista belügyminiszterként ezzel a változással fenyegette meg a régi megyeszékhelyet. A várostól a megyei intézményeket elvonták, a megyeszékhelyet megváltoztatták. Mindezek után, amikor a mára már erősen megkopott, ál- orcás rendszerváltás után Esztergom városa kérte legalább megyei jogú városi rangjának helyreállítását, - elutasítást kapott. A város életében, a közösség tudatában szinte genetikusán betonozódott be a tapasztalatunk és sérelmünk: a területi változások fogalma mindig eredménytelen törekvést takar. Kérem a tisztelt olvasót, hogy ezúttal ne féljen a megyerendszert módosító sőt teljesen megszüntető változástól. Az évszázados tragédiákkal terhes fogalom most fog új, pozitív tartalmat nyerni. A megcsonkolt Esztergom vármegye és kreált utódja a Komárom-Esztergom megye nevű művi közigazgatási kreatúra elenyészett, de ez a változás egyszer végre hasznos, a nemzet és városunk számára előnyös. Egy névleges fontosságú, kiüresedett, önmagát feladatkörökkel ellátó és azt pazarló költségekkel megvalósító szervezeti egység nyitott sírgödre előtt állunk. A megyerendszer túlélte magát, lényegében dicstelen mementója a nemzetet ért igazságtalanságoknak. A működtetésére pazarolt kormányzati pénzek a helyi költségvetéshez átengedve valóságos feladatok megvalósítását teszik lehetővé. Ne féljetek a közigazgatási rendszer megváltozásától, mert ez a mostani változás a túlélt bürokrácia búcsúja. Európa a régiók Európája legyen! Nagy lehetőségek nyílnak a határon átnyúló) szervezóídések előtt Nyugat-Európában több évtizede léteznek határon átnyúló együttműködéseket koordináló eurorégiók. A szlovák-magyar határon is számos ilyen szerveződés alakult a kilencvenes évek végén, de többségük nagyobb területet, megyéket ölel fel, valódi közösségről, közös célokról alig beszélhetünk. Az Ister-Granum Eurorégió viszonylag kicsi, az egykori Esztergom és a felvidéki Hont vármegye területén alakult, a legfiatalabb ezen eurorégiók sorában, hivatalos formáját 2003-ban nyerte el. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyértelművé tette, hogy a pályázati források megszerzéséhez a megyék helyett régiókban kell gondolkodnunk, különösen fontos szerepet kapnak a határon átnyúló kezdeményezések. A megyerendszer ilyen szempontból tehát többé-ke- vésbé elavulttá vált. „Az uniónak egyik nagy előnye, hogy megszűnik a határok értelme. Ez különösen fontos nekünk, közép-európai államoknak, és elsősorban a Kárpát-medencei magyarságnak, mert ha úgy kezdjük tervezni a jövőnket, hogy nem vesszük figyelembe, merre húzódnak a határok, akkor felújíthatjuk a régi, természetes történelmi régiókat.” - hangsúlyozta kérdésünkre Duka-Zólyomi Árpád, a Magyar Koalíció Pártjának európai parlamenti képviselője. A Trianon által feldarabolt régiók most újra egységgé válhatnak, együtt fejlődhetnek, az összefogásokat történelmi, földrajzi sajátosságok alakíthatják. Az Ister- Granum Eurorégiót is meghatározzák folyói, létrejöttekor pedig elemi fontosságú volt a Mária Valéria híd újjáépítése, mely egyfajta katalizátorként visszaállította a két part egykori átjárhatóságát, a természetes kapcsolatokat. „A célunk az, hogy Európa a régiók Európája legyen. A támogatások a választott testületeken keresztül pályázhatók meg, a regionális, megyei, helyi önkormányzatok összefogásával. Ezen a területen nagy lehetőségek vannak, erre nagy pénzösszegeket szánnak a jövőben is. Ezért fontos az olyan eurorégiók megalakulása, mint az Ister-Granum” - jnondta tovább Duka-Zólyomi. Ez a fiatal eurorégió teljesen önálló és egyedülálló kezdeményezés, száz magyarországi és felvidéki település összefogásával alakult. „Ez adja a természetes fejlődés lehetőségét, azok fognak össze, akik ■ hasonlóan gondolkodnak, hasonló dolgokat szeretnének megvalósítani. Az Ister-Granum Eurorégió sikeresen működik, de én, ahogy korábban, továbbra is arra ösztönözném az ön- kormányzatokat, hogy jó tervekkel, kitűnő lehetőségekkel igenis merjenek nagyvolumenű beruházásokban, fejlesztésekben gondolkodni, nagyobb összegekre pályázni.” - folytatta a képviselő. Nem lehet azonban megfeledkezni arról sem, hogy a régiók között nagy különbségek vannak. Az unió egyik fontos elve a szolidaritás, természetes, hogy a szegényebb területekre több támogatásnak Az Ister-Granum Eurorégiónak 2005 szeptemberében - az újonnan csatlakozó ELI országok eurorégiói közül - elsőként nyílt lehetősége a bemutatkozásra a brüsszeli Európai Parlamentben, ahol az európai parlamenti képviselők és tisztségviselők nagy érdeklődéssel hallgatták az eurorégió előadását és elismeréssel szóltak a megvalósult eredményekről. kell érkeznie. Persze az is valamiféle megoldás, hogy a felvidéki magyarok nagyszámban dolgozhatnak magyarA 100 település polgármestere 2005-ben fogadta el az eurorégió Fejlesztési Programját, mely ösz- szehangolja az eurorégiós fejlesztési célokat és elképzeléseket. A fejlesztési program ezért elengedhetetlen feltétel az eurorégiók működésében. országi, esztergomi cégeknél, vállalatoknál, de régi igény, hogy helyben is alakuljanak munkahelyek. Ilyen beruházások megvalósításához is nagyban hozzájárulhat az eurorégiókon keresztül az Európai Unió, ahogyan az Interreg programnak köszönhetően épülhetnek újjá az Ipoly hidjai vagy születhetnek különböző gazdasági, egészségügyi, kulturális és környezetvédelmi projektek. Az Ister- Granum Eurorégió méreténél fogva is megkönnyíti a személyes kapcsolatok megerősítését, lakói felismerhetik a közös identitás jelentőségét országhatároktól függetlenül. • Szabó Hajnal
