Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-17 / 247. szám
HÍDLAP • 2005. december 17., szombat hídlaj magazin Varga Péter jegyzete A diákzseb mélységei... Igyekeztem összeírogatni, hány magyar összetett szavunk is kezdődik a „diák” szóval? „Diákjogok, diákönkormányzat, diákhitel, diákigazolvány” és így tovább. Nézzük a diákigazolványok ügyét! Amint a Magyar Nemzet december 14-i számában írta, „Kizsebelik a diákokat is”. Való igaz, már 1998-ban bevezették a felsőoktatásban a csipkártyás igazolványt. Azt az igazolványt, amely számos kedvezményt biztosít a diákok számára. Igaz ugyan, hogy az említett igazolvánnyal a felsőoktatásban tanulók ezer forinttal fizetnek többet egy-egy okmányért, mint az általános- és középiskolások. Pedig szerény véleményem szerint státuszát tekintve a diák attól függetlenül diák, hogy az iskolarendszer mely kategóriájában, Uram bocsá! ranglétráján tanul. Ráadásul a csipkártyás rendszer használhatóságának feltételei nem biztosítottak, hiszen a kártyák bevezetése óta eltelt nyolc évben esztendőnként százezer diák kezdte meg tanulmányait a felsőoktatásban, vagyis eddig megközelítőleg nyolcszázezer fiatal fizetett ezer forinttal többet az igazolványokért a felsőoktatásban, mint a közoktatásban. Ez azt jelenti, hogy a diákok mintegy nyolcszázmillió forintot költöttek a ráadásul használhatatlan elektronikus okmányokra. A régi igazolványok helyett ugyanis most még drágábbakat gyártanak, amelyek bizonyos szolgáltatásokat illetően csak Budapesten használhatók. Miért van erre szüksége mondjuk a pécsi, szegedi vagy debreceni egyetemistának? Ráadásul drágultak az okmányok, áruk a felsőoktatásban 1500 forintról 5000-re, a közoktatásban pedig 500-ról 1310 forintra emelkedett. A cikk és maga az állami eljárás mindenesetre elgondolkodtató. Amikor még tanítottam a jövő nemzedékét, mindig intőleg emlegettem fel gróf Bethlen István miniszterelnökségét, aki az első világháború után hozzájutva a népszövetségi kölcsönhöz, annak kétharmadából iskolákat és kórházakat építtetett tudván, hogy csak képzett és egészséges emberekkel lehet jövőt építeni. A jelen körülmények között úgy tűnik, hogy épp a képzettség és az egészség szorult háttérbe, hiszen a legnagyobb gondokkal küszködő ágazata a társadalomnak történetesen az oktatás és az egészségügy. „Gyermek született nékünk” - énekeljük egy hét múlva az éjféli misén. Igaz, isteni gyermek. De ki viszi tovább értelmével és hitével ennek az isteni gyermeknek a tanítását, az emberi élet értelmét, ha végképpen ellehetetlenítik már diákként és egészségügyi ellátást igénylő felnőttként, esetleg ápolásra szoruló beteg emberként? Itt már valóban csak valami nagyszerű diadala az isteni igazságnak segíthet! A frankhamisítási botrány Vannak dolgok, amelyek megismétlődnek a történelemben., vannak olyanok, amelyeket a maga sutaságában véleményem szerint csak mi magyarok tudunk kitalálni. Ezek közé tartozik a ma már méltáti megmosolyogtató történet, a híres frankhamisítási botrány. Az esettel néhány évvel ezelőtt az Elet és Tudomány is foglalkozott. A magyarok többsége Franciaországban látta Trianonnak és következményeinek legfőbb felelősét, ezért választották a francia frankot célpontként. A terv szerint a hamis 1000 frankosokat a legkülönbözőbb európai — de nem francia - nagyvárosok bankjaiban váltották volna be, vagy tették volna letétbe. Az átváltásból befolyt összeget pedig az irredenta propaganda költségeinek fedezésére használták volna fel. Az akciót az az anyagi gondokkal küzdő nagybirtokos, Windischgrátz Lajos herceg vezette és finanszírozta, akinek a birtokaiból - a trianoni béke értelmében - egy jókora rész kártalanítás nélkül Csehszlovákiához került. A résztvevők különböző célokat jelöltek meg: a Felvidék felszabadítását; a csehszlovák választások befolyásolását; Trianon revízióját, új kormány felállítását, a Habsburg-ház restaurációját és így tovább. Ilyen típusú hamisításokat végeztek már az ókori Római Birodalomban, például Pannónia provinciában is. A XV században Sforza milánói herceg akarta ily módon aláásni a rivális Velence bankárainak jó hírnevét. Az angolok a francia forradalom assignatáit, majd a kialakuló- félben lévő Egyesült Amerikai Államok valutáját hamisították. Napóleon Bécs ostromakor megszerezte az osztrák bankjegyek nyomólemezeit, s azokkal nyomatott Párizsban utánzatokat szükséglet szerinti mennyiségben. Részben a magyarországi eset kapcsán, a pénzhamisítások elleni védekezésre létrehoztak egy nemzetközi szervezetet, s ezen belül minden ország egy nemzeti szervezetet is. (Így alakult meg például Nagy-Bri- tanniában 1928-ban a Scotland Yard.) A nemzetközi szervezet felvette tagjai sorába Magyarországot is. A nyomtatáshoz szükséges gépeket és alkatrészeket Bécsből és Németországból rendelték meg. A szállítók nem vizsgálták felül a megrendelés jogosságát, hiszen garanciát jelentett számukra, hogy a megrendelő intézet mögött a Magyar Pénzügyminisztérium állt. Ezek a gépek nem szerepeltek az intézet leltárában, hivatalosan soha nem vették át azokat. A mintegy harmincezer darab hamisítvány elkészülte után a gépeket összetörték, s a fémeket budapesti fémkereskedőknek adták el. Gróf Teleki Pál feljegyzései szerint az adott körülmények között e mennyiségnek legfeljebb a dupláját lehetett volna legyártani, s a költségek levonása után megmaradó mintegy hatvanmillió frank nem lett volna elég ahhoz, hogy a francia frank értékét megingassa. 1925 decemberében Jankovics Arisztid nyugalmazott vezérkari ezredes Hágában lebukott, amikor megpróbált hamis frankost beváltani. A rendőrség az ő és két társa bőröndjében összesen tízmillió frank névértékű hamisítványt talált. A holland bíróság Jankovicsot három, társait két-két évig terjedő szabadság- vesztésre ítélte. Rövid időn belül Európa számos nagyvárosában, Milánóban, Hamburgban, Koppenhágában is sikerült földeríteni terjesztőket. Végül is sem Magyarországon, sem külezerfrankosokat négyszeresükre nagyítottuk, arra gondoltunk, milyen jó volna ennek az országnak a területét is' a négyszeresére nagyítani. És amikor a papírt merítettük ki abból a vízből, akkor szemünk előtt megjelentek a gyönyörű Kárpátok vizei és folyói.” Természetesen ahhoz, hogy a büntetést elkerüljék, a hazafiasság nem lehetett ok. Az akkori törvények értelmében a pénzhamisítás bűntettét 5-től 10 évig terjedő börtön- és - kiegészítő büntetésként - pénzbüntetéssel sújtották. Windischgrátz herceget és Nádosy Imre országos rendőr- főkapitányt 4-4 évre, a többi vádlottat hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztésre, valamint pénzbüntetésre ítélték. Nagy Lajos író a Népszaváföldön nem sikerült egyetlen hamis bankjegyet sem értékesíteni. A nagyszabású büntetőpert 1926 elején, a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszéken tartották huszonnégy vádlottal és húsz védővel. A bíróság elismerte, hogy a hamisítás résztvevőit nem anyagi érdekek, hanem hazafias célok vezérelték. A vádlottak gyakran megtagadták, hogy a gyártásra vonatkozó kérdésekre feleljenek. Védőbeszédében Gerő László így fogalmazott: „Amikor mi a térképészeti intézetnek naiv, hiszékeny és a törvényekben járatlan embereivel, szakmunkásaival az ban ironikus tárcasorozatot jelentetett meg: Tanácsok kezdő hercegek számára című írása Windischgrátz herceget állítja pellengérre: „Ha én herceg volnék, nem hencegnék, hanem nyugodtan ülnék a hercegségemben..., s nem kergülnék meg soha annyira, hogy például fejjel nekiszaladjak Franciaországnak.” Az elítéltek egyébként büntetésük letöltése előtt kegyelemmel szabadultak. A frankügyben érintett beosztottak a büntetés letöltése után az intézetben folytathatták munkájukat. • Petrov Martinuzzi Fráter György meggyilkolása Mátyás halálát követően nagyszerű nevek tűnnek fel a hazai történelem palettáján! Mindenki akarta a jót, mindenki kereste a kiutat, ám a legjobb szándékok ellenére is a kiútkeresésből kiúttévesztés lett. Szerencsétlen volt a dinasztiaváltás is, Jagelló Ulászló és a Csele patakban életét vesztett II. Lajos korántsem rendelkeztek mátyási erényekkel. Mohácsot követően a különböző politikai érdekeknek köszönhetően az ország hamarosan három részre szakadt. Ne gondoljuk, hogy azok, kik bírtak némi katonai hatalommal mind gazemberek lettek volna! Természetesen őket is vezérelték önös érdekek, amint az a történelemben mindig is ismert volt, de az özvegyen maradt Habsurg Mária királyné azért is kívánta a koronát testvérének, Habsburg Ferdi- nándnak biztosítani, hogy Magyarország mögött tudhassa a Habsburg Birodalmat, annak minden hatalmával és erejével. Ráadásul a török - noha elfoglalta Budát - hamarosan el is hagyta azt. Szulejmán szultán ugyan meghódított földnek tekintette Magyarországot, ám egyelőre nem adóztatta, királyának pedig az I. János néven megkoronázott Szapolyai Jánost ismerte el. Szapolyai legfontosabb és egyben legzseniálisabb tanácsadója nem más volt, mint Utyeszenics Martinovics Fráter György A „barát” horvát-dalmát családból származott. Martinuzzi Györgyként nevelkedett Corvin János udvarában, annak halála után Szapolyai Jánoshoz állt, majd pálos szerzetes lett. Szerzetesi neve volt a Fráter György. Az országon belül folytatódtak a pártharcok ám előbb-utóbb Szapolyai és Ferdinánd belátta, hogy egymást nem tudják legyőzni, s 1538- ban Nagyváradon békét kötöttek. Rögzítették a fennálló helyzetet, s megegyeztek abban, hogy Szapolyai halála után Ferdinándé az egész ország. Ha Szapolyainak közben örököse születnék, akkor kárpótolni kell őt egy hercegséggel. I. János feleségül vette Jagelló Izabellát, a lengyel király lányát. Egy évre rá fiuk született, János Zsigmond. Ám a csecsemő mindössze kéthetes volt, amikor apja meghalt. I. János halálos ágyán megeskette György barátot, hogy mindenáron biztosítani fogja a trónt János Zsigmondnak. Fráter György így is tett, hamarosan királlyá választatta a csecsemőt. János Zsigmondot a Porta is elismerte törvényes magyar királynak, Ferdinánd azonban haddal indult Buda ellen. Fráter György a töröktől kért segítséget. Jöttek is a törökök, azonban 1541. augusztus 29-én csellel elfoglalták a várost. így a Duna menti terület végérvényesen a szultán birodalmának része lett, az ország mostmár ténylegesen három részre szakadt. Szulejmán Izabella királynéra és tanácsadójára, Fráter Györgyre bízta Erdély, a Tiszántúl és a Temesköz kormányzását, adó fejében. Fráter György erős központi kormányzatot hozott létre Erdélyben. Egy idő után azonban kiábrándult a törökökből, s Ferdinándnak akarta átjátszani Erdélyt. 1551-ben lemondatta János Zsigmondot, de megtévesztésből és védekezésül kapcsolatot tartott fenn a Portával is. így Bécsben hamarosan kétkulacsos politikával fogják vádolni, mígnem Ferdinánd parancsára Castaldó, a spanyol zsoldosvezér szállja meg a területet. Fráter Györgyöt pedig, aki ekkor mán nem csak váradi püspök, hanem bíboros is, Alvincban meggyilkolja Pallavicini Sorza 1551. december 17-én. Holtteste hetven napig feküdt temetetlenül az alvinci kastélyban. E nagyformátumú, legendás politikusnak Jókai Mór állított emléket híres regényében. • Históriás
