Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-01 / 193. szám
2005. október szombat • HÍDLAP hídlapmagazin Lehet-e kárhoztatni... ? (Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, Széchenyi István születésének 214. évfordulóján.) Lehet-e kárhoztatni a kínaiakat, mert államiságuk hatezer éves? Lehet-e kárhoztatni az olaszokat, mert múltjuk a nagy Római Birodalomban gyökerezik? Kárhoztathatók-e a kelták, mert korábban szerveztek birodalmat a szülőföldünkön, mint mi? Lllcnscgeink-e a gallok, frankok és a germánok, mert ugyanazt akarták, amit mi akartunk? Miért ne lehetnének társaink a horvátok és a csehek, hiszen nemzeti történelmük egy időben épült fel a miénkkel, vagy a lengyelek, akiknek a sorsa a mi sorsunkhoz volt hasonló? De bennünket sem kell gyűlölni, csupán azért, mert népünk európai történelme jóval meghaladja az ezer évet, és államiságunk ünnepét, több mint ki- lencszáz éve ugyanazon a napon, augusztus 20-án tartjuk. Furcsa lenne, ha azért nem szeretnénk a franciákat, mert enciklopédistáik az alexandriai könyvtár tudóselődeinek követőiként az elsők voltak a világon, akik megszerkesztették a tudományosság legátfogóbb gyűjteményét, - százhúsz évvel hamarább, mint a Pallas Nagy Lexikonának első kiadását. De az őrültséggel lenne határos az is, ha bennünket egyes nemzetek azért tekintenének ellenségüknek, mert száznyolcvan évvel ezelőtt közadakozásból alapítottuk meg tudományos akadémiánkat, mint ahogy hasonló társadalmi körülmények között hozták létre a csehek a nemzeti színházukat. Akadémia. A modern nemzetté válás egyik jelképe. Az 1825. év szeptember 11-éré összehívott országgyűlés egyik kora-novemberi napján Felső Büki Nagy Pál - a főrendek felelősségére hivatkozva - vetette fel ismét ezt a csaknem száz éve vajúdó ügyet. De egyetlen ember - Széchenyi István gróf - felmérhetetlen jelentőségű adománya indította útjára a megvalósulását. Exempla tráhunt! - sokan kényszerültek felajánlani jövedelmük egy részét, ha nem akartak szégyenben maradni az ismeretlen huszárkapitány mögött, ami sokuk számára igen kellemetlen kényszer volt.. Ez a, ki tudja melyik garnizonból jött, a legénykorból már jócskán kinőtt emberke, ezen a napon egyetlen mondatot jegyzett be az 1814 júliusában megkezdett naplójába. A bejegyzés Horatiusnak Maecenáshoz intézett költői leveléből származó idézet volt: minden honfitársamat ellenségemmé tettem. Amikor elhangzott a felajánlása, még senki sem sejtette, hogy ez az ember a modern magyar nemzet megálmodója és a jövendő legnagyobb magyarja lesz. Aki járt már régimódi kocsmákban, akár az Alföldön vagy a Felföldön, a Dunán túl vagy a Tiszán túl, de akár Erdélyben vágj' délen, Bácskában, olvashatta a kármentőben, látható helyre függesztve a - deszkára vésővel rótt vagy izzó vastűvel égetett, esetleg fekete tintával kartonpapírra írt - feliratot: HITEL NINCS! Ez a figyelmeztetés nem csupán azt jelentette, hogy elfogyott valami, hanem arról is szólt, ami egyeseknek talán soha sem volt. Egyes szomszéd népeinknél ezt úgy fejezik ki, hogy akinek egyetlen vagyona a szekercéje, az hiába kuncsorog a söntésben. Ettől már csak egy lépésre van a veszett fejsze nyele állapot, amitől rosszabb már nem is lehet. Egy szó, mint száz: akinek nincs hitelképessége vagy elvesztette azt, fizetés nélkül semmit sem kap. Ez egy lesújtó vélemény, mert a pénzben mért hitel- telenség a vég kezdete is lehet. Széchenyi, az akadémiával kapcsolatos nagylelkű felajánlása után a bankár- világ számára hitelképtelenné vált. Csakhogy a hitelképtelenség vagy a hitel- telenség sokkal többet jelent és jelentett akkor is, mintsem azt, hogy valakinek nincs anyagi fedezete, noha az erről szóló könyvében a Tudnivaló cím alatt a Creditumot ő is csak anyagi vonatkozásban értelmezte. De amikor 1828. november 19-én hitelkérelmét a jó nevű zsidó bécsi bankár Nathan Arnstein visszautasította - annak ellenére, hogy legfontosabb műve - a „Hitel” piszkozatban már ott feküdt az íróasztalán, nem tudott mást papírra vetni: „Az egész biztonság, amit nyújtani tudok, csak becsületem és igazságom.” Van-e ettől súlyosabb hitelesség? - kérdezzük, szembeszegülve a bankár pragmatikus véleményével. De a bankárnak írt válaszában nem ez volt a modern Magyarország iránti elhivatottságra utaló kulcsmondat, noha ez is elegendő lett volna egy emberi, vagy osztálytudati történelmi fordulatra. Az ezt megelőző mondatra kell összpontosítanunk: „Országom nyomorúságos viszonyai között összes javaimmal sem tudok Önöknek biztonságot nyújtani...” E két mondat együttes olvasata azonban nemcsak korüzenet, hanem az idő múlása fölött átívelő sík is. Akár eljátszhatnánk a szavakkal: hitelesség - hitel - hit. Mi, mit jelent? Feltehetően nem járnánk messze az igazságtól, ha a gyökeret a hit közelében keresnénk, mert a hit elkötelezettséget, elhivatottságot is jelent. Elhivatottság egyrészt érzelmi ügy, de értelmi is. Tudatosan elkötelezett csak az lehet, aki elhivatottságot érez magában, van terve és van kivel megvalósítani a tervet - így van hitele. Ne felejtsük: Széchenyi István - mint a magyar reformkor sok más egyénisége - a romantika szülöttje volt. Ez volt az az utolsó nagy eszmei áramlat a mai valóságunktól visszaszámítva, ami összekapcsolta az érzelmet és az értelmet. A romantika nélkülözte a fondorlatot, egyenes és céltudatos volt: „akasz- szátok fel a királyokat! ”, mondta Petőfi. De önpusztító is volt. Szinte minden jeles, világraszóló képviselője a romantikának fiatalon halt bele az eszmébe, noha mégis - vagy talán éppen ezért - emlékezünk rájuk - Lermontovra, Puskinra, Petőfire, Kölcseyre, Byronra, Goethére, Shelleyre. Most azonban elnézést kérek az irodalom rajongóitól. A költőkről a legsúlyosabb és a legdurvább közéletre akarom átterelni a figyelmet: a politikára, azaz a közjóért folytatott cselekvésre. Mert eredetileg is és a romantikusok felfogása szerint is, tehát Széchenyi meggyőződésének síkján is a politika nem jelentett mást, mint közjót. A nagy kérdés ebben a vonatkozásban ma is az: kinek van HITELE! Ki a HITELES ember? Ki a HITELES, közjóért cselekvő ember, ki a HITELES politikus? A közérdeklődés középpontjában tehát nem az a kérdés áll: ki felel meg a bankok elvárásának, hanem ki felel meg a közerkölcs szempontjából elvárható hitelességnek? Ki a FII FELES? • Duray Miklós (folytatás a jövő be ti Hídlap magazinban) Az eurorégió Európa fővárosában Néppárti európai parlamenti képviselők meghívására 27 tagú delegáció látogatott el Brüsszelbe szeptember 21-én az Ister-Granum Eurorégióból. Az utazás célja a régió fejlesztési programjának bemutatása volt. Külön súlyt ad a látogatásnak a tény, hogy ezt az újonnan csatlakozott államok eurorégiói közül elsőként tehettük meg, - népes közönség előtt. A híd, amely eletet adott egy régiónak „Nagyon boldog vagyok, hogy meghallgathattam a prezentációt, és hogy ilyen komoly munka folyik az eurorégióban” - szólalt fel a bemutató előadást követően Noora Háyrinen, az Európai Bizottság Külkapcsolati Igazgatóságának munkatársa, aki annak idején tagja volt a Mária Valéria híd újjáépítését előkészítő bizottságnak, és jelen volt a híd átadásán is. Mint elmondta, ritka, hogy munkájuk ilyen hamar hoz látványos eredményeket. Gratulált az eurorégiónak, és további sok sikert kívánt. Pálfi István európai parlamenti képviselő, akinek a meghívására és támogatásával az eurorégió delegációja Brüsszelbe látogatott, az Ister- Granum együttműködést, mint „best practice”-t mutatta be, vagyis olyan modellként, amely más integrációk számára is követendő példa lehet. Ugyanakkor nem rejtette véka alá azt sem, hogy a modellértékű együttműködés bemutatásával az új költségvetési ciklus keretszámai körüli vitákhoz is szeretnének muníciót nyerni. Mind Pálfi István, mind a társmeghívó lengyel Jan Olbrycht rámutatott, hogy a határon átnyúló együttműködések fejlesztési elképzeléseinek finanszírozásáért sokat kell még küzdeniük. A lengyel néppárti képviselő éppen ezért kezdeményezte az eurorégiók uniós szintű együttműködési fórumának létrehozását. Meggyőződése ugyanis, hogy az Európai Közösség fejlődését alapjaiban befolyásolja a határok által korábban elválasztott, gyakran periférikus helyzetű térségek felzárkóztatása. Azért rendezik a különféle szemináriumokat a témában, hogy mind képviselőtársaikat, mind az EU további döntéshozóit meggyőzzék a források bővítésének szükségességéről. Ez alkalommal az Ister-Granum Eurorégión kívül a 4,5 milliós Szilézia tartomány is bemutathatta határon átívelő projektjeit. Meggyes Tamás a delegáció vezetőjeként köszönte meg a meghívást és a bemutatkozás lehetőségét. Elmondta, hogy a X^í. századi viszontagságok után a két határ menti térség számára új perspektívákat nyitott a híd átadása. A bemutatón jelenlévő Bauer Edit képviselő asszony szerint az eurorégió a jövő útját mutatta meg, Duka Zólyomi Árpád pedig egy konkrét beruházás, nevezetesen az új esztergomi híd iránt érdeklődött. Mindketten Szlovákiát képviselik az EP-ben. Magára a prezentációra az Európai Parlament brüsszeli épületében került sor. Az előadóteremben közel 100 fő hallgatta meg a régiók bemutatkozását, amit mindkét meghívó fél kiemelkedő sikerként értékelt. A hallgatóság sorai között a delegáció tagjai (a regionális szakmai bizottságok vezetői, valamint a sajtó képviselői) mellett a Parlament, a Bizottság, valamint a Régiók Bizottságának képviselői foglaltak helyet. Megtisztelte jelenlétével a prezentációt Schmitt Pál, a magyar néppárti delegáció frakcióvezetője és Csalagovits Imre, a magyar INTER- REG-program igazgatója is. Az angol nyelvű előadás keretében a régió képviselői beszámoltak az integráció kialakulásának fázisairól, majd bemutatták a fejlesztési program egyes fejezeteit. A 8 fejlesztési terület 52 projektje a régió életének szinte minden szegmensét érinti. Elhangzott az is, hogy az elkészített program nem holt betű. Az eddig elnyert közel 2 millió eurónyi fejlesztési forrás mellett a régió kiemelkedő aktivitást mutat a 2005-ben kiírt INTERREG- pályázatokon is. Az ezekhez szükséges önrészt (mintegy 160.000 eurót) a települések adták össze. A bemutató során Meggyes Tamás jelképesen is bemutatta a programot az Európai Uniónak, amikor átnyújtotta a dokumentum egyik angol nyelvű példányát Jan Olbrychtnak. Az egynapos látogatás során a delegáció tagjai megismerkedhettek az Európai Parlament és az unió egyéb intézményeinek működésével, Schmitt Pál és Pálfi István jóvoltából betekintést nyerhettek a parlamenti képviselők munkájába, és megtekintették Brüsszel nevezetességeit is. Az utazás, . amely újabb forrásokat biztosíthat az eurorégiónak Az utazás célja nem egyszerűen egy dokumentum bemutatása volt. Egyrészt az eurorégió megismertette magát azzal a közeggel, ahol az itt élők sorsát is alapvetően befolyásoló döntések születnek. Hogy ezt a közép-európai térségből elsőként tehette meg, ráadásul egy olyan projekthez (a Mária Valéria híd újjáépítéséhez) kapcsolódóan, amelyet éppen az unió társfmanszírozott, jelentős lépéselőnyt biztosíthat a későbbiekben. Az eurorégió neve szakmai körökben ismertté vált, és mint programrégió jó eséllyel pályázhat olyan EU-s forrásokra, amelyekről közvetlenül Brüsszelben döntenek. Az utazás másrészt hasznosnak bizonyult abból a szempontból is, hogy betekintést nyerhettünk azokba a folyamatokba, amelyek a régió fejlesztését alapjaiban érintik. Rendkívül kiterjedt lobbimunka folyik minden egyes parlamenti határozat elfogadásáért, minden eurócent megcímkézéséért. A legfelsőbb szinteken senkit nem érdekelnek olyan ügyek, mint a Székelyföld autonómiája, a szlovákiai magyarságról pedig általában nem is hallottak. Nehéz a magyar nemzeti érdekeket érvényesíteni, és valószínűleg ennek köszönhető, hogy pártállástól függetlenül dolgozik együtt a 24 magyar európai parlamenti képviselő ügyeink érdekében. (Kiegészülve a két szlovákiai magyar képviselővel.) Végül fontos eredmény, hogy az eurorégiók formálódó kontinentális léptékű szövetségének kezdeti szakaszában adhattuk át fejlesztési programunk egy példányát e szövetség kezdeményezőjének. A munka folytatódik október 7-én, amikor is Esztergomban zárja 2000- 2006-os INTERREG-programját az EP-frakció, Jan Olbrycht jelenlétében. 2007 és 2013 között az előzetes becslések szerint a jelenleginél közel tízszer nagyobb keret áll majd rendelkezésre határon átnyúló fejleszté- _ si elképzeléseink megvalósításához. A szeptemberi utazást ennek fényében kell értékelni. • Ocskay Gyula
