Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-08 / 198. szám
2005. október 8., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 38. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Útijelentés Vargyasról „Békesség Istentől” - köszöntötte 2002. október 2-én a több száz fős vargyasi ünneplő gyülekezetét dr. Papp Géza erdélyi református püspök. Nyolc éve várta a falu és a közreműködők sokasága ezt a köszöntést. De honnan is kezdjem a történetet? Kezdjem-e Adámtól és Évától? Inkább úgy kezdem, ahogy azt Erdélyben a székelyek ajánlják: „Kezdje onnan, hogy a kutya elkezdett ugatni...” Szóval , hogy az elején (?) kezdjem: 1994-ben nagy szégyen érte a vargyasi gyülekezetei, le kellett bontani a százéves, kis fatemplomukat. Pár éve rá egy helyi jótét lélek megajánlotta, hogy a saját költségén kis imatermet építtet, legyen hol istentiszteletet tartani. A lebontott templom kertjében kezdtek építkezni. Az alapnak nyolc éve elkészültek, kezdődhetett - volna - a falazás. Úgy gondolomformán választottak a templomudvarban egy helyet, ahol két ember meszesgödröt kezdett ásni. Pár ásónyomnyira törmelék és faragott kövek kezdtek kifordulni a földből, majd egy jókora szikla. Kiemelték, megfordították, leporolták, hát uram fia: egy sértetlen keresztelőmedence állott előttük. Izibe papot, muzeológust hívtak, a sajtó jött magától is. Megállapították, hogy legalább fél évezredes templomi medencét találtak, oldalán rovásírásos felirat: „ Mihály-Isten szent angyala” (Makovecz Imre olvasata.) Leállították a szerény imaterem építését, az addigi alapokat elbontották és régészeti feltárásnak vetették alá a kis fatemplom telkét. Megtalálták az előzőt is megelőző, XI. századi egy'hajós, íveszáró- dású szentéllyel épített templom teljes alapját. Bebizonyosodott, hogy' a Szent Mihály kultusz keleti elterjedése Gyulafehérvártól jóval távolabbra, szinte Erdély szélső határára tehető. Pénzleletet is lelték a régészek, amely régi is, ritka is, Zsigmond király korából való. Kis ezüstpénzről van szó, amelynek Zsigmond király Quadring-ja a neve. A magyar népnek már akkor is beletörött a nyelve a latin szóba, ezért kimondhatóvá egyszerűsítette. Innen származik a fitying szavunk. Szóval a templom alapjainak feltárása során ötvenöt fityinget leltek. A ritka régészeti leletek egy' csapásra megváltoztatták a templomépítés távlatait. Nemzetközi érdeklődés született a kis, alig 130 fős gyülekezet iránt. A holland Karmel International Fundation, mint Kelet-Európa segélyezésével foglalkozó alapítvány rövidesen a beruházás fő támogatója lett, valószínűleg háromszázmillió forintot meghaladó fedezetet gyűjtött össze. A kiviteli tervek készítésére Makovecz Imre Kossuth-díjas nemzetközi hírű építészünk vállalkozott. A terveket, művezetési munkákat ellenszolgáltatás nélkül vállalta. A beruházás során még majd százmillió lei összegben készpénzzel is segítette a kis gyülekezetei. Az új templom elkészült, tornyában két harang zeng. Esztergom városa és a képviselők java 180 000 Ft támogatást adott az öntésükhöz. A főutca jeles helyén, a Dániel kastéllyal átellenben áll az elkészült épület. Különálló harangtomya kis tetőzettel csatlakozik a főhajóhoz. A felmenő falazat 4-5 méter magasságig kívül bazalt, belül sima, meszelt falazat, díszes párkányzattal. A templom oldalfala szinte mindenhol a korabeli, középkori templom alapjaira épült, így annak méreteit, karcsú arányát követi. A hajó oldalfalait gótikus vonalú, egyszerű, hangsúlyosan túlméretezet kőkeretbe foglalt ablakok törik át. A szentéllyel szemben lévő délnyugati végfalon hatalmas kétszámyú íves ablak áll, közepébe foglalva az ásatásnál talált régi rózsaablak központi köldökét. Egyszerű, téglapadozatot utánzó kőburkolat fedi a padlót. A belső berendezés nyers fenyő, a gótika stíluselemeivel. Úrasztalaként a fellelt keresztelőmedence szolgál, melyen Magyarországról adományozott többujjnyi vastagságú páncélüveg asztallap nyugszik, láthatóvá téve a Szent Mihály feliratot. A templomszenteléskor a templom és „oltár” egyetlen, kiemelt dísze az Esztergomból vitt nemzeti szalaggal díszített görögkoszorú volt. A tetőzet és torony fazsindely-burkolatú, a torony tetején a betlehemi csillag hívja a pásztorokat és a nyájat. Makovecz Imre díszbeszédet mondott, a maga bölcs aszkétikus stílusában. Míg beszélt, mindenki a belső mennyezetet csodálta, amely a szokott nyers fa, íves szarufák, organikus formák gomolygó együtteséből áll. Miért ilyen lett? Tette fel önmagának a kérdést. Azért, mert ezen a szent helyen ér össze az ég a földdel. Egyetlen további szó sem kellett, hiszen mindannyian ugyanezt éreztük. Megzendültek a harangok, betódultunk a templomba, csak papfeleségekből padsornyi jutott a misére. Bencze Csaba, a kastélyunk gondnoka magával hozta az esztergomi zászlót, az volt a terem egyetlen színes dísze. „Te benned bíztunk, eleitől fogva” - zengte a gyülekezet, hitet téve töretlen hűségéről. Már az első hangoknál érezni lehetett, hogy a zegzugos mennyezetnek köszönhetően a terem akusztikája kiváló. Csodálnám, ha a Vargyasra utazó művészeink, zenészek, kórusok nem használnák ki ezt az adottságot. A templom és harangszentelés után majd háromszáz fős agape vette kezdetét a község művelődési otthonában, melyen órák hosszat folyt a méltatás, köszönet, majd koccintgatós beszélgetés. Került az asztalra borókapálinka is, melyet Var- gyas környékén szemérmetesen „mókusvíz”-nek mondanak. Nagy taps fogadta Eck Alajos képviselőnk üdvözlő beszédét, melynek keretében átadta a képviselői küldöttség által vitt ajándékokat, s Vargyas község eddig soha nem volt színes, címeres zászlaját. A legmeghatóbb kis beszédet az általános iskola fiatal igazgatónője mondta a képviselőinkhez: „ Jajj! Aztán nehogy megint elfeledjenek itt minket, kérem, ne menjenek el Vargyasról”. Ez a pár szó és a dübörgő magyar Himnusz volt a köszönet Esztergom vargyasi kiáradásáért és a város december 5-i, máig sokat emlegetett helytálló szavazataiért. A képviselő-testület ezt követően ismét kastély és arborétum szemlét tartott, megtekintette a már folyó cserépjavítási munkákat. Megállapítottuk hogy a gyorsfolyású Vargyas-pataka átrohant a birtokunkon, de abban semmi árvízkárt nem okozott. A jövő évi építési feladatok és az épületek adta lehetőségek mindenkit lázba hoztak. A kastély előtt hasznos jövő áll, a szükséges lehetséges programról már helyi ismeretek alapján tudunk dönteni, hiszen 12 képviselő járt kint. A sokak által szorgalmazott városi közéleti tolerancia jegyében személy szerint meghívtam Vargyasra az MSZP-s képviselőtársainkat is, akik más elfoglaltságra hivatkozva elhárították a közös utazást. Ezzel a rövid útijelentéssel tájékoztatom a Hídlap olvasóit, a város érdeklődő lakosait, kiknek javára törekszünk jót s jól tenni. • Kolumbán György Mao a nagy (félrevezető Már 29 éve halott Mao Zedong, az államfő, aki meg akarta szüntetni a pénzt és ma mégis a kínai bankjegyeken az ő arcképe látható. Megálmodott ez kommunista jövőt, ám a rémálomból felébredve a kínaiak 38 millió halottal kellett szembesüljenek. És mégis, a „Nagy Kormányos” nimbusza a mai napig is töretlen, sőt, a Mao kultusz napjainkban kezd tetőzni. Fiatal házasok mennek szobraihoz és füstölőket gyújtanak meg és kérnek tőle szerencsét, valamint gyermekáldást Újdonsült milliomosok Mao mütyüröket tartanak autójukban és irodáikban, mivel szerintük ez bevonzza a gazdagságot Eg)' 72 éves öregember áll, egyszerű zöld egyenruhában a „Mennyei Béke Kapuja” nevű téren. Százezrek skandálják: „A Nagy Kormányos Mao 1 000 évig éljen!”. Vörös zászlók és kis vörös könyvecskék emelkednek a magasba. Mao Zedong felemeli a kezét, és a közel milliós tömeg elcsendesül. „Csak úgy tanuljátok meg, hogy mi a forradalom, ha forradalmat csináltok!” Fiatal lányok sikítoznak, mint egy rock-koncerten, sokan elájulnak. 1966. augusztus 16. van a Kulturális Forradalom első napja, egy példátlan pusztítás veszi kezdetét. Kína ifjúsága el akarja törölni a múltat. Ezeréves buddhista kolostorok, a régi császári rezidenciák nagy része helyet kellett adjon a lakótelepek betonrengetegének. Deng Hsziaoping, a későbbi első ember a Középső Birodalomban, menti, ami még menthető. Lepecsételted bizalmasaival a még épp műemlékeket és teleragasztatja őket Mao plakátokkal. A pusztító hordák nem merik lerombolni azt, amin vezérük, példaképük fotója látható. A polgárokat átitatja a félelem, minden régi tárgyat, könyvet elégetnek, nehogy a razziázó vörösgárdisták ellenforradalmárnak tartsák őket. Majdnem megsemmisül a klasszikus kínai irodalom egésze az utcán rakott máglyákon. „Nincs szükség más könyvekre, csak Mao elvtárs gondolataira a vörös könyvben.” így a forradalmárok dogmája. A kis vörös „Mao Biblia” , cinikus mondásokkal - pl. minden generációnak szüksége van egv háborúra - minden tudás alapja lesz. Tragikomikus volt Mao ötlete, hogy a parasztok irtsák ki a verebeket, mivel azok pusztítják a vetést. Ám senki sem mert ellentmondani a parancsnak és verebek millióit pusztították el országszerte. Ennek leginkább a hernyók és egyéb kártevők örültek, és valóban kárba veszett a vetés. A párt ezt megpróbálta eltusolni és hatalmas búzaszállítmányokat küldött Eszak-Koreába, Albániába és a Szovjetunióba. A látszatot eg)' gazdag szocialista országról sikerült fent tartani, de emberek milliói haltak éhen. Egyik legbizarrabb ötlete az volt, hogy tudósok próbálják meg keresztezni a paradicsomot a gyapottal, és akkor rögtön piros gyapotot lehet szüretelni. Egyéb furcsa dolgai is voltak, pl. soha sem mosott fogat. Orvosának, aki egyszer a szájhigiénia fontosságát megemlítette neki, csak ennyit mondott: „a tigris sem mos fogat, és mégis milyen élesek neki.” Annál jobban szerette a nőket. Feleségeit az utolsó kivételével, aki színésznő volt, „bajtársai” közül választotta. Ha megunta őket, a válást egyszerűen levélben közölte velük: „mostantól csak elvtársak vagyunk, semmi több...”. Harmadik feleségét a Kuo Mintang (Nemzeti Hadsereg) katonái fogják el és halálra ítélik. Mao ott van a közelben jól felfegyverzett ezredével, ám eszében sincs segíteni feleségén és bajtársain, akiket ellenségei falhoz állítottak. „Csak a legjobbak élik túl", ez Mao devizája. Páncélvonatján országa legcsinosabb lányait foglalkoztatta. Szemtanúk elmondása szerint a nők istenítették a karizmatikus politikust, és boldogan vetették magukat karjaiba. Ilyen légyottok számára építtetett magának szülőföldjén, Shaosanban eg)' luxusvillát, amely az úszómedencétől kezdve az atombiztos bunkerig mindennel el volt látva. Egy kisebb hegyet, ahol a ház volt, komplett katonai övezetté nyilvánított és kitelepítette az ott élő falusiakat. Mao mindössze 11 napot lakott ott, majd visszaköltözött Beijingbe és valószínűleg meg is feledkezett szuper nyaralójáról, mivel soha többet nem használta. Politikai ötlettára, pedig még a szovjet elvtársakat is rémülettel töltötte el. A Kremlben felszólalva kifejtette, hogy érdemes lenne ledobni a NATO országokra az orosz atomkészletet. Igaz, hogy Amerika visszavágna, de ha a Föld lakosságának kétharmada el is pusztulna, a túlélők megvalósíthatnák a világkommunizmust. Állítólag Hruscsov teljesen sokkolva hagyta el a tanácstermet. Az 1962-es kubai krízis alatt is legyávázta a Szovjetuniót, amiért nem vetették be nukleáris arzenálját. Mao mindössze kétszer hagyta el Kínát, mindkétszer Moszkvában járt. Nem beszélt idegen nyelveket, és nem is értette az európai gondolkodásmódot. „Ellenségeit” sem értette meg. Azt jövendölte, hogy a NATO szét fog esni és Németország Japánnal karöltve meg fogja támadni az USA-t. Nem bízott senkiben, még Moszkvával is szakított, mivel szerinte Brezsnyev terveket szőtt egy Kína elleni háborúról. 1976. szeptember 9-én, a harmadik szívinfarktusa után elhunyt a „Nagy Kormányos”. Tény, hogy ő formálta Kínát és nem lehet kiszámítani, hogy hol tartana ma a „Középső Birodalom” Mao Zedong nélkül. Talán ő is abba a hibába esett, mint sok más nagy politikus: egy jó kezdet után a fejlődés kerékkötőjévé vált politikájával. Tény viszont, hogy halála után Kína egy elképzelhetetlen fejlődést mutat. És nem kizárt, hogy Mao álma mégis valóra válik, és Kína a világ vezető gazdasági és katonai hatalmává válik néhány éven belül. • MUNKATÁRSUNKTÓL
