Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-03 / 237. szám
hídlaj magazin 2005. december 3., szombat • HIDLAP VII Tradíció és tisztaság: a sör története A sumérok voltak az első kultúrnép, akik elkezdték a sörfőzést, mégpedig nagyiparban. Már a Krisztus előtti 3. évszázadban Mezopotámia területén a sör igazi népitalnak számított. Akkoriban árpából és komlóból gyúrt cipókat áztattak vízbe és ezek erjedéséből keletkezett a „folyékony kenyér”. A sumérok fűszereket is kevertek az italhoz, például fahéjat és mézet. A nők számára édes söröket gyártottak, a férfiak inkább a kesernyés ízeket kedvelték. Egyiptomban, a fáraók korszakában mindenki sört ivott, a rabszolgáktól a legelőkelőbb nemesekig, sört áldoztak az isteneknek, és az elhunytakat is azzal bocsájtották utolsó útjukra, a holtak országa felé. A babiloniaknak köszönhetően aztán a sörfőzés tudománya elterjedt az egész Közel-Keleten, majd a rómaiak közvetítésével eljutott a germánokhoz, akik isteni nedűnek tekintették a sört. Egy európai legenda szerint a sör feltalálása a puszta véletlen műve volt. Egy beteg számára, aki nem tudott nyelni, kenyeret vízbe áztattak, hogy azzal táplálják. Ám egy időre elfelejtkeztek róla és az edény tartalma erjedni kezdett. A beteg felgyógyulása után saját maga is megpróbálta elkészíteni a kellemes, bódító italt, ami sikerült is szerencsére. A korai középkorban a sörgyártást a délnémet kolostorok vették kézbe, így a söripar fejlődését a szerzeteseknek köszönhetjük. A kolostorok szállóvendégeit sörrel fogadták, mert elkészítése egyszerű volt, valamint olcsó és magas a tápértéke. Ebből a korszakból származik a népszerű „szerzetesek söre” elnevezés is. A barátok a sör segítségével játszották ki a böjti napok éhségét, mivel a „folyékony kenyérre” nem vonatkozott a böjt tiltása. A szerzetesek szintén sokat kísérleteztek a sör ízesítésével: fölhasználták s kolostorkertek fűszernövényeit, sőt, maradt olyan XI. századi feljegyzés, amely szerint bivaly epével próbálták kesernyéssé tenni sörüket. A XIX. századtól nagyipari üzletággá nőtte ki magát, a sörfőző mesterek nagy tisztelemek örvendtek. A három lépcsőben zajló sörfőzési eljárás- malátakészítés, ízesítés komlóval és erjesztés- azonban nem változott semmit. Ekkoriban megszokott volt, hogy fűszereket, gyümölcsöt és különféle füveket is tettek a sörhöz. Ebből mindenki gondolhatja, hogy az akkori sörnek mennyi köze lehetett a maihoz. Szinte semmi. Ha még ma is tölgylevelet, levendulát, babért, citromfüvet, mentát, szerecsendiót és egyéb ízesítőket tennének a sörbe, valószínűleg jóval kevesebben kedvelnék világszerte. A Bajor Királyságban viszont már 1516-ban IV Vilmos bajor herceg elrendelte, hogy a sör csak árpát, komlót és tiszta vizet tartalmazhasson. Ez az előírás a világ legrégebbi élelmiszer- törvénye. Lassan átvette az összes német fejedelemség, míg 1906-tól az egész Német Birodalomra érvényes lett. Az élesztőt az 15 l<6-os rendelet még nem említi, hiszen akkor még alig tudtak valamit az erjedésről. 1870-ben Louis Pasteur felfedezte az élesztő baktériumokat, ezzel forradalmasította a sörfőzés művészetét. A hűtőberendezés feltalálása is ehhez az évhez köthető. Carl von Linde találmánya lehetővé tette nagymennyiségű sör tárolását. Azelőtt mély pincékben, hordókban tárolták a nedűt. 1880-ban csak Németország területén 22000 sörfőzde működött. Manapság Németországban és az Egyesült Államokban főzik a legtöbb sört. Például a Budweiser, amely hagyománya a cseh régióban 1265-ig nyúlik vissza, az USA legkedveltebb söre. Európa egyik híres sörmárkája a Heineken, 1592 óta működteti gyárát Amszterdamban. A legtöbb embernek a sörről Bajorország jut eszébe, ami nem is véleden. A bajorok és a sör között mindig is különleges, bensőséges kapcsolat volt. Innen származik a sör tisztaságára vonatkozó rendelet, ami a mai napig is fémjelzi a német söröket. A német kormány még az Európai Unió nyomására sem volt hajlandó megváltoztatni a tisztasági törvényt, amely lehetővé tette volna mesterséges enzimek, valamint génkezelt adalékanyagok felhasználását. Talán ez okból is a német sörök nem éppen olcsók. A müncheni Oktoberfesten minden évben zúgolódnak az emberek a sör magas ára miatt. A legdurvább áremelés 1888-ban volt, ekkor tört ki az úgynevezett „sörlázadás”, a magas áraktól bepipult polgárok szétverték a bajor főváros több kocsmáját. Legyen akár, húsvét, Oktoberfest, vagy karácsony, a bajorok mindezt tradicionálisan egy korsó sörrel és friss pereccel ünnepük. Kis magyar sörtörténelem Kr.e. 448-ból származó okmányok bizonyítják, hogy Attila hun király udvarában már árpából készült italt kínáltak a vendégeknek. Nyugat-Szibéria füves pusztáiról hosszú vándorlás után érkeztek a kunok a Duna-Tisza közére. Ok már ismerték a bort, de nomád életkörülményeikből adódóan inkább köles alapú sört készítettek. A magyarok a XIII. század közepéig inkább csak árpasört, vagy a német mézsört fogyasztották, bár a pannonhalmi apátság oklevelei szerint már a XI. században elkezdték Magyar- országon a komlót termeszteni. Az 1300-as évekre Magyarországon már számos sörfőzde volt, sőt, kialakult egy olyan szokásjog, hogy a városi polgárok házuk elkülönített részében árpából vagy búzából főzhették a sört. A sörfőző polgárok kitűzhették há- l zuk falára a cégért, a város címerét, és az ennek aljáról lelógó fagolyót. Ez a golyó a városi tanács pénzes zacskóját jelképezte, mivel a sörfőző polgárok kötelesek voltak adót fizetni. Miután a törökök elfoglalták az országot, a sörfőző házak egy részét ők üzemeltették tovább, azokra, amelyek magyar tulajdonban maradtak, adót vetettek ki. A XVII. századtól beindult Magyarországon is a nagyipari sörgyártás, a sörfőzdék ekkor már több száz embert is alkalmaztak. A komlót nagyrészt Lengyelországból hozták be. Sörfőzdéi mendemondák szerint a régi serfőző házakban kitettek egy-egy kupa sert az éjszaka a pincét látogató seres szamárnak. Ha ez a jó serissza kísértet ott találta az adagját, azt megitta, de ha zsugoriskodtak vele szemben, tört-zúzott a pincében. Kinyitotta a kádak csapját, megsavanyította a sört. A szamár tudniillik nem volt más, mint valamelyik rosszindulatú inaslegény. A monda persze a kópéságot a szamárra fogta. A finneknél ugyanez a figura a Fekete Tamás nevű ördög volt. • Karsay Luca Túl a Dunán az idő sörgetése Mondom a magáét Gulya István Hétvége esetén a helybéli legényemberben gyakorta felmerül a sörözés gondolata. Hát mert miért is ne, társaságban asztal mellett kurjongatni mégiscsak olyan férfias. És távol áll tőlem, hogy az itteni kioszkok forgalmát rontsam, de négy év után - a Mária Valéria folyami átkelő megújhodása óta - még mindig jelentős vonzerővel bír az úgynevezett másik (avagy „B”) oldal felkeresése, mert - teszem azt - a Green Pub nevű italozóhelyen még mindig tizenegyféle csapolt sört mérnek, és fájdalom, olcsóbban, mint idehaza. Ami pedig vonzerő, ne is tagadjuk. Ez többnyire nem a tisztességes magyarországi kocsmárosok hibája, odaát olyan áron adják a sört, mint ahogy az itteniek a nagykerben veszik; tehetik, például a szlovák állam (egyelőre) kevesebb adókoronára tart igényt, mint a magyar adóforintra, azaz kevesebb föllel beérik, mint a hazai kollégák. De, tudom, nem lesz örökké így, egyszer csak szomszédunkban is rájönnek az illetékesek, hogy a bevételnövelés számukra üdvös és nem túl bonyolult módja, ha jobban megszorongatják a vállalkozó állampolgárokat (is). Ma még olcsóbb a ser a híd túloldalán - ám példának okáért a tömény már itteni árban mozog -, de hát pantha rei, vagyis minden mozog, így az árak hasonlóképpen. Nos, történt, hogy messzi földi magyari barátaim Esztergomba látogattak, és ugyan lelkűk csücske Esztergom, szerettek volna áttotyogni Párkányba, hiszen készen áll már a híd - és a fürdő, ami belopta magát a szívükbe -, de az ország másik végén élő polgárokként nehezebben kivitelezhető egy felvidéki kiruccanás, ami nálunk viszont, ugye, párperces séta. Ettünk tehát egy étteremben, ahol a kivitel tekintetében megállt az idő, belseje most is a késő hetvenes, nyolcvanas éveket idézi, ám kapható (meleg előételként) finom homár - mint tudjuk, Szlovákia tengeri nagyhatalom- és igazi malacpecsenye, már minthogy cseh-szlovák módra, vagyis King Kong-nyi méretű knédlivel és párolt káposztával. Aztán és persze következhetett a túlparti törzshely, a Green, ami eredeti (szűkebb) helyéről átellen- be, tágasabb épületbe költözött, és magam sem jártam ott az átalakítás óta. És cáfolnám, hogy nem azért, mert a helyi sörkorcsolyával, a sós vagy füstölt sajtvarkoccsal-korbáccsal alföldi szittya csikós módjára ostoroztam volna a törzsvendégeket. (Az nem én voltam, én maximum a pultrá borulva, vagy az utcán elpilledve szoktam meditálni, hogy vajon mikor jár le a könyvtári kölcsönzésem.) A hét végi csúcsforgalomban nehéz ülőhelyhez (asztalhoz) jutni, de a türelem vagy a szerencse - korai érkezés- meghozza gyümölcsét. Mi korán érkeztünk. Ami tulajdonképpen egészségünkre előnyösen hatott, mert a hozzánk odakint csatlakozó régi (és mellesleg idevalósi) cimboránk, Kormos (fantázianév) hamarost az ülve táncolás állapotában leiedzett, és enyhe (és álszent) rácsodálkozással szemléltük, mire képes az alkohol. Ezért aztán mindössze pár korsó sört kortyoltunk - törekedtünk a helyi specialitásokra, mint a barna Saris (ejtsd: saris), amire a leleményes párkányi népnyelv egyébként azt a mondást költötte: „ha nincs más, jó a sár is”; hehe és elnézést -, ennek ellenére a szórakozásunk garantáltnak bizonyult. Ahogy megállapítottuk, Kormos a szellem fényűzése, avagy mi történik, ha a szellem elmegy oda hazulról, és a kulcsot a lábtörlő alá teszi, merthogy a legény - például - olyan gondolatgazdag mondatokkal vidított és virított, hogy: „az infrastruktúra én vagyok”. Próbáltuk bibliai utalásként értelmezni eme nagyszerű szavait, miszerint „én vagyok az út, a dicsőség” stb., de füllentenék, ha azt mondanám, hogy közel jártunk a megfejtéshez. De álljak mán le, hiszen valóban álságos volna, ha más átváltozott állapotával tovább ékelődnék. Pláne, hogy én is jártam cudarul - kerékpár madzagos kutyaként történő magam után vonszolása a határon, majd nyilvános keresztbefekvés a senki földjén és így tovább. Legyen elég, hogy sürgetett az idő - ki akartuk pihenni magunkat, másnapra szlovák jellegzetességek be- cserkészését terveztük -, taxit hívtunk, és szépen hazamentünk (mert ám a párkányi bérfuvaros bármelyik napszakban jön, és átvisz-áthoz). Az ég a következő napon is gondoskodott jó egészségünkről, mivel, sajnos, abszintot nem kaptunk. Viszont a kormosi megnyilvánulások és megnyilatkozások felidézésével megdolgoztattuk a rekeszizmainkat, ezzel jelentősen meghosszabbítottuk az életidőnket. Merthogy a nevetés fiatalít. Köszönjük, Kormos! Rejtvény RENDŐR VICC Két rendőr bemegy a gyorsbüfébe.- Kérünk két hamburgert.- Pechetek van, nincs hamburgerem. A vicc csattanóját a rejtvény kiemelt soraiban olvashatja. A rejtvényhez nem adtunk meghatározásokat, de minden négyzetben talál egy számot. Helyettesítse a számokat betűkkel úgy, hogy a hálózatban szabályos keresztrejtvény ala kuljon ki. Egy számhoz mindig ugyanaz a betű tartózik, a hosszú és rövid magánhangzók megkülönböztetésével. A két- és három betűsek lehetnek értelmetlenek ill.rövidítések. Segítségül egy szavat előre beírtunk. A sikeresen beazonosított betűket a hálózat melletti négyzetekbe bejegyezve köny- nyítheti a további keresést.
