Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-22 / 208. szám
azin 2005. október 22., szombat • HÍDLAP V Játékból építek, de csak ha már végképp elkerülhetetlen Az esztergomi Laskai-Osvát Antikváriumban október elején került sor Mújdricza Péter Mikropolisz - Térszövegek című könyvének bemutatójára. Akkor Prokopp Mária professzorasszony kedves és lényegre mutató szavakkal ajánlotta a közönségnek az építész könyvét. De már ekkor eszembe jutott, milyen különös: egy építész, aki ír? Igen, Mújdricza Péter egy építész, aki könyvet írt Megírta a mai építészet filozófiáját. Az alkotót könyve kapcsán kérdeztem építészetró'l és sok mindenről, ami ezzel összefügg.- Igaz lehet egy kicsit átalakítva a könyvbemutatón elhangzott mondatodat, hogy könyvet írtál az építészetről, de csak mert már végképp elkerülhetetlen volt?- Igaz lehet ez is. Annál is inkább, mert minden könyv egy fa halála. Tehát nagyon súlyos és alapos mértéktartással szabad a fa halálát, mint áldozatot egyrészt végrehajtani azért, hogy igazán súlyos üzenetet közvetítsünk embertársaink felé, másrészt pedig saját gondolataink lejegyzésére, összegzésére. Hiszen az emberiség legmélyebb gondolkodói, mint Jézus, Buddha vagy Mohamed és a többi, egy sort se írtak. Tehát felfoghatjuk úgy, hogy az írásbeliség megjelenése egyfajta szellemi süllyedéssel is jár. Fokozottan igaz ez az építészetre, ugyanis az a fajta globális éghajlati egyensúlybeli megbillenés, amit nem pusztán az óceánok partjain hurrikánok formájában, de immáron a kontinensek belsejében, a Kárpát-medencén belül is érzékelünk, bizony ötven százalékban az épített környezet hatása, amibe utak, hidak, épületek, hadiipari építmények tartoznak. Mindaz, ami mesterségesen épített, a földgolyó nem tud megemészteni. Az ember, ha valamit nem tud megemészteni, akkor megbetegszik. A földgolyó is így van ezzel és a mi szakmánk, az építészet, az építés, azért óriási felelősség. Ha nem a négy éves választási ciklusok röpke időintervallumában elhelyezve tekintünk rá a dolgokra, hanem emberöltők ritmusában gondolkodunk, akkor igen is számot kell vetnünk azzal, hogy egy-egy épület milyen viszonyban van nem csupán a kultúrával, az emberi társadalommal, adott esetben Esztergommal, mint mikropolisszal, mint egy kulturális képződménnyel, hanem az egész Földgolyó összességével.- Tudsz-e úgy dolgozni, hogy mindenre gondolnod kell? Tudsz-e úgy dolgozni, hogy már szinte politikusként - talán durva kifejezést használok, de - agitációd kell kifejtened? Mi a véleményed arról, hogy ha egyes politikusok önjelölt építészekké válnak ? . - Azt egyáltalán nem érzem, hogy politikusok váltak volna építészekké. Jól lehet a történelem folyamán volt ilyen, a görögöknél Periklész, a magyaroknál Mátyás király. Ez utóbbi mindenféle közbeszerzési pályázat nélkül, ha tetszik száz százalékos korrupcióval és teljes felelősséggel úgy döntött, hogy Itáliából kimenti azt az építészmestert, aki itt Esztergomban is dolgozott, vagy Andrea Ferucci-t, akivel ugyanígy tett. Tehát, polisz a város, a közösség dolgaival való közös gondolkodás és együtt építés, ez nem volt ismeretlen a történelem folyamán. Más kérdés, hogy a XX. századból a XXI. századra a már imént említett globális éghajlati problémák, valamint az a fajta szellemi és hatalmi kontraszelekció, ami a pénzt, mint elsődleges istent, a Mammont helyezi mindennek fölébe. Ennek a rituálénak folytán az emberi és hatalmi kapcsolatok egyfajta mammon-mohóság szédületében zajlanak, mint az Otestamentumi aranyborjú körtáncnál. Ma az ügyeletes aranyborjú, a pénz. Ennek a beteg szemléletnek az eltárgyiasulásai azok az épületek is, amelyeket minden jóindulat ellenére az emberek építészeti környezetszennyezés gyanánt élnek meg, kvázi belebetegednek. Akár az utcán járva, akár benne lakva-élve.- A mikropolisz szó valójában mit jelent a te értelmezésedben ennek a könyvnek a címeként, illetve Esztergomra rávetítve hogyan értelmezendő?- A mikropolisz kicsike várost, kis várost jelent lefordítva. Louis Manford, aki a XX. század egyik legnagyobb várostervezője volt, a százezres lélekszám körül, illetve az alatti városokat vélte élhető városnak. Esztergom ennek a kritériumnak mindenféle szempontból megfelel. Tehát valójában egy ideális város, ahol a történelem hihetetlenül gazdag, a lélekszáma a százezres lélekszám alatt van jóval. A város egy nap alatt begyalogolható, besétálható, kerékpárral bejárható. Mind tradíciójában, mind méretében, mind fekvésében egy ideálisnak tekinthető alaphely. A mikropolisznál - ami egy kisebb közösséget is jelent, ha ezt mondjuk alkotóközösségre értem, az építést fókuszba véve - az építés társadalmi rituáléjának, társasjátékának résztvevőire is gondolhatunk. Tehát adottnak kell lenni egy felelős megbízónak, egy olyan vállalkozónak, aki jól érti a szakmáját és a megbízó gondolatait, térbeli igényét meg tudja valósítani, és egy olyan városi kontrolláló magatartásnak, amely valamiféleképpen érvényesíti azt a felelősséget, amelyet egy ilyen tradícióval és kultúrával rendelkező város magával hoz. Én ilyen szempontból érzem nagyon fontosnak a földgolyón akárhol, de kitüntetetten Magyarországon és azon belül is Esztergomban magát a mikropolisz fogalmát.- Mostani beszélgetésünk helye a művelődési ház, egy kísérleti telepnek is nevezhető helyen, az esztergomi városközpontban, több százezer tonna beton közepette van. Vannak-e a könyvben olyan összegzések, melyekből kiderül, hogy meggyógyítható-e ez az esztergomi környezet, eltüntethető-e ez az építészeti fórmedelem? Meg lehet-e menteni egy ilyen durván, pont a közepébe belerondított várost?- Ez elsősorban rajtunk múlik. És erről bizony eszembe jut Faludy Györgynek az a szentenciája, hogy „a kacatból, amit az utóbbi kétszáz év alatt a tudomány bendője ránk okádott, egyet vigyen magával, orvosságot, és semmi mást, s úgy nézze messziről, hogyan fordulunk fel a többitől”. Na most az építészet is alkalmas arra, hogy gyógyító szerepet lásson el, de az ellenkezőjére is képes. Nagyon nehéz dolog ez, ugyanis betonépületek sokasága az élőlények, sem a növény, sem az állat, sem pedig az ember számára nem való. Az, hogy az ember mégis rákényszerül arra, hogy birtokba vegyen és otthonossá tegyen ilyen objektumokat, ez eg)' kényszerhelyzet, de ha a természettől lesünk el különböző technikákat megoldható. Ez a törekvés pedig már. politikusi feladatnak is tekinthető. • Pöitl „Oxi” Zoltán Mújdricza Péter Mikropolisz Térszövegek- *:á* l 3* Az ENSZ figyelmeztet A világ nincs felkészülve a madár-influenzára Az ENSZ szerint a Föld országainak még legalább 6 hónapra szüksége van, hogy felkészüljön egy világméretű járvány kirobbanására. Legfőképpen Ázsia szegényebb régiói nem lesznek képesek megbirkózni sem a járvány kitörésével, sem pedig az oltóanyag beszerzésének sok milliárdos költségeivel. „Jelenleg még egyetlen hivatalos szerv előtt sem állt össze a kép, hogy mi fog történni, ha egy csapásra sok millió ember megfertőződik a madárinfluenza H5N1 típusú vírusától.” - mondta David Nabarro, az ENSZ járványügyi megbízottja. „Amellett, hogy biztosítjuk az európai uniós országok számára ä megfelelő oltóanyag mennyiséget, azt is meg kell oldanunk, hogy a kevésbé gazdag országok is rendelkezzenek elegendő gyógyszerrel és oltóanyaggal.” Nabarro jelenleg egy orvosi szakértő csoporttal Thaiföldön, Kínában és Vietnámban követi figyelemmel a szárnyasok pusztulását, illetve a vírus terjedését. Ezen a héten Macedóniát és Görögországot is elérte a vírus. így Törökország és Románia után már a negyedik európai országban is elrendelték az érintett vidék szárnyas állományának a leölését. Az, hogy valóban az emberre is életveszélyes kórokozóról van-e szó, az csak a jövő héten fog kiderülni a londoni járvány- kutató intézet laboratóriumában. Minden érintett ország köteles az elhullott állatok mintáit mind Londonba küldeni, mind pedig saját laboratóriumában megvizsgálni. Giorgos Geoorgiadis, a tesszaloniki járványügyi intézet igazgatója az újságíróknak elmondta, hogy-laboratóriumának 1 hétre van szüksége ahhoz, hogy kísérleti állatokban kimutassa a vírusra reagáló antitesteket. A hét elején az Oinousses nevű görög szigeten egy elhullott pulykában már sajnos kimutatták a halálos kórokozót. A görög kisállattenyésztők attól tartanak, hogy az érintett területeken le fogják ölni az egész szárnyas állományt, és akárcsak Törökországban, sokkal kevesebb kártérítést fognak kapni, mint az állatok piaci értéke. Ez a tény Törökországban ahhoz vezetett, hogy a pulykatenyésztő gazdák egy része jóformán teljes vagyonát elvesztette. A napokban Macedónia állatorvosi tisztviselői is küldtek egy elpusztult baromfit kivizsgálás céljából Surreybe, egy EU által meghatalmazott laboratóriumba, miután a madárinfluenza jeleit vélték felismerni rajta. A madár egyike volt annak az 1000 elhullott szárnyasnak, melyeket két, Macedónia déli részén lévő faluban találtak, habár a többi madár úgy tűnik, egy általánosabb betegségben pusztulhatott el. Romániából és Törökországból már nem jöhet be az EU területére semmilyen baromfi, mivel a veszélyes kór már jelen van ezen országokban. Horvátország és Bulgária esetében még folynak a vizsgálatok, hogy a vadonélő költöző madarak átvitték-e ezekbe az országokba is a betegséget. A H5N1 típusú vírus Ázsiában egyáltalán nem ismeretlen. 2003 óta végigsöpört a szárnyas állományon, és átterjedt az emberre is, 61 áldozatot követelt, többségében Vietnamban. A rohamos nyugati irányú terjedése félelmet keltett az európai emberekben, hogy esetleg kialakulhat egy olyan fajtája is a vírusnak, ami emberről emberre terjedhet és egy világméretű járvánnyá nőheti ki magát. Az EU igyekszik elkerülni a háziasított baromfik és a költöző madarak érintkezését, a vadonélő madarak vonulási útvonalai mentén szúrópróba szerűen mintákat vesznek a lelőtt madarakból, hogy hordozzák-e magukban a vírust. Bajorországban és Lengyelországban már kötelezővé tették a baromfik zárt épültekben való tartását, mivel így a madarak biztosan nem kerülnek kapcsolatba vadon élő társaikkal. Ám aggályok léptek fel azzal kapcsolatban, hogy az európai országok nem rendelkeznek elegendő oltóanyaggal, hogy egy fellépő nagyobb járványt meg tudjanak fékezni. Az Európai Unió 25 tagállamának külügyminiszterei tartottak találkozót Luxemburgban. „Szeretnénk megnyugtatni az embereket egész Európában afelől, hogy szorosan együttműködünk, amennyire csak lehetséges.’” - nyilatkozta a brit külügyminiszter, Jack Straw. Európai tisztviselők fejtegetése szerint az EU 25 tagállamában, még Izlandban, Norvégiában és Liechtensteinben is, jelenleg 10 millió oltóanyag dózis van 500 millió emberre, ami Európa 2%-át jelentené. 2007-re is csak 46 millió adag oltóanyagot tudnának gyártani, és ez is csak az emberek 10%-ának lenne elegendő. Érdemes ezen elgondolkodni és feltenni a kérdést, hogy akkor mi lehet a helyzet Magyarországon? • Karsay Luca Kalendárium Elmosta az eső a párkányi vásárt, bár még így is tovább tartott száz évvel ezelőtt, mint most hétvégén. A sár ellenére ugyanis kerek egy hétig árulták portékáikat a vásárosok. További érdekesség, hogy egy százada ilyenkor már leesett az első hó. A Simon-Júda vásárral kapcsolatban egész kis sorozat jelent meg a száz évvel ezelőtt környékünkön megjelent lapokban. Az Esztergom közli az első cikket október 22- én. „Párkányban ma, vasárnap kezdődik meg az egy hétig tartó hires Simon-fudai vásár. Már a hét elején kintornák nyikorgása, vadállatok bömbölése és a vásári panorámások sátorverése élénkítette Párkány közéletét. Az idei párkányi vásár jónak ígérkezik s egyik érdekessége, hogy villamos világítás mellett lészen megtartva. ” Majd egy rövid, ám velős kommentár az Esztergomi Lapok október 26-i számából: „Az idei Simon Judai vásár a sár jegyében született és abban is halt meg rövid, de kínos szenvedés után. ” És végül egy elemző írás szintén az Esztergomi Lapok számából. „A párkányi vásárt ember emlékezet óta két hagyományos csapás szokta kisérni. Néha egyik jön meg túlnyomóan, néha a másik, néha mindakettő. Ez a két kellemetlen vendég a tolvajvilág és az eső. Az idén mind a kettő megjelent, de az uralmat az eső vette át és igy nagyobb kárt is okozott, mint az az egypár félkéz kalmár. No hanem az eső! Azok a bizonyos legöregebb emberek, akik bevásározták a régi jó vasuttalan világban az összes vásárhelyeket, nem emlékeznek, bogy valaha ilyen sár borította volna a párkányi tereket. Hanem azért tömérdek ember látogatta a vásárt. Komédia, látványosság is volt elég. ” Reméljük az idei vásárt mindkét vész elkerüli. Jöjjön még egy folytatásos történet, a vízivárosi betörőkről és persze a rendőrkapitányról a Szabadság hasábjairól. Elsőként az október 25-i szám cikke, amely így szól: „A rendőrség köréből, mint jeleztük, azt a birt terjesztették, bogy a rendőrkapitány a vízivárosi betörőket elfogta. A birt mi kételkedéssel fogadtuk, és most kitűnt, hogy egy szó sem igaz belőle s csak azért rebbentették ki, hogy Urai István rendőrkapitány tehetetlenségét leplezzék. Nekünk úgy tetszik, hogy Urai István életében nem kerülnek kézre a vízivárosi betörők. Valamely bűntény kiderítéséhez tudás is kell, a mivel a mi rendőrkapitányunk nem rendelkezik. ” Majd a folyomány az október 28-i számból: „Örömhír. A napokban az a hir terjedt el a városban, hogy a belügyminiszter Urai István rendőrkapitányt magához rendelte, a miből némelyek arra következtettek, hogy az intéző körök megakarják magukat vele ajándékozni. Az örömhírre a rendőrségi személyzet szent misét ment hallgatni. A sarki álldogálók örömfutást rendeztek, a polgárság pedig Máriacelhe készül. Csak a vízivárosi betörök nem vettek részt a közörömben. ” „Foglyok a Széchenyi-téren" címmel egy könnyen félreértelmezhető híradás jelent meg az Esztergom és Vidéke október 22-i számában. „E hó 20-án d.u. 3-4 óra közötti időben, mint egy 30-36 darabból álló fogoly csapat szállott le - röptében kifáradva - a Széchenyi-tér zöld pázsitjára. A rendőrség részben az általa, részben a lakosság által összefogott foglyokat a város határában szabadon bocsájtotta. A gazdaemberek a jelenségből kemény telet jósolnak. ” Ami akkor már meg is érkezett, vagyis részben. „Az első hó" - olvasható az Esztergomi Lapokban ez idő tájt. „Még jóformán ősz sem volt és már sajnálattal kell konstatálnunk, hogy nyakig benne vagyunk a télben. Eddig ezt csak a gesztenyesütő asszonyok megjelenése jelezte, tegnap azonban hivatalosan is beköszöntött a tél az első hó alakjában. Délután 2 órakor fehér pi- hék kezdtek szállingózni a borongó levegőből, estek, estek egyre sűrűbben, de azonnal el is tűntek az utca sarában. ” Végül egy vicces karcolat az Esztergomból: „Következmény. Ha valaki véletlenül este valahol lóhust vacsoráit, azt reggel tudja meg csak-, mert az első embert, a kivel taiálkozik, öntudatlanul is - megrúgja. ” • Gál Kata
