Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-07-14 / 137. szám

4 HÍDLAP • 2005. július 14., csütörtök RÉGIÓ www.istergranum.hu Tűréshatáron túl emelt a MÓL Teljes a kép: etióp bérek, skandináv mértékű adók, magyar üzemanyagárak Folytatás az /. oldalról A kommunikációs igazgató kiemel­te: a kiskereskedelmi és a nagykeres­kedelmi árak között nincs mindig szo­ros összefüggés, hiszen az előbbiek ki­alakításakor a kereskedőnek sok szem­pontot kell figyelembe vennie. Ferencz I. Szabolcs elmondta azt is, hogy a MÓL tartja a korábbi előrejel­zését, miszerint júliusban és augusz­tusban az üzemanyagok kiskereske­delmi ára akár 15 forinttal is emelked­het. Eszerint a következő két hónap­ban a gázolaj kiskereskedelmi ára elér­heti a 270 forintot, a 95-ös benziné pe­dig a 275-öt. A társaság szerint azon­ban ennél többet már nem emelnek. Tegnap a Slovnaft is emelte a ben­zin árát, -megközelítőleg 040 koroná­val (2,8 forint), a gázolajét pedig 0,60 koronával (3,9 forint). Az egyes ku­taknál viszont itt is eltérő az áreme­lés. Fél Krisztinától, a Slovnaft sajtó- szóvivőjétől megtudtuk, hogy jelen­leg a Slovnaft 65 kutat üzemeltet 35 különböző áron. A lokális árakat a he­lyi tényezők alapján határozzák meg, vagyis a kereslet-kínálat alapján. Az utóbbi időben a MOL a világ­piaci árakra hivatkozva emelte az üzemanyagárat, a magyar vállalat többségi tulajdonában lévő Slovnaft ugyanakkor nem emelt. Fél Krisztina korábban lapunknak elmondta: mindkét országban a világpiachoz igazítják a társaságok az áraikat, de a két piac között különbség van, amit minden ármegállapításnál figyelem­be vesznek. Ez tehát nem azt jelenti, hogy ha a MÓL emel, akkor a Slovnaftnak is kötelező ezt megtenni. Ez azért érdekes, mert korábban épp az volt a jellemző, hogy miután a MÓL Magyarországon növelte az árakat, Szlovákiában a Slovnaft sem késlekedett ezt megtenni. Bőd Péter Ákos egyetemi tanár, a jegybank volt elnöke helytállónak tartja a Slovnaft szóvivőjének kijelentését, miszerint nem kötelező az árképzésnek egyfor­mának lenni, ha a tulajdonos közös. Ha viszont a világpiaci árak növeke­désére hivatkozik a magyar vállalat, abból logikusan az következik, hogy azonos ütemben drágul minden or­szágban az üzemanyag. A MÓL rendszerint a szállítási költségekre is hivatkozik, hiszen a pozsonyi finomí­tótól rövidebb az út Nyitráig, mint Százhalombattától Kazincbarcikáig. Bőd Péter Ákos szerint a Slovnaft árképzését valószínűleg az is befolyá­solja, hogy Szlovákia kicsi, ráadásul Ausztriában és Csehországban ol­csóbb a benzin. Ezért félő, hogy ma­gasabb ár esetén az ország nyugati részén inkább külföldre járnának tankolni a szlovák állampolgárok. A magyar piacon a MOZ egyeduralkodó „A másik kérdés az, hogy mennyi­re erős a vállalat pozíciója az adott országban. Ha jelentős, könnyen emel, és csak nagyon nehezen viszi le az árakat. A magyar piacon a MÓL erős pozíciója megengedi, hogy dik­tálja az árakat” - mondta Bőd Péter Ákos, aki szerint megkérdőjelezhető, hogy valóban a világpiaci változások indukálják-e a folyamatos, és irreális magyar üzemanyagár-emeléseket. Emellett azonban a magyar államot is felelősnek tartja a magas árképzé­sért. „Az államháztartás számlájára írandó, hogy 2004-ben Magyaror­szág túlemelte az ÁFÁ-t, ráadásul rossz tempóban és ügyetlenül, hiszen a vámhatárok megszűntével eleve az árak harmonizálására kell építeni. Az ÁFA 25 százalékos szintje sokkal ma­gasabb a környező országokénál. (Szlovákiában például csak 19 száza­lék). Az, hogy Ukrajnához képest drágábbak vagyunk, nem tragédia, mert a kiszolgálás színvonala miatt nincs a két ország között verseny­helyzet. Az viszont furcsa, hogy Ma­gyarországon az üzemanyagárak ma­gasabbak a többi uniós országoké­nál” - jelentette ki Bőd Péter Ákos. Párkányban mind a Real K, mind a Slovnaft számára jelentős bevételi forrást jelent a benzinturizmus. A legkelendőbb a 95-ös ólmozatlan benzin. Mindkét kutat leginkább a hét végén lepik el a magyar vásárlók.. A Slovnaft kútjánál megtudtuk, hogy a szlovák vásárlók sokkal inkább han­got adnak elégedetlenségüknek, a Real K-nál viszont állítják: a magyar vásárlók tűrőképessége is pattanásig feszült, annak ellenére is, hogy Szlo­vákiában sokkal olcsóbban jutnak hozzá az üzemanyaghoz. Az üzemanyag ár-emelések a fuva­rozókat is kellemetlenül érintik. A szlovák fuvarosok már korábban han­got adtak elégedetlenségüknek, most viszont magyar kollégáik is felemel­ték hangjukat. Peredi Péter a Fuvaro­zó Vállalkozók Országos Szövetségé­nek (FUVOSZ) főtitkára lapunkat arról tájékoztatta, hogy a szövetség minden tagjának azt tanácsolta, hogy építse be a jelenlegi benzináremelé­seket is a fuvardíjba. A jelenlegi díjak mellett ugyanis a benzináremelést nem lehet kigazdálkodni. A Slovnaft a következő években több töltőállomást is be akar zárni. En­nek az elöregedés mellett az is az oka, hogy nem felelnek meg az ökoló­giai normáknak. 2008-tól ugyanis szigorúbb uniós követelmények lépnek érvénybe. A töltőállomások modernizációja túl sokba, mintegy 29 millió koronájába kerülne a vállalatnak. Az még nincs pontosan meghatározva, hány töltőállomást fognak érinteni a bezárások, az viszont bizonyos, hogy leginkább a vidéket fogják sújtani. Bényben például már bezárták a kutat, így a Zselíz és Párkány közötti mintegy 40 kilométeres vonalon nincs le­hetőség tankolásra. Más vállalatok ilyen gonddal nem küzdenek, mivel a töltőállomásaikat később kezdték építeni. Az öreg kutakat a Slovnaft el­adni sem tudja, mivel azok iránt nincs kereslet. • Czigler Mónika TESCO Klubpetrol MÓL AGIP AVANTI Shell OMV ARAL 95 260,90 261 271,90 274.90 275.90 275.90 98 269.90 252 280,90 283,90 285,90 Diesel 251 262,90 264,90 265,90 265,90 A párkányi Real K és a Slovnaft kútjain egységes árakon kapható a ben­zin, csak a forint átváltásánál érezhető különbség, mivel a Real K-nál 6,50-es árfolyamon számolnak, míg a Slovnaftnál 6,80-al. Real K-nál forintban Slovnaftnál forintban 95 38,80 252,2 263,84 98 40,30 261,95 274,04 Diesel 38,70 251 55 263,16 LAP(SZ)ÉL Gulya István Vízkosz Egy hosszú esztendő sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a jól fel­készült hatóságok jól felkészüljenek, vagyis, hogy olvan rendszert dol­gozzanak ki, amelyben az ivóvíz szennyezésének az esélye a nullához konvergál, mi több, el is éri azt (magyarán: kizárja a vízmérgezés lehető­ségét). Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt a drága jó Onyx Kft. fogta magát, és rákkeltő anyagokkal, meg egyéb gyanús miazmásokkal teli szennyét az Esztergom-kertvárosi Kenyérmezei-patakba engedte. Nyilván, ők azt füllentették, hogy lám, likas a tartály, hát persze, hogy az, ha a pár milliméteres acélfalú, gáztárolásra szolgáló fémtartályban sok száz liter folyékony izét hullámoztatnak. Most meg - július 8-án - a dorogi hulladékégető megint „belevizelt” a patakba, szerencsére a szennyezés elkerülte az esztergomi ivóvízbázist, igyon mindenki nyu­godtan, a kismamák és a babák is. Megjegyzem, én gyűlölöm a pánikkel­tést, de ha a magam részéről, „ilyesmikkel” - újdonsült anyuka, frissen szülött babuka - rendelkeznék, újra csak a palackos ásványvizet innánk (ha azt nem innánk már tavaly nyár óta egyfolytában). Biztos, ami biz­tos. Mert meg lennénk szeppenve, és bevernénk szívünk szerint a szeny- nyezők meg a felelősök orrát, de minimum a víz alá nyomnánk, hogy ott gondolkodjon el az élet sérülékeny voltát illetően, ahol nem minden a pénz (amit a gyanús és mérgező anyagok tárolásáért lehet kapni, vagy éppen hatósági engedélyek gyors kiadásáért, de csitt, jaj, miket is írok). De hát ha én dorogi cég lennék, engem sem nagyon érdekelne, ha ide (Esztergomba) folyna a trutyi, hiszen a dorogiak finom karsztvizet isz­nak, mit nekik Kenyérmező és táti Duna-ág (ahonnan a királyváros kor­tyolhat). A nem múló tanulság, hogy az olyan üzemeket, mint az Onyx, egy ilyen sűrűn lakott agglomerációban nem lett volna szabad megépíteni -, a másik meg hogy az illetékes területi környezetvédelmi felügyelőség is elmehet a sunyiba („monnyon le”), ha már nem tudja kordában tartani az céget. Részemről tele a pohár, és már az első szennyezés után sem ad­tam volna újrakezdési lehetőséget. De akik döntenek az ügyben, nem itt, nem velünk élnek. Könnyen beszélnek. Már ha meg mernek szólalni. Uniós pénz az Ipoly medrében Ha nem segít az állam, jön az unió? Folytatás az 1. oldalról A magyarországi Magasfa Alapít­vány, Tésától Szobig szintén 13 tele­pülést ellenőriz - mondta lapunk­nak Kurucz Márta, az alapítvány ve­zetője. Az Európai Uniótól 15 millió forintot nyertek el a projekt megva­lósítására. Magyar oldalon nemcsak a felmérések, hanem már az Ipoly tisztítása is lezajlott. A legszennye­zettebbnek a Mikola-Kiskeszi sza­kasz bizonyult, de a többi terület is tele volt szeméttel. Tésán például hűtőszekrényt, hordót, tűzoltócsa­pot, sőt még autót is emeltek ki az Ipolyból. Kurucz Márta elmondta, hogy szerencsés helyzetben vannak, mert helyi horgászszövetségek is besegítenek a tisztításba. Ilyen pél­dául a Szobi Horgászszövetség, mely Szobtól egészen a lelédi pusz­táig tisztítja az Ipolyi. Az előadáso­kon kívül, melyek a biogazdálkodás­ról és az agrárkörnyezet védelemről szólnak, lapjukban az Ipoly-infóban is propagálják az Alsó Ipoly-mente védelmének fontosságát. Azt azon­ban mindkét alapítványnál elmond­ták, hogy az általuk szervezett elő­adásokon tíz főnél többen még nem vettek részt. Ennek ellenére nem ad­ják fel a harcot, és a hat évre terve­zett projekt keretén belül tovább népszerűsítik a környezetvédelem fontosságát. • SzÉ Újabb trójai faló a görögdinnye Tovább folytatódik a magyar piac szétverése Folytatás az 1. oldalról A hirtelen jött csapadékos idő mi­att a burgonyavész veszélye is nő, és az ezzel kapcsolatos védekezés to­vább növeli az előállítás költségeit. A dinnyeárusok ideje is leáldozott az utóbbi tíz évben a vásárlóerő csök­kenésével és a lakosság elszegényedé­sével - mondta Kmetty Ágoston, a Kofakamara elnöke. Hiába terem itt­hon kimagaslóan jó minőségű diny- nye, ha a szabad piac miatt a külföldi gyümölcs még tovább rontja a magyar termelők esélyeit. Különösen Görög­ország ostromolja piacainkat a finom, ám nagyon vastag héjú dinnyével, ami lassan keresettebb a magyarnál. Az ok persze egyszerű, itt is az olcsóbb árról van szó, ez jelenleg 48-68 forintos kilo­grammonkénti árat jelent az import dinnye esetén, amit gyakran magyar­ként adnak el a kereskedők. A piaco­kon persze megjelent már a hazai is, ez azonban 80-120 forint körül mozog a magas előállítási költségek miatt. Mi­vel a hazai gyümölcs szállítása nem sok időt vesz igénybe, nem is kell éret­lenül leszedni, emiatt cukortartalma is magasabb az import dinnyénél. Tíz­tizenöt évvel ezelőtt egy jó szezonban még meg lehetett keresni egy új Zsi­guli árát a dinnyéből, ma már örül a kereskedő, ha fillérekért el tudja adni a kemény munka gyümölcsét - mondta Kmetty Ágoston. • Juhász

Next

/
Oldalképek
Tartalom