Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-07-23 / 144. szám
apmagazin "2005. július 23., szombat • HÍDLAT Ideje van Vödrös Attila írása Tizenöt esztendeje, 1990. február S-én a Magyar Hírlapban Becsempészték? címen jegyzetet írtam. Az előző napokban, huszonnégy év után először, Tőkés László a Ferihegyi repülőtéren magyar földre lépett, az akkori román művelődési miniszterrel, Andrei Plesuval. Akkor így fogalmaztam: a Ferihegyi repülőtéren olybá tűnt, a világhírű temesvári lelkészt szinte becsempészték Budapestre. Az egyik főszervezőnek módomban állt kifejezni nézetemet, mely szerint azt hittem, Tőkést ezrek fogják várni, mire ő ezt válaszolta: „Még csak az hiányozna!” Nem értettem, hogy azok, akik hónapokon át aggódtak Tőkés Lászlóért, akinek személye és városa, Temesvár, szinte mindenekfelett álló lett, akik az ostromlott városba gyógyszert, élelmiszert és ruhát vittek - néha életük kockáztatása árán -, most miért nem lehetnek részesei egy felemelő ünnepnek: Tőkés László magyar földre lép. Akkor, mint a Magyar Hírlap tudósítója azt sem értettem, hogy az újságírók miért csak az utolsó pillanatokba tudták meg, Tőkés László rövidesen sajtótájékoztatót tart a Budapest Sportcsarnokban. - írtam, ámuldoztam akkoriban, mondom 1990-ben, még az első szabad választásokat megelőzően. Ez az álmélkodás is mutatja, hogy a magyar értelmiség - köztük szerénységem - mily naiv módon képzelte, el a rendszerváltoztatást, holott lám csak, a fékek már akkor beépíttettek a szerkezetbe, esetünkben az a főszervező látta el ezt a feladatot, aki szájából a „még csak az hiányozna” kiszaladt. Az újságíró, a krónikás bűne, hogy az illető nevét nem jegyezte meg, holott roppant érdekes lenne, mert talán ma nagyon magas pozíciót tölt be, teszem azt abban a pártban, amelynek egyik európai parlamentbéli képviselőnője (Kósáné Kovács Magda) őszentségét II. János Pál pápát, illetve a Vatikánt Európa lenyúlásával vádolta. A közelmúltban Európát féltették II. János Páltól, akkor pedig Tőkés Lászlótól féltették Budapestet, Magyarországot. Tőkés László Magyarországra érkezése idejére eshetett az, ami miatt Molnár Lászlót, az Orbán család vagyonoso- dását vizsgáló parlamenti bizottság elnöke elkövette azokat a közokirat hamisításokat, amelyekért 1992-ben jogerősen elítélte a bíróság, de börtönbüntetés helyett fizetett. Az MSZP-n belül, úgy próbálták meg elintézni az ügyet, hogy ez az egész már szinte feledésbe merült. Mindenki elfelejtette, érdekes módon még Molnár László is. Elfelejtették, mert ők feledékenyek, ha feledékenynek kell lenni, de az éber baloldaliak, liberális barátaikkal együtt furcsa mód régebbi esetekre meg nagyon jól képesek emlékezni. Ezt bizonyítja, hogy amikor - maradjunk példánkkal a történelmi egyháznál - II. János Pál halála után német származású bíborost, Joseph Ratzingert emelték a pápai trónra, azonnal emlékeztek rá, hogy nevezett ifjú korábban a nácik egyenruháját viselte, ám emlékezetük szelektív, ők csak az egyenruhára emlékeztek, arra hogy Ratzinger katona levetette az uniformist, merthogy nem értett egyet a hadsereg tevékenységével, az már a baloldali, liberális sajtót egyáltalán nem érdekelte. Molnár szocialista képviselő esetében is az érdekli őket, hogy csak-csak rendes embernek kell lennie a közokirat-hamisítónak, ha egyszer képviselővé és polgármesterré is megválasztották. A múltból itt maradottak, a magyar közéletbe leragadtak kettős mércével való mérése ily módon megint bizonyítást nyert. írásomat azzal kezdtem, hogy Tőkés Lászlót becsempészték 1990-ben Budapestre, most meg szolidan felteszem a kérdést, vajon nem kellene ezeket az itt ragadottakat a következő választásokon végképp kicsempészni a magyar közéletből? A magam válasza egyszerű: ugyancsak ideje lenne! A tökély magasiskolája hető Robert North kritikálatlanul ötletes és szupej- koreográfiája láttán, ami kétségtelenül a hölgyek felé tett gesztus volt... A férfinézők kevesebbet kaptak, a Stabat Mater operájára ugyanakkor aligha lehetett volna szintúgy lenge öltözettel hiteleset alkotni, a Carmina Burana pedig... Bevallom, nehezen tudtam elképzelni, vajon mit táncolhatnak emberek egyáltalán erre az irdatlan zenére, de jóízűen csalódtam. Többet, bármit mondani az előadásról igazán felesleges. A kérdés csak az, hogy ez a kétségtelenül világszínvonalú csapat miért nem dolgozhat jobb körülmények között. Hiszen a teljes magyar művészvilágból kilógnak profizmusukkal - igaz, szerencséjük van, hiszen a tánc nyelve nemzetközi. Az pedig csak külön döbbenet és tisztelet, hogy annak a táncosnak, aki a sérült szerepét átvette, szintúgy kiroppant a bokája, az előadást pedig így is végigcsinálta. Köszönet és tisztelet érte. Huszonöt éves tehát a Győri Balett. Fiatalabbak, erősebbek és szebbek, mint valaha. Esztergom pedig üzeni: visszavárjuk őket! • Szalay Győri Balett a fesztiválszínpadon gyon-nagyon remélem, hogy minden úgy megy, ahogy mennie kell. Sajnos az egyik táncosunknak kiment a bokája, és most megy vele a mentő a kórházba...” - szomorko- dik, de előadás előtt negyedórával ő sem engedheti meg a sopánkodást. - „Valamiképpen pótoltuk őt, de Egy kedves bemondónő éneklés hangon bejelenti az előadás programját, majd kezdetét veszi a tánc, amibe nem lehet belekötni. Talán egyedül a trójai harcosok virtustáncára tervezett kosztümök emlékeztetnek kísértetiesen valami ferde csipendélre, de még ez is feledBe kell vallani: rossz kritikát írni jóval könnyebb, mint jót Lehet él- celődni, csipkelődni, gonoszkodni. Ha valami jó, akkor már fanyalog az újságíró; hol csípje el a hibát Ha valami tökéletes, az kész katasztrófa: muszáj jót írni. A Győri Balett pedig az utóbbinál is jobb volt így hát csupán egyetlen hibát róhatok fel: milyen jogon tudnak ilyen kifogástalanul tökéletesnek lenni? Nem volt hiba benne. Egyetlen ujjmozdulat, karlendítés, súlytartás vagy spicc nem csúszott el ritmusban, ütemben és átélésben. Pedig ezen sorok írója nem a balett rajongója, így lelkesedése ennek sem róható fel. Kiss János (a csapat rendező-igazgatója) negyed század töretlen világsikere és számtalan vastaps után úgy izgul előadás előtt, mint egy apró gyermek élete első szavalóversenyén. „A rendező kétszer jobban izgul, mint a társulat. - mondja - Ez természetes. Szerencsére minden a helyén van - egyelőre — és napersze nem könnyű, hiszen a beugrónak is volt szerepe a darabban. Kész vagyok...” A bájos hostess- lányok szigorú főnöknője végigrohan a nézőtér mellett: „Akkor eresztünk!” Mint már a közönséget. Aztán hosszúnak tűnő másodpercekig nem történik semmi. Majd a bájos hostess- lányok még szigorúbb főnöke kétszer is végigrohan a nézőtér mellett: „Helyedre! Te is! Mindenki a helyére. Minden kész? Biztos? Mindent bele! Akkor nyitjuk a kaput...” És nyitják. Lassan, de biztosan szállingózik a közönség, kissé meglepő módon, - igen nagy üres helyeket hagyva a közönség soraiban. Viszont még Rózsa György is (a puhány játékmesterről van szó) ott toporog, hogy Kiss Jánossal beszélgessen - bármiről. Párkányból Jamaica Vadas Music Feszt 2005 A vicces persze az, hogy a párkányi fesztiválszervezőknek összejött Az már kevésbé, hogy Esztergomból és környékéről alig jöttek el páran. A többség a Kis-Duna-sé- tányon sétálgatott a magyaros sátrak között Pedig a Párkányiak tudnak bulizni, ehhez kétség sem fér. Pedig csak Ladánybene volt, Hevesi Tamás, és mégis jobban sikerült, mint az eddigi akárhány fesztivál, ami a környékünkön volt, persze a Fesztergom kivételével. Amikor már az újságíró és fotós együtt buliznak önfeledten, az már több a jónál. Hála Vincze Líviának, aki biztos lehet benne, hogy hagyományt csinált. Hetven korona egy fesztiválért nem pénz, így aligha meglepő, hogy sokan voltak. A vérszigorú ochranárok (biztonságiak) kissé bajlódnak a sajtó mibenlétét illetően, de csak ideig-óráig tart a zavaruk, odabent pedig már alig várja mindenki, hogy tombolhasson. „Hát előzenekar nem lesz - mondja fáradtan Vincze Lívia egyszemélyes főszervező. - a Ladánybene dugóba keveredett Pest határában, így a megbeszélt hat óra helyett hét-fél nyolc körül érkeztek meg, és kezdtek hango- sítani.” Ettől függetlenül a Ladánybene 27 borzasztó jó bulit csapott. Megdöbbentő, mekkora reggae-feel- ing él az emberek szívében. Mélydepressziós rock helyett Afrika kell az embereknek, Bob Marley, szabadság, szerelem és tánc. És Hevesi Tamás, aki egy életen át fogja játszani.. Már el is képzelem, ahogy a párkányi nyár lassan átalakul Duna-mel- letti Jamaicává, ahol a folyó máris jelképezhetné a Nílust. A lakosok többsége lepényt vág)- fánkot süt, pizzát vagy kofoiát árusít, a Vadas fürdőben éjjel-nappal reggae szól, és még a hangosítással sem lesznek problémák. Télen aztán minden visszamehet a régi kerékvágásba. A helyi önkormányzat komolyan elgondolkodhatna Párkány afrikásításán, a hét végi Vadas Music Feszt sikere alapján nem lenne kifogás ellene. • ANDERSON
