Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-07-02 / 129. szám
Ill hídlapmagazin 2005. július 2., szombat • HÍDLAP • Irodalmi Klubszínpad- egy új diákszín]átszó-műhely születése Új amatőr színjátszó kör alakul Irodalmi Klubszínpad néven az esztergom-kertvárosi Fája Géza Közösségi Házban. Az ezt megelőző időszakokban Szalay Álmos segített létrehozni ehhez hasonlót itt, a Kertvárosban lévő gyerekek, fiatalok a színjátszásra ekkor kaptak rá először. Az a kezdeményezés abbamaradt, bár tudjuk, hogy Szalay Álmos az Esztergomi Klubszínpadnál és másutt is folytatta és folytatja ez irányú tevékenységét, a kertvárosiak közül most ismét egy igazi színpadon dolgozó csapat verbuválódhat össze. Az esztergom-kertvárosi művelődési otthon tíz különböző szakkörének látványos és pezsgő életébe most egy új csatlakozik. A kezdeményezés felelőse, a Féja Géza Közösségi Ház munkatársa, Nagy Anita kulturális szervező válaszolt az Irodalmi Színpad tervezett alakulásának fejleményeivel kapcsolatos kérdésekre.- Hogyan kezdődik meg az új szerveződés, az Irodalmi Klubszínpad közhírré tétele?- Még az előző színjátszókor megalakulásakor, Szalay Almos akkori klubvezető kezdeményezésére a helyi és a környékbeli iskolákban tartottak egyfajta castingokat, szereplőválogatásokat és mivel ezek nagyon nagy sikert arattak a gyerekek körében, úgy gondolom, hogy most is ezzel fogjuk kezdeni. Reméljük, hogy már ezeken a válogatásokon, amit persze nem kell szó szerinti szigorúsággal venni, ki fog derülni, hogy a szórakozás mellett művelődési lehetőséget is kínálunk a hozzánk jelentkezőknek.- Mennyire van hatással erre az új kezdeményezésre a már említett Szalay Almos, az egykor itt dolgozó színjátszás?- Nagyrészt ő csinálta, vezette az akkori színjátszókört. Jó ötletekkel és a tőle megszokott showszerű elemekkel, és sikeresen végezte ezt az egész feladatot. Még egy ilyen szereplőválogatást is. Ezek mellett a színjátszásban tovább tanulni szándékozókat felkészítette a majdani vizsgára, és érdemes elmondani, hogy Almos munkája gyümölcseként olyanokról is beszámolhatunk, akik neves intézményekbe nyertek felvételt. Szalay Almos több verses-zenés-énekes ösz- szeállítású műsort készített az egykori tagsággal, ezek a műsorok több fellépést is megértek, elmondhatjuk, hogy sikeresek voltak.- Talán elhamarkodott a kérdés, de mi lesz az első darab, amivel az esztergom- kertvárosi Irodalmi Színpad elindul az új társulattal?- Én ezt igazából úgy terveztem és gondoltam el, hogy a színjátszókor vezetését egy megfelelő személyre bízzuk. Ennek az illetőnek a fellelése lesz most az idei nyár elsődleges feladata. A kör ősszel kezd, amikor beindulnak ismét az iskolák. Az első darab, illetve műsor kiválasztása már az ő feladata lenne, ahogy a színjátszókor tagságának összekovácsolása és a színpad működtetése. Az talán már most valószínűsíthető, hogy elsőként egy gyerekdarab, esetleg egy mese kerül megrendezésre, melyet, ha az őszi beindítás jó lesz, akkor tél elejére, illetve karácsonyra be is tudunk majd mutatni a közönségnek.- Milyen feltételeknek kell megfelelni annak, aki a színjátszókört vezetni szeretné?- Pusztán annyi, hogy tizennyolc évnél idősebb, a témához erősen kötődő illető legyen, aki a Féja Géza Közösségi Ház címére elküldi önéletrajzát. A beérkezett írások alapján választjuk ki, hogy kivel szeretnénk a jövőről beszélgetni. Ezekből a beszélgetésekből pedig majd bizonyára kiderül, hogy az illető kellőképpen kreatív-e, hogy mennyire szeret és tud a gyerekekkel foglalkozni, és természetesen nem hátrány, ha valamilyen szakmai előélete van a színjátszásban.- Milyen ötlet alapján jutott eszébe a közösségi ház munkatársainak, hogy legyen színjátszókor?-Arra lettem figyelmes, hogy az Esztergom-Kertvárosban lévő gyerekeknek még jócskán belefér egy színjátszókor az életébe, sajnos még mindig sok gyerek cselleng, nem találja a helyét. Máskor és máshol lévő sikerek is arra ösztönöztek, hogy itt is létre kell hozni egy színpadot. Az amatőr avagy diák színjátszásra igény és lehetőség is van, Esztergom- Kertvárosban minden feltétel adva van. Az első meghatározó feladatrész, az említett vezető, akit már Szalay Almos távozása után is kerestünk, de most érett meg a helyzet arra, hogy a közösségi ház ősszel teljes erőbedobással be tudjon indítani egy ilyen kört. Elképzelhető, ha már a vezető személyéről esik megint szó, hogy a jövendő vezető a Vitéz János Tanítóképző Főiskoláról érkezik majd.- Milyen egyéb feltételek adottak már most, hogy a színjátszók munkája zavartalan legyen?-Természetesen a próbaterem, a fellépés színhelye és az ehhez tartozó infrastruktúra. De itt fontos megemlíteni, hogy a majdani színjátszókor által játszandó darabokhoz szükséges kellékek, díszletek egy részét mindenképpen a szereplőgárda szüleinek segítségével szeretnénk megoldani. Jó lenne, ha a gyerekek családja is a megfelelő mélységben segítené az Irodalmi Klubszínpad munkáját. Az Irodalmi Klubszínpad vezetői posztjára a fejgeza@invitel.hu címre várják az életrajzokat. • Pöltl „Oxi” Zoltán Két piktor Feri és Péter Nagy Ferenc festőművész sejthetően még évtizedek múltán is szóbeszéd tárgya lesz, annál is inkább sejthető mindez, mert már most is viták dúlnak körülötte. Nehéz lenne - akár régiós, akár országos versenyben - olyan piktort találni, akinél ennyire különvált a drukker- és az ellentábor egyébként népes csapata. Nagy Ferit lehet nagyon szeretni és mélyen elítélni. Eg)' dologban azonban senki nem vitatkozik: jó szándék vezérli útján. * Utoljára november környékén számoltunk be munkáiról, életéről. Akkor éppen új kiállításra és annak megnyitójával egybekötött performance- előadásaira készült, megemlítvén egy jövőben elkészülő verseskötetet, aminek alapanyagát már egy jó ideje magában hordta. És szerény volt, közvetlen, s nem értette, mi ez a felhajtás körülötte. (Éppen túl voltunk egy tévés-interjún, egy másik épp akkor kérte fel egy újabbra, aztán együtt néztük, amint az egyik megyei napilap róla cikkezik, nem is szólva a Sugár Galériában minden túlzás nélkül fergetegesre sikerült megnyitóról; a gyerekkórusok, a versmondók, a színházi előadások, és a rengeteg köszönet csaknem megríkatta.) Annál érthetetlenebb volt számára a „futtatás” ténye, mivel pontosan érezte és tudta, hogy kollégáival szemben nincs különösebb képzettsége. Azóta sokat változtak a dolgok. Ferivel elindult a szekér, mondhatnánk vállára vette a siker. Kicsit ő is megváltozott. Civil munkahelyét otthagyva úgy döntött, belevág a bizonytalanba és a művészetből él meg. Még nem tudja, milyen kabátot akar magára ölteni, de kemény és fájdalmakkal teli utat választott, s mi csak szerencsét kívánhatunk neki. Aki azt hinné Nagy Ferencről, hogy túljátsz- sza a szerepét és túl- játssza önmagát: nincsenek szerepei, - ő ilyen. Érzékeny, individualista és még kismértékben sem pesszimista. A megtört élet mellé hit és elhi- vatás párosul. A fanyal- gók pedig csak irigykedjenek. Munkái (legyen az kép, vers, vagy performance) tetszenek az embereknek és nem szűkölködik támogatókban sem. Persze az igazság később derül ki. Sokkal később. Szerintem összejön. De ez csak tipp. Andráskó Péter képviseli a „tanult festő” fogalmát. Ilyen értelemben teljes ellentéte Nagy Ferencnek. Ugyanakkor egyben párja is annak. Míg Nagy Feri (igaz, hajszálnyira), de mindig megmenekül a giccstől, Andráskó még véletlenül sem mászik az „eladhatóság” oltárának közelébe. Ot a legkevésbé sem érdeklik a konvenciók, és nem hajlandó belebonyolódni idegen véleményekbe. Hogy a pesti piktorvilág egyik legfiatalabb (és legkiemelkedőbb) tehetsége, mi sem mutatja jobban, mint hogy „tudja”, össze fog jönni. Nem bizonytalan, nem fél, pontosan tisztában van a képességeivel, s egyben azzal, mennyire kell ő a világnak. Andráskó műveiben - szándékosan vagy szándékolatlanul - a túl hirtelen urbanizálódó városlakó teljes kiégettségét és magányát ábrázolja. (Tóth Árpád veretes sorai jobban illusztrálják őt: „O jaj, barátság, és ó jaj, szerelem /az út lélektől lélekig./ Küldözzük a szem csüggedt sugarát, s köztünk a roppant, jeges űr lakik.”) Kissé hasonlít azokhoz a huszadik század első éveitől a harmincas évek fasizálódó Európájának első periódusáig tartó gorteszk-torz éráihoz, mikor a futuristák, a német újrealisták, és valamivel később a szürrealisták kísérleteztek. Kész csoda, hogy a kilencvenes évektől folytatódott ez a hagyomány - amit Andráskó Péter mesterien követ -, hiszen a nemzetiszocialisták, majd a kommunisták megjelenésével tűzvészként törölték el az általuk betegesnek vagy éppen osztályidegennek ítélt alkotásokat. Andásksó Péter mázlista korban született. Habár a megélhetés korántsem biztos, (még őszintébben; bizonytalanabb, mint az általa megfestett világ), legalább szabadon alkothat. És majdnem biztos, hogy túl- ,éli önmagát. De ez is csak tipp. • Szalay Álmos Meztelen ember is lehet rongyos Városi életsorsok Furcsa kijelentés, ami nem mindennapi ember szájából hangzott el. Valószínű, ha az utcán látnánk, különösebb érdeklődés nélkül suhannánk el mellette, esetleg egy kósza gondolat formájában feltételeznénk, a közeli kocsmába igyekszik. Nagy valószínűséggel igazunk lenne, én is ott beszélgettem Jablánczy Lászlóval. Számtalan, ziláltnak tűnő kinézettel rendelkező emberben jóval több rejlik, mint amennyit első pillantásra felfedezni vél a kóbor tekintet. Ki gondolná, hogy a füstös kocsma még füstösebb sarkában, egy nemesi család sarja kortyolgatja békésen fröccseit. Maga a Jablánczy név egészen az ezerhatszázas évekre vezethető vissza, mikoron hősünk egyik őse, valamely máig sem ismert tettéért kapott egy falut a Felvidéken. A nemesi származás bizonyságául szolgál, ha föllapozzuk Nagy Iván „Magyarország Családai Czímerekkel És Nemzedékrendi Táblákkal” című könyvét, amelyben a következőket olvashatjuk. „Nemes család, melyből Jablánczy József császári és királyi tanácsos és a magyar királyi kancelláriánál titkár 1760-1770 ig. Jablánczy Antal a nagyszombati kerületi tábla titkára, s később ugyanitt ülnök.” A könyv további ősökről is szót ejt. Talán épp ezért lehet érdekes az ő története is... Bár szülőfalujában sosem járt, büszkén tekint vissza szépeire. Ugyan Budapesten született - 1947-ben -, de Esztergomban él az ötvenes évek eleje óta. Magáénak tekinti a várost, amolyan lokálpatrióta. Már idekerülése is eléggé rendhagyó történet: beteges, gyenge gyermekről lévén szó az orvosok „levegőváltozást” javasoltak. Édesanyjával városunkba költöztek apa nélkül, hiszen fiához hasonlóan csavargó lelkületű emberként, élte a maga életét Kanadában. Az érettségit szintén kissé komplikáltan szerezte meg, hiszen nyughatatlan természete miatt több iskolába is járt. Kezdte a Dobóban, folytatta Komáromban, majd az Istvánban vált papírforma szerint „éretté”. Jaba! Sokan - akik ismerik - így szólítják. Szinte fogalommá vált, egy-egy fiatal bármikor mellé telepedhet egy kellemes sakkpartira vagy beszélgetésre. Számtalan története közül kiemelkedik a házasságkötése. Történetesen, ez roppant hirtelen, spontán történt. A szükséges két tanú, egy portásból és egy utcai járókelőből állt. Karikagyűrű nem volt, ám szerelem annál nagyobb... És mégis: a család „segedelmével” és a sors fintorának köszönhetően hamar végeszakadt a frigynek. Különösképp érdekes, hogy egy ily züllöttnek titulált ember (persze fölfogás kérdése) még nevelőtanárként is dolgozott. A gyerekek megértették, szerették. Az általános fölfogás szerint Jaba nem sokat ért el az életben, de mégis, ha néhány percet beszélünk vele, rögvest érezhető, hogy nem feltétlenül a papírok, bizonyítványok jelentik a műveltséget. Ha legközelebb elsétálunk bárki mellett, gondoljunk bele, hogy nem csak egy „személy”, hanem egy sors mellett megyünk el, ami olykor-olykor többet mutat annál, mint amit elsőként gondolnánk.... • Márkus
