Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-05-10 / 90. szám

3 www.esztergom.hu ESZTERGOM 2005. május 10., kedd • HÍDLAP • Esztergom józan üzenete Múlt héten került megrendezésre Esztergomban a XI. Felsőfokú Szo­ciális Képzésben Résztvevő Hallga­tók Országos Konferenciája, ebbó'l az alkalomból beszélgetett munka­társunk Lakner Zoltánnal, a tanító­képző főiskola szociálpedagógia tanszékének vezetőjével.- Ez volt az első alkalom, hogy váro­sunk adott otthont ennek a rangos ese­ménynek?- A kilencvenes évek közepén egy­szer már rendezte a Vitéz János Ró­mai Katolikus Tanítóképző Főiskola ezt a konferenciát. Szőkébb érdeklő­dés és gyengébb program mellett, de sikeres volt az akkori összejövetel is. Most, jó tíz esztendővel később újra ránk került a sor, és azt hiszem emlé­kezetes és tanulságos három nap volt mindannyiunk számára.- Honnan érkeztek a konferencia résztvevői?- A regisztráció alapján 168-an vet­tek részt a konferencián, de ennél többen voltunk, mert jöttek érdeklő­dők, barátok, önkéntes segítők is szép számmal. Az ország 17 felsőok­tatási intézményéből érkeztek szoci­MM álpolitikus, szociálpedagógus és szo­ciális munkás hallgatók. Vendégeink képviselték Egert, Budapestet, Deb­recent, Nyíregyházát, Veszprémet és Szekszárdot. Ezenfelül érkezett egy delegáció Besztercebányáról, Maros- vásárhelyről és a székelyföldi Szovátáról, így velük nemzetközivé szélesedett a rendezvény.- Hogyan tematizálták a konferencia három napját?- A csütörtök délutáni indítás döntően a szakminisztériumok részt­vevőinek előadásaival zajlott. Göncz Kinga az esélyegyenlőségi miniszter képviselőjétől egy átfogó bemutatót kaptunk a kormányzati szociálpoliti­káról. Mivel a felsőfokú képzések most az Európai Unióhoz való csat­lakozásból fakadóan az ún. Bolognai­folyamat keretében nagy átalakulá­son mennek keresztül, ennek a meg­világítására is sor került az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője, Far­kas Attila előadásában. Az ELTE-ről érkezett Hegyesi Gábor professzor, aki a szociális munka évszázados tör­ténetét elevenítette fel érdekes epizó­dokkal tarkítva. Mivel tizenöt évvel vagyunk a rendszerváltozás után, ak­tuális kérdésként felmerült a gyer­mekvédelmi rendszer, illetve a szoci­ális ellátó rendszer átalakulása is, eb­ben Rádl Katalin, Gulyásné Kovács Erzsébet és Lakatos Hedvig, a szoci­ális minisztérium főosztályának ve­zetői segítettek.- A második nap egy demográfiai átte­kintésről szólt.- Igen, megismerhettük Európa és Magyarország demográfiai helyze­tét. Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke adott egy körképet Európa és Magyaror­szág jövőjéről. Jómagam a Kárpát­medencei magyar demográfia törté­netét tekintettem át a honfoglalásig visszamenőleg. Bővebben taglaltam a mai, Csonka-Magyarországon kívüli magyarságra vonatkozó népesedési folyamatokat, megjelölve azt a na­gyon reális és egyszerű kiutat, hogy minden szülő a jelenlegihez képest legalább még egy gyermeket vállal­jon. Ebben az esetben a nemzeti kö­zösség utánpótlása megoldott.- Van valami, ami mégis okot adhat a derűre? A magyar fiatalok körében messze az európai átlagot meghaladó módon erős a vonzódás a rendezett házas­társi kapcsolatokra épülő párkapcso­latra, és a fiataloknak a több gyer­mek iránti vágya is nálunk a legma­gasabb az unióban. A tervek, vágyak szintjén minden lehetőség megvan arra, hogy a helyzet javuljon. Ehhez már csak egy olyan támogató rend­szer és közbeszéd szükséges, amely a gyermekbarát szemléletet felerősíti, és gyakorlati hátteret biztosít az igé­nyek megvalósulásához.- Egyházi iskola lévén, nem csoda, hogy a tanítóképzőben tartott konferenci­án a szociális szféra egyházi képviselői is megjelentek.- Ezért is adtuk a délutáni blokk­nak azt a címet, hogy „Egyháziak a civilekért”. Pál Mária nővér beszá­molóját hallgathattuk elsőként Böjté Csaba ferences erdélyi árvaház prog­ramjának bemutatásával. Kozma Im­re atya a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat elnökeként osztotta meg ve­lünk gondolatait az ő munkájukról. Löchli Tünde a Romániához csatolt Partiumból, Szatmárnémetiből érke­zett, és a Szatmári Egyházmegyei Karitász szerteágazó munkájáról, szolgáltatási rendszeréről számolt be.-Mit kell tudnunk az „Esztergomi üzenet ”-ről, amely lapunkban épp a kon­ferencián való nyilvánossá tétellel egy időben jelent meg?- Ez egy állásfoglalás, amelyet a felelősen gondolkodó szociális szféra képviselői fogalmaztak meg a jelenle­gi hazai droghelyzettel kapcsolatban. A rendezvény résztvevői egyetérté­süket egy aláírásgyűjtő íven jelezték. A nyilatkozat elfogadására azért ke­rült sor, mert véleményünk szerint nem lehet szó nélkül hagyni azt a szélsőliberális kampányt, ami mosta­nában folyik bizonyos kábítószerek legalizálása érdekében. Szabadság- jogként tüntetik fel az önpusztítás és a halál kultúrájának jelenségét. A hallgatók, résztvevők, szakemberek kifejezték ezzel a szemlélettel szem­beni álláspontjukat. Azt szeretnénk, ha az Esztergomi üzenet elterjedne a magyar ifjúság körében.- A szakmai részek mellett a konfe­rencián a művelődés és a szórakozás is helyet kapott.- Különböző csoportokra oszlottak a résztvevők, akik szabadon feliratkoz­hattak alternatív programokra. Voltak, akik Esztergom kincseit ismerhették meg, városbemutató sétára vittük őket. A Vár, a Bazilika, az Óváros, a Macskalépcső, a Kincstár szépsége egyaránt elkápráztatta a vendégeinket. Voltak, akik a helytörténeti séta he­lyett az intézménylátogatást választot­ták. Ők az esztergomi börtönbe, a Töltés utcai cigány teleházba, a Mál­tai játszótérre, a Gyermek Kert Ala­pítványhoz, illetve a leánynevelő inté­zetbe látogathattak el.- Hogyan értékeli a háromnapos ren­dezvényt?- Nem volt direkt, nyílt értékelés, de szuperlatívuszokban nyilatkoz­tak a résztvevők a konferencia egész ideje alatt a szervezésről, az ellátás­ról és a programok színvonalas vol­táról. Úgy érzem, hogy Esztergom kitett magáért és egv emlékezetes rendezvénnyel emelte a város hírét. A hallgatói kupaktanács úgy dön­tött, hogy a következő országos szakmai rendezvényre Debrecen­ben kerüljön sor, reméljük, hogy a mostani kellemes, baráti hangulat jövőre ott is velünk lesz. • Kép ÉS szöveg: Kertész Viktor FELHÍVÁS Zöldszámon jelenthetik be a kátyúkat Esztergom Város Polgármesteri Hivatala az ingyene­sen hívható 80/990-090-es telefonszámon teszi lehe- * tővé, hogy a város polgárai bejelenthessék a lakókör­zetükben található kátyúkat. A szolgáltatás előrelátha­tólag két hónapig üzemel, az üzenetrögzítős szám munkaidő után is hívható. ERTESITES Tisztelt alma-, körte- és birstermelők, kerttulajdonosok! A Komárom-Esztergom Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat az alábbiakról tájékoztatott: Megkezdődött a körte-, alma-, illetve birsal­mafák virágzása, ezzel együtt az elmúlt években megjelent egy ve­szélyes baktériumos betegség, az „almástermésűek tüzelhalásos be­tegsége” fertőzésének ideje is. Virágzás idején az alábbi két készítmény valamelyikét javasolják alkalmazni: Kasumin 2 L 4 liter/ha Aliette 80 WP 4 kg/ha Felhívják a figyelmet, hogy az Aliette 80 WP egyszeri kipermetezése a kórokozó ellen nem hatékony, a szer csak akkor használható eredmé­nyesen, ha a virágzás kezdetén végrehajtott kezelést teljes virágzás ide­jén egy második permetezés követi. A betegség tünetei és a mechanikus védekezés: a virágzat elbarnul, a kötődött terméskezdemények megfeketedve mumifikálódnak és nem hul­lanak le, a hajtásszáradással és elhalással járó tünetek pedig a tűz okozta perzseléshez hasonlítanak. Ilyenkor a hajtásvégeket legalább 20- 30 cm-es egészséges résszel együtt le kell vágni és elégetni. A megyei növény- és talajvédelmi szolgálat folyamatos megfigyelést, ellenőrzést tart. Az almástermésűek tüzelhalásos betegsége karantén betegségnek szá­mít, az ellene való védekezés valamennyi termelő részére kötelező! Aki védekezési kötelezettségének nem tesz eleget, szabálysértést követ el. További információkat Esztergom Város Polgármesteri Hivatalának hirde­tőtábláján találhatnak. Esztergom, 2005. május 3. Dr. Csömör Sándor jegyző Repül a bálna... Együttesek jönnek, együttesek mennek - a Republic marad. Bár úgy tűnik, kiestek a magyar keres­kedelmi zene világából, még a leg­újabb lemezeik is bearanyozódnak, és koncertjeikre rendre ezrek men­nek el - családostól. Az idei Feszter- gomon június 16-án lépnek színpad­ra. Az együttes énekesével, Bódi „Cipő” Lászlóval beszélgettünk.- Éppen tőlünk tudta meg az imént, hogy júniusban fellépnek a Feszter- gomon... Ezek szerint már beindult a nyári koncertdömping.- Szerencsére. A Fesztergomról még valóban nem tudtam, de arra emlékszem, ha eljutottunk Eszter­gomba, mindig szép számmal jönnek át Felvidékről, és ez éppen olyan jól esett, mint amikor Erdélyben egy sportcsarnoknyi ember töltötte meg a nézőteret. Mindent összevetve, a múlt hétvége kivételével - néhány hete folyamatosan a meghívásoknak teszünk eleget.- Tizenöt éve vannak a pályán. Szin­te minden zenésztárs, akivel a '90-es évek elején együtt indultak, vagy belefásult, vagy már senki nem kíváncsi rájuk...- Én is hallottam, hogy néhány éve alakult bandák így beszélnek: be­lefásultunk. Döbbenettel hallom... Szemtelenség, és butaság, ha egy ze­nekar ilyet mond magáról. A zenébe nem lehet belefásulni. Soha! Mi pe­dig szerencsésnek érezzük magun­kat. Leginkább azért, mert még min­dig kíváncsiak ránk az emberek. Annak idején emlékszem, egy hét­tel a koncert előtt már alig tudtam aludni, annyira izgultam. Akkoriban ott volt bennünk a félsz: jó, amit csi­nálunk? Tetszeni fog egyáltalán az embereknek? Később már maga a buli volt izgalmas. Azóta másfél évti­zed telt el, gyerekeink vannak, csalá­dunk és emlékeink; az utazások, a be­szélgetések - és az idő, amit együtt tölthetünk, mindennél jobban felér­tékelődött. És ez jó érzés. ­- Ha most kezdenének, korántsem biz­tos, hogy ekkora sikerük lenne...- Ezt én is így látom. A zene ipar lett, és elaprózta magát, nehéz kitűn­ni a sorból. Sok jó együttesről szinte alig hallani, mert észrevétlenül ott állnak a sorban. Ha a kilencvenes évek elején az induló Danubiusban vagy Juventusban játszottak egy szá­mot, néhány nap alatt tömegsláger lett. Ma már nem mennek ilyen könnyen a dolgok.- Bár vannak fanyalgók... Akadnak egykori rajongók, akik az új számaitokat korántsem tartják olyan jónak, mint az „régi jó” Republic-nótákat...-Abban igazuk van, - hogy mást és máshogyan játszunk, mint sok év­vel ezelőtt. Nem arról van szó, hogy ez rossz, egyszerűen más számokat írunk. Én idén negyvenéves leszek, és ha kényszerítenének, sem tudnék egy „Repül a bálnát” írni, mert már nem így látom a világot. Ettől füg­getlenül a közönség szereti őket, és rendszeresen eljátsszuk, igaz, ma már sokkal inkább az együtt éneklés örömét jelenti az Indul a mandula, mint tíz évvel ezelőtt. A Feszter- gomon is a repertoáron lesz az „aranyalbum”, sok más olyan dallal együtt, - amiket még nem játszot­tunk közönség előtt.-A sokak által átkozott töltelékszá­mokra gondol?- így is fogalmazhatunk, bár én másképp osztályozom a dalokat: vannak kimondottan koncertre írt „csápolós” számok, illetve olyanok, amiket „szobába” írunk, és biztosan nem működne egy koncerten. így is marad negyven-ötven szám, amit el tudunk játszani. Bár éppen április elején fordult elő, hogy Egerben olyan számot kértek tőlünk, amire már nem is emlékeztünk, - de a kö­zönség megoldotta, és szó szerint el­énekelte nekünk a dalt. Könnyekig megható volt...- Az elmúl tizenöt év alatt minden le­mezetek egy-egy - időnként talán komor véleménynyilvánítás volt a politikáról, közállapotokról - és Magyarországról. Bizakodóbbak vagytok ma?- Sosem voltam bizakodó. Inkább pesszimista és depressziós alkat va­gyok. De nem kell engem sajnálni! így érzem jól magam. • Szalay Álmos A \

Next

/
Oldalképek
Tartalom