Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-06-11 / 114. szám

Ill hídjajmagaün 2005. június 11., szombat • HÍDLAP * Közeledik a Fesztergom Nem adjuk el magunkat! Beszélgetés Papp Lajossal, a Graveyard at maxiumum frontemberével Nevük körülbelül annyit jelent: „Megtelt temető”. Félreértés ne es­sék, nem valamiféle bizarr sátánista csapatról van szó, csak éppen hét évvel ezelőtt (születésük pillanatában) játékgépezni indul­tak, és a flipperezés örömében az egyik gomb alatt olvasták a fenti kifejezést. „Zenélünk nem?” „Zené­lünk! Csináljunk együttest...” „Jó, de mi legyen a nevünk?...” „Graveyard at maxiumum! Jó lesz?” „Nekem nyolc.”- Jöttök a Fesztergomra...- És nagyon örülünk neki, párat­lan lehetőség ez nekünk. Mostaná­ban volt egy kis szünet körülöttünk. Persze nem szűntünk meg, csak mindannyian felnőttünk. Hiszen hét éve csináljuk. Még nem fásultunk bele, mint szegény Le Panic, akik­nek a feloszlását sajnáljuk, de meg­értjük őket, hiszen nagyon sokáig próbálkoztak és nem jött össze nekik az országos ismertség.- Talán azért, amiért nektek sem...- Nekünk már kezd, igaz, csak las­san. Egyébként meg, való igaz, nem adjuk el magunkat. De azért nem, mert minket nem érdekel. Mi nagyon szeretünk együtt játszani, együtt fel­lépni, az életünkbe belefér, - arról nem beszélve, hogy a többségünk nem él stabil párkapcsolatban. Ne­kem van egy barátnőm, már hosszú ideje, de ő szeretem engem, és nem csak elfogadja az életet, amit élek, de segít is mindenben, amiben tud.- A Hooligans is így kezdte, aztán mégis eladták magukat...- Pontosan ismerem a történetü­ket! Róluk sokan nem tudják, hogy éheztek, boltból loptak kaját, annyira elkötelezték magukat a zenélés iránt. Ok nem voltak hajlandók mást csi­nálni. Szinte biztos volt, ha jön egy lehetőség, hülyék lesznek elszalaszta­ni, hiszen evésről volt szó. Mi mind­annyian dolgozunk, - ezért vagyunk - ha úgy tetszik - hobbizenészek.- Nem okoz veszteséget, hogy a lemeze­teket hiába lehet postán megvásárolni tő­letek, inkább másolgatják a számaitokat?- Ezt tudjuk, de... mit csináljunk vele? A lényeg sosem az volt, hogy minél többet eladjunk, hanem hogy minél többen ismerjenek bennünket. Persze, amikor az ember stúdióba vo­nul, és le kell csengetni a bérleti díjat, kevés a sopánkodás. A 2002-ben meg­jelent nagylemezt, az Európa Köze- pén-t és a 2003-as Kellene egy Kedilekk kislemezt egy ezres fejében bárkinek elküldjük, de pontosan tud­juk, hogy akik nem akarnak érte pénzt kiadni, azok a megfelelő inter­netes fórumokról egy csuklómozdu­lattal letöltik. Ez ellen semmit nem tehetünk. Pontosabban de: majd a Fesztergomon megmutatjuk, milyen, amikor a Graveyard élőben szól!... • -YÁ­Nem tűntünk el! Beszélgetés Tóth Cecíliával, az Angelus együttes frontemberével Kicsit igazságtalan az alcím - az ő esetükben igazán nem lehet beszélni „frontemberségről”. Azok után meg pláne nem, hogy az együttes tagcseréi több mint kaotikusak. Legyen akármi, a Fesztergomon ott lesznek, s hosszú szünet után ismét találkozhat velük a nagyközönség.- Mi újság veletek, rég nem látni benneteket...- Elég béna időszak ezt a mostani, hiszen már eg)' éve próbáljuk rendezni sorainkat, személyi problémák, tagcserék történtek, mikorra már „összeállt” volna a kép, tavasz lett, így lecsúsztunk a nagyobb rendezvényekről. Néhány kivételtől elte­kintve persze. Mindegy, most inkább készülünk a nyárra, még inkább a Fesztergomra. Ezenkívül még egy-két meghívás történt, de nincs semmi konkrét. Számtalan tagcsere után úgy tűnik, most lassan rendezzük sorainkat, és arra szentelhetjük az időnket, ami a legfontosabb - dalszerzésre.- Mit változtatok az elmúlt időszakban?- Nehéz lenne megfogalmazni. A társaság kicserélődése mindenképpen meglátszik és „meghallatszik” rajtunk. Más szövegek és más hangzások születnek. Az angol szövegen írott dalainkból már egyre kevesebb van, hiszen időközben mi magunk is megtapasztaltuk, milyen fontos, hogy a közönségünkhöz magyar anyanyelvén szóljunk. És persze abban nem vál­toztunk, hogy továbbra sem kötünk semmiféle művészeti koncepciót, pedig a közelmúltban akadt volna lehetőség, hogy egy profibb, üzleti célú zenekar-vállalkozás részesei legyünk. A kívánságok persze: „jó ez a hangzás, de eladhatóbbá kéne tenni! - kicsit ráerősítünk a fiú-rajongókra!” Azonnal nemet mondtunk.- S most jön a sablonos befejezés: mit jelent számotokra fellépni a Fesztergomon?- Naná, hogy sokat! Szeretjük magunkat itt és ilyen közegben megmutat­ni. És itt nemcsak arról van szó, hogy sokkal profibb körülmények, hang és fénytechnika áll a rendelkezésünkre, hanem a közönség is sokkal szélesebb tömegből kerül ki - jönni fognak Pestről, vidékről, Szlovákiából - ki ne örülne egy ilyen lehetőségnek? • SZALAY ÁLMOS Egy takarékos miniszter Széli Kálmán születésének 162. évfordulója alkalmából Széli Kálmán Gasztonyban szüle­tett 1843. június 8-án, nemesi ha­gyományaira és 48-as szerepére büszke családban. Apja magas közhivatalokat töltött be, ország- gyűlési képviselő is volt. Ehhez a családi háttérhez társult Deák Fe­renc atyai barátsága. Az ifjú Széli Kálmán tanulmányait a soproni bencés gimnáziumban kezdte, majd Szombathelyen folytatta a premontreieknél. A budapesti egyetem jogi karát 1863-ba végez­te el, majd két évvel később jogi doktori címet szerzett. Pályáját Rátóton kezdte mint szolgabíró. Az ifjú jogász politikusi pályára készült, s 1869-ben a járás országgyű­lési képviselőjévé választották. Ezek után még nagyobb lendülettel szol­gálta vármegyéjét, különösképpen Szentgotthárd ügyét. Munkája elis­meréseként 28 éves korában belügyi államtitkárnak kérték fel, ezt azon­ban nem fogadta el. Az ifjú Széli is kor- és nemzcdéktársaihoz hasonló­an az alkotmányt és a közjogot kezd­te el kutatni. Deák Ferenc azonban más irányt mutatott számára, s taná­csára pénzügyi tanulmányokba kez­dett. Hamarosan az ország legelis­mertebb pénzügyi szaktekintélye lett. Bekapcsolódott az országgyűlés életébe, leginkább a pénzügyi bizott­ságban tevékenykedett. Később, mint a bizottság jegyzője szerzett el­ismertséget. 1875-ben a Wenckheim- kormányban örömmel vette a pénz­ügyminiszteri kinevezést. Közsze­replése első csúcspontjaként értékel­hető miniszteri tevékenysége. Mi­niszterségéről 1878-ban, Bosznia- Hercegovina okkupációjakor mon­dott le, megakadályozandó egy hábo­rús konfliktust. Visszavonulva a nagypolitikától, életének legsokolda­lúbb korszaka következett. Elkötelezett híve volt a modern mezőgazdaságnak. Rátóti és héraházi birtokáról származó tenyészállatai az 1890-es bécsi kiállításon is díjat nyer­tek. 56 évesen - 1899-tól 1903-ig - az ország miniszterelnöke lett. Miniszterelnöksége alatt 120 törvénycikk született. Modern és cél­irányos törvény-előké­szítő munkája európai szempontból is figye­lemreméltó volt. A beve­zetett új adóformák, a pénz- és bankügy rende­zése mutatják szakmai hozzáértését. Széli Kál­mán könnyen áttekint­hető, jól működő állam- háztartást akart. Minisz­terelnökként a belügyi tárcát is megtartotta. A kormány élén megbéké­lést és együttműködést kereső politikus volt. A miniszterelnökségről va­ló lemondás után hama­rosan visszatért a politi­kai életbe. Elvállalta az Alkotmány Párt elnöki funkcióját. Közben 1905-ben kerüle­te újra képviselővé választotta. Több évtizedes képviselői tevé­kenysége alatt - 1869 és 1911 között - rengeteget tett Szentgotthárd fej­lesztéséért. Az 1870-es évek elején sürgette a Győr-Szombathely-Graz vasútvonal megépítését. A Rábavölgy bekapcsolásáról a vasút­hálózatba 1868-ban döntött a kor­mány. 1871 októberében nyitották meg a Győr-Szombathely szakaszt, s a Grazig hátralevő részt 1872-73- ban építették meg. Az engedélyezé­sek gyors keresztülvitelében jelen­tős szerepe volt Széli Kálmánnak, aki az el­ső igazgatói tanács tagja lett. A megye első álla­mi gimnáziumát is Szentgotthárdon nyi­tották meg. A tanév­nyitó 1893. szeptember 4-én kiemelkedően ünnepélyes keretek között zajlott. A Vas­vármegye című lap részletesen tudósított az eseményről. Ki­emelte, hogy a város intelligenciája eddig is kitartóan küzdött a határszélen a ma­gyarság érdekében, „de hiányzott ed­dig kezéből a leghatalmasabb fegy­ver, az iskola”. Ennek létrehozása pe­dig Széli Kálmán nevéhez fűződik, „akinek hatalmas egyénisége döntő súllyal nehezedett a szt.-gotthárdi ál­lami gymnasium mérlegébe”. Széli Kálmán saját érdemeiről szerényen ennyit mondott: „Kapacitáltam ille­tékes helyeken, talán sürgetve, talán zaklató módon.” Felesége a híres köl­tő leánya, Vörösmarty Hóna volt. „Jog, törvény, igazság.” Ez a felirat volt olvasható azon a koszorún, ame­lyet Széli Kálmán ravatalára küldött az Országos Függetlenségi és Negy­vennyolcas Párt, tisztelegve a nagy politikus előtt. • VARGA PÉTER DÉNES

Next

/
Oldalképek
Tartalom