Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-06-25 / 124. szám
MlH HÍDLAP • 2005. június 25., szombat Ismerd meg környezetedet Földrajzi séta a Gerecsében 4 Szükebb környezetünk, vagyis a Dorog-Esztergomi-medence jócskán bővelkedik természeti látnivalókban. Elég csak a Pilis és a Gerecse hegységek övezte koszorúra gondolni, máris megjön a kedvünk egy kis kiránduláshoz. Az alábbiakban a Gerecsébe, annak is közvetlenül lakóhelyünkkel határos részébe, a Gete- csoportba látogatunk, és a teljesség igénye nélkül sorra vesszük a legfőbb látnivalókat. A bemutatásnál hely hiányában csak a szerintünk leglényegesebbeket emeljük ki. Hungária-hegy (Dorog) A dorogi Hungária-hegy (nevezik Kősziklának, vagy a tokodiak Miksicnek) fő tömege triász időszaki (225-195 millió éves) mészkő, melyet már a középkorban is fejtettek, a XX. század elejétől pedig nagyüzemi módszerekkel folyik a kőbányászat. A kiváló minőségű mészkőből (átlagos karbonát-tartalma 95 % feletti) az 1990-es évek elejéig meszet égettek, de használták útépítéshez, a kohászatban, a cukorgyártásban, és finom kőliszt formájában állatok (baromfik) takarmányozására. Különleges természeti értékét egyrészt a kőzetben található hévizes eredetű barlangok és a Sátorkőpusztai- kristálybarlang képződményeihez hasonló ásványai (kakitok, aragonitok, gipsz- és anhidrit kristályok) adják. A hegyoldalakat borító fiatalabb korú homokos, löszös üledékekben védett gyurgyalagok fészkelnek. Öreg-hegy (Bajót) A Gerecsében számos helyen emelkedik ki a triász időszaki mészkő, melynek egyik legszebb megjelenési formája a bajóti Öreg-kő. Morfológiai különlegességét az adja, hogy sasbércként emelkedik környezete fölé, róla emiatt páratlan szépségű kilátásban lehet részünk a környező hegyekre, valamint a Duna felé. Belsejében szintén barlangokat találunk, melyek egy része hévizes eredetű (pl. az 1. sz.- zsomboly), más része az úgynevezett forrásbarlangok közé tartozik (pl. a Baits-barlang). A Jankovich-barlang a környék egyik jelentős régészeti feltárása, ahol a középső paleolit korból származó leleteket (levélhegy alakú kőeszközöket), valamint a barlangi gravetti kultúra maradványait tárták fel. Földtani, régészeti és botanikai különlegességei miatt egyaránt védett természeti értékünk. Mogyorósi-szirtek (Tokod - Mogyorósbánya) A Mogyorósbánya és az Ebszőnyi- elágazás (tokodi pincesor) közötti lapos tetejű, erdős hegy délkeleti oldalában találjuk az 5-20 méter magasság közötti Mogyorósi-szirteket, mely kb. 100 méteres szakaszon húzódik. Kőzetanyaga az eocén korban kialakult édesvízi mészkő, amely az egykoron mocsaras-lápos környezetben élő gazdag növényi vegetációt vonta be. A szerves anyag természetesen azóta elbomlott, de a kicsapódó mész ma is híven őrzi az egykori növények lenyomatait. A szirtek számos botanikai értéknek is otthont adnak. így például tavasszal nyílik a sárga nőszirom, de sok zuzmót is láthatunk, ami a levegő tisztaságának fokmérője. A mészkövet hosszú időn keresztül bányászták itt, napjainkban - kiváló látási viszonyai miatt - nyaranta csillagász táborokat szerveznek ide. A hegy Mogyorósbánya felőli oldalán a közelmúltban (1980-as évek második felében) külszíni szénbányászat folyt, ahol a szén kitermelése közben különlegesen szép benn-nőtt gipszkristályok kerültek elő, valamint egy nagyon ritka ásványtani érdekesség is, a tsermigit. Pincesor (Tokod) A tokodi pincesor értékét az adja, hogy kialakítása a környező hegyekben évszázadok óta folyó szőlőtermesztéshez és borászati kultúrához kötődik. A pincék a hegyoldalakat vastagon borító lejtős löszben épültek, melynek anyagát a pliocén kori hatalmas sarki szelek szállítottak ide a jégkorszak idején. A pincék alatt eocén korú sekélytengeri mészkőüledékeket találunk, amelyekben a magányos ko- rallok szép példányai lelhetők föl, mint például a Trochosmilia-félék. De vannak Eufiliák (telepes korallok), csigák, kagylók és nummulitesek is. Eíegyeskő (Tokod - Ebszőnybánya) Tokod és Ebszőnybánya között találjuk a messziről látható, jellegzetes vastag pados triász időszaki mészkőből álló szirtet, a Hegyeskőt. A magaslat szintén fontos kilátópont, ahonnan 360 -os körpanorámában gyönyörködhetünk. A hegy Ebszőnybánya felőli oldalában valamikor kőbánya működött (Ebszőnybányán ma is láthatók a régi mészégető kemencék romjai). Ebben jól megfigyelhető a kőzet rétegdőlése, a kőzetanyag változatossága (mészkő, márga, dolomit, lösz, agyag, breccsás kifejlődések, stb.), valamint itt is láthatók a hévizes tevékenység nyomai. A Hegyeskő oldalának jellegzetes morfológiai képét adják az úgynevezett horpák, amelyek a korábbi mély- művelésű szénbányászat emlékei. Ebszőnybánya felé a hegylábi térszínt eocén kori nummuliteses mészkő alkotja, mely itt kőzetalkotó mennyiségben van jelen. Ezeket az ősi egysejtűeket nevezi a népnyelv „Szent László pénzének”. Sajnos, az utóbbi években moto- krossz-gyakorlópálya működik a hegyoldalban, ami nemcsak az eróziót segíti jelentős mértékben elő, de hatalmas pusztítást okoz a terület különlegesen gazdag, egyedi növény- és állatvilágában is. Halastó (Ebszőnybánya) Mesterséges tóról van szó, melyet az Unyi-patak felduzzasztásából nyertek. Eredetileg arra szolgál, hogy a helybeli kolónia-lakásokban élők ki- kapcsolódását szolgálják (horgászat), de az 1990-es évektől az idegenforgalom bővülését is várják tőle, ezért a tavat kitisztították, partszegélyét is gondozzák. A tó, illetve a mellette kialakult nádas a viszonylag alacsony csapadéktartalmú völgy páratartalmát is biztosítja, így kedvezőbb feltételeket teremt az élővilág számára. Kaolinbánya (Sárisáp) A Dunántúlon egyedül Sárisáp határában van bányászati célra is alkalmas mennyiségben föllelhető kaolin, amit évek óta termelnek ipari célokra, mely a porcelán- és finomkerá- mia-gyártás nélkülözhetetlen alapanyaga. A kaolinbánya nevét a közelmúltban többször is hallhattuk, olvashattuk a helyi médiumokban. Ennek oka az volt, hogy a tulajdonos egy külső cég gyártási maradékát (szennyvíziszapját) kívánta elhelyezni a bányaudvaron. A hatóságok, a környezetvédők és a lakosság egyaránt ellenzi e lépést, ugyanis a terület alatt húzódó - és a legtöbb település ivóvizét biztosító - karsztvízbázis elszennyezésétől tartanak. Mókus-hegy (Csolnok) Csolnok községben, a temető fölé magasodik a Mókus-hegy. Itt is felszínre bukkanó triász mészkővel találkozhatunk, amit szintén a bányászati tevékenység hozott napvilágra. Bár a bányászat külszíni nyomait a legtöbbször „tájsebeként értékelik, itt a Gerecsében sok esetben mégis különleges földtani értékeket ismerhetünk meg általuk, s emellett a sziklafalakon utólag kialakult növényvilág érdekes színfoltjai természeti környezetünknek. A Mókus-hegy földtani értékei közül legérdekesebb a bánya közepén található meredek dőlésű kőzetréteglap, s a benne karsztosodott üregben kialakult hatalmas kakit- és barit- tömbök. Ez utóbbiak jelentős része azonban már kitermelésre került. A Mókus-hegy növényvilága is egyedülálló. Benne sok védett, különleges fajt találhatunk. A hegy növényvilágának a legújabban tömegével idelátogató sikló- ernyősök az ellenségei. Nagy-Ge te (Tokod - Csolnok - Dorog) A Gerecse keleti részének legkiemelkedőbb pontja 455 méteres tengerszint feletti magasságával a Nagy-Gete. Egyik legfőbb értéke az érintetlensége. Legalábbis külszíni kőbányák nem szabdalják fel oldalát. Kiemelkedő részei erdővel borítottak, de mészkőszirtjei sok helyen a felszínre bukkannak. A hegy több pontja nyújt a kirándulók számára feledhetetlen szépségű kilátást a környékre minden irányban. Hadtörténeti jelentőségű a tetején létesített II. világháborús katonai bunker, melynek falai ma is védelmet biztosítanak a viharban erre járó turistának. Az építmény felújítása, menedékházzá alakítása támogatható cél lehet. Lejtősztyepp-rét (Dág) A térségben nemcsak a hegyek de a lejtősztyepp-rétek is sok érdekességet nyújtanak, elsősorban a botanikai érdekességeket kedvelőknek. A sárisápi elágazásnál, Dág határában is láthatunk egy szép lejtősztyepp- rétet, amit kora tavasszal egyik védett vadvirágunk, a tavaszi hérics borít el sárga szirmaival. Később ugyanezen az élőhelyen az árvalány- haj jelenik meg tömegesen. ✓ Források (Bajót, Uny) Még néhány évtizeddel ezelőtt is a Gerecse-hegység alacsonyabb dombvidékein sűrűn bugyogtak fel a karszt- és a rétegforrások. Mára alig találunk belőlük néhányat, éppen ezért különösen fontos, hogy a meglévőket megfelelő becsben tartsuk. Különösen fontosak azok, amelyek vize még ma is iható, szennyeződésektől mentes. Ilyen forrás a bajóti, mely a falu közepén található, és néhány éve szépen kiépítették, s ahová rendszeresen járnak a település lakói, de a környékbeliek is friss ivóvízért. Uny határában leljük föl a Diósforrást, melynek rétegvize iszapvulkánhoz hasonlóan tör fel, és mozgatja a forrás alján lévő homokos iszapot. Kár, hogy a bővizű bajóti forrással ellentétben ez eléggé elhanyagolt állapotban van, s bár a forrás melletti gesztenyefába egy tábla van szegelve azzal a felirattal, hogy „magánterület, belépni tilos”, mégis, maga a forrás gazdátlannak, elhagyatottnak tűnik. Pedig még 2-3 évtizeddel ezelőtt is a falubeliek, mikor földjeikre kimentek dolgozni, vagy hazafelé útba ejtették, hogy enyhítsék szomjukat. A víz minősége ma is jó, érdemes lenne kitisztítani és megakadályozni, hogy a felette levő meredek oldalról a föld a forrásmederbe folyjon. • Varga László - Lieber Tamás (a szerzők felvételeivel)
