Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-06-25 / 124. szám
• HÍDLAP • 2005. június 25., szombat hídlapmagazin Fogoly honvéd - 1884. június 25- én született Gyóni Géza Sokan és sokféleképpen nyilatkoztak róla, ítélték meg. Egy ideig rendkívül népszerű volt, jól szavalható verseit a versmondók máig kedvelik. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy - . amint Hegedűs Géza írja - szinte minden róla szóló vélemény félreértés. Már az is, hogy számosán nagyszerű költőnek tartották, de az is, hogy sokan csak dilettánsnak, a legjobb esetben epigonnak. Talán Juhász Gyula véleménye tűnik a leginkább objektívnek és időtállónak: „1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja halt meg...” Végtére talán nem volt sem jó sem pedig rossz költő, de mindenképpen jól tudott verselni, hallatlanul érzékeny volt a körülötte élők hangulataira, a közvélemény következetlenségeire. Számos verse olyan, mint egy igazán nagy költő kevéssé sikerült, de azért a színvonalasabb kötetekbe is betehető alkotása. Vala- hogy ilyesforma volt az élete is. Eredetileg Achim Gézának hívták, a gyóni evangélikus lelkész fiaként látta meg a napvilágot. Kezdetben maga is papnak készült, később kétkedővé vált, de istentagadó sosem lett. Öngyilkossági : kísérlete után nyilvánvalóig vá vált, hogy nem lehet Isten szolgája. A civil életbe lépve így a haza szolgálata II mellett kötelezte el magát. Közhivatalnok lett, majd elment a kedve a hivataltól, így lett vidéki újságíró. Ifjúkorától könnyedén verselt, és noha költeményeiből sugárzik a gyötrődő lélek érzelemvilága, a versek Petőfi és Vajda hatását idézik. Rövidesen a Hét kezdi el közölni verseit, de szívesen fogadja írásait a konzervatív Új Idők és a liberális polgári Pesti Napló is. Ady fellépésekor nyilvánvalóan az ő hatása alá kerül, néhány költeménye egyenesen Ady-paródia. Egyéni hangját akkor találja meg, amikor tartalékos katonaként Boszniába kerül. Nem jó katona, nehezen viseli a mundért, mégis katonaévei alatt születnek a legjobb, immár antimilitarista versei. A háború kitörésekor kezdetben mégis igen lelkes, úgy véli, hogy hazája az igaz ügyért harcol. Ezért azonban nem ítélhető el, hiszen ekkoriban Thomas Mann és Anatole France is így érzett. Kevés igazán nagy elme tudott ellenállni a kezdeti lelkesedének, mint Bemard Shaw, Romain Roland vagy akár a mi Ady Endrénk. Gyóni végképp nem volt az az erős lélek, aki ki tudta volna vonni magát, felül tudott volna kerekedni e világháborúvá terebélyesedett gyilkos őrületen. Az egykori pacifistát „tévelygő bárányként” ölelték keblükre a háború hívei és egyenesen kijátszották Ady ellen. Hirtelen ünnepelt költő lett, tekintélyes kritikusok kezdték dicsérni nagyságát . A magára maradt Ady, akinek sosem volt nagy véleménye Gyóniról nem csekély iróniával csak annyit mondott: „élje csak meg az ő háborújából”. És Gyóni Gézát megrészegítette a siker és az ünneplés. Immár a hősök romantikus pózával indult a tűzvonalba. Ám a fronton hamarosan megváltozott a véleménye. Ö, aki mindig azt érezte, amit a körülötte élő emberek éreztek, hirtelen átélte a katonák félelmét, haragjukat azok ellen, akik halni küldték őket és általában a háború borzalmait. A fronton íródott versei már valóban egy igazi költő hangját tükrözik. Azután maga is hadifogságba került, Krasznojarszkba hurcolták ezredma- gával együtt. Az itt született költemények szinte naplószerűen rögzítik a hadifoglyok életét és a szabadság utáni vágyakozást. Ezt a szabadságot azonban már nem érhette meg. Lélekben és testben egyaránt megtört, végső heteiben fogolytársai a téboly tüneteit állapították meg rajta. Végül 1917. június 25-én, harmincharmadik születésnapján meghalt. 'A»' ••...., Kultúrtörténeti kuriózum Korunk technikai őrületében (bocsánat az erős kifejezésért) sokáig határozottan féltettem a nyomtatott könyvet mondván, hogy egyszer csak ki fog menni a divatból. Egykori gyakorló tanárként is nyilvánvalóan tapasztalhattam, hogy az egymást követő felnövekvő nemzedékek egyre kevesebbet olvasnak. Pedig az olvasásnak íze, a könyvnek tapintása, lelke van. Természetes hát, ha a könyves ember tisztelettel adózik a Gutenberg galaxis nagyjai előtt. Ilyen tiszteletet érdemlő nyomdász volt Honterus János is, a brassói nyomdászat első honi vezéregyénisége. 1539-ben Brassóban nyomtatta ki Arisztotelész görög és latin nyelvű retorikai tankönyvét és egy görög nyelvtant, majd még ebben az esztendőben Aurélius Augustinus „Eretnekségek katalógusát”. A könyv érdekessége, hogy a végére Magyarország és a Szapolyai család egyesített címere került. Honterus 1539-ben még jó néhány könyvet rendezett sajtó alá, például Cato és Seneca három kötetet kitevő bölcs mondásait, egy retorikai tankönyvet, latin nyelvtant , latin logikai és retorikai tankönyvet, valamint a római magánjog szemelvénygyűjteményét. Figyelmet érdemel, hogy az általa sajtó alá rendezett irodalomban mennyi a tankönyv. E tankönyvkiadást később is folytatta. Érdekes például a Rotterdami Erasmus szólásgyűjteményéből készített válogatása majd 1541-ben egy verses földrajzi tankönyv. Egyik földrajzi témájú kiadványával kapcsolatosan azt írja, hogy leginkább barátai számára készítette és várja bíráló megjegyzéseiket. Ezek meg is érkeztek, és a bírálatok figyelembe vételével látott napvilágot az 1542-es javított kiadás. Tévedett is Honterus mester, mint mindenki aki alkot, tesz valamit: egy Pseudo Platon-i és egy Pseudo Arisztotelész-i eszmefuttatást a nagyszerű gondolkodók sajátjaként adott közre, noha azok nem valódi ill. eredeti szövegek voltak. Ez azonban semmit nem von le e csodálatos, nagy tudású ember nagyszerű életművének értékéből. Nyomdatermékein későbbi generációk sokasága nő majd fel csiszoltan gondolkodó elmévé. • Dénes Töretlen lendülettel A magyar kultúra támogatására Szlovákia rendkívül keveset áldoz, a helyi szervezetek lelkesedését azonban sem a Meciar-kormány- nak, sem a jelenlegi politika zsugoriságának nem sikerült letörni. A múlt hét végén a Csemadok Lekéren tartotta meg országos nép- dalversenyének járási fordulóját. A rendezvény főleg azt a célt szolgálja, hogy az egyes amatőr csoportoknak, egyéni szereplőknek módszertani segítséget nyújtson. A múlt hét végén zárult a Csemadok országos rendezvénye, az ötödik alkalommal megrendezett Bíborpiros szép rózsa népdalverseny. A lévai járási fordulót Lekéren tartották meg a Csemadok Lévai Területi Választmánya, a helyi Csemadok és a helyi önkormányzat szervezésében. A résztvevőket Béres Lajos, a falu polgármestere üdvözölte. Duba Ernő, a Csemadok Lévai Területi Választmányának titkára elmondta, a népzenekedvelők fóruma kiváló lehetőséget biztosít a szólóénekesek, népzenészek és helyi énekkarok számára, hogy szakemberek nyilvánítsanak véleményt munkájukról. Lekéren összesen tíz előadást hallgathatott meg az öttagú zsűri, akik között jelen volt Ág Tibor népzene- kutató, a Magyar Művelődési Akadémia tagja, Huszár Ágnes, a Csemadok Népzenei Adattárának munkatársa, Szalai Pál nyugdíjas pedagógus, Kiss Beáta tanár és Huszár László, a népdalverseny fő szervezője. A tíz fellépő közül az ősszel megrendezendő országos fordulóban a lévai járást a lekéri énekkar, Kacska Zsuzsanna és Jámbor Mónika népdalénekesek, az érsekkétyi Pacsirta népdalcsoport, a százdi citerazene- kar és Mézes Mátyás hegedű-előadásával fogja képviselni. Huszár László elmondta: a rendezvény is bizonyítékul szolgál, hogy Nagykapostól Pozsonyig éneklik a magyar népdalt. A kétévente megrendezendő versenynek idén összesen 106 jelentkezője volt. Ág Tibor elmondta: a környékbeli népdalok gyűjtésével a 70-es évektől foglalkozik. Azóta 150 népdalkört sikerült összegyűjteni. A helyi népdalcsoportok életében meglehetősen nehéz időszak köszöntött be a Meciar kormány idején, amikor minden anyagi támogatást megvontak a magyar szervezetektől. A helyzet azóta sem sokat változott, hiszen jelenleg a csoportoknak „vért kell izzadniuk”, hogy összejöjjön egy-egy közepes szintű előadás - tette hozzá Szalai Pál. Bírálatként azonban annyit megjegyzett, hogy a nap folyamán sajnos egyetlen régebbi stílusú népdal sem hangzott el. Ma azonban egyre inkább jellemző - ami eddig nagyon hiányzott -, hogy az egyes csoportok tanulják is a népdalokat. A kultúra, a nemzeti örökség hanyatlását véleménye szerint nemcsak a politika, hanem saját kényelmünk, és a kereskedelmi csatornák ontotta műsorok is elősegítik. Ahogy azt már fentebb jeleztük, a Meciar-korszak idején a magyar kultúra támogatását jelentős mértékben megnyirbálták. Korábban ugyanis több nyugati alapítású támogatás működött itt, akik különféle programokat futtattak. Ok azonban a Meciar-kormány idején kivonultak az országból. A civil szervezetek számára azóta sem mutatkozik túl sok lehetőség. Anyagi támogatáshoz a magyarországi alapítványokon keresztül juthatnak, főleg az Illyés Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán keresztül. A civil szervezetek még némi segítséget kapnak a személyi jövedelemadók két százalékának felajánlásával. Tuba Lajos, a Fórum Régiófejlesztési Központjának igazgatója szerint ez csak részben jelent segítséget, hiszen akkor, amikor ezt a rendelkezést hozták, megszüntették azt a lehetőséget, hogy a szponzorálás leírható legyen az adóalapból. Ez azzal járt, hogy a vállalatok már nem szívesen szponzorálnak, inkább a jövedelemadók két százalékát osztják szét, ami a becslések szerint egyötöde a támogatások értékének. A Csemadok megalakulása, 1949 óta jelentős szerepet tölt be a felvidéki magyarság kultúrájának megtartásában. Akkoriban nagy örömet jelentett, hogy szervezett keretek között énekelhettek, színdarabokat adhattak elő, illetve az, hogy egyáltalán magyarul szólalhattak meg az emberek. A Meciar-korban a Csemadoktól is minden támogatást megvontak, még a bérekre sem adtak pénzt. A mintegy 90 fős apparátusnak fel kellett mondani. A maradék pénzből néhá- nyan a pozsonyi központi irodában próbálták menteni a menthetőt. A helyzet Dániel Erzsébet, az Érsekújvári Csemadok Területi Választmányának elnöke szerint azóta sem sokat változott, a járási szervezeteknek csak kevés pályázati lehetősége kínálkozik, azok is inkább csak a rendezvényekre korlátozódnak. A bérezések még mindig nem megoldottak. A Csemadok ennek ellenére ma is megtartja országos és regionális rendezvényeit. „Ez az egyetlen olyan civil szervezet az egész Kárpát-medencében, amely olyan értékeket tudott megmenteni és felszínre hozni, amelyek az egyetemes magyar kultúrának is fontos részei. A nehéz helyzet ellenére tehát a Csemadoknak kell, hogy jövője legyen, hiszen a szlovákiai magyar amatőr kultúrát még mindig a Csemadok képviseli. Ez az a bázis, amire helyi, területi és országos szinten is még mindig számítani lehet” - jelentette ki Dániel Erzsébet. • Czigler Mónika
