Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-04-23 / 79. szám

IV • I1ÍDLAP • 2005. április 23., szombat hídlapmagazin Varga Péter jegyzete Pápaválasztás A múlt században kilenc pápa követte egymást az egyház élén. A bíborosok nyolcszor gyűltek össze, hogy új pápát válasszanak. 1903-ban, amikor XI11. Leó 93 éves korában elhunyt, a bíborosi kollégiumnak 64 tagja volt, akik kettő kivételével jelen voltak a X. Piuszt megválasztó konklávén. O a század egyetlen szentté avatott pápája, aki megválasztását köz­vetve Bécsnek köszönheti, akkor ugyanis az osztrák császárnak még vétójoga volt, melyet a krak­kói bíboros révén érvényesítettek a nagy esélyes, Rampolla bíbo­rossal szemben. Ezen a konklá­vén Vaszary Kolos esztergomi ér­sek, korábbi pannonhalmi főapát is részt vett. A következő konklávét 1914-ben tartották, amely magyar szem­pontból azért érdekes, mert ek­kor fordult elő első ízben, hogy a pápaválasztáson két magyar bí­boros is részt vett. Csernoch Já­nos esztergomi érsek és Hornig Károly veszprémi püspök. Ha­zánkat egyébként hárman is kép­viselhették volna, hiszen akkor még élt Vaszary Kolos bíboros, kiérdemesült esztergomi érsek, de ő betegsége miatt nem utaz­hatott Rómába. Ekkor választot­ták meg XV Benedek pápát. A részt vevő bíborosok száma 57 volt, nyolcán hiányoztak. A következő pápaválasztásra 1922-ben került sor. Ezen szintén Csernoch János hercegprímás képviselte a magyar egyházat. XI. Piusz lett az új pápa, aki 1939-ben hunyt el. A következő konklávén már Serédi Jusztinián mögött záródott be a Sixtus- kápolna ajtaja, és ekkor választot­ták meg XII. Piusz pápát. E konklávén 62 bíboros volt jelen, de ketten betegségük miatt szo­bájukból voksoltak. Mindszent)’ József hercegprímás 1946-tól viselte a bíbort. Két konklávén kellett volna részt ven­nie, de a kommunista hatalom ebben is megakadályozta. 1958- ban, a XXIII. Jánost megválasztó konklávé idején mindössze 53 fős volt a bíborosi kollégium. Ketten nem tudtak a pápaválasztáson részt venni. Mindszentyn kívül a szabadságától szintén megfosz­tott horvát Stepinac bíboros hi­ányzott. VI. Pált 1963-ban már nyolcvan bíboros jelenlétében emelték Szent Péter székébe. Csak ketten hiányoztak, a magyar hercegprímás és betegsége miatt egy olasz bíboros. 1978-ban két konklávét tartottak. Lékai László prímás mindkettőn jelen volt. Mindkét konklávén 111-en vettek részt. Az elsőn, amikor 1. János Pált megválasz­tották, betegség miatt hárman, II. János Pál megválasztásakor pedig ketten hiányoztak. Az április 18-án kezdődő konklá­vén ismét két magyar bíboros vehetett részt. Erdő Péter és Paskai László Habemus pápám A pápaválasztó bíborosi konklávé 115 tagja a német Joseph Ratzingert választotta új egyházfőnek, aki a XVI. Benedek nevet választotta. A fehér füst tehát felszállt. Az új pápa első apostoli áldását este hét órakor osztotta a Szent Péter térről és egy­ben megemlékezett elődjéről, II. Já­nos Pál pápáról is. XVI. Benedek a római katolikus egyház 265. pápája. Azt is érdemes megemlíteni, hogy 482 esztendő után az ő személyében választottak ismételten német egy­házfőt. Egyébként az egyház törté­netében ő a nyolcadik német pápa. A tíz nyelvet beszélő új egyházfő a bí­borosi testület dékánjaként eddig is az egyik legtekintélyesebb méltóság­nak számított. O celebrálta II. János Pál gyászmiséjét is. Hetvennyolc esz­tendősen ő volt a bíborosi testület legidősebb tagja, 1927. április 16-án született. Hosszú karrierjére utal, hogy már bíborosként jelen volt 11. János Pál pápa megválasztásakor. Rajta kívül alig volt olyan tagja a pá­paválasztó testületnek, akit ne II. Já­nos Pál nevezett volna ki. A Hittani Kongregáció vezetőjeként a Vatikán fő ideológusának számított. A kon­zervatívok közé tartozik, gyakorta hangoztatta, hogy reformok helyett a burjánzó szabadosságot kellene meg­fékezni az egyházban. Mindenesetre két nap és mindössze négy forduló után sikerült a bíborosok legalább kétharmadának egyetértésre jutni a személyében. A Szent Péter téren tí­zezrek köszöntötték tapssal az új egyházfőt, akinek beiktatására várha­tóan április 24-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kerül sor a Szent Péter-ba- zilika előtti téren. • P.Rein Szent Márk ünnepe Az első „magyar” vértanú Közeledik április 25-e, Szent Márk napja, amely egyébként a búzaszentelés ünnepe is az Egyházban. A nap maga Márk evangélista ünnepe. Általában az ünnepet követő vasárnap mise után a hívek a templom körüli zászlós körme­netben vonultak fel, majd a mezőn a pap megszentelte a búzát. A megszen­telt búzaszálat az imakönyvbe tették és rontásűzőnek tartották. A második evangélium szerzője Szent Márk, akit az Apostolok Cseleke­detei János néven is említ. Ne gondol­juk azonban, hogy csak ők négyen, (Máté, Márk, Lukács és János) írták vol­na meg Jézus történetét. Egyszerűen az ő evangéliumaikat, tehát „örömhírüket” fogadta el az ősegyház hivatalosnak. Szent Márk édesanyjának, egy jeruzsá- lemi asszonynak a házában volt a ke­resztények első gyülekező helye. Maga Szent Péter is oda ment a börtönből va­ló szabadulása után, hogy a testvérekkel találkozzék, sőt tudomásunk szerint ő is volt az, aki Márkot megkeresztelte. Szent Márkról biztosan állíthatjuk, hogy ismerte Jézust, ám fiatal kora mi­att nem tartozott tanítványai közé. Itt ér­demes megemlíteni, hogy Jézusnak ki­választott apostola valóban csak tizen­kettő volt, (a tizenkettedik később J údás helyett Szent Pál lesz) ám tanítványa számtalan. Márk működéséről az Apos­tolok Cselekedeteiből tudhatunk meg bővebbeket. Szent Pál első római fogsá­ga idején is ott van vele Márk, akit kü­lönleges megbízatással Kisázsiába küld és a kolosszei hívek vendégbarátságába ajánl. A későbbiekben Péter apostol mel­lett találjuk Ró­mában. Az apos­tolfejedelmek vér­tanúhalála után Márkról semmi bizto­sat nem tudunk. A hagyomány őt tartja Alexandria első püspökének, ám ez nem bizonyított. Az egyház mindenesetre vértanúként tiszteli és ünnepét április 25-én tartja. Az őskeresztény írók föl­jegyzései szerint Márk Péter apostol igehirdetését foglalta össze evangéliu­mában, sőt maga Szent Péter diktálta neki az evangéliumát. írását a pogá- nyokból lett keresztényeknek, elsősor­ban a rómaiaknak szánta. Ezért idéz rit­kán az ószövetségi Szentírásból. Célja elsősorban az, hogy megerősítse olvasó­it Jézus istenségébe vetett hitükben és csodáinak leírásával bemutassa minden teremtményre kiterjedő uralmát. Evan­géliuma az ötvenes évek vége felé ké­szült el Rómában. Bevezetése igen rö­vid, a hangsúlyt leginkább Jézus szenve­désének és megdicsőülése történetének elmesélésére helyezi. Szent Márk halá­lának időpontjáról és körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. A legenda szerint Alexandriában halt meg vérta­núként Kr. u. 68-ban. Április 24-én va­sárnap, prédikálása közben rontottak rá a pogányok. Lábait megkötözve a köves utcákon hurcolták. Egész nap vonszol­ták, de ő szenvedései ellenére mindvégig Istent dicsőítette és köszönetét mondott Neki szenvedéseiért. Éjjelre börtönbe vetették, ahol Isten látomásokban vi­gasztalta. Másnap a tömeg megint vonszolni kezdte, míg meg nem halt. A keresztények összeszedték testének maradványait és eltemették Alexandriá­ban. Azt mondják, hogy Kr. u. 815-ben egy Bemard nevezetű francia szerzetes magával vitte holttestét Velencébe, ahol a Szent Márk kated- rálisban temették el egy titkos helyen. • DÉNES Április bizony nem csak a bolondos időjárásáról híresük el, amint azt az idén is tapasztalhatjuk, hanem jeles ün­nepeiről is. Április 17-e a hivatások va­sárnapja, 23-a Szent Adalbert mártírha­lálának az évfordulója, 29-e az esztergo­mi érsekség alapításának évfordulója, hogy csak a fontosabbakat említsük. Történt, hogy 972-ben Géza nagyfeje­delem követeket küldött Quedlinburg- ba 1. Nagy Ottó császárhoz, hogy hitté­rítőket kérjen Magyarország számára. Nem is gondolnánk, hogy ebben a mondatban minden szónak milyen sú­lya van! „Géza nagyfejedelem” - arra utal, hogy Árpád után, a honfoglaló ve­zér nemzetségének sarjai közül ő volt az első, aki ténylegesen uralta az egész or­szágot, valóban fejedelemként a többi nemzetségfő fölött. „Követeket kül­dött”, nem személyesen ment el a biro­dalmi gyűlésbe a császár elé, hanem kö­vetei útján kért hittérítőket. Azt kívánta ezzel kifejezni, hogy a szándékai szerint kereszténnyé váló Magyarország senki­vel kapcsolatosan nem kerülhet hűbéri, vagyis alárendelt viszonyba. Nem vé­letlen, hogy az egyetlen egészében önál­ló, független állam a 11. században alapí­tottak közül majd éppen Géza fia. Szent István Magyarországa lesz. Szükség is volt a hittérítőkre, hiszen a Kárpát-me­dencében való megmaradás egyetlen esélye a kereszténység felvétele volt, no­ha a keresztény vallás közel sem volt is­meretlen a magyarok körében. Már a honfoglalás korából származó számos régészeti leletek, a sírokban talált tár­gyak bizonyítják, hogy bizony jónéhány keresztény akadhatott a ma­gyarok között, csakhogy ők éppen bi­zánci keresztények voltak. Géza felis­merésében a zsenialitás épp abban rej­lik, hogy felismerte: egy egészében ke­reszténnyé váló Magyarországnak Ró­mához kell csatlakoznia, tartoznia. Igv érkezett az első hittérítőkkel Magyaror­szágra Szent Adalbert is. Ugyan nem bizonyítható, de a legenda szerint a fe­jedelmi családot is ő keresztelte meg, sőt Istvánnak a bérmálás szentségét is ő szolgáltatta ki. Nagy a valószínűsége, hogy' Gizella bajor hercegnő kezét is ő segítette megnyerni első királyunk szá­mára. Adalbert bencés szerzetesekkel érkezett hazánkba, akiket Géza indítvá­nyára a majdan Szent István által föl­építendő Szent Márton-hegvi monos­torban telepítettek le, vagyis a mai Pan­nonhalmán. István megkoronázását Szent Adalbert már nem érhette meg. 997-ben térítő útja során Danzig köze­lében az ott élő pogányok meggyilkol­ták. Tisztelete mindazonáltal az első perctől kezdve igen nagy’ volt Magyar- országon. Az esztergomi Bazilika előd­jét is Szent Adalbert székesegyháznak nevezték, majd a Bazilikát is az ő nevé- <*e szentelték, mi több az esztergomi fő­egyházmegye védőszentje is maga Szent Adalbert. • PABLO

Next

/
Oldalképek
Tartalom