Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-04-02 / 64. szám

HÍD LAP 2005. április 2., szombat hídlapmagazin Varga Péter jegyzete Április, ahogyan én látom Ellentmondásos érzelmeket kelt bennem mindig az április. Édes­apám, édesanyám is áprilisban született, nagyapám - épp anyám születésnapján - áprilisban halt meg és József Attila okán szintén áprilisban van a költészet napja. Elgondolkodom róluk. Hogy él­hetik, hogyan élhették meg ezt a későtavaszi hónapot ők akkori­ban? Halljuk a rádióban, televízi­óban, olvassuk az újságban, hogy enyhül a szél és bár még kissé csípősek a hajnalok napközben már elegendő egy ing és egy mel­lény. Néha befűtünk ugyan, né­hány hasáb fa bőven elfér ilyen­kor a kályhában, de a madarak hajnalban másképpen énekelnek és Bogáncs is vidámabban indul reggelente sétálni, bár szó mi szó a havat is nagyon szereti. Én sok­kal kevésbé. Ébred a természet, amint már annyiszor leírtuk, el­mondtuk, vágytuk, és ebben az ébredésben van valami örök, visszavonhatatlan, csodálatos egyformaság. A visszatérés nagy- szerűsége! A világ kiszámítható, csak mi emberek vagyunk gyak­ran kiszámíthatatlanok. Igyek­szem visszaemlékezni gyerekko­rom „áprilisaira”. Volt szép és ke­vésbé az, volt boldog és boldogta­lan, csak úgy, mint általában áz élet. Mégis szeretem a tavaszt, ta­lán a legjobban minden évszak közül. Kiülni egy dunaparti pád­ra, figyelni, amint lombjukat bontják a platánfák, József Attila vagy Ady verseket mormolni ma­gamban, miközben a kutyusok boldog örömmel kergetik egy­mást a frissen zöldülő fűben. Na­gyon szeretek ilyenkor szeretni! Mindig, de ilyenkor, tavasszal méginkább! Csak áprilisban élhe­ti meg az ember azt a nagyszerű érzést, hogy átkarolná, megölelné az egész világot! Tudom, sokhe­lyütt háború dúl, emberek éhez­nek és halnak meg értelmetlenül, földrengések és katasztrófák ráz­zák meg a világot sokhelyütt, de itt, Esztergomban mégis jó. Jó él­ni! Megannyi kisstílű hétköznapi gondjaink, vélt vagy valós problé­máink, megoldhatatlannak tűnő nehézségeink közepette csodála­tos egy kicsit rácsodálkozni a vi­lágra. „Tavasz van emberek” - ki­áltanám a legszívesebben a világ­ba a Széchenyi téren, de hiszen úgyis érezzük mindnyájan. A pi­ac már a virágoktól tarka, a barka szürkéjét felváltják a sárgák, piro­sak, kékek, és mindannyian érez­zük, vágyjuk Ady után szabadon: szeretnénk, hogyha szeretnének! Induljunk hát! Menjünk a he­gyekbe, majd ereszkedjünk alá, vagy csak csodálkozzunk rá a Ba­zilikára a Mária Valéria hídról, onnan a legszebb! Hiszen „szép a tavasz”, bár valóban „szép a nyár is”. Mégse siettessük az időt! Szent György Április eleje lévén óhatatlanul jut az ember eszébe sok minden, ami a hónaphoz kapcsolódik. Az elnevezés a latin „aperire”, „rügyfakadás” szó­ból származik. Nálunk úgy nevezték egykor, hogy Szent György hava. Szent Györgyről több legenda is fennmaradt. Közülük a legjelentő­sebb a sárkányölési jelenet. Sylena város közelében volt egy tó, amiben egy sárkány lakott. Azért, hogy ne bőszítsék föl, a város polgárai napon­ta két juhot adtak neki táplálékul. Amikor a juhok csaknem elfogytak, egy juhot és egy embert kezdtek ál­dozni neki. Sorshúzással döntötték el, ki legyen a sárkány martaléka. Egy alkalommal Margit, a király leá­nya került sorra. Margit a tó partján ült, amikor György arra lovagolt. A lány kérte, menjen el, nehogy a szörny őt is megölje. György erre így felelt: „Megmentelek Krisztus nevében.” A sárkányra támadt és megsebesítette, a városba vitte és ezt mondta a népnek: „Higgyetek Krisz­tusban, és keresztelkedjetek meg, én pedig megölöm a sárkányt!” A király népével együtt megkeresztelkedett. De áprilishoz kapcsolódik egy szó szerint bolondos hagyomány is. Áp­rilis bolondja a népszokás szerint az, akit április elsején rászednek, a bo­londját járatják vele. A rászedett sze­mély az április bolondja. A több or­szágban elterjedt szokás eredete nem tisztázott. Talán a bolondos áprilisi időjárásból ered. Egyik magyarázata szerint kelta népszokás volt, hogy áp­rilis kezdetén vidám, bohókás tavaszi ünnepeket ültek. Más magyarázat szerint IX. Károly egy rendeletéből ered. 1564-ben az új esztendőt április 1-ről január 1-re tetette. Az akkor szokásban lévő újévi ajándékozás megmaradt, de a rendelet után ápri­lis elsején már csak bolondos ajándé­kot adtak egymásnak az emberek. Általában a gyerekeket tréfálták meg. Például szokás volt, hogy a szomszéd tanyára küldte a gazda a gyermekeket szúnyogzsírért, vagy boltba küldték őket esernyőmagért, hegedűbillentyűért. A beugratotta- kat aztán kicsúfolták: „Április bo­londja, május szamara!” De termékenységvarázsló szerepe is volt áprilisnak. Ilyenkor a marhákat láncon, ekevason, fejszén, tojáson, a gazdasszony kötényén haj­tották át. Más helyeken pél­dául az Ipoly-mentén, apró- szeritek-napi vesszővel haj­tották ki az állatokat. A har­mat, hagyományosan a ter­mékenység jelképe. Harma­tot szedtek a tejhaszon ér­dekében, közben egy marék füvet is szedtek, amelyet a tehén elé tettek. Nem árt ha tudjuk, hogy Szent György napján érde­mes földbe rejtett kincset keresni. Országos hiedelem szerint, ha va­laki György nap előtt fogott gyíkkal Ilyenkor vetették amúgy a kukori­cát, a babot és az uborkát, így ter­mésjósló és időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódtak a naphoz. Ha például a varjú nem látszik ki a vetésből, jó lesz a termés, illetve ha e nap előtt megszólalnak a békák, az korai ta­vaszt és nyarat jelent, vagy esőden nyarat. A Szent György nap előtti mennydörgés pedig bő termést jósol. Sárkányölő Szent György egyéb­ként évszázadokon át a lovagok, fegy­verkovácsok, lovas katonák, vándorle­gények, s utóbb a cserkészek patró- nusa is volt. Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány e naptól számítja. • Pablo megkenegeti a torkát, megmenekül a torokgyíktól. Lehet, hogy érdemes kipróbnálni... / Április, mint Vénusz hava A negyedik hónapot, áprilist neve­zik a fentebb említetteken túl részint a Mars, részint a Vénusz havának is. A horoszkópban a Vénusz a társköz­vetítő szerepét is betölti, a Mars pe­dig az érzékiségért felelős. Mitől lesz a két bolygó nőies vagy férfias? Azok a csillagképek hatnak minőségükre az asztrológia szerint, amelyek előtt állnak az égen születésünk pillanatá­ban. Nőies jegyek a Bika, a Rák, a Szűz, a Skorpió, a Bak és a Halak, férfiasak a Kos, az Ikrek, az Orosz­lán, a Mérleg, a Nyilas és a Vízöntő. Vagyis minden nőben van egy kis férfias vonás, ha férfias jegyben szü­letett, és az urakon is látszik némi fi­nom báj, ha nőies jegyben látták meg a napvilágot. Mindez fokozódhat, vagy módosulhat attól, hogy melyik jegyben található a Vénusz és a Mars a születés pillanatában. Nincs tehát abszolút nőies nő vagy férfias férfi, ezt már a genetikusoktól is tudjuk. Az asztrológiában az mutatja meg az arány mértékét, hogy milyen jegy­ben tartózkodik elsősorban az illető Napja. A Vénusz és a Mars hatásá­nak ereje nemcsak az egyes emberek­nél mérhető le a horoszkópjuk alap­ján, hanem az egyének összeadódása révén a tömegeken keresztül is - rá­adásul horoszkóp nélkül - a konkrét tapasztalatok alapján. Ennek megér­téséhez azt kell tudni az asztrológiá­ból, hogy egy-egy bolygó bizonyos jegyekben markánsabban nyilvánul meg, mint másokban. Talán nem vé­letlen, hogy a március és a november közötti időszak a „nagy lázongások” hónapja. Gondoljunk csak 1848 már­ciusára vagy arra a bizonyos novem­ber 7-re. De októberben volt a forra­dalom, 1956-ban is és az 1990-es ta­xisblokád is erre a hónapra esett. De a természet arról is gondoskodik, hogy minden férfinak adassák egy nő társául, ezért nagyobb mindig va­lamivel a nők száma a világon, mint a férfiaké. Persze forradalmak és hábo­rúk nem csak az említett hónapok­ban törnek ki, sőt vannak országok, ahol állandó háborús helyzet uralko­dik, ilyen például az arab világ. Nyil­ván ennek történelmi, gazdasági és politikai okai is vannak, de vajon honnan van energiájuk az amúgy is sanyarú körülmények közt élő férfi­aknak még az öldöklésre is? A válasz a többnej űség rendszerében keresen­dő? Mivel egy-egy férfi több nőt bir­tokolhat, ezért jelentős részüknek már nem jut partner. Talán a felgyü­lemlett szexuális energiákat vezetik le agresszió formájában? Minden­esetre számos asztrológus így véleke­dik és annyi bizonyos, hogy valóban fölerősödnek a tavasz beköszöntével az ilyen vonzódások. A régiek, ha több fiú született, mint lány, meg is szokták jegyezni: háború lesz! Nos, nem mindenki hisz az asztrológiában és minderre könnyedén mondhatjuk, hogy csak a véletlenek sajátos, fura összejátszása, ám ennek ellenére a té­nyek elgondolkodtatóak. • Márkus

Next

/
Oldalképek
Tartalom