Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-04-02 / 64. szám

hídlapmagazin 2005. április 2., szombat • HÍDLAP • Titanic tizenkettedszer Amikor 1993-ban elindult a Titanic, féltem, hogy a vállalkozás jéghegynek ütközik. Nem lehetett tudni ugyanis, hogy az emberek mennyire kaphatók az ilyen jellegű rendezvényekre. Rengeteg remek film kerül ugyan bemutatásra, de többségükről itthon még senki nem (vagy csak az elvakult filmesek) hal­lott, hivatalos bemutatásuk pedig csak hónapokkal később következik be (jelentős részüket be sem mutat­ják, vagy csak videón jelennek meg). Szerencsére rajtam kívül még jó né­hány elvakult filmes él az országban. Idén immár tizenkettedik alkalom­mal rendezik meg a Titanic Nemzet­közi Filmfesztivált, s néhány a.próbb bökkenőt leszámítva úgy tűnik, ki­alakult közönsége van a rendezvény­nek, s az iránta kifejezett igény élet­ben tartja a vállalkozást. Érdekes, hogy mennyire másnak lát az ember egy rendezvényt, ha maga is részt vesz benne. Kívülálló­ként csak beballag az ember az első felhívás után a sajtótájékoztatóra, akkreditálja magát, felveszi a belépő­jét, és a másfél hét alatt megnéz napi három filmet. Eközben a szervező két idegroham és három agyvérzés közepette még azon tépelődik, hogy Tokió és Budapest között hol akadt el az a távol-keleti film, amit másnap már vetíteni kellene, egy héttel ké­sőbb meg egy kanadai filmfesztivá­lon játszanák. Küldenénk, de ahhoz ugye előbb meg kellene kapni. Mi­közben az egyszeri újságíró azon me­reng, hogy a két egyidejű sajtóvetítés közül melyiket válassza másnap, a szervező még csendesen imádkozik, hogy a film meg is érkezzen aznapra, mert egv héttel korábban nem éppen meggyőző beszélgetést folytatott a francia küldővel, aki törte az angolt és lányos zavarában mindig franciául kezdett el hadarni. Persze az ilyen háttérproblémák egy ekkora volumenű rendezvény­nél elkerülhetetlenek, idén pedig minden korábbinál több film jelzi, hogy a Titanic igenis él, és büszkéb­ben repeszt, mint valaha. Őszről ta­vaszra került a fesztivál, mert április elején a nemzetközi fesztiválnaptár­ban könnyebben elhelyezhető volt, s a filmszemle, illetve Berlini Film- fesztivál után, valamint a Cannes-i Filmfesztivál előtt tökéletesen illesz­kedik a fesztiválvándorok naptárába. Idén összesen 60 alkotás került a ki­lenc tematikus blokkba, köztük évti­zedes klasszikusokkal és közelmúlt­beli óriási közönségsikerekkel. To­vábbra is szempont a program össze­állításánál, hogy olyan filmek alkos­sák a rendezvény gerincét, melyek korábban Magyarországon még nem kerültek bemutatásra, illetve csak később jutnak el a magyar mozikba. A legutóbbi rendezvénynél ilyen szempontból több kakukktojás is szerepelt, ám ezúttal valóban exklu­zív a program, s ezúttal nem lesznek túlsúlyban a francia alkotások sem. A szerda este megrendezett nyitó- előadás a Hős alkotójának legalább annyira látványos filmje, az április végén hivatalosan is mozikba kerülő Repülő tőrök klánja volt. Ez a vetítés is jelzi, hogy a csapásvo­nalat ezúttal a távol-keleti filmgyártás adja, amelynek három összeállítást is szentelt a szervezőcsapat. Köztudott, hogy a legérdekesebb alkotások a messzi keleten készülnek az elmúlt években, legyen akár szó animációról vág)' egészestés játékfilmről. A Keleti kikötők, a Hongkong Hardcore és az Anime-nációk is tartogat néhány kü­lönlegességet. Utóbbiból élre kívánko­zik az Érzékek birodalma című provo­katív kultfilm rendezőjének, 1 Nagisa Oshimának 1967-es anime-ja, a Nindzsák bandá­ja. A klasszikus nindzsa- történet ezúttal rajzolt kocká­kon elevenedik meg, s bár majd negyven éve készült a produkció, még mai szemmel is tökéletes szórakozást kínál. A ma sikereiből mindenkép­pen említésre méltó a Páncél­ba zárt szellem második része, az Ártatlanság, melyet a té­mában jártasabbak csak GIS2, azaz Ghost in the Shell néven emlegetnek. A kilenc­venes évek egyik legismer­tebb animéjának folytatása is­mét bonyolult komputerbűnügy körül forog, s legalább annyira érdekfeszítő, mint legendás elődje. A két távol-keleti blokkokból ki­emelkedik a fiatal Kiyoshi Kurosawa Fényes jövő című alkotása, a dél-ko­reai Két nővér, valamint az Adásun­kat megszakítjuk, mely azon túl, hogy kiváló médiakritika, elsőosztá­lyú és látványos akciófilm is egyben. A távol-keleti filmek mellett brit, francia, amerikai és skandináv össze­állítás is várja az érdeklődőket. Külön említést érdemel a Film­dokk összeállítás, melyben számos emigrációval, illegális bevándorlás­sal, identitáskereséssel kapcsolatos alkotás kapott helyet. Közöttük apró gyöngyszemként csillog a Cseh álom című cseh produkció, melyben két fiatal rendező egy fiktív hipermar- ketnyitást játszik el, s a média nyilvá­nosságát kihasználva manipulálja az embereket, akik a hihetetlen akciók kedvéért képesek fél napot várni egy olyan bolt megnyitására, mely még csak meg sem épült. A vetítések március 31-étől április 10-éig az Uránia Nemzeti Filmszín­házban, a Kossuth Moziban, a Toldi­ban és az Örökmozgóban lesznek. • KArpáti György Beszélgetés a közelgő bemutatóról Maronka Csillával Talán maguk az alkotók sem gon­dolták volna anno, hogy a Szécsi Pál tragédiájáról szóló Szerelem, bolondulásig című zenés darab mennyire megosztja a hazai sajtót. Hogy laza szövetű reklámdarabot, vagy egy igazi ember megrázó tra­gédiáját látjuk a színpadon, azt áp­rilis 14-én mindenki maga eldönt­heti. Egy jó hírünk azonban máris van: Maronka Csilla is játszik ben­ne! A mi Maronka Csillánk...- Kezdjük az elején. Mikor és miképp született a színdarab?- Tavasszal esett szó először egy Szécsi Pál életéről szóló színdarab létrehozásáról, ám akkor anyagi problémák akadályt állítottak a meg­valósulás útjába. A próbák végül ősz elején kezdődtek az Aranytíz Teát­rumban, s az első bemutatót október 8-án tartottuk, szép sikerrel...- Hogy kerültél a képbe?- Pozsgai Zsolt, a darab írója és rendezője keresett meg, akit még a Pécsen töltött időkből ismerek. S nem csak ismerem őt, de „testvéri” és baráti kapcsolatban vagyunk egy­mással. Egyértelmű volt, hogy igent mondok, ahogy minden esetben így teszek, ha ő kér fel egy munkára.- A sajtó már a próbák elejétől önma­gával meghasonulva formált véleményt a projektről. Volt, aki a PR-darabot vélte benne felfedezni, ám akik látták, megle­pően erőteljes drámáról számoltak be.- Emlékszem, Pozsgai Zsolt, aki Szécsi Katalin-levelekből álló életraj­zi könyvéből írta a drámát, sosem vette jó néven, ha azt mondjuk, „a könyv alapján” dolgozunk. Pedig ez valóban nem fikció, hanem a kegyet­len élet! És akik szerint PR-darab, csak annyit, hogy Szécsi Pál neve egyetlen alkalommal sem hangzik el a darabban. Zsolt háromszor írta át a forgatókönyvet, éveken át dolgozott, csiszolt rajta, és ő nem az a fajta alko­tóember, aki bármilyen igénytelen­ségre adná a fejét.- Mennyire hitt a társulat a darabban?- Kérdés sem volt! Az elejétől fog­va tudtuk, hogy valami nagyon szép végeredménye lesz a munkáknak. Aáindig tudtuk, merre haladunk és mit miért teszünk. Ahogy Gergely Robi szokta mondani, mi vagyunk a Szécsi család... És tényleg; az elmúlt idők alatt megszerettük egymást.- Nem kaptál könnyű szerepet...- Nem ám! Bár egy kicsit Unter­mann szerep, de mégis nagy feladat: bemutatni a testvér testvér iránt táp­lált hatalmas szeretetet, aggódást, ra­gaszkodást és törődést. Őrületes élet­helyzetek követik egymást a színpa­don! És ami a legdöbbenetesebb, hogy mostanában azon kapom ma­gam, elfelejtem a színpadon, ki va­gyok! A karakterem és én szinte egy- gyé válunk.- Szerepeddel, Szécsi Katával talál­koztál már?- Hogyne! És örömmel állíthatom, hogy rendkívül közel kerültünk egy­máshoz. Bár sokat mesélt nekem a tra­gédiákról, nem törekedtem arra, hogy utánozzam őt. A hangulatait őriztem meg... Ami annál is inkább fontos, mert így valódian és szívből tudom le­reagálni mindazt, ami majd tragédiába torkollik, Pali sikereit, a nőket és a kudarco­kat, végül a halálát.- Bár Nádas György remek nevettető, Gergely Róbert humorára sem le­het panasz, mégis... da­rabokra tört sorsok és drámák életre hívása közben, „megszülése”kö­zepette milyen volt a próbák hangulata?- Persze sokat nevettünk... Ám a hangulat nem attól jó egy próbán, hogy vi­dámak vagyunk.^ A legfontosabb, hogy felszabadultan és gátlások nélkül dol­gozhassunk az érzel­mekkel. Öten voltuk, ráadásul az Aranytíz Teátrum kamaraillata is magában hordja azt a valódi, bensőséges, sze­mélyes, anyaméh-hangulatot, ami nélkül talán nem sikerült volna ilyen jól az előadás.- A dalok mennyire lógnak ki a prózából?- Szerencsére nem hatnak giccse- sen! Megfelelő időben, megfelelő he­lyen hangzanak el, s így minden egyes szavuk és hangjuk értelmet nyer.- Hogy fogadta a közönség az előadást?- A közönség fantasztikusan fogad­ta! Nagy csöndek, nagy tapsok és nagy röhögések jellemzik az emberek reakcióit. Ami azonban még megle­pőbb, hogy a fiatalokat is megérintet­te a mondanivaló, pedig még nem is éltek, amikor Palika eltávozott közü­lünk. Előfordult, hogy egy kiskamasz csapat már háromszor látogatott visz- sza hozzánk! Egy-egy nagy drámai helyzetnél gyakran oldjuk fel a fe­szültséget humorral. A haláljelenet persze csodaszépen van megcsinálva. Egy vidéki színházban - Pesten ez még nem fordult elő - előadás végén egy emberként állt fel a közönség.- S végül: hogy jött össze az esztergo­mi bemutató?- An. előadásaink-fellépéseink szer­vezője egy ideig a városban élt, s már az elejétől fogva tervbe volt véve egy királyvárosi bemutató. Remélem, azok a barátaim is eljönnek majd megnézni az előadást, akik Pesten még nem látták... • Szalay Álmos Érzelmek játéka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom