Hídlap, 2005. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

2005-03-19 / 54. szám

www.istergranum.hu RÉGIÓ 2005. március 19., szombat • HÍDLAP 5 Kapós a magyar bárányhús Európában Több ezer juhot exportálnak külföldre a húsvéti ünnepek előtt Folytatás az 1. oldalról Amióta 2002-ben felszabadították az unióba irányuló bárányexportot, és kvóta nélkül lehet szállítani, nem lett jobb a helyzetünk. Megjelent ugyanis a piacon Románia, ahol majdnem tízszer több juh van, mint nálunk, és a miénknél egyszerűbb technológiát alkalmazva olcsóbban kínálják állataikat. Nagy mennyiség­gel jelennek meg a spanyolok, a por­tugálok és a franciák az olasz piacon, ahol mi csupán egyszázaléknyi arányt tudhatunk magunkénak. Az idei húsvéti bárányárak egy ki­csit jobbak, mint a tavalyiak voltak. A legtöbbet a tejes bárányért fizetnek: a 13-16 kilósokért 3,1 eurót, a 16-20 kiló­sokért pedig 2,9 eurót kilogrammon­ként. A 20-24 kilogrammos választott bárány ára 2,7 euró, a 24-27 kilós jer­kebárányé 2,55 euró, a 27-30 kilós kos­bárányé pedig 24 euró, egy kiló élő­súlyra számolva. Ezekben az árakban húsvét előtt három héttel sikerült megállapodni az olasz kereskedőkkel, ami miatt nehezen kezdődött el a fel­vásárlás. Békési Gyula szerint a hazai juhászat nagyon kiszolgáltatott az olasz vevőknek. Az árak természetesen meghatá­rozzák a juhágazat helyzetét, amely tavaly nem termelt nyereséget. Eb­ben közrejátszik az is, hogy rosszak a szaporodási mutatók, hiszen a mint­egy 1,1-1,2 millió anyajuh után alig 800 ezer bárányt adtak el. Márpedig a juhász fő bevételi forrása a bárány, a gyapjúért járó pénz éppen hogy fe­dezi a nyírás költségeit. Egy anyajuh éves tartási költsége 13-25 ezer fo­rint, tartási technológiától függően, ugyanakkor ennél több bevétel nem származik, még ha a támogatásokat is hozzászámítják. Veszteséges a bá­rányhizlalás, ezért azt nem is alkal­mazzák, igyekeznek minél kisebb súlyban eladni az állatokat. A bárányok szempontjából sem fenékig tejfel az olasz export, a szál­lítási körülmények ugyanis kataszt­rofálisak az állatokra nézve. A leve­gőtlen kamionokban, víz és táplálék nélkül napokat kénytelenek eltölte­ni az állatok. A járműbe bezsúfolt több száz bárányt pedig képtelenség út közben ellátni, és egészségi álla­potukat ellenőrizni. Erre pedig nagy szükség lenne, mivel a többszintes kamionoknak csak a szélein vannak itatok, így a középre összezsúfoló­dott állatok nem jutnak vízhez. Nyáron a saját gyapjúk melege to­vább rontja a helyzetet, míg télen a csapok befagyása veszélyezteti egészségüket. A tavalyi évben végre született egy jogszabály az élő álla-. tok szállítására. E szerint kilenc óra szállítást követően minimum tizen­egy órás pihenőt kell beiktatni. En­nek ellenőrzésére azonban még nincs hatékony megoldás, hiszen a határokon a Vám és Pénzügyőrség emberei nem tudják megállapítani az állatok egészségügyi állapotát, ehhez állatorvosokra lenne szükség. A Fauna Egyesület, aki országszerte dolgozik az állatok életkörülményei­nek javításán, más célt tűzött ki ma­gának. Szerinte azt kellene elérni, hogy a vágásra szánt állatokat a tar­tási helyhez legközelebb eső, ötven kilométeren belül megközelíthető vágóhídig vigyék. Ebben az esetben csökkenne a járványveszély és a ma­gyar juhtenyésztők kiszolgáltatott­sága a nemzetközi körülményeknek, a feldolgozóipar miatt pedig nőne a munkahelyek száma. A fagyasztott hús azonban gyengébb minőségű, így az importőrök elvetették ennek lehetőségét. A jogszabály módosítá­sára azonban még van esély, valószí­nűleg az idei év folyamán. • P. J./irg Hídfelújítás a 111-esen Az idén elmarad a tavasz? A tavaszi munkákat rohamtempóban kell elvégezni Az elmúlt napokban többeknek is feltűnt, hogy az Esztergomból Do­rog felé kivezető 111-es úton lévő hidat felásták, és forgalomterelő táb­lákkal vették körül. A Sintér-árok melletti száztíz éves híd felújítására azért volt szükség, mert a régi „1-tartó” acélszerkezet annyira elkorrodálódott, hogy hóna­pokon belül akár életveszélyessé is vál­hatott volna - tájékoztatta lapunkat Polgár Gábor, a Komárom-Esztergom Megyei Közútkezelő Kht. üzemeltetői mérnöke. „A híd oly mértékben veszé­lyes volt már, hogy inkább elbontjuk, és egy új, korszerű „tubosider” - csőprofilból készült hídszerkezetet ál­lítunk a helyére.” Polgár Gábor hozzá­tette, hogy minden híreszteléssel el­lentétben a munkálatoknak semmi kö­ze az árvízkészültséghez. • SZALAY Folytatás az 1. oldalról Dávid Mihályt megkérdeztük ar­ról is, hogy a gyors hóolvadás követ­keztében kell-e számolni jelentős ár­vízzel, árhullám-emelkedéssel.- Sok összetevője van ennek a do­lognak. Azt már tudjuk, hogy a he­gyekben nagyon sok a hó, abból csak kevés fog leérkezni - beszélt az olva­dásról az időjárás-előrejelző. Márci- ! us utolsó és április első napjaiban j jönni fog egy erőteljes árhullám, de | mivel az április elején lefagy, nem j fog tudni kifejlődni. Április 10-12- j tői, amikor a tartós és az erőteljes j felmelegedés megérkezik, akkor lesz i gond, mivel a hegyekben szinte egy- | szerre fog elolvadni a hó. Ehhez hoz- j zá kell venni, hogy csapadék is lesz, | így jelentős árhullámra van kilátás. Dávid Mihály felhívta arra is a fi- j gyeimet, hogy az emberek sokszor í összekeverik az árvíz és az árhullám fogalmakat. Az előbbi azt jelenti, hogy a víz kimegy a töltések közül, míg az árhullám az, mikor a vízszint meg­emelkedik, de a töltésen belül marad. Jelentős árhullámmal mindenkép­pen számolni kell, azt nem tudjuk el­kerülni - mondta a vízmérnök. Én az árvízi előrejelzéseket ötven példány­ban elküldtem a vízügyi hatóságok­nak, ami eljuthatna az árvízkészült­séggel foglalkozó emberekhez is. Má­sok nem tudnak olyan tartós előrejel­zést készíteni, amire így lehetne szá­mítani, de elfelejtik megemlíteni az illetékeseknek. Dávid Mihály végezetül beszélt a tavaszi munkákról is, amelyet idén rohamtempóban kell megejteni.- Szinte lopni kell majd az időt, és minden lehetőséget ki kell használni az éppen aktuális munka elvégzésére - zárta mondandóját Dávid Mihály. • Haidú Máté Elfogadhatónak tartja az új tarifarendszert? Urbán Endre (nyugalmazott fogorvos) Engem nem érint semmilyen változás, ami a tömegközleke­déshez kapcsolódik, mert már húsz éve csak kocsival járok. Mindenesetre azok számára, akik eddig megszokták, hogy Ebéd-Párkány és Nána- Párkány vonalon helyijárati tarifá­val utaztak, a távolságira való át­minősítés komoly terheket ró. Kalmár Csaba (tanuló) Nekem az anyukám veszi a jegyet, de mér­gelődni azért én is szoktam. Nem örü­lünk a változásnak, de mivel minden hétköz­nap be kell járnom az iskolába, ezért kénytelenek leszünk megvenni a drágább jegyet. ebet (tanár) Nem tudtam róla, hogy átalakítják az ed­digi rendszert. Mosta­nában a változások in­kább előnytelenek, mintsem a fejlődést, vagy az emberek javát szolgálnák. Nagyon remélem, hogy nem törölnek járatokat, mert így is sokan panaszkodnak. Jóma­gam nem, de számos tanítványom és kollégám ezekkel a buszokkal jár, ők valószínűleg rossz véle­ménnyel lesznek a változásról. Rejtő Sándor (gépkezelő) É Semmiképpen nem s örülök ennek, főleg jj azért, mert a hétvégét ' kivéve naponta közleke­dj dem az említett járato- I kon. Nem tudom, hogy _______J a cégünk ki fogja-e fi­zetni ezt nekünk, mert ha nem, ak­kor a változás nem kis anyagi meg­terhelés lesz. Napi 5 korona az egy hónapban már 100 korona pluszt je­lent, nálunk ráadásul a két kicsi is idejár iskolába, naponta utazik. Cs őd fenyegeti a gyümölcstermesztőket Folytatás az 1. oldalról Mivel támogatást eleinte csak a fel­dolgozók, majd csak a termelők kap­tak, évek óta folyamatosan küzdeni kell minden állami fillérért. Jelenleg azonban már senki, semmit sem kap. Sem állami, sem uniós támogatás nem jár, és pályázati lehetőség sincs. Két éve még negyven forintba került egy kiló málna feldolgozása, de a ter­melők ekkor is csak harmincöt forin­tot kaptak érte. A feketeribizli kilón­kénti ára tavaly szintén harmincöt­negyven forint körül mozgott, ezért tíz hektáron már le sóm szedték a gyümölcsöt, de még így is vannak el­adatlan készletek a hűtőházakban. A berkenyéi Faluszövetkezet vezetője, Schmidt Józsefné elmondta, hogy az exporton is rengeteget vesztettek. Az euró árfolyamingadozása tizenötmil­lió forintos kiesést jelentett nekik a tavalyi szezonban. Rosszak a kilátá­saik, lassan a tartalékok is elfogynak, munkaerőt is egyre nehezebb találni, mert a gyümölcstermesztésben dol­gozók is kedvetlenek - derült ki a szövetkezet vezetőjének szavaiból, aki egyben a falu polgármestere is. Megoldást jelenthetne a forint stabi­litása, vagy a mezőgazdaság nagyobb támogatottsága, erre azonban egyelő­re nincs remény - tette hozzá. Hasonlóan elkeseredett Gimeskövi Károly, kesztölci borász is. Kérdé­sünkre elmondta, hogy Magyarorszá­gon sajnos csak a Tokaji, vagy a rend­kívül gyenge minőségű, szőlőt sem lá­tott boroknak van piaca. A fő problé­mát abban látja, hogy számtalan pontján a világnak sokkal jobb körül­mények között termelnek szőlőt, ol­csóbban, így még az importálás után is alacsonyabb áron juthatunk hozzá, mint a hazai nedűkhöz. A kereslet-kí­nálat hosszú ideje nincs egyensúly­ban, és annak ellenére, hogy Európa a világ borfogyasztásának felét magáé­nak mondhatja, még sincs piaca a ma­gyar boroknak. Mindezt azzal magya­rázta, hogy Nyugaton sokkal több tá­mogatást kapnak a termelők, így nye­reségesek tudnak maradni, míg itthon semmiféle támogatás nem jár, kizáró­lag kivágást követő újratelepítés ese­tén. Az uniós csatlakozástól a kereslet növekedését várták, ehelyett a multik elárasztották hazánkat az olcsó, gyen­ge minőségű külföldi borokkal. Gimeskövi Károly véleménye szerint kell még néhány év, mire a magyar fo­gyasztók is felismerik a minőségbeli különbségeket, a verseny a várakozá­sok szerint természetesen a hazai bo­rok javára fognak eldőlni. A kesztölci borászat azonban már most is gon­dokkal küzd, nem biztos, hogy életké­pes tud maradni a tavalyi veszteséges év után. A szőlő termesztésénél fő­ként a rendkívül magas költségek te­tézik a bajokat, ezek a bor árában ne­hezen érvényesíthetők, annak ellené­re, hogy kiváló, kétezer hektoliteres feldolgozó kapacitással dolgoznak. A neszmélyi Hilltop borászat veze­tője is hasonló problémákról számolt be. Bár az ő helyzetükön sem segít a Magyar Köztársasági Érdemrend Lo­vagkeresztje, amit március tizenötö­dikén vehetett át Kamocsay Ákos a Parlamentben, de a magyar bor meg­tépázott hírnevén javíthat valame­lyest. A rendszerváltás előtti tömeg- termelés ugyanis jelentősen rontott a minőségen, amelynek kiküszöbölésé­re csak a KGST-piacok megszűnésé­vel került sor. Komoly feladat tehát a kialakult rossz imázs megváltoztatá­sa, amelyre az utóbbi tizenöt év sem volt elegendő. Kamocsay Ákos sze­rint tehát összefogásra és közösségi marketingre van szükség, illetve a rendelkezésre álló szűkös keret gaz­daságosabb felhasználására. Mint mondta, igyekeznek maguk is kihasználni a pályázati lehetősége­ket, de ezekhez nagyon nehéz hozzá­jutni, kevés az elnyerhető összeg is. A Hilltop Rt. ugyan a nyereségesen működő termelők között van, de így is hiányolják a támogatásokat. Nekik az egész világgal kell versenyezniük, mivel kilencven százalékban exportra termelnek. Fő piacuk Nagy-Britan- nia, ahol különösen magas színvona­lú a borfogyasztási kultúra. Hiába egyre népszerűbb itthon is a bor, er­re nem lehet támaszkodni, mert a kö­zönség elsősorban az alacsonyabb ár­fekvésű nedűt részesíti előnyben. Pe­dig a multik térnyerése miatt egyre nagyobb energiát fordítanak a hazai értékesítésre a közép- és magas ár­fekvésű árkategóriában. Telepítésre csak keveseknek van lehetőségük, hi­szen a termelési költségek egyre nő­nek, sok külföldi fogyasztó szemében pedig még mindig kelet-európaiak vagyunk, így a jó minőség ellenére - marketing nélkül - nincs lehetőség az árak emelésére. • Juhász Regina

Next

/
Oldalképek
Tartalom