Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-11-06 / 220. szám

• HÍDLAP • 2004. november 6., szombat magazin Mednyánszky báró Hírességek a Felvidékről Megesik, hogy valakinek minden összejön. Tehetség, emberség, lehe­tőség, pénz, rang, szabadság. Képzel­jünk el egy felvidéki arisztokrata fes­tőpalántát, akinek megadatik, hogy Münchenben, Párizsban és Itáliában tanulja a mesterséget. Bécsi műter­mében megfordulnak a kor legismer­tebb személyiségei, ő mégis haza vá­gyik a parasztlegények, cigányok, ko­csisok, katonák, koldusok és a külvá­rosok kétes egzisztenciái közé. Azon ritka művészemberek közé tartozik, akik pénzért soha, csak bel­ső kényszerből alkotnak, és mind­emellett fütyülnek a népszerűségre. Mint ember is fajtája különlegessé­ge, élete eltér mindenki másétól. A nem mindennapi életmód művésze­te szerves része. Bárónak születik, jelentős vagyon örököseként, de apja halála után le­mond a birtokról, nem óhajt a művé­szeten kívül egyébbel foglalkozni. Ebből következően nem ér rá, hogy olyan érdektelen és számára értel­metlen dolgokkal veszkődjön, mint a birtok gazdaságos és hatékony veze­tése. Puritán műterme fehérre me­szelt falai között egy vaságy, két-há- rom szék, egy szimpla asztal a bútor­zat, minden egyéb helyet képek, vásznak, állványok, festődeszkák tö­mege foglalja el. Itt dolgozik kora reggeltől késő estig, este villanylám­pa mellett. Étkezési szokásai is messze eltérnek a kor bárókonyhái­tól. Napi tápláléka gyakorta egy kö­csög tej, néhány alma, egy-egy csé­sze kávé, amelyet egy kis kávéház­ban fogyaszt el, itt találkozik azokkal az egyszerű, nem társaságbeli embe­rekkel, akiket olyan szívesen mutat be képein. Kopott ruhájában külső­leg alig különbözött tőlük. Javait el­osztogatja, képei pedig csak addig érdeklik, amíg el nem készülnek. Az teszi elégedetté, ha modelljei vala­melyikén segíthet velük. Se Bécs- ben, se Párizsban, se Budapesten nem vesz részt az úgynevezett társa­sági életben, bár műveltségénél és arisztokrata rangjánál fogva ez volna a természetes. De vannak barátai a szellemi élet terén, és vannak embe­rek, akikhez különös vonzódás fűzi. O maga „barátainak” nevezte őket. Ennek magyarázatát Mednyánszky világfelfogásában találjuk, amely sa­játságos vegyülete az ókereszténység irgalom- és szeretet-tanának vala­mint a buddhizmus által hirdetett világegység megérzésének. A háború kitörése idején Buda­pesten tartózkodik, de harctéri raj­zolóként bejárja Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt. Megrendítő harctéri em­lékeit számos festmény és vázlat őr­zi. Tájképfestészete mellett művei nagy csoportját csavargóképei alkot­ják, melyek mintegy előkészítői ké­sőbbi katonaábrázolásainak. A kriti­kai realizmus legjobb magyar képvi­selői közé tartozott. Csavargókat és meggyötört katonákat ábrázoló ké­pei gyakran látomásszerűek. Számos kitüntetést kapott. Sok képét és váz­latát a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. „1913 telén úgyszólván naponta együtt voltam a diogenészi életű öreg bölccsel, Mednyánszky László báróval, a nagysze­rűfestővel az Ilona kávéházban. Jasznigi Sándor, a két mankón bicegő, hatalmas termetű újságíró és Komjáthy Jenő költő fia, Győző - alkottuk az öreg bölcs társa­ságát. A pesti Fehér Hattyú szálloda egy kis emeleti szobájában lakott. Megjelenése csodálatos volt. Télidőn fehér vászon nad­rágban járt, nadrágtartóját maga eszká- bálta madzagból. Térden alul érő „Ferenc Jóska"-kabátja alatt egy sárga nyári ka­bát szorongott, mindezt egy lehetetlen fel- leghajtó tóga egészítette ki. Ragyogóbb gúnnyal, hallatlanul fölényesebb lenézéssel egy Rabelais vagy Swift nem gyilkolhatta halomra kortársait, mint ez a gazdag kü­lönc szedte nyelve és szelleme tőre hegyére a tehetségtelen és könyöklő „agy" kortár­sakat, a tudatlan tudósokat, az elvtelen politikusokat, a szellemtelen és tehetségte­len írókat. Ha pénze volt, két kézzel szór­ta azt, mint egy gyermek. Számtalanszor láttam, hogy amikor kávéját kifizette az öreg „Adolf’ bácsinak, a vén főpincérnek, belemarkolt feneketlen nadrágzsebébe, ki­húzott onnan egy darab krétát, néhány beszáradt festékes tubust, egy csomó ban­kót, egy nagy csomó ezüstpénzt, aranya­kat is, papirosba csomagolt ceruzavéget, és az öreg főpincérnek egy tízkoronás ara­nyat tolt oda. A pincér visszaadott a pénzből: az öregúr odatolta neki borrava­lónak a többit. Huncutul figyelte, hogy Adolf bácsi, egy öreg német, aki alig tu­dott magyarul, hogyan leste, mit kap bor­ravalóul. Néha viszont adós maradt a ká­véval. ” - írja róla Krúdy Gyula. • Bús AnrAs A víz csodákra képes Gerhard Schlotzer hambergi fotóművész „ Vízfotogrammok ” című kiállítása a Párkányi Városi Galériában A fantáziát igencsak megmozgató képek között állva, a megnyitón fel­csendülő muzsikaszó hatására furcsa játékba kezd elmém. A tangóharmo­nika és gitárszó együttes hangzása messzi földre, Mexikóba repít. Tisz­tán látom, amint fekete-piros fodros ruhában, tűzvirággal a hajukban érzé­ki táncot lejtenek a nők egy ház torná­cán. A hangszerek által keltett hangu­lat nagyon hasonlított a sokak által is­mert Desperado filmben látottakhoz. A Párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola tanárai — Pásztor János és Baranovics Andrea — által játszott ze­ne azonban véget ér. A nem kevésbé izgalmas képek látványa visszatolako­dik elmémbe. Hogy mi is a vízfo- togramm, hogyan készülnek a képek, bevallom számomra nem ismert, ám Koditek Pálnak, a Kulturális, Idegen- forgalmi és Sport bizottság elnökének megnyitójából kiderült. A fotóművé­szet tipikusan XX. századi művészi ágának, a fotogrammnak az eljárását Christian Schad és Man Ray fejlesz­tették ki a század elején. Ezzel a tech­nikával egyszeri és megismételhetet­len képek, alkotások készülhetnek a következő képpen: a sötétkamrában a szabadon kiválasztott tárgyat, a transzparenst fotópapírra helyezi a művész, majd ezt követően rövid idő­re fényt juttat a tárgyra, amelynek formája, elhelyezése a tárgyra bocsá­tott fényhatás erősségének és időtar­tamának együttes hatása eredményezi a művet. Az előhívás és a fixálás már csak az utókorra való átörökítés mű­velete. A negyven éves, Bambergben élő Gerhard Schlötzer fotóművész újabb kísérleteket folytat ezzel a tech­nikával. Műveinek ihletője - amint az a galériában elhelyezett képeken lát­ható - a víz, mint mindennek az őse. A víz különböző formáinak köszönhe­tően különböző kompozíciók, mintá­zatok jönnek létre a víz, mint termé­szeti elem és a művész együttműkö­désének eredményeként. A most Párkányban látható soro­zat nagy sikerrel szerepelt a Bambergi tavaszi Művészeti Tárla­ton és később Prágában is. Sokak számára ismerősek lehetnek az alko­tások, hiszen Esztergom augusztus­ban adott otthont a képeknek. Akik akkor lemaradtak e páratlan vizuális élményt nyújtó kiállításról, azok most november 21-ig bepótolhatják e hiányosságot. Nyitva tartás: Hétfő 9-13.00-ig, kedd-péntek 9-12.30 és 16.00-19.00 óra között, szombaton zárva, vasárnap 16.00-19.00 óráig. • GAl Fórum a színészeknek és direktoroknak Az Esztergom Szálló adott otthont a Magyar Játékszín Társaság kétna­pos konferenciájának a héten. A határon túli színházak képviseletét ellá­tó társaság másodszor rendezte meg programját, amelyen részt vett Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója is. Rövid beszélgeté­sünk alatt az igazgató beszélt a játékszín társaság feladatáról, valamint az „Eletet az éveknek" elnevezésű gálaműsorról.- Milyen feladatok ellátását vállalja a Magyar Játékszín Társaság, illetve a konferencián kívül milyen események szervezésében vesz részt?- A játékszín társaság a határon túli színházak érdékeit képviselik, és most másodízben találkoztak a szín­házak képviselői. Általában azokkal a többéves problémákkal és kérdé­sekkel foglalkozunk a konferencián, amelyek jogilag és pénzelszámolási szempontból érintik a határon túli színházakat. Minden határon túli színházra, így a Szlovákiában, Ro­mániában, Ukrajnában működő in­tézményekre természetesen másféle törvények vonatkoznak. A pénzügyi dolgokban próbál segíteni a Magyar Játékszín Társaság a magyar állam által juttatott pénzek elszámolásá­val. Ugyancsak másodszor került megrendezésre november 2-án az „Életet az éveknek” elnevezésű gála­műsor is. A budapesti Thália Szín­ház adott otthont az eseménynek, amelynek megszervezését most a Komáromi Jókai Színház kapta meg. E nagyon nemes kezdeményezés küldetése, hogy a műsor bevételét határon túli hátrányos helyzetben élő nyugdíjas színészek megsegíté­sére ajánljuk fel. Remélem, hogy a jövőben komoly támogatóra talál majd ez a kezdeményezés és a hátrá­nyos helyzetben élő nyugdíjas szí­nészek ez által valami fajta jutalékot kaphatnak az évtizedes munkáért.- Miben látja a mostani konferencia legnagyobb előnyét?- A konferencián részt vesznek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisz­tériumának képviselői is, akik az el­számolási problémákra próbálnak ta­nácsokat adni. A Nemzeti Kulturális Alapprogram képviselete is itt van, akik szintén ugyanebben a témában nyújtanak segítséget. Persze nagyon fontos, hogy a határon túli színházak igazgatói találkozhatnak ezen a fóru­mon, és megbeszélhetik problémái­kat, tanácsot adhatnak egymásnak. Mindegyik színháznak specifikus problémája van, hiszen különböző ál­lamok területén működnek, így elté­rő törvényi szabályozás alá esnek, de jó tanácsokkal sikerülhet orvosolni a felmerülő problémákat. A konferen­cia során kitérünk a határon túli színházak fesztiváljára is, amit min­den évben nyáron rendezünk meg Kisvárdán. Ez az összhatáron túli színházak fesztiválja, ami nagyon fontos fórum, ugyanis színészek, rendezők találkoznak egymással és folytatnak eszmecserét. • Örkényi Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom