Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-09 / 201. szám
\ HÍDLAP • 2004. október 9., szombat • hídlafimagazin „ Európa közepén r Magyarország és Európa - Történelem és Kultúra évszázadokon át A közelmúltban volt látható a Magyar Nemzeti Múzeumban az a reprezentatív kiállítás, amely Magyarország és Európa szoros kapcsolatát és évszázadokon át jelentőségteljes szerepét mutatta be. A tárlat a rendelkezésre álló szűkös anyagi körülmények ellenére színvonalasra sikeredett, köszönhetően dr. Basics Beatrix művészettörténésznek és Bállá Loránd történész fáradhatatlan munkájának. Magyarország 2004. május elsején az Európai Unió tagja lett. Az eseményt a Magyar Nemzeti Múzeum egy kiállítás rendezésével kívánta emlékezetessé tenni. A díszteremben megnyílt tárlat a különböző történelmi korszakok Magyarország és Európa viszonyáról alkotott elképzelését, a kialakult nézeteket illusztráló grafikákból és festményekből száz alkotást mutatott be a közönségnek. A hat egységre osztott műtárgyak részben kronologikus, részben pedig tematikus rendben lettek csoportosítva. Minden egyes egységben megjelenik egy-egy emblematikus jelentőségű, a korszakot összefoglalóan jellemző műalkotás. Ezek közül némelyik nem ismeretlen a közönség számára, míg vannak közöttük eddig soha nem látottak is. A kiállításon látható festmények, rajzok és grafikák a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményéből származnak (három kölcsönzött műtárgy kitételével), legnagyobb részüket a nagyközönség itthon még nem láthatta, bár néhány jeles műtárgy szerepelt már külföldön, mint például Magyarország 1999-es brüsszeli bemutatkozásán, vagy a Vatikáni Múzeumban a magyarországi kereszténység ezer évét bemutató tárlaton. 1. Magyarország és Európa - egy ország Európa közepén A kiállítás Európát jelképező nőalakjának 1577-ben készült színezett fametszetén Magyarország valóban Európa közepén található. Az ebben az egységben bemutatott műtárgyak részint összefoglaló jellegűek, részint Európa különböző országaiban a magyarokról alkotott elképzeléseket, vélekedéseket illusztrálják. Az államformákat emberalakban bemutató szimbolikus ábrázolások a barokk művészet egyik kedvelt típusát képviselik. Ezeken nem nemzeteket láthatunk, hanem egy-egy uralkodó által kialakított hatalmi rendszer igazolásait. A királysorozatok, származási táblázatok, genealógiák antik mintákat követve terjedtek el a reneszánsz, majd a barokk művészetben, elsősorban sokszorosított lapokon, s így széles körben ismertté válhattak. A XIX. század elején a romantika nemzeti múlt iránti érdeklődésével másfajta ábrázolás, típusok alakultak ki: egy-egy nagyméretű, bonyolult összefüggésekkel terhelt, sokszereplős, sokjelenetes kompozíció keretén belül igyekeztek a nemzet történelmének legjelentősebb fordulópontjait, eseményeit összefoglalni. A barokk előzményeket követő ország-allegóriák ekkor már közismert motívumokká váltak - Hungária alakja nélkülözhetetlen főszereplője volt a magyar allegorikus kompozícióknak. A nemzeti hősök együttes bemutatása a XIX. században vált kedveltté. A nemzeti jellegzetességek illusztrálásának legalkalmasabb eszközei pedig a külsőségeket, a viseletét bemutató művek lettek. II. Nemzeti Történelem - Európai történelem Az itt bemutatott ábrázolások a magyar történelem nemcsak nemzeti, hanem európai szempontból is jelentős fordulópontjainak megjelenítései. Az események .időrendje volt az egyik lehetséges rendező elv, de legalább ilyen fontos szempont a művek keletkezési ideje, hiszen ugyanazon témát különbözőképpen mutattak be az évszázadok során. Kialakultak bizonyos ábrázolás-típuEstergom látképe sok, az egyes témakörökhöz kapcsolódóan - Szent István koronafelajánlásának, vagyis másképpen a Patrona Hungáriáé ikonográfiái típusának például csaknem változatlan maradt a képi megfogalmazása, s a törökellenes harcok első allegóriáit is megformálták - elsősorban külhoni művészek. A XIX. századi historizáló történelmi jelenetek gyakran fordultak e korábbi közismert művekhez. Lényeges különbség azonban, hogy egy-egy téma további tartalmakkal is gazdagodhatott, s így a múlt és a jelen eseményei közötti párhuzam szimbolikus jelentésűvé vált. III. Egy európai birodalom része A Habsburg Birodalomban (1526- 1918) Magyarország szerepe változott ugyan, de fontossága nem szűnt meg. Kétszáz év törökellenes küzdelmei során lett az ország „a kereszténység védőbástya”. A XVIII. század pedig annak a fejlődésnek a jegyeit mutatja, amely a következő évszázad monarchiájának létrejöttéhez vezetett. Különösen gazdag és változatos a 150 éves török uralom végéhez vezető felszabadító harcok allegorikus ábrázolása. Buda 1686-os felszabadítását egés'z Európa ünnepelte, s ennek illusztrálására a barokk művészet változatos eszköztárát használták föl. A XVIII. századi allegorikus ábrázolások már a békés fejlődés eredményeit igyekeznek hangsúlyozni - ez különösen Mária Terézia uralkodásának idejét jellemezi. Ekkor is keletkeztek új, széles körben elterjedt és ismertté vált ábrázolás típusok, de sikeresen alkalmazták .a már korábban jól_ bevált kompozíciókat újabb témák feldolgozása esetében. IV Az európai forradalmak vezetője A XIX. század legnagyobb európai forradalmi hullámának (1848-49) kétségtelen főszereplője, legfontosabb tényezője lett a magyar forradalom és szabadságharc. Európai hatása óriási jelentőségű volt. Szinte minden nép megalkotta a maga Kossuth- képét, -allegóriáját Angliától Portugáliáig, sőt a tengerentúlig. Nemcsak Kossuth alakja ihletett azonban allegorikus ábrázolásokat. A forradalom és szabadságharc további szereplői - Petőfi Sándor, Görgey Artúr is megihlette a művészeket. Franciaországtól Itáliáig, Ausztriától Amerikáig művészek sora fogalmazta meg a maga képét a magyarországi eseményekről és azok főszereplőiről. Az allegóriától a karikatúráig igen változatos a műfajok alkalmazása, s ezáltal nagyon gazdag és bőséges a bemutatható műtárgyanyag. A párizsi Akadémia tanára, León Cogniet éppen magyar tanítványa, Madarász Viktor hatására alkotta meg az 1849-es tragikus magyarországi események allegóriáját, de még az osztrák művészek is a magyarokéhoz nagyon hasonló kompozíciókat használtak az események szimbolikus megjelenítésére a másik fél nézőpontjából. Még a millenniumi ünnepségek idején is sorra készültek a csaknem fél évszázaddal korábbi hősöket és hőstetteiket szimbolizáló emléklapok. István megkapja a koronát V. Európai Monarchia - Európai nemzet A „boldog békeidők” osztrák-magyar fejlődésének tragikus végét az első világháború hozta meg. Mindkettőt kiválóan illusztrálják az 1867 és 1920 között keletkezett allegorikus lapok. Némelyikük már egyfajta képi mítoszként vált ismertté több em- beröltőnyi közönség előtt. A millenniumi ünnepségeket közvetlenül megelőző évek allegóriái éppúgy megemlékeznek nemzetközi eseményekről, mint a csak az országot érintő témákról. Különösen érdekes, hogy a nemzetiségi kérdésnek is született - amúgy megoldást javasoló, sőt megvalósító - allegóriája. A századforduló főszereplője kétségkívül Ferenc József és Erzsébet királyné. Az uralkodó még utoljára megjelenik a világháborús lapokon, mint a népéért aggódó jó király, az 1898 óta halott Erzsébet királyné pedig a több évtizedes toposznak megfelelően a magyarok pártfogójaként tűnik fel. Az I. világháború, és az oda vezető európai helyzet karikatúrák egész sorát is ihlette, s az utolsó tárgy-együttes már válogatás a trianoni békeszerződés kapcsán keletkezett allegóriákat sokszorosító és terjesztő képeslapokból. VI. Mit adunk Európának? A világörökség részeként, illetve várományosaként ismert műemlékek, tájak, természeti kincsek bemutatására vállalkozik az utolsó műtárgy együttes. 1972. november 16-án született meg az ez idáig legjelentősebb eszköz földünk egyetemes természeti és kulturális értékeinek megőrzésére: az UNESCO Világörökség Egyezménye. Ez mint az értékek megóvásának jogi eszköze működik azóta is. Már az I. világháborút követően felmerült egy nemzetközi mozgalom alapításának gondolata, de valójában csak 1959-ben, az asszuáni víztározó építkezései kapcsán történt tényleges kezdeményezés; akkor nemzetközi kampány indult Abu Simbel és Philae templomainak megmentésére. Az egyezményt az UNESCO és az ICOMOS (Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa) dolgozta ki, s az Egyesült Nemzetek 1972-es stockholmi konferenciáján született meg a „világörökség” fogalom. Az egyezményt 1978-ban ratifikálták, s ekkor vették föl az első helyszíneket a Világörökség listára. Az egyezményhez 1972 óta közel 180 állam csatlakozott, Magyarország 1985- ben. 2002 óta nyolc helyszínnel képviselteti magát a listán, s ezeknek, valamint néhány várományosnak (Komárom - monostori erőd, Tihanyi-félsziget, Esztergom középkori vára) az ábrázolásai tekinthetők meg itt. • Szabó Bernadett Árpád pajzsra emelése
