Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-10-09 / 201. szám
hídlapmagazin 2004. október 9., szombat • HÍDLAP „One-man show” Hajós feltűnt. Hajós itt van - le se tagadhatnánk. Igazi pesti gyerek. Szent István Park, egyébként ott lakik most is. Agykutató apuka és szintén tudós anyuka, a srác persze rühelli az értelmiségi létet; rakodómunkásnak áll a Váci utcai Könyvesházban. Később pincér, a főpolgármester beszéd- írója, pr-igazgató, kommunikációs tanácsadó, közben tanítóképzőre és a divatos, de hasznavehetetlen szociológia szakra jár. Volt Emil Rulez, és most a Heti Hetesben nyomul. 36 éves.- Mi zajlik körülötted éppen?-A családom. A két gyermekem zajlik, én meg velük. Szeretném, hogy jó legyen nekik. Aztán zajlik az Emil Rulez, amivel természetesen nem szeretnénk agyonkoncertezni magunkat, mert szigorúan hobbi szinten akarunk maradni, készülünk karácsonyi maxilemezre. Mi zajlik még...és hát a tévé.- Magam előtt látom: Andráshow. Vagy netán Hajóssó néven nyomulsz majd?...- Az még odébb van. (nevet) Talán majd jövő szeptemberben. Most egy néhány hónapos szerződést kötöttem az RTL-el, és a Heti Hetesben leszek látható.- Mintha nem érezted volna jól magad az első adásban...- Ezt hogy érted?- Tudomisén, feszengtél...- Pedig jó volt, tényleg! Talán kicsit hosszú a két és fél órás felvétel, de... nem volt rossz. Talán kicsit most nagyképű leszek, de attól nem féltem, hogy nem fogok tudni poénokat mondani, inkább azon voltam, hogy ne legyen belőlem túl sok. Ha mégis feszkó látszott, az azért volt, mert nem vagyok csapatjátékos. Mindig one-man show-ban vagyok, legyen a zenekarról vagy tévéről szó. Talán nem veszik pátosznak, ha úgy fogalmazok, az elmúlt egy-más- fél évben az esztergom-kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház a tökéletesen mély homályból nemhogy a reflektorfénybe küzdötte fel magát, de neve fogalommá vált. Abban, hogy ma a Közösségi Házat így ismerik; Féja, a főszerep Tóth Tamásnak jutott Legújabb dobása: internetre pakolta a házat Nem is akárhogyan! Tegyük hozzá, ez nem semmi. Utánanéztem a hálón, hány közösségi háznak, kultúrmozgónak, teleház- nak, rrtűvháznak stb. van önálló (!) honlapja. Képzeljék, alig találtam. Amit mégis, az leginkább Budapest és vonzás körzetében található, és általában szoros összefüggésben van valamely (sic) politikai pártpénzzel. Nem mondom, hogy a Féja megkí- mélődik a politikától - tetszik nem tetszik, mindannyian pénzből élünk -, de a népek ebből nem vesznek észre semmit (mondjuk úgy, egészséges, még nem mérgező méretek költi viszont hat másik emberhez kell alkalmazkodni.- Jut eszembe, kétszer hívtak meg a Fábry Showba, és a „Mi Sándorunk” mind a kétszer szisztematikusan hülyét csinált belőled...- Nem sértődtem meg, ha erre gondolsz! Ha figyeltél, ez visszafelé is pontosan megvolt. Ezek a mécsesek, amik külső szemmel nézve talán viszálykodásnak tűnnek, valójában egymás kölcsönös tiszteletén alapulnak. Többször beszélgettem már vele, és mindig elmondtuk, hogy mennyire tiszteljük a másikat.- Az még józan paraszti ésszel is kitalálható, hogy ebben a szakmában bár kifelé senki nem mond rosszat senkire, de...- A háttérben meg csak rosszat. Ez így van.- Hogy érzed magad ebben a mai közéleti levesben?- Most fáj a gyomrom. Talán ettől a hirtelen beköszöntő ősztől van ez, nem is tudom. A szakmában pedig... szeretem! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy zavar, hiszen akkor nem ülnénk most itt. Mindenki normális velem, legalábbis a szemembe az, de azért én is és ők is érzik, hogy outsider vagyok, és mindig is az leszek. Tudod, valahogy nem tudom komozött marad). Azt azonban mindenki észreveszi, hogy élet van a falak között. Ez már nyáron is igaz volt, és most még „igazabbá” vált. Tóth Tamásnak olyat sikerült véghez vinnie rövid idő alatt, ami minden túlzás nélkül csodának nevezhető. A kulturális intézmény igazgatója a művelődésszervezés egyik alaptörvényét nagy betűkkel az aulába is kiragasztotta, mint egy mottóul, mely szerint a kultúra és a művelődés a közösségnek nemcsak jól megfontolt érdeke, de kötelessége is. Higgyék el, nagyon kevés olyan intézmény van ma Magyarországon (de talán a kontinensen is), ahol komolyan veszik ezt a mondatot, és rendre ennek szellemében dolgoznak. (Pedig nem volt köny- nyű dolga az igazgatónak, mert kvázi idegenként jött Kertvárosba, egy olyan közösségbe, amely köztudottan nem fogad be outsidereket.) Tamás nagy dobása volt, hogy felköltöztette a házat az internetre. Ez azt mutatja, hogy pontosan és prílyan venni. Végtére is harminchat éves vagyok, van két gyerekem, feleségem, családom, és nem csinálok semmi igazán komolyat. Tévézek, énekelek, de ettől még nem érzem jobban magam. Persze ez is relatív, hiszen azt csinálom, amit szeretek.-Egy hülye kérdés: mondták már, hogy milyen magas vagy?- Még nem, te vagy az első! (nevet) Mindig kilógtam a sorból, főleg általános iskolában. Magas voltam, szemüveges, és nem jöttem be a lányoknak. Középiskolában aztán elhatároztam, hogy „bosszút állok” rajtuk, és gyúrni kezdtem, az SZTK-okkulárét lecseréltem kontaktlencsére, és - tulajdonképpen a legyet is röptében __ — A kkor gondolom az Emil Rulez életéből kimaradtak a koncert utáni, nagy öltözői haccacárék... mán tud szervezni és centralizálni. Hogy országos hírű rendezvények és a kultúra szinte minden szegmense (a sporton át, az egészségen, a színház és filmelőadásokon át még az SKTV adásai is itt kerülnek felvételre!) szívesen mutatkozik és jár vissza az intézménybe, kizárólag előbb vázolt képességének köszönhetően. (És persze a Részönkormányzatnak, ami tudja, hogy Kertváros jól jár a Féjával.) Elég az (egyébként őszinte, csak hosszúra nyúlt) ömlengésből, és lássuk a honlapot. A honlap remek. Ha persze egy aktuális hálivúdi szuperprodukció weblapjával hasonlítjuk össze, csapnivaló, de mihelyst kishazánk méreteire szűkítjük vizsgálódásunk terepét, azt láthatjuk, hogy messze ken- terbe veri az összes többit. A legmegkapóbb gesztus a több- nyelvűség. A standard-nyelvek mellett cigány nyelven is olvasható a honlap, amiért külön köszönet jár - szinte egyáltalán nem találni a teljes- Kimaradtak! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyetem alatt, amikor még másik együttessel nyomultunk, és főleg évvégi osztálybulikon léptünk fel, nem a csajozás miatt csináltuk. De amikor konkrétan beindult a Rulez, már túl voltunk ezen a korszakunkon.- Az együttes két másik tagja, Lovász László és Urbán Szabolcs nem féltékenyek rád a sok közszereplés miatt?- Miért lennének? Mikor elkezdtük az Emil Rulezt, vagy két évvel ezelőtt a Magánszámot a TV2-n, ők kértek fel erre a szerepre. Urbán Szabolcs szintén egy one-man show gazdája, Lovász László pedig, a Rulez szöveggyárosa, az egyik leghíresebb magyar- országi karvezető és mellesleg egyetemi tanár. Szerepelnek ők is rendesen. • Szalay Álmos országos hálózatban olyan, a cigányönkormányzatokhoz szervesen nem kötődő, tehát mindenében civil intézmény ehhez hasonló megjelenését. Tulajdonképp minden rajta van, ami lényeges. Emberközeli és információgazdag szöveg- és képanyag segíti a minél teljesebb tájékozódást. Külön meglepetés Kertváros történelmi tablójának bemutatása. Tehát egészében véve aranyosra és fantasztikusra sikeredett az oldal. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy mindig örömmel és tisztelettel tölti el az embert, mikor egy kis közösség bebizonyítja, milyen érték rejlik benne, és hogy nem is olyan kicsi. Az ilyesmi eszébe juttatja az embernek, hogy voltaképpen semmi sem lehetetlen. Több mint fél évvel ezelőtt azt írtam velük kapcsolatban, hogy „senki sem hitt bennük, mégis megcsinálták.” Tartom. (No és a cím - le ne maradjon; invitel.hu/fejageza/) • SZARKA Nálunk is történhetett Rovatunk olyan apró, színes történetek feldolgozásra vállalkozik, amelyek nagy valószínűséggel sokak számára ismerősek lehetnek, vagy legalábbis el tudják képzelni őket környezetükben is. Fontos, hogy a történetek és az alakok valódiak, még ha olykor - személyiségi jogaik miatt - nem is eredeti nevükön említem a szereplőket, vagy itt-ott egy kis színezékkel dúsítottam a históriákat. Mindezek természetesen az adomákban lényegi változást nem okoznak, és hangsúlyozom: a hír igaz. Imrüske ebédje A múlt héten a falu ászának és egyben bolondjának a szesszel és a mentősökkel megesett történetét taglaltam, megígérvén, hogy a nevezetes találkozástól folytatom a vidám adomát. Következzék hát Imrüske esete a kórházzal, a segéllyel, az ebéddel és a méltán ingerült szakácsnővel. Imrüskénk, miután túlteljesítette a napi tervet „két deci simából”, Marika néni kocsmárosné és a mentők jóvoltából a kórházban pihenhette ki sztahanovista meg- rögzöttségének fej fájós következményeit. A derék szakemberek csodát tettek: Imrüske másnap teljesen megújult, már-már emberi formában távozott a kórházból. Korábbi énje azonban mindössze a kórházsarki talponállóig rejtőzött, amikor a kikért fröccs árát firtató kocsmáros és Imrüske megdöbbenésére kiderült, hogy a zsebe - ahol a frissiben felvett segélynek (havi 55 ezer forint) kellett volna rejtőznie - üres. A hisztérikus zokogásban kitörő Imrüskét látván a kocsmáros szíve megesett rajta: eltekintett a bor árától, nem úgy azonban annak elfogyasztását követően a falu ászának kiebru- dalásától. Imrüske hüppögve-szi- pogva rótta a városi utcákat, mikor fény gyulladt hodálvnyi, mégis kies koponyájában, és meglódult a város legelőkelőbb étterme felé. A fiatal, rutintalan pincér gyanútlanul hozta az első, majd második fogást és a desz- szertet Imrüskének, mindössze akkor fogott szagot, mikor Imrüske már másodszor rikkantott utána: két deci simát! A megrettent főúr hozta is a számlát íziben, mire az „ász” felsiví- tott: Majd a szakács fizeti, a szomszédom! - vihogott eszelősen. A pincér ment, a konyhaajtó jött, szakácsnőstül egyetemben: Imrüske, az anyád ........! vi sította a falubeli szakács, előrevetítve ezzel, hogy az eddig sem túl rózsás szomszédi viszonyban a közeljövőben pozitív változások nem várhatóak. Mit volt mit tenni: fizetett Imrüske helyett, ki - mivel pénze buszra sem volt - még haza is vitette magát a magából kikelt szakáccsal. És minden jó, ha vége jó: Imrüske elveszett pénze meglett, a kórházban megtalálták, az elvesztőnek kipostázták. A sza- kácsnéval rendezte az ebéd árát, és máig éli víg világát... Interneten a Féja Géza közösségi ház • BK