Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-12-18 / 249. szám
Diaiapmagazin Ungvártól Esztergomig Beszélgetés Barcsai Tibor festő- és grafikusművésszel Ki ne ismerné Esztergomban Barcsai Tibor festő- és grafikusművészt. A legkülönbözőbb generációk körében örvendhet osztatlan népszerűségnek, valóban jellegzetes alakja városunknak. Szereti és tiszteli Esztergomot, egyesek szerint 1966-ban ide- költözése után egy hónappal már többet tudott a városról, mint számos „benszülött”. Kötelességének érezte, hogy ismerje és megismerje azt a helyet, amelyet sok hányattatás után otthonául választott. Ma már senki nem mondaná azt Barcsai mesterre, hogy nem esztergomi. Szelleméért, tudásáért, széleskörű műveltségéért nemzedékek vallják őt nem csupán ismerősüknek, hanem barátjuknak is.- Azt hiszem, hogy megértem a fiatalokat is, nem csak az idősebbeket, mondjuk az én korosztályomat, hiszen az emberek inkább értelmi síkon különböznek egymástól, nem elsősorban korban. Ezt már fiatalon is így gondoltam.- 1937-ben születtem Pécsen, apám jogászként dolgozott a MÁV-nál, de hamarosan Ungvárra kerültem. Anyám onnan származott, a szüleim elváltak, és amikor Kárpátalját visszacsatolták az anyaországhoz, mi is elhagytuk Pécset. Hosszas, évekig tartó tortúra után végül repatriáltunk, vagyis visszahonosodtunk és akkoriban esett a választás Esztergomra. Időközben elvégeztem az Iparművészeti Főiskolát, rajzoltam, festettem, elkezdtem idegenvezetéssel foglalkozni és fejlesztettem a nyelvtudásomat.- Egyesek azt mondják, hogy „minden nyelven beszélsz ”/- Azért ez egy kicsit túlzás. Vezetni angolul,oroszul és franciául szoktam, de beszélek még néhány nyelven, pl. olaszul, csak nem olyan szinten, hogy idegenvezetnék is - mindazonáltal nagyon szeretem a latin nyelveket és általában a latin kultúrát.- Gyakorta rendezel kiállításokat?- Nem, nem mondhatnám. Voltak kiállításaim önállóan is, másokkal együtt is, de valahogy nem vagyok az a fajta festő, aki könnyen „el tudná adni” magát. A képeimet sem árulom, nem jellemző, hogy eladogatnék belőlük - inkább idegenvezetek. Persze volt kiállításom Moszkvában, Skóciában, Szlovákiában, Franciaországban, hogy csak a fontosabb külföldieket említsem, de vittem képet legutóbb a Nemzeti Színházba is, ahol az Esztergomi Művészek Céhének rendeztek egy impozáns tárlatot.- Melyik stílust képviseled?- Abszurd szürrealista azt hiszem, ha mindenképp kötni kell a képeimet valamely irányzathoz, de megmondom őszintén, fiatal koromban elvon- tabb voltam, mint most. Persze, ha végiggondolom, értem én, hogy miért alakultam ilyenné. A Szovjetunióban annakidején a szocialista realizmus szinte kötelező volt. Az én képeim ennek elutasításaként is születtek.- Egy időben csak úgy lehetett veled találkozni, hogy a kezedben volt Helmuth von Glasenapp Az öt világvallás című könyve.- Csodálatos, nyugodtan mondhatom, hogy alapmű. Úgy volt képes bemutatni a világ meghatározó nagy vallásait, hogy képes volt objektív maradni. Nagyszerű könyv.- Hogyan viszonyulsz a buddhizmushoz?- Szeretem, sőt bizonyos értelemben híve is vagyok, habár a kultúra, amelyben felnőttem és élek nyilvánvalóan a kereszténységhez köt, egész Dévényi Iván emlékezete Azt mondják, lakása a padlótól a plafonig zsúfolásig volt képekkel. Talán egy pók sem tudott végigmászni a falon, hogy egy-egy nagy jelentőségű festményt ne érintsen. Dévényi Iván így védekezett a külvilág ellen. A háború utáni nehéz időkben a tiszta erkölcs és a józanság megőrzéséhez segítségül hívta a művészetet, gyűjteményével jelentősét hozott létre, személyisége még ma is a magyar kulturális élet egyik alappillére. A művészet éltette Születésének 75. évfordulóján egész napos programsorozatot szervezett tiszteletére Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata és a Kuny Domonkos Megyei Múzeum. Dévényi Iván (1929-1977) Cegléden szülétett, magyar-történelem szakos diplomájának megszerzése után családjával Esztergomban telepedett le. A Bottyán János Gépipari Technikumban vállalt tanári állást, majd az ötvenes évek elejétől édesapjától örökölt műgyűjtő szenvedélye teljesítette ki életét. Érdeklődése elsősorban a XX. századi magyar művészet felé fordult, a poszt-nagybányai művészek, a Nyolcak, a Gresham- kör festői, később a szentendrei művészek és az Európai Iskola tagjainak vonzásába került. Esztergomban barátságot kötött Martsa Alajossal, a Városi Könyvtár igazgatójával, később Mucsi Andrással, majd a hatvanas évek végén a társasághoz csatlakozott Bodri Ferenccel. Széles baráti körének munkája nyomán a városban számos, művész mutatkozott be az általuk rendezett kiállításokon. Ténykedésük során alakult a város kulturális-művészeti élete tartalmassá, pezsgővé és eseménydússá. Gyűjteményének gondozása mellett mint művészeti író vezette a Vigília művészeti rovatát, rendszeresen publikált a Jelen-kor, az Űj Ember, a Művészet és az Új Forrás hasábjain is. Munkásságával páratlan értéket hozott létre, mely példa értékű a mai műgyűjtők számára. Születésének hetvenedik évfordulójára - 1999-ben - Bodri Ferenc által összeállított Dévényi-emlékkönyvben található írásaiból kibontakoznak életének Esztergomhoz, a megyéhez kötődő elszakíthatatlan szálai. Utat talált a nehézségek ellenére A Bottyán János Műszaki Szakközépiskolában december 14-én tartott megemlékezésen a barátok és kollégák mellett részt vett Dévényi Iván felesége és lánya, Dévényi Éva is. Mravik László művészettörténész, muzeológus a délelőtti konferencián méltatta a Dévényi-gyűjtemény jelentőségét. Beszédében rámutatott arra, hogy az esztergomi műgyűjtő abban az időben igen nehéz feladatra vállalkozott, mivel a háború után nem csak a magyar képállomány jelentős része pusztult el, hanem a műgyűjtő réteg - az arisztokrácia - is gyakorlatilag eltűnt. A magyar műkereskedelem nem szűnt meg teljesen, az anyag azonban egyre siláEgy „országépítő” 121 éve, 1883. december 16-án született Temesváron Kós Károly, a polihisztor, akit leglényegretörőbben ma is népszerű regényének címével lehetne jellemezni: országépítő volt. A trianoni béke utáni „Erdélyországot” építette. Hogy ki is volt ő? Származását tekintve: erdélyi postatisztviselő fia, az utókor szerint: a XX. századi Erdély egyik legfontosabb személyisége: építész, festő, grafikus, művészettörténész, etnográfus, igazgató, felelős szerkesztő, író, politikus. Általános és középiskolai tanulmányait Erdélyben folytatta, majd a budapesti József Műegyetemen szerzett építész diplomát 1907-ben. Tehetséges építész lévén hamar befutott, ő tervezte például az állatkert pavilonjait (1912-ben). Az I. világháború után, az Iparművészeti Főiskola tanári kinevezését azonban már nem fogadta el. Egyre inkább egyértelművé vált számára, hogy rá Erdélyben nagyobb szükség van. Egy ideig alkalmi munkákból élt, volt műszaki rajzoló,' nyomda-grafikus, illusztrátor, újságíró, plakátrajzoló, valamint emléktáblákat, síremlékeket tervezett. 1921- ben politikai pályára lépett: alapító tagja volt a Magyar Néppártnak, majd többször is képviselőként próbálta érvényesíteni a magyar érdekeket a Nemzetgyűlésben. Három évvel később pedig egy barátjával létrehozott egy független könyvkiadót, az Erdélyi Szépmíves Céhet, és az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóiratot, melyek a romániai magyar irodalom támpilléreivé váltak. Eleinte építészeti tanulmányokat írt, de később irodalmi műveket is publikált, mert szükségét látta olyan regények megalkotásának, melyek a magyar múltat idézve erőt adnak az anyaországtól elszakadt magyarságnak. így született leghíresebb műve, Az országépítő. A regény arról szól, hogyan építenek a magyarok egy erős, keresztény országot, Szent István vezetésével. A téma tehát nem új, a kidolgozás annál inkább.^Az író ugyanis tökéletes lélektani hitelességgel ábrázolja a nagy királyt, akinek gyakran 2004. december 18., szombat • H1DLAP Barcsai Tibor: önarckép Máriával és Sziszku kandúrral pontosan a görögkatolikusokhoz, hiszen abban nevelkedtem. Érdekes mindenesetre, hogy a buddhizmus nem zárja ki, hogy keresztény legyek, ez inkább fordítva volt igaz, bár talán ma már nem olyan éles a szembenállás az egyház részéről sem. — Ha Barcsai Tibor, akkor a kutya és a macska nem maradhat ki a beszélgetésből!- Volt egy kedves kutyánk, tíz éve pusztult el, de macska az van három is, két fekete és egy vörös. Persze a vörös a kedvenc, Sziszku, aki ezt pontosan tudja is, így azután mérhetetlenül pimasz és nagyképű tud lenni.- Most éppen min dolgozol?- Rajzolok leginkább. Megszerettem a ceruzát, jó eszköz, így mostanában ceruzarajzokat készítek, de természetesen festeni is szándékozom, tehát nem szakítottam az ecsettel. • VP nyabbnak bizonyult. Leginkább a feketekereskedelemben voltak értékes művek, ahonnan Dévényi is táplálkozott. Dévényi gyűjteménye a magyar művészekre koncentrált, figyelme az elfeledett vagy hallgatásra kénysz- erített mesterekre és a külföldre szakadt alkotókra is kiterjedt. Csodát, értéket teremtett Gyűjteményéből december 19-ig a Duna Múzeumban láthatunk ízelítőt, olyan magyar képzőművészektől, mint többek közt Szőnyi Iván, Borsos Miklós, Derkovits Gyula, Czóbel Béla, Egry József, Bálint Endre és Medgyessy Ferenc. Szalay Károly író, egykori osztálytárs közreadott története világossá tette, hogy nem csak az elnyomás és a háború okozta károk jelentettek a gyűjtésben nehézséget, hanem néha az alkotók természete is. Modok Mária, Czóbel Béla feleségének képe is szerepel a kiállításon, melyhez Dévényi csak fondorlat árán juthatott. Szalay Károly szemtanúja volt Czóbel eszelős féltékenységének, csak a mester figyelmének elterelésével tudott Dévényi beszerezni Modok Mária képet. Mojzer Miklós, a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott igazgatója kreatív, szerteágazó művészeti tevékenységet folytató személyiségként jellemezte. A kiállítás megnyitója után Esztergom városa tisztelete jeléül Koditek Pál, a Kulturális, Sport és Idegenforgalmi Bizottság elnöke díszoklevelet és a város emlékérmét nyújtotta át Dévényi Ivánnénak. • Lőrincz Zsuzsa kellett saját érzései ellenére kemény döntéseket hoznia, hogy hosszútávon megvédje az országot. A regény tipikus letehetetlen olvasmány, nem csak a párbeszédek, de a leírások is pergők, érdekesek. Ajánlom mindenkinek, aki még nem találkozott vele, mondjuk a Harry Potter helyett. Már sosem tudjuk meg, hogy csak kényszerből vált-e polihisztorrá ez az ember, vagy személyisége már eredetileg is magába foglalta ezt a rendkívüli sokoldalúságot (1977-ben 94 évesen hunyt el, Kolozsváron), egy biztos, rengeteget tett a trianoni béke következtében súlyosan sérült magyar nemzet érdekében. Mindezt pe- dig úgy tudta véghez vinni, hogy nem gyűlöletet hirdetett, hanem együttélést (a transzszilvanizmus híve volt). Ma is nagy szükségünk lenKós Károly sírja a Házzsongrád-i temetőben ne legalább egy ilyen politikusra (nem is beszélve arról, ha minden politikus ilyen lenne - hátha a Télapó is olvassa a lapot...) • Bús AndrAs
