Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-12-11 / 244. szám

2004. december 11., szombat • HÍD LAP pmagazm A jövő Köbölkút on... Stampay János szavai ma is aktuá­lisak, emberközpontú érvelése meg­fogadandó gondolat nem csak peda­gógusoknak, de mindannyiunknak. Emléke ma is élő A köbölkúti magyar tannyelvű alapiskola 1999-ben vette fel egykori direktora, Stampay János nevét. Az­óta minden évben december első he­tében, születésének évfordulóján szakmai hetet rendeznek az intéz­ményben. Céljuk, hogy megszólít­sák a község minden rétegét. A gye­rekek vetélkedőkön, kézműves fog­lalkozásokon vesznek részt, amelyek fejlesztik képességeiket, logikájukat. Az idei szakma hét nagyon népsze­rű. Az egyik osztályterem ajtaján hatalmas felirat hirdeti: Görögor­szág. Belépve fehér tógába öltözött diákok fogadnak. Egy részük zorbát táncol, köztük fedezem fel az igazga­tónőt, Geri Valériát is. Metaxával is megkínálnak - persze csak víz van a pohárban - de délután nem illik al­koholt fogyasztani, így megköszö­nöm a kínálást, de nem fogadom el. Aztán még feltűnik Spanyolország és természetesen Magyarország is. A mostani nyílt napon ugyanis a gyerekek egy-egy európai országot mutattak be szüleiknek, tanáraiknak és társaiknak. Kisebb halom süte­mény is felfedezhető az asztalokon, amelyeket a szülők sütöttek. Kitalál­ták, hogy jövőre nemcsak az édes fi­nomságokat, hanem receptjeiket is összegyűjtik, majd ezeket ajándékba adják azon szülőknek, akik megtisz­telik jelenlétükkel az eseményt. A tervek között azonban más is szere­pel. Az igazgatónő és a tantestület, úgy határozott, hogy mivel a törté­nelem oktatásból pont a helyismeret marad ki, jövőre beépítik ezt is a tananyagba. Ehhez jelcnetős segít­séget kapnak egy néprajzkutatótól, Liszka Józseftől. Egész napos iskola Széles palettán mozog az iskola ál­tal kínált, a gyerekek lehető legjobb és legteljesebb felkészülését segítő programok és eszközök tára. Ezt még egy új módszer is megkoronáz­za. Az egész napos iskola elnevezésű projekt már két éve fut az intéz­ményben. Lényege, hogy az ebben részt vevő diákok nem viszik haza a A Stampay János alapiskola házi feladatot, sem könyvet, vagy munkafüzetet. A tanító és a délutáni napközis tanító összmunkájának eredményeként, mindent megtanul­nak az iskolában. Otthon pedig már csak a játék és a szórakozás marad. A szülők legnagyobb egyetértésére talált ez a módszer, áruit az iskolá­ban most már minden új osztálynál bevezetnek. Ennek érdekében ko­moly munkával átírták a tanterveket is. Úgy építik fel a tanmeneteket az iskolában, hogy a negyedik kilépő szintnek megfeleljen a gyerek tudá­sa. Elvük az alaposság, inkább keve­sebbet, de alaposan tanítsanak meg a diákoknak, azért mert a későbbi tanulmányok az alsó tagozatban «el­sajátított készségekre épülnek. És ha az idő szűke miatt az alapok nem tö­kéletesek, akkor ez a felső tagozaton óriási problémákat okozhat. • Szerző: Gyergyó Katalin Fotók: Szálkái Nándor Községháza Nincs út, nincs élet A falu útjai meglehetősen szűkek, közel épültek hozzá a házak is. így nem szerencsés, hogy nagy teherau­tók járnak rajtuk. Evek óta tervezik már egy elkerülő út építését. A vas­úttól kivezető útszakaszon olyan híd található, ami alatt a nagyobb kocsik nem férnek át. Am, hogy mégse ke­rülje el teljesen a községet az út, - hi­szen mint a polgármester mondja: ahol nincs út nincs élet sem - olyan tervet készítenek, ami csak részben kerüli ki Köbölkútat. Ez a vasút má­sik oldalán vezetne keresztül és kap­csolódna a párkányi úthoz. Komposztáló Egyre több minden községben a zöldhulladék mennyisége, amelyet a szabadban nem szabad elégetni, így elszállítják Nánára. Mivel ez költsé­ges, elhatározták, hogy építenek egy komposztálót, ahova a többi kör­nyékbeli falu is szállíthatná zöld hulladékát. Jelenleg azon dolgozik a falu vezetősége, hogy kidolgozzák az erre vonatkozó pályázatot, amit az Európai Unióhoz fognak benyújta­ni. Sikeres projekt esetén a terv 2006 végére valósággá válhat. Uniós játszótér Csehországból Még mielőtt elérném a község köz­pontját az út egy elhagyatott játszó­tér mellett vezet. Az elkerített füves területen roncsvázas mászókák me­rednek ki a földből, a hinták magá­nyosan himbálódznak. Régen járha­tott gyerek erre. A játszótér helyzetét azonban gyorsan orvosolni fogják. A hét végén utazik Csehországba a pol­gármester. Egy cseh cég nyerte el azt a tendert, amit a felújításra írtak ki. Az unió követelményei nagyon szi­gorúak e téren (is), a gyerekek védel­mében komoly feltételeket kell telje­síteni. Igaz, drága az a faanyag, ami megfelel a normáknak, de mindent megér az, hogy boldog gyerekzsivaj töltse be a teret, és testi épségükért nem kelljen aggódnia a szülőknek. A magyar tannyelvű iskola A falunak már a középkor utolsó éveiben is volt saját tanítója. 1891. szeptember 17-én Köbölkúton Stampay Jánost választották meg kántortanítóvá. O volt a falu legjelen­tősebb, messzi földön ismert egyéni­sége. Hivatását 38 évig látta el, het­ven évig élt a faluban. A köbölkúti magyar tannyelvű iskola az ő nevét viseli 1999 óta. Miért e tisztelet? Stampay János 1864-ben született Léván, 1891-ben került Köbölkútra, ahol kántortanítóvá, az iskola igazga­tójává választották. Ettől kezdve éle­te végéig - 1960-ban halt meg - Kö­bölkúton működik. Iparos családból származott, középiskolai és tanító­képzői tanulmányait Léván végezte, később a szerémi herceg, Odeschalchi Arthurhoz került neve­lőnek annak gyermekei mellé. 1886- ban Verebélyen, majd Örményben tanít, majd Szentgyörgyi Ferenc fő- és kántortanító mellett szerez tapasz­talatokat. Öt év múlva megválasztják Köbölkút kántortanítójává, ahol kö­zel hetven éven keresztül tevékeny­kedik. Iskolaigazgatóvá történő kine­vezése után első teendői közé tarto­zott, hogy énekkart létesítsen, de munkássága kiterjedt arra is, hogy színielőadásokat, estélyeket rende­zett, orgonát szerzett a templomnak, harmóniumot az iskolának. Faneme­sítéssel is foglalkozott, s erre tanítot­ta a gyerekeket is. Irodalmi, szo- ciálpedagógiai művei is fennmarad­tak, de leghíresebb alkotása mégis az az imakönyv - Katholikus Egyházi énekek, imák és temetési szertartá­sok -, amely 1895-ös első megjelené­sét követően 1944-ig negyvenkét ki­adást ért meg. Az imakönyv 43. ki­adása három évvel ezelőtt, 2001-ben, születésének 137. évfordulóján jelent meg. Szerzőjét két pápa, XIII. Leó és X. Piusz is kitüntetésre érdemesítet­te. Életműve üzenet a ma pedagógu­sának: szívvel, lélekkel tanít, dalárdát alapít, önképző kört és könyvtárat alakít, a háborúban gyűjtést szervez, ír, alkot, síkra száll a tanítók jogaiért. A „Tanító föladata a társadalomban” cikkében így ír: „...hogy a szónak hatása legyen, ahhoz példa is kell. A szó tanít, a példa magával ragad. S ezért én a tanító társadalmi föladatát a példás magaviseletében vélem megállapítani. Olvasó s egyéb körök alakítása alól a tanító adott viszonya­inál fogva kimentheti magát, s még csak kötelességmulasztással sem vá­dolható, de a jó példaadás kötelezett­sége alól, nyíltan kérdem, ki ment­hetné ki magát? Senki.” Egy másik cikkében hozzáteszi: „...hogy azonban a tanító hatni tud­jon a népre, bizonyos fokú tekintély­re is szüksége van. De a tekintélyt ne vélje éppen fizetésének alacsony vagy magas voltától függeni. Telje­sítse lelkiismeretesen és előszeretet­tel kötelmeit...Tanuljon, olvasson, önképezze magát. ...Vigasztalja a szenvedőt, bátorítsa az ingadozót, dicsérje meg a jóban kitartót, tisztel­je meg bizalmas szóval, kézszorítás­sal, s helyén való üdvözléssel az arra érdemeseket; példája világító fáklya legyen az úton, amelyen mindenki­nek haladnia kell, hogy rendeltetésé­nek megfelelhessen.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom