Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)

2004-12-11 / 244. szám

• HÍD LAP • 2004. december 11., szombat hídlapmagazin Varga Péter jegyzete „De mikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, hogy Isten fi­aivá legyünk.”(Gal 4,4) Csodálatosak vagyunk, mi embe­rek, különbözők és mégis egyfor­mák. Különböznek szokásaink, gondolkodásunk, véleményünk a körülöttünk lévő világról. Más­képpen élünk és másképpen sze­retünk vagy gyűlölünk, ám mind­annyian egyformán vágyakozunk, még akkor is, ha vágyakozásunk tárgya épp annyiféle, amennyire sokfélék mi magunk vagyunk. Mégis, így kerek a világ! E körülöttünk lévő sok-sok politi­kai, közéleti nyüzsgés közepette, múlt vasárnap reggel az első kávé mellett fölsandítottam a konyha- szekrény tetejére. Bizony majd­nem megfeledkeztem az egy esz­tendeje ott porosodó adventi ko­szorúról. Gondosan megtörölget- tem és elhelyeztem a nappaliban az asztal közepén. Meggyújtom rajta az első gyertyát, hiszen már megkezdődött az advent. Az ju­tott eszembe, hogy nem is kell feltétlenül vallásosnak lenni ah­hoz, hogy valaki vasárnapról-va- sárnap eggyel több gyertyát gyújtson a koszorún egészen ka­rácsonyig, hiszen a temetőkben is felfénylenek a mécsesek halottak napján korra, nemre és felekezet- re való tekintet nélkül. Szeretem a gyertya fényét leol­tott lámpák alatt a sötét szobá- "ban. Hol az elmúlásra emlékez­tet, hol a remélt örökkévalóságra. Könnyen imbolyog a levegő leg­apróbb rezdülésére is, hamar el­lobban, ha vigyázatlanul közelí­tünk felé, mégis fényt áraszt ma­ga körül, sajátos világosságot, hogy egészen más színben tün­tesse fel és tegye sejtelmessé a vi­lágot. Az adventi koszorú lángja egészen különleges, sosem az el­múlásra emlékeztet, mindig a be­teljesülésre. Egy beteljesült esz­tendőre és az új remények szüle­tésére. Van, akit Jézus születésé­hez visz közelebb, van, akit az el- jövendőre emlékeztet. Mindegy miképpen, de advent gyertyái a szeretet és a reménység szim­bólumai. Kár lett volna azt a ko­szorút elfeledni. / Advent „Szüless meg bennünk szeretet, te legszebb lelki virtus, teremts bennünk új életet, szüless meg bennünk. Krisztus!” (Bódás János: Advent) A latin eredetű szó (adventus) meg­érkezést jelent. Advent voltaképpen a Jézus születésére való várakozás, a fel­készülés, a reménykedés időszaka, az András napjához legközelebb eső va­sárnap és december 25-e közötti négy­hetes „szent idő”, a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette ádvent, va­lamint az egyházi év kezdetét. Az ün­nep eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket látogattak, ame­lyeket „angyali misének”, „aranyos misének” is neveztek. 1611-ben a nagy- szombati zsinat ádvent első vasárnap­jától vízkeresztig megtiltotta az eskü­vőket és a zajos mulatságokat. Adventi koszorú A varázskor gondolata az ősi idők­ből származik. Kezdetben az emberek szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból fontak koszorút, és vö­rös, illetve aranyszín szalagokkal dí­szítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany pedig a fényé. A koszorú vagy a kör az örökkévaló­ság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen szent ko­szorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Ez az ősi varázs­lat idővel feledésbe merült, csak 1838- ban újította fel Johann Heinrich Wiehern protestáns lelkész, az első hamburgi gyermekotthon alapítója. Wiehern a ház egyik termébe hatal­mas facsillárt készített, és minden is­tentiszteleten egy újabb gyertyát tű­zött a csillárkoszorúba. Mivel advent­ben naponta tartott istentiszteletet az ottani gyermekeknek, karácsonyra 24 gyertya díszítette a csillárt. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is, s évről-évre szebben díszítették fel ezeket a koszo­rúkat. Néhány évtizeddel később, 1860-ban Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csu­pán négyet tűzzenek rá, a négy adven­ti vasárnap jelképeként. így végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is he­lyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét. Az első világhábo­rú után Németország protestáns vidé­kein már minden családnál megtalál­ható volt az adventi koszorú. Nem sokkal később egy jó üzleti érzékű kertész találta ki, hogy - felújítva az ősi szokást — az ajtókra és ablakokra akasztható kis koszorúkat készít. No­ha mára a legtöbb helyen elfelejtették, miért kör alakúak a koszorúk, és miért díszítjük őket vörös és aranyszalagok­kal, a kedvenc forma és a kedvenc szí­nek máig fennmaradtak. Luca-napi bűbájok - koty- olás és Luca-szék A pogány rítusok szerint decem­ber 13-ára, Luca napjára esett a nap­forduló. Ezen az éjszakán mindent megtettek a régiek, hogy távol tart­sák otthonuktól a boszorkányok ron­tásait. A kereszténységben Szent Lu­ca vértanú napjára keresztelték a po­gány ünnepet, ám a bűbájos szoká­sok megmaradtak. December 13-a Szent Luca szűz vértanú napja, a magyar néphagyomány egyik legje­lesebb ünnepe. Luca napján össze­kapcsolódnak a keresztény és a po­gány hagyományok: eredetileg Szent Lucia (Luca) szirakúzai szűz vértanú ünnepe, akit a negyedik században tőrrel torkon szúrták, de nem halt meg, amíg fel nem vette az utolsó ke­netét. A naptárreform előtt - a Ger- gely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt - Luca napjára esett a napfor­duló. Ilyenkor volt a leghosszabb az Luca-napi babonák Luca-napi lakoma A jeles nap a szellemirtás napja is egyben, így a fokhagymás kenyér, a fokhagymás ételek, fogyasztása aján­latos. A fokhagyma elriasztja a szelle­meket, a rontást. Jó szolgálatot tesz a küszöbön, párna alatt újszülöttek ágyában^ egyaránt. Luca-napi jóslások A termésjóslás ezen a napon a legbiztosabb. Cserépedényben (Ez fontos!) „lucabúzát” vetnek, azt na­ponta meglocsolják. Ha karácsony­ra kizöldül, jó termés várható. Ha nem, akkor szerény lesz a jövő év termése. Az éjféli miséig a lucabúzát az asztalon tartják. Akkor elviszik a templomba, a pappal megszenteltetik, majd hazaérve me­getetik az állatokkal. Férjünkre vonatkozó jóslás is vo­natkozik ehhez a naphoz. Gombócot sütünk, mindegyikbe egy-egy férfi nevét tesszük, minden nap egyet megetetünk az állatokkal, az utolsó­ban talált név gazdája lesz a férjünk az idei farsangban. Vannak tájak, ahol egy gombócot üresen hagynak, ha ez marad utolsónak, akkor a leány nem megy férjhez abban az évben. Hasonló - inkább polgári családok­ban elterjedt - jóslás. írjunk 13 pa­pírszeletre férfineveket, egyet hagy­éjszaka, a legrövidebb a nappal, így az ünnep összekapcsolódott a nap­fordulóval kapcsolatos ősi hagyomá­nyokkal is, és a Szent Luca-alak a sö­tétség miatt átalakult Luca-boszor- kánnyá. A népi hiedelem szerint Lu­ca napja a méhében hordozza az új esztendő reménységeit és gondjait, tele van asszonyi kezdeményezések­kel és a legkülönfélébb tilalmakkal. Ilyenkor leghosszabb az éjszaka, te­hát a bűbájosoknak bőven jut idejük a rontásra. Luca a legenda szerint Jé­zus koszorús menyasszonya, ezért Luca napján szokták elkezdeni a zöld ág sarjadztatását. Ha karácsonyra ki­zöldül, jó lesz az esztendő, s még a lány is férjhez megy. 'Jellegzetes Luca-napi szokás a koty- olás. Ezen a napon elsősorban a tyúkok „termékenységvarázslása” volt a cél, de ehhez kapcsolódott a nők munkatilal­ma is. Úgy tartották, hogy ha Luca napján fonnának vagy varmának, nem tojnának a tyúkok, azaz a mágikus eljá­rások, tevékenységek a tyúkok tojásho­zamának növekedését igyekeztek elő­segíteni. A leghíresebb Luca-napi szo­kás a luca szék készítése: ezen a napon kezdték készíteni kilencféle fából luca székét. Készítője mindennap faragott rajta egy kicsit, így karácsony napjára készült el. Innen a szólás: „Lassan ké­szül, mint a Luca széke”. Karácsony napján aztán az éjféli misén a luca székre állva fel lehetett ismerni a bo­szorkányokat, mert ilyenkor szarvakat hordtak, ezután azonban haza kellett szaladni és a széket tűzbe kellett vetni, különben a boszorkányok ellátták a ba­ját a szék tulajdonosának. Advent idején tehát Jézus születé­sére várakozunk, arra, hogy a terem­tett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de való­jában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás ez, pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valósá­gosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart. Most kell számot vetni önmagunkkal, végiggondolni az évet: ez az időszak alkalmas arra, hogy megálljunk egy pillanatra, hogy átnézzük ruháinkat, játékain­kat, s odaadjuk a rászorulóknak, a betegeknek, a „legkisebbeknek”, amire már nincs szükségünk. • K.E. junk üresen. Rejtsük a párnánk alá, és minden este dobjunk el egyet. Ka­rácsony estére kiderül, kihez me­gyünk a farsang idején. Aranyvessző Hajadonok ha Luca napján arany­vesszőt metszenek megtudhatják hogy férjhez mennek-e. Az aranyvesszőt vázába állítva várni kell, és ha karácsonyig kivirág­zik, akkor a lány a következő évben férjhez megy. Ezoterikusok tanácsai a Luca-napra Luca-napkor gyertyát és ólmot is öntenek. Az ólomöntést - az ólom egészségkárosító gőze miatt - nem ja­vasoljuk, de a gyertyaöntés jó szórako­zás a mai önjelölt boszipalántáknak is. A gyertyaöntéshez némi gyertya­viasz, lapos lábas, langyos víz és egy adag fantázia szükséges. A gyertya­viaszt felolvasztjuk tűz felett, és a vízbe öntjük. Az így kapott alakzato­kat megfigyelve, azok szimbolikáját kiolvasva következtethetünk a jö- vőnkre. A cigány vetőkártya ezen a napon biztos jövendőt mutat. Érde­mes jósnőhöz, vagy javasemberhez fordulni mindazoknak, akik a jöven­dőre kíváncsiak. (HarmoNet tanács­adók) Különösen alkalmas időpont ezen éjszaka az álmok figyelésére, álomfeljegyzés készítésére. Az ál­mok javas tartalmúak lehetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom