Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-09-07 / 177. szám
2004. szeptember 7., kedd Melléklet Kicsordult a pohár! A drága(kő) Onyx és a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület vesszőfutása! Összeállítás a dorogi veszélyes hulladékok ártalmatlanítása céljából épült ONYX nevet viselő égetőmű működési rendellenességeiről. Csak azon tényeket sorolom fel, amelyekre vonatkozóan birtokunkban van az érvényes hatósági tényfeltáró megállapítás, vagy határozat. A cikk címét nem most találtam ki, 1998-ban. 6 évvel ezelőtt e mondatok szerepeltek a február 20-i tüntetésre szóló felhívásunkban. Nos - Tisztelt Olvasók! - tanulmányozzák, hogy a drága(kő) Onyx Kft. miket követett el az elmúlt évek során. Megjegyezni kívánom, hogy a francia tulajdonos névválasztása csodálatos, hiszen az ónix szó görög eredetű, az értelmező szótár szerint „az achát egyik fajtája, tompa fényű féldrágakő”. 1996. Égetési maradékanyag lerakó bővítés. A 4. sz. medence létesítés I.-Il. üteme. Előzetes környezeti hatásvizsgálat. A salak és égetési maradékanyagok lerakására szerették volna megépíteni a 4. sz. salaktárolót. A hatástanulmány a lerakandó anyagokat a következőként minősítette: „... a keletkező maradékanyagok II. veszélyességi osztályú hulladékoknak minősülnek, ... a lerakásukra kialakított tárolótereknek ki kell elégíteniük a veszélyes hulladéklerakó telep létesítését szabályzó műszaki előírásokat. Nos lássuk milyen anyagok vannak az évi kb . 6-8000 tonna anyagban: dioxin, PAH vegyületek, nehézfémek úgymint réz, higany, cadmium, ólom stb. Nos kedves olvasók ezen mérgeket tartalmazó anyagból bevallásuk szerint 64.000 tonna van elvermelve a 2-3 salaklerakóban. Még ez év nyarán megtudtuk, hogy a maradékanyagok lerakása körül baj van, ugyanis nem szabályosan zárt BIG-BAG zsákokban történik tárolásuk, hanem azok 30 %-a nyitott, szakadt. A győri Környezetvédelmi Felügyelőség a H-30469/96 sz határozatában 5.000.000 Ft veszélyes hulladék bírsággal sújtotta a vállalatot. Még jelenleg is folyik azon bírósági per, melyben követeljük a salaklerakók rekultivációjának módosítását, illetve annak kiürítését. 1996. november. Dorogi Hulladékégető Kft. tájékoztatója „Tájékoztatjuk, hogy 1996. november 13-án 14 óra 40 perckor robbanás történt az Égetőmű darálójában.... Nem lehetett feltételezni, hogy az üresnek látszó hordók hevítésre robbanóanyagot tartalmaznak.” (megjegyzés: a keletkezett gomolygó füstöt a dorogiak és kertvárosiak nyelték le.) 1997. A novemberi robbanást követően az üzem állt. Azonban az Égetőműnek a különböző cégekkel szerződése volt a veszélyes hulladékok fogadására vonatkozóan. Ezért szerződést kötött a MÁV-val, hogy a dorogi vasútállomáson úgymond „fáradtolaj” címen azokat fogadja. A Dorogi Környezetvédelmi Egyesület feljelentése kapcsán a Környezet- és Természet- védelmi Főfelügyelőség a H-965/3/1997 sz. határozatában 10.000.000 Ft veszélyes hulladékbírság megfizetésére kötelezte a céget. 1998. 2001. 1998-ban a Garéban tárolt mérget akarták a dorogi üzemükben elégetni. 3 évi látszólagos csend után 2001. márciusában ismét suttyomban megkísérelték a magas klórtartalmú garéi anyagot idehozni. Mindkét alkalommal végeztek próbaégetést, az eredmény megdöbbentő volt. A kéményből kieregetett dioxin (rákkeltő anyag) első alkalommal 600 %-kal, második alkalommal kisebb mértékben, de túllépte a megengedett határértéket. Mindkét alkalommal tiltakozó tüntetést szerveztünk Elértük, hogy e szörnyen veszélyes anyagot nem a dorogi égetőben égették el. Sajnálatos, hogy a próbaégetések során a levegőbejutott dioxinokat a Dorog és környékbeli lakók lélegezték be, és miután ezen anyagok nem ürülnek ki szervezetünkből, még ma is rákkeltő hatásukat „élvezhetjük” 2001. Talajvízmérési eredményeket a H-20117-2/2001. sz. a Dorogi Hulladékégető Kft. működési engedélye tartalmazza. A jelzett iratban leírják, hogy „... a salaklerakók környezetében levő megfigyelő kutakban magas szulfát, klorid, ammonium koncentrációja, ezek a komponensek a méréssorozat megindulása óta kifogásolhatók. 2003. június. Az ONYX felé tódul a tömeg, és az eget kémleli. Sűrű lila füst gomolyog az égető kéményéből, mindenki riadtan lesi, vajon mi fog történni. Kaparó, viszkető érzés a torkokban, az asztmás betegek zöme fulladásról panaszkodik. Később megtudjuk, hogy az „egetfestő” vegyüld jód, melyről eleinte nem lehetett tudni, hogy hogyan került a rendszerbe. 2004. augusztus. Gálád módon most a Dunát, és 50.000 ember ivóvizét szennyezték. De ennek történetét megírja nálam szakavatottabb tollforgató. Az istenadta nép, ismét tüntetni kényszerül. Zárszóként felteszem, mint gyermekorvos, és mint a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület elnöke a kérdést: vajon az Égetőmű megszegte-e a magyar környezetvédelmi előírásokat, és ezzel veszélyeztette-e a környék lakosainak egészségét. Válaszom egyértelmű: igen. Mégpedig nem akárhogyan - rendkívül káros rákkeltő anyagokkal mérgezte levegőnket, ivóvizünket! A hírek szerint a kiszabott most már 150 millió Ft bírság nem vigasztalja a jelenlegi és késői hatás miatt megbetegedett embereket. Végszó: az Égetőmű működését fel kell függeszteni egészen addig, míg a részletes és teljes környezeti felülvizsgálatot a hatóságok - hangsúlyozom: civil kontroll mellett -, nem végzik el. Javasoljuk a francia tulajdonosoknak, hogy a jelenlegi vezetőket váltsák le. Dr. Dávid Anna gyermekorvos, Dorog Önkormányzatának képviselője, Dorogi Környezetvédelmi Egyesület elnöke Óriási szerencsénk, hogy ásványvízkincsünk elérhető Dr. Berbik István szülész-nőgyógyász főorvos „Amikor sok hallgatás után kiderült, milyen szennyező anyagok jutottak a környezetbe, és az, hogy a vezetékes víz ezeket az ártalmas anyagokat tartalmazza, az önkormányzat határozottan, gyorsan fellépett az esztergomiak érdekében. Az egészséges ivóvíz ingyen, a lajtos kocsik beállításával gyakorlatilag korlátlanul állt az emberek rendelkezésére. Ez megnyugtatta és bizalommal töltötte el Esztergomot. A tilalmat ezzel a nyugalommal viselték, látva, hogy nincs gond a fogyasztási célú víz kiosztásával, az ellátás szervezésével. Helyeselték az intézkedést, és jó volt látni, hogy az ünnepek alatt is folyt a vízosztás, sőt éjszakai ellátási ügyeletet is tartottak. Máskor büszkén, most megkönnyebbülten mondhatjuk: Magyarországnak óriási szerencséje, hogy ilyen ásványvíz-kincse van, nem is elérhetetlen áron. Az ÁNTSZ visszatartotta az információkat, csak szóban és a sajtón keresztül üzengetett, ez visszatetszést és gyanakvást szült, úgy viselkedett, mint Csernobil esetében az akkori Köjál. Nem árulta el a hozzá forduló városvezetésnek, a polgármesternek, a jegyzőnek, mit tud, és mit nem tud mérni a környezetbe, a vízbe került számtalan vegyület közül. Azt kellett volna mondania, hogy nincs felkészülve az ilyen anyagok kimutatására, koncentrációjának mérésére. Az ANTSZ és a Polgári Védelem a biológiai kockázatokra jobban reagál. Olyan baktérium- és vírusfertőzések elterjedése ellen tud eredménnyel küzdeni, mint a SARS, a lépfene, más betegségek. A kémiai anyagokkal kapcsolatban csak akut mérgező hatásaik kivédésére képesek. Az egészségünkért, annak megvédéséért felelős hatóságoknak, szervezeteknek nincs információja arról, hogy a környezetünkbe jutott anyagok milyen hatással lehetnek ránk öt-tíz-tizenöt év múlva. Példa erre a DDT növényvédőszer története, az évtizedekre nyúló, lassan megismert káros hatása. Nem tartom pániknak, végképp nem indokolatlannak a .vízfogyasztás kerülését, azt, hogy az emberek máskor jelentéktelennek számító tünetekkel orvoshoz fordultak, és remélem, fordulnak a jövőben is. Az ilyen helyzetben az aggodalom a logikus, normális és -had' tegyem hozzá- morális, emberi álláspont, az egyetlen, amely meghatározhatja cselekvéseinket. Ezzel szemben a hatóság kijelentései, cselekedetei, teátrális gesztusai demagógok. Hogy mi alapján állítom ezt? Csak emlékeztetőül: a toluolról is több információ került a köztudatba, főleg azoktól, akik elmismásolni próbálták. Határértékekkel dobálóztak felelőtlenül, miközben tudható: a toluol már önmagában, pusztán azzal, hogy benne van a vízben, hogy érezzük a szagát, hányingert keltő - ezt tapasztaltuk is. De ezen kívül károsítja a májat, a csontvelőt, a vérképző szerveket. Jogos az önkormányzat kérdése, hogy mi került ki a dorogi hulladékégető tartályából, kár, hogy csak a laboreredmények megérkezésekor derülhetett ki, mit tartalmazhatott a város polgárai által fogyasztott víz. Félelem él az emberekben, tapasztalatom szerint ez a kismamákra amúgy is jellemző, hiszen ezért fordulnak hozzám, kollégáimhoz számos kérdéssel. Ez a félelem inkább felelősségérzet az ő helyzetükben. Most megszaporodtak a kérdések, amelyekre azért a vízellátás megoldása nem adhat választ. A patakba, végül vízvezetékünkbe került anyagok között lehetnek úgynevezett prekurzor anyagok, ami annyit tesz, hogy szervezetünkbe kerülve továbbépülnek, vagy -bomlanak, így új anyagként részben vagy teljesen más hatásuk lehet, mint az eredetinek. Épp ezért nem tudom, érdemes-e humánbiológiai hatásvizsgálatokat folytatnia, vagy ilyen vizsgálatok elvégzésével megbíznia valakit az önkormányzatnak, hiszen ezek nagyon bonyolult, költséges és vitatható eredménnyel járó vizsgálatok. Azt biztos állíthatom, hogy indokolható elvárás az egészségügyi vagy a környezetvédelmi tárcával, vagy az ÁNTSZ-szel szemben, hogy országos felméréseiket célzottan kiterjessze úgy, hogy az esztergomiak mostani és majdani egészségi állapota más népességcsoportok adataival összehasonlítva kontrollálható legyen. Ezt a vizsgálatot nem városunknak kell megcsinálnia, de lehet, hogy nekünk kell kikövetelni az arra illetékesektől. Nem szabad hamar elfelejtenünk az eseményeket. Nemcsak mint egyik érintettje mondom ezt, hanem mint orvos is. Ez az emlékezés ugyanis orvosi értelemben annyit tesz, hogy olyan monitoringrendszert kell kialakítani, amely epidemiológiai módszerekkel, a korábban ismeretlen, szokatlan kórállapotok gyűjtésével, behatóbb vizsgálatokkal, más megbetegítő tényezők kizárásával, kutatásokkal és összesítésekkel elemzi, értelmezi a hatásokat. Ha bármilyen paraméter változik, meg kell majd vizsgálnunk, van-e összefüggés a szennyezés és az esetek között. így látom feltárhatónak és megismer- hetőnek a szennyezés késői következményeit. Emlékeztetni kell az embereket is, nem elsősorban a történtekre, hanem egyéni felelősségükre, hiszen a hatások nyomon követése, figyelemmel kísérése lehetetlen anélkül, hogy tüneteik elhallgatása, az egészségi problémák bagatellizálása helyett hozzánk, orvosokhoz fordulnának. A saját szakmámban már nyolcvan-egyné- hány éve létezik ilyen rendszer, a kötelező szülészeti adatszolgáltatás. Minden fejlődési, születési rendellenességet, vetélést, koraszülést, szövődményt jelentenünk kell, ezeket az adatokat rendszeresen értékelik és publikálják is. így hamar napvilágra kerül, ha probléma akad. Az emberek a gondviselés, a saját és az esztergomi vezetők óvatosságának köszönhetik, hogy nem tapasztaltunk akut rendellenességeket. Mindenkinek azt javaslom, bármilyen szokatlan, korábban vagy a családban még nem tapasztalt tünetet észlel, jelentkezzen orvosánál. A legapróbb jel mögött olyan okok lehetnek, amelyek további vizsgálatot, talán beavatkozást tehetnek szükségessé, szűrővizsgálatokat igényelnek. Ezek elvégzéséhez rendelkezésünkre állnak a szükséges eszközök, és rendelkezésre állunk mi, orvosok. Megint csak a szakmámmal példálózom: a szülészetben régóta működik a progresszív ellátási rendszer. Ez azt jelenti, hogy szükség esetén az országos intézményi hálózat is igénybe vehető, ha különleges, helyben nem ellátható esetekben csak egy magasabb szintű intézmény jelent megoldást. ”
