Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)

2004-09-04 / 176. szám

• HÍDLAP • 2004. szeptember 4., szombat hídJapmagazÁn „Nekik megyek, ők nekem jönnek” Beszélgetés Árpa Attila filmrendezővel „A Hűvösvölgyi 67-ben vagy 65-ben leszek, valamelyik a kettő közül. Ott leszek, oké?” Oké, - mondtam. Mind a négy ember furcsán nézett rám, amikor a Hűvösvölgyi 67 után érdeklődtem. A megbeszélt időpontban, délután ötre megérkeztem. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet fó'kapuja elé. Árpa ezt mondta... Vele szem­ben volt a Fox Stúdió, a hatvanöt. Pedig Árpa nem nagyképű vagy fellengzős. Legnagyobb megdöbbenésemre már első blikkre a „srác a szomszédból” benyomását keltette.- Ne haragudj, hogy így kezdem, de ránézésre nem vagy túl jó passzban.- Reggel ötig tartott a digitális trükkök vágása, és kilenckor már az utószinkronban voltam. Most meg délután öt óra van, és itt ülök. Más­részt ma mutatjuk be a mozikban az Argó című film előzetesét, ami azért érdekes, mert a Pókember má­sodik része is ma este kerül a mo­zikba, és frankó lenne, ha az Argó előzetesét pont ma dobhatnánk a mélyvízbe. Ennek este fél hétig ké­ne megtörténnie, viszont nem va­gyunk még készen az utolsó két perccel. Szóval ideg vagyok.- Gondolom, a filmed fogadtatása is „érdekfeszít ”!- Persze. Valószínűleg elhordják majd mindennek. „Ez a filmművé­szet vége!” „Undorító, hogy mer ez az árpa filmet rendezni??” Holott va­lójában mindig is filmrendező voltam... Igazság szerint sok benne a csúnya szó, a véres, durva jelenetek... Valahol Tarantino és Kusturica között van - már ha min­denképp kategorizálni akarunk -, de én nem akarok. Mindenesetre szokat­lan lesz a magyar filmművészetben. De, tudod, a kritikusokra nagy ívben.- Mindjárt gondoltam. De mi lehet az oka, hogy - leszámítva az utóbbi két-há- rom évet - a magyar film éppen a saját hazájában örvend, ha nem is közutálat­nak, de közérdektelenségnek mindenképp?- Igen, de azt tegyük hozzá, hogy az utóbbi két-három évben már nem feltétlenül igaz ez, mert a Kontroll, a Valami Amerika vagy az Apám beájulna - bármilyen csapni- valóak voltak is szerintem — nem ritkán nagyobb közönségsikert arat­tak, mint a középosztálybeli ameri­kai akciófilmek. Mit kéne tenni azért, hogy nézzék a magyar filme­ket? Nagyon egyszerű; jó filmeket kell csinálni. Olyanokat, amit meg­néznek. Egy elvont művészi alko­tást nem néznek meg milliók, mert nem értik. Én soha nem akartam nemtudoménmilyen magasságok­ban járni, egyszerűen szórakoztatni akartam, mert ahhoz értek. — Sas Tamás most Amerikában rendez filmet, ottani sztárproducerek három film elkészítésére kérték fel... w 351 íSfl Cmmn C. VITT- Ez szuper, gratulálok neki... (nevet)- ..még nincs vége, most jön a kér­dé s: az elmondottakból szinte logikusnak tűnik, hogy te is ilyen babérokra törsz.- Szinte logikus is! (nevet) Igen, bevallom. Hülye lennék, ha nem akarnám. Amerika a csúcs, és termé­szetesen nagyon szeretnék ott dol­gozni. De előbb itthon kéne leten­nem valamit az asztalra. Ez lenne az Argó - ha lenne. De egy tartós ame­rikai karrierhez igazi, mindenki más­tól különböző stílusra, úgymond kézjegyre van szükség. Már bocs, de szerintem még nem született olyan igazi, „sastamásos” film. Vagy sze­rinted az Apám beájulna az? Oké, a Presszó talán. Én viszont olyat sze­retnék, ami tényleg én vagyok...- A Való Világ is te vagy, meg a Mó­nika Show is...- Nézd, az RTL-nél az én nevem­hez fűződő műsorok közül kettőt ha szerettem csinálni. A Heti Hetest egy darabig, meg a W első részét. Azo­kért odavoltam. Most már kevésbé.- Szégyelled, amit akkor alkottál?- Tudod mit? Igen. Most már szégyellem. Ha őszinte akarok len­ni, sem Magyarországon, sem kül­földön nem éppen jó belépő egy hat éves kereskedelmi tévés múlt. Úgy gondolják, hogy a tévés és a filmes között annyi a különbség, mint egy vásári majom és egy operaénekes között. Én most azt szeretném bebi­zonyítani, hogy filmes vagyok, és voltam is.- A RTL-es recepciós lányok mesélték, hogy naponta jársz be a volt munkahe­lyedre. Mondom a pletykákat: Árpa I még mindig itt dolgozik, ő csinálja a Big Brother hármat...- Ha a bigbratyó hármat akarnám csinálni, miért az RTL-hez men­nék? Eszem ágában sincs ott dolgoz­ni. Nem mondom, tervezem, hogy előállók majd valamikor egy tévés műsorral, de az mindenképp olyan lesz, amit még nem csinált itthon senki. Felkötném magam, ha egy újabb beszélgetős műsort kellene csinálnom.- Mégis bejársz...- Bejárok.- Szerintem meg pénzt kérsz a filmed­hez, és az orruk alá dörgölöd, hogy tudsz te még többet is róluk annál, amit a két könyvben leírtál... — (nevet) Ha nagyvonalakban néz­zük, tényleg így van. Amikor elváltak az útjaink, Dick Gergens, az RTL klub igazgatójával - aki mai napig is az egyik legjobb barátom -, megbe­széltük az elmenetelem feltételeit: nem mondok el túl sok mindent, de cserébe segítenek a filmem elkészíté­sében. Ez így mindenkinek nagyon jó... (ördögi vigyor). — Idézek a könyvedből: „Minél maga­sabbra mászik a majom a fán, annál job­ban látszik a segge. ” Továbbra sem félsz? — Továbbra sem. Most már leszáll­tam arról a bizonyos lóról, most már nincs mitől félnem. Gyakorlatilag ott vagyok, ahol 1997-ben. Amikor a csú­cson voltam, tényleg kilátszott a fene­kem, és ráztam is! Nem féltem! Hogy érthetőbb legyen; a kedvenc sportágam az amerikai foci, van is egy csapatom. Amikor felém jönnek a harminc kilós szerelésben, akkor nem futok el. Nekik megyek, ők nekem jönnek, és ezt élve­zem! A harcot, a küzdelmet, mert ezért éri meg az élet. A kockázat a lényeg.- Kiegyensúlyozottnak tűnsz, de azért van egy másik éned is....- Nyugodt ember vagyok. Nagyon nyugodt. Milyen jól hangzik! (nevet) Szeretnék az lenni, de igazi Skorpió vagyok. Nem vagyok rosszindulatú, de ha nem mennek takkra a dolgok, akkor megőrülök, és tényleg állat va­gyok. Például a mai nap ilyen.- Miért az elmegyógyintézet elé hívtál?-Jó vicc volt, nem? • SLEEPY M A Onagy Zoltán írása 1 K Friderikusz szólásának szabadsága Csak egyféle közelítés létezett, las­san épült fel a másik. De előbb a név­jegy: riporter, showman, üzletem­ber. Nyíregyházán született 1958- ban. Az ELTE JTK-t '79-től '84-ig végezte. A Rádió riportere 1986-ig. Elképesztően friss, mindenkittől kü­lönböző riportokat, helyzetrajzokat készített a 168 órának és a Krónikák­nak. 1984-92 között, felismerve, ho­gyan lehet pénzt csinálni, vidéki talk- show-kat szerkeszt és vezet. O találja ki a magyar viszonyok közé helyezett talkshow-t. Közben cikkeket, ripor­tokat ír. 1989-91-ben újra rádiózik, 1992-től saját tv showműsort indít (Friderikusz-show), és egy minőségi­leg, hangfekvésileg is különös, soha nem látott tv-dokumentum-riport- műsor-sorozatot, Az én mozim-at. 1994-től már négyféle tv-műsort ké­szít. 1997-ben Pulitzer-emlékdíjat és Tolerancia-díjat kap. Könyvei: Hal(l)hatatlan interjúim (interjúk, 1985), Isten óvd a királynőt! (tényre- gény, 1987), Szigorúan nyilvános (in­terjúk, 1988), Ez egy tiszta jó könyv (üres könyv, 1988), Akar-e Ön köz- társasági elnök lenni? (dók., 1989). Sajátkezűleg végzi ki A Hét című vasárnap esti politikai magazinmű­sort. Amit helyette kapunk, lehet szebb, jobb, élőbb és friderikuszabb, minthogy ő maga szebb, jobb, pro­fibb (meg érdekesebb is, mint mond­juk a kínai frontszolgálatból magával hozott meghajlással búcsúzó Hajdú elvtárs). Friderikusz annyira fontos ember, hogy a királyi televízió első számúnak gondolt politikai műsora felvette a nevét: Friderikusz. A szó­lás szabadsága csak alcím. A lógó pedig nem más, mint Friderikusz ar­ca. Ez sem annyira meghökkentő két másik műsort is a műsorvezető fejé­vel reklámoznak, az egyik, akit senki nem téveszt össze senkivel, Anettka, a Budapest TV űrhajósjelöltje, a másik pedig az egyik kereskedelmi csatorna ásza: Frei Tamás, a bonyo­lult szellem és lélek. Friderikuszban a jó megfigyelő többféle meghökkentő tulajdonsá­got fedezhet fel. Nem érteni, mikép­pen oldja fel magában a bukott mű­sorsorozatok görcseit. Nem érteni azt sem, hogyan ússza meg monetá­risán a veszteséges műsorfolyamo­kat. Nem érthető, hogyan volt képes párhuzamosan készíteni az Osztály- találkozó című bóvlijelleggel bőven megáldott bóvlit Az én mozimmal, ami üdítő unikum volt az akkori műsorpalettán, figyelembe véve azt a tényt, hogy ez Friderikusz igazi arca. A riport, a beszélgetés, az in­terjú - ebben nagyot tud alkotni. Képes egyszerre az átlagot és intel­lektust is szolgálni. Pedig A szólás szabadsága e ket­tősség folytatása. A Medgyessy-kor- mány beiktatása óta messziről lát­szik, ki mosolyog kifelé a Szabadság tér minden ablakán. Fridi úgy jött vissza a királyi televízióba, mint aki el se ment négy évre. Nem szégyen­lős. Éppen csak nem választatta meg magát tévéelnöknek Lendvai Ildikó nagyasszony hathatós segedelmével, és ha nem is lett elnök, láthatón minden a keze alá keveredett vala­miképpen, és ezt nem felejti el meg­köszönni minden lehetséges. A szólás szabadsága - a várakozás­nak megfelelően - a szocik régi jó barátja. A fotel kényelmes, a kérdé­sek selymesek, ellenzék se közel, se távol, minden szép, gömbölyű, min­den a lehető legszebb. Friderikusz nem téveszti el a mosoly irányát, nem lő se alá, se fölé. Azonnal meg­érezte, hogyan és MIT kérdezzen a VOLT miniszterelnöktől, de nem­lőtt se alá, se fölé, amikor a puccsis­ták, és a puccs szellemi atyja ült be előbb, mint sportminiszter, később mint ideiglenes miniszterelnök (vagy mi a csuda - elárulom, ez az „ideiglenes” különös hangulatot vi­zionál, nem is használom szívesen). A Magyar Televízió nem egyéb, mint a hatalom kéznyaló kiskutyája. Ez nem probléma, ebben nőttünk fel, „megszoktuk és megszerettük”. Viszont ez újra helyzetet teremt a kereskedelmi televízióknak, mert valakinek mégis hitelesen kellene tájékoztatni a nézőket, ha ez az MTV-ről - a dolog természetéből fakadóan - nem képzelhető el. Bár azonnal megjelenik a következő kér­dés, a kereskedelmi csatornák felis- merik-e, felismerték-e a lehetősé­get, ha egy Havas Henrikkel kíván­ják lenyomni a Gyárfás-stáb reggeli műsorát (ők csinálják A szólás sza­badságát is). Aligha hihető. Addig is annyit ér A szólás szabadsága —, amennyit. Nézhető, de minek. _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom