Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)

2004-05-22 / 102. szám

• HÍDLAP • 2004. május 22., szombat hídlapmagazin Sztárok a vörös szőnyegen, újságírók hoppon 57. Cannes-i Filmfesztivál Azok után, hogy az A1 Kaida néhány hete bejelentette, következő támadását tengerről indítja meg egy meg nem ne­vezett célpont ellen, mindenki kész­pénznek vette, a Cannes-i Filmfesztivál keresve sem lenne jobb lehetőség egy újabb terrortámadásra. Ennek megfe­lelően hatalmas óvintézkedések köze­pette kezdődött meg az 57 Cannes-i Filmfesztivál: az egy főre eső rendőrök száma kettő, a fesztiválpalotáig pedig legalább három szűrőn keresztül lehet bejutni, miközben állig felfegyverzett, térdvédővel ellátott anti-terrorista egy­ségek méregetnek nem túl nagy' biza­lommal. Ha pedig az ember elverekszi magát a moziteremig, már csak jó fél­órás várakozás és nagy adag szerencse szükséges a terembe történő bebocsá­táshoz. Miután a franciák „előzéke­nyen” kvázi kasztrendszerbe sorolták a mintegy 4500 jelenlevő újságírót, egy magyar zsurnaliszta minimum három­szoros hendikeppel próbálkozhatott a hiteles tudósítással, filmnézéssel. Az exkluzív és prioritásos belépők mellett ugyanis még kétféle kártyával válasz­tották el a fontos és a kevésbé fontos új­ságírókat. A franciák és néhány kivá­lasztott rózsaszín kártyája mellett a „maradék” kék és sárga kártyákat ka­pott, melyek sokkal kisebb esélyt kínál­tak bármire. Mint ahogy egy amerikai újságíró a sorban elégedetlenkedve megjegyezte: úgy érzi magát, mintha sárga csillagot viselne, csak éppen a plasztikkártya téglalap alakú... A sajtó körüli hisztériából persze mit sem látott a zsűri és a jelenlévő sztárok. A fesztivált tavaly elitizmussal és sznobizmussal vádolok elérték cél­jukat, mivel a bigott művészfilmek he­lyett idén 180°-os fordulatot követően szinte Amerika-lázban ég a fesztivál. A versenyben szerepel többek között egy computeranimációs mesefolytatás (Shrek 2 ->), egy kommersz Coen- film (Betörő az albérlőm), egy Bush- ellenes dokumentumfilm (Fahrenheit 9/11 4>), versenyen kívül pedig horror- remake (Holtak hajnala), történelmi eposz (Trója), valamint a zsűrielnök (Tarantino) rendezése (Kill Bill vol. 2). A szemmel láthatóan felhígult me­zőnyben nemcsak az amerikai kom- merszdömping, hanem minőségi visz- szaesés is érzékelhető. Ez a folyamat már tavaly elkezdődött, ahol már a nyitófilmre felszisszent a közönség és a szakma (Tulipános Fanfan), majd to­vábbi kellemetlen perceket élt át a filmismerő közönség. Idén ennek fé­nyében a művészieskedés szinte telje­sen száműzve lett a kommersz javára. A zsűri elnök Quentin Tarantino mindenesetre inkább a britek ellen ro­hant ki, Michael Moore Bush leváltását szeretné elérni, a zsűritagok között pe­dig Kathleen Turner (a Smaragd ro­mánca egykori sztárja) valószínűleg boldog, hogy valaki még foglalkozik vele. A zsűri összetétele mindenesetre Trója CTroy) Parisz, a trójai herceg hibát követ el: beleszeret Spárta hercegnőjébe, a me­seszép Helénába. Ezt megtudja Helé­na férje, Meneláosz király, aki megto­rolni igyekszik a tettet. Agamemnón seregével „Tengerre fel!”- kiáltással Parisz ellen indul. Meneláoszt a bosz- szú vezérli, míg Mükéné szeretné megszerezni a hatalmat az Égéi - ten­ger felett. Már csak Trója elfoglalása van hátra, ha ők nem adják meg ma­gukat, akkor csapataival lerohanja a vá­rost. A látványos csatára ikonban ke­rül sor, amelyet eddig még senki nem tudott betenni. Agamemnón egyik harcosa, a legendás Akhilleusz a saját feje után indul, s Hektorban tökéletes ellenfelére talál. Ez a csata eldöntheti a két fővezér sorsát is. Mindent kielégítő alkotás, Petersen rendező nagy dolgot karolt fel, és új­ra naggyá tette a szandálos hősöket. A színészvezetés fantasztikus, a jel­mezek, zene, képek különlegesen hat­nak a nézőre. Rekviem egy álomért (Requiem For A Dream) Harry Goldfarb együtt lakik anyjá­val, Saraval. Az együttélés nehézkés, a fiú egyetlen pénzszerzési lehetősége a topás, mégpedig anyja tévéje az állandó céL A pénz természetesen drogra kell, s a TV-eladásból pedig tiszta haszon képződik. Harry édesanyja állandóan visszavásárolja a készüléket fiától, mivel eg)' fura betegség miatt nem maradhat egy' percre sem tv nélkül. Harry drog­mámorában mindig azt reméli, hogy gazdag lesz és barátnőjével pékséget nyárnak. Az álmok azonban a józan pil­lanatokban szertefoszlanák. A több sí­kon futó történet során Sara, Harry édesanyjának álmait is nyomon követ­hetjük: szeretne bekerülni kedvenc TV- show-jába. Ez csak akkor lehetséges, ha lefogy és belefér régi ruhájába. A fo­gyás rögeszméjévé válik, gyógyszereket kap, és elvbe teljesen belebetegszik. Egyre rosszabb bőrben van, halluciná- ciók gyötrik és egyre több szerre van szüksége Anya és fia a szakadék szélére kerül. Ütős film - erős idegzerűeknek! szintén érdekes: egy finn filmkritikus, amerikai kommersz rendező zsűriel­nök, amerikai színésznő (Turner), mellettük brit színésznő (Tilda Swinton, az Orlando hősnője) és távol­keleti kommersz rendező (Tsui Hark) is szépen megfér a franciák mellett. A nyitófilm május 12-én Pedro Almodovar Rossz nevelés című alkotá­sa volt, mely klasszikus almodóvari tör­ténet túlfűtött szexualitással, már-már pornográfiába hajló jelenetekkel, és ez­úttal is a másság témájával (homosze­xualitás). A versenyben lévő alkotások közül a Fahrenheit 9/11 leleplező mozi a Bush kormány iraki háborújának kö­rülményeiről, a rendező korábbi Kóla, puska, sült krumpli című alkotásának hangulatában és stílusában. Bemutat­ták az új Penelope Cruz filmet is, mely­ben az egyébként dekoratív hölgy olyan csúnyának van beállítva, hogy fél óráig kellett győzködni, mire elhittem, hogy tényleg őt látom a vásznon. Idén két magyar produkció is ver­senyben van Cannes-ban, igaz az egyik rövidfilm, a másik pedig „csak” az Un Certain Regard szekcióban ka­pott helyet, de ez akkor is nagy dolog. Ráadásul nagy örömömre szolgált, hogy a magyarok a jelek szerint nagy­szerűen helytálltak. A Magyar Film­unió jóvoltából meglepően erős rek­lámhadjárattal hívták fel a figyelmet a két versenyben lévő magyar alkotásra, Antal Nimród Kontroll 4* című film­jére és Mundruczó Kornél Kis Apokrif 2 című rövidfilmjére. A neves amerikai szaklapokban oldalas hirdetéseken hir­dették a magyar filmtörvény és az új rendezőgeneráció színrelépését. A Variety, Hollywood Reporter egyaránt foglalkozott a magyar alkotásokkal, a Kontroll teltházas volt, a kritikák pedig jórészt pozitívak. Szinte meghatód­tam, amint a Fesztiválpalotába menet többen megállítottak, hogy tudok e invitációt szerezni nekik a Kontrollra (ezt néhányan feltartott papírtáblákon is kérdezték angolul), miközben a pa­lota emeletén papírból készült piros Kontroll karszalagok hevertek a földön és a sajtóasztalokon. És hogy kikért is rendezik a feszti­vált? Hát mindenekelőtt az idelátogató sztárokért, meg a többtucatnyi létrán várakozó rajongóért. Az egész cirkusz egy nagy marketingfogás. Idejön a Trója egész stábja, a rendező Wolfgang Petersen, Orlando Bloom, Brad Pitt és bonuszként a neje, Jennifer Aniston. Végigsétálnak a vörös szőnyegen, mo­solyognak, integetnek, miközben szá­zak sikítoznak, másik százak meg fény­képezik őket (csak a kiváltságosok per­sze, akiknek engedélye van hozzá, meg a szőnyeg közelébe mehetnek). Be­mennek a sajtótájékoztatóra, utána még talán a filmjükre is, hogy aztán az oldalkapun titokban távozzanak és másnap már Tokióban tegyék meg ugyanezt a díszkört. Ilyen módon volt itt a Shrek 2 apropóján az eredeti han­gokat adó Eddie Murphy, Mike Myers, Cameron Diaz és Julie Andrews is, a készülő Cápamese 4< című animációs alkotás révén pedig Angelina Jolié, Will Smith és a magát tengerbe vető Jack Black is. Egy autóban láttam elsu­hanni Jackie Chant, és az utcán sétálni Don the Dragon Wilsont, bár utóbbit már csak én ismertem fel, és könnyen lehet, hogy a kilencvenes évek videósztárja csak nyaralni jött... • Kárpáti György, Cannes • FOTÓK MOVIEWEB.COM Volt egyszer egy Mexikó (Once Upon a Time in Mexico) A Desperado és El Mariachi története már videókazettán is foly­tatódik! Az elüldözött zenész magányosan él, egészen addig a pilla­natig, míg fel nem keresi őt egy korrupt CIA-ügynök, aki segítségét kéri. Meg kell akadályoznia egy merényletet, melyet egy Barrillo nevű gengszter tervez a mexikói elnök ellen. Mariachi kérdezés nélkül elvállalja a feladatot, mert bosszút akar állni egykori ellen­ségén. Nem egyedül indul útra csat­lakozik hozzá két barátja, Lorenzo és Fideó. A gitártokokat megpakolják fegyverekkel és indulhat a hajsza... Nemcsak El Mariachi tér vissza, hanem Robert Rodrigez is, aki egy újabb remekművet tett le az asztalra. Rendező, operatőr, látványtervező, vágó és zeneszerző is egy'ben. A filmet Mexikóban forgatták, alacsony költ­ségvetéssel. A szereposztás sem mel­lékes, Antonio Banderas mellett Willem Dafoe, Johnny Deep, Mickey Rourke és Enrice lglesias is megjelenik. Életfogytig TV 2 - vasárnap, 21.00 Az időpont 1932. A helyszín New York. Rayford Gibson (Eddie Murphy) toh'ajként tengeti életét, most engedték ki a börtönből és rög­tön régi kedvtelésének kezd hódolni. Ellátogat Spanky bárjába, ahol kisze­melt áldozata Claude Banks (Martin Lawrence) lesz. Claude rendezett családi életet szeretne, jövő héten kezdene új munkahelyén, egy bank­ban. Rayford nem sejti, hogy áldoza­tának pénztárcája üres, így a lopás balul sül el, s mindketten bajba kerülnek.A bár tulajdonosa felajánl egy lehetőséget: Claude és Rayford szeszcsempésznek áll és akkor az éle­tük is megmarad. A egész akciót a Mississippi mentén kezdik, de ama­tőrként rögtön lebuknak, a bíróság hatvan évre ítéli a két csibészt. A börtönben mindketten jó barátok lesznek és elég idejük marad arra is, hogy elgondolkodjanak az élet kisebb - nagyobb problémáin. Agnetha Faltskog (My colouring book) A kiadói oldal azt írja a neten, hogy Agnetha hosszú hallgatás után adta ki ezt a lemezét. Nos, igen. A minden idők nyálasságában is legszeretetreméltóbb négyese, az ABBA első bötüjének tulajdonosa volt tán az egyetlen ellenzője a nagy svéd slágergigász zenekar új- raalakulásának. S most íme, ezzel a remek szólóalbummal, így közel (vagy túl?) a hatodik X-en rácáfol ez előbbiekre. Agnetha Faltskog, ki életem első virtuális szerelme volt, a popműfajon belül a fehér női énekhang tökéletes megtestesítője. Rock & roll ide, heavy metal oda, a „Winner Takes It All” (egykori ABBA-dal) a világ legszebb lírai szerzeménye. A friss lemez, a My colouring book 13 új dalt tartal­maz, melyek között, ha hinni lehet az előzetes beharangozóknak, mél­tán idézi a 70-es évek sikereit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom