Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-05-22 / 102. szám
11 / Árpád-házi Szent Erzsébet Türingia és Hessen tartomány grófnője (1207-1231) Az Árpád-házi Szent Erzsébet című könyv hosszú évek munkájának gyümölcse. Golarits István, Zürichben élő magyar orgonakészítő és fényképész elfoglaltsága során számtalan templomban megfordul, orgonajavítás közben figyelte meg, hogy szinte mindenhol található magyarországi Szent Erzsébetet ábrázoló műalkotás. Gyűjtőmunkába kezdett, és az elmúlt 30-40 év során amerre járt, mindenhol megörökítette és dokumentálta a látottakat, így keletkezett az a közel 600 fotó, amelyből a most megjelent könyvben 100 darab található. A könyvben látható fotográfiák 21 országból származnak, többségében Svájcból, Németországból, Olaszországból, és természetesen Magyarországról. A könyvben szereplő tanulmány négy nyelven olvasható, ennek megírására Golarits István dr. Prokopp Mária művészettörténész professzorasszonyt kérte fel. A könyv célja elsősorban az, hogy felelevenítse, újra „megismertesse” az olvasókkal Árpád-házi Szent Erzsébet élettörténetét és kultuszát, emellett bemutatja tiszteletének széles körű elterjedését hazánk határain túl, teszi mindezt kvalitásos műalkotásokkal illusztrálva. „Biztos vagyok abban, hogy amikor az olvasó e könyvet átlapozza, szintén elcsodálkozik a művészi fantázia gazdagságán” — írja a kötet előszavában Golarits István. Árpád-házi Szent Erzsébet kultusza 800 éve folyamatos, az említett országok mindegyike saját szentjeként tiszteli, példa értékű élete minden korban és világrészen követőkre talált. Az apja és anyja ágáról származó dinasztikus kapcsolatok valóban Európát, sőt az egész világot behálózták, így igen kiterjedt az ismertségi köre, ezért Amerikában és Ausztráliában éppúgy megtalálhatók ábrázolásai, mint Európában. Erzsébet II. András magyar király és merániai Gertrúd magyar királyné lánya. Már négyéves korában eljegyezték a türingiai tartománygróf fiával, Lajossal. Ettől kezdve Wartburg várában nevelkedett és tizennégy évesen a fiatal gróf felesége lett. Férje gyakori távollétében önállóan kormányozza a tekintélyes tartomány ügyeit. Határozott uralkodó, de emellett szerető feleség, három gyermek (1222-ben Hermann, 1224-ben Zsófia, 1227-ben Gertrud) anyja és a szegények, elesettek pártfogója. Férje korán meghal, Erzsébet ekkor még csak húsz éves. Hohenstauf II. Frigyes német-római császár kéri meg a kezét, de ő kikosarazza és Jézusnak hídlapmagazin 2004. május 22., szombat • HÍDLAP szenteli az életét. A szegényekről való gondoskodását, jótékonykodását sógorai nem nézik jó szemmel, ezért gyermekeivel együtt kénytelen elhagyni az udvart. Assisi Szent Ferenc példáját követve lemond az anyagi javakról és özvegyi járadékából kórházat alapít a nincsteleneknek Marburgban, betegek ápolásának szenteli egész életét. 1231. november 19-én, fiatalon mindössze 24 évesen távozott, halála után már igen korán - szigorú eljárás keretében - 1235 pünkösdjén szentté avatják Perugiában. 1236-ban földi maradványait oltárra emelték - translatio - Marburgban, a Szent Ferenc templomban, a koporsót II. Frigyes császár mezítláb, vezeklőruhában vitte az érsekkel a vállán. Miután az oltárra tették Frigyes levette koronáját és Erzsébet fölé tartotta a következő szavakkal: „Ha nem tudtalak császárnévá koronázni a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy. ” Erzsébet életéről az első életrajz közvetlenül szentté avatása után, 1236-37-ben jelent meg Caesarius de Heisterbach cisztercita szerzetes tollából, aki írásához a szentté avatási pernél használt iratokat vette alapul. Ezt követően a Jacopo da Voragine domonkos szerzetes által, 1261-66- ban összeállított Legenda Aureá-ban olvasható Szent Erzsébet élete. A Legenda Aurea a XIII. századtól kezdődően egész Európában elterjedt, a szerzetesek gyakran ezt használták fel prédikációikhoz, így a nép körében is hamar ismertté és kedveké váltak a szentek életét elbeszélő történetek. Szentté avatása után még a XIII. században tisztelete gyorsan terjedt egész Európában, a pápa, IX. Gergely is szorgalmazta az Erzsébet sírjához való zarándoklatot, az odalátogatóknak búcsút engedélyezett. A ferencesek harmadik rendje, amelyet Szent Ferenc a világiak számára alapított, védőszentjükké választotta, csakúgy mint a Német Lovagrend, valamint a ciszterci és a domonkos rend is. Magyarországon 1754-ig kiemelt ünnep volt november 19. A jól ismert rózsacsoda első említése egy XIII. századi firenzei ferences leírásában maradt fenn. Innen eredeztethető, hogy az itáliai festők már a XIII-XIV századtól kötényében rózsákkal ábrázolják Szent Erzsébetet. A rózsa mint Erzsébet legjellemzőbb attribútuma ettől kezdve gyakran jelenik meg az ábrázolásokon. A XIX. század első felében, a romantika korában megújul Szent Erzsébet tisztelete. 1836-ban megjelenik Párizsban Montalambert fiatal gróf Magyarországi Szent Erzsébet története című könyve, aminek gondolata egy mar- burgi látogatás hatására született meg a nemesben. Montalambert könyve nagy sikert aratott, ehhez hozzájárult az is, hogy a művészi illusztrációkra is nagy figyelmet fordított a szerző. Kora legjelentősebb nazarénus művészeti- E Overbeck, Ittenbach, Foltz - készítették a képeket. A könyv hatására,- ami már 1862-ben megjelent magyarul — Szent Erzsébet tisztelete ismét felvirágzott Magyarországon is. Wagner 1854-es Tannhäuser című operája, Liszt Ferenc Szent Erzsé- bet-oratóriuma, mind ennek hatására keletkezett és „az egyetlen igazi női eszményt” hirdetik. A XX. században főképp jubileumaira rendezett ünnepségeken emlékeztek meg róla. A művészeti stílusok változásaival új megfogalmazásokkal gazdagodott Szent Erzsébetet és életét megörökítő ábrázolások sora. Esztergomban a szentté avatás évében épült egy Szent Erzsébet templom (kórházkápolna), ami a mai Fürdő Szálló környékén állhatott. • Szabó Bernadett A tévésztár író Vámos Miklós Esztergomba látogat Olyan régen figyelem Vámos Miklóst, hogy szinte bele is fáradtam. Láttam, amikor 1972- ben megjelent az Előszó az ábécéhez című no- velláskötet, de annak előtte is, amikor az Új írás fiatal írókat bemutató sorozatában megjelent (talán Örkény felvezetésében) a Ki fiúk és nagyfiúk című országos írói feljajdulást követő novellája. Az írók megérezték a veszélyt. ValaAzután szép folyamatosan piacra kerültek első kötetei. A szerénykedő Jelenleg tizenharmadik a listán, azután a nyomdászidőszakát összefoglaló Borgisz. Nagyágyúk ünnepük, vigyázzák, öreg bölények ölelik keblükre. A teljes - ma már klasszikusként számon tartott - írótársadalom tartja rajta óvó tekintetét. A hetvenes évek ritka írófelfcdezései egyike Vámos Miklós. 1950-ben született. ír, lektoráltat, egyeztet és a kötet két év múlva megjelenik. Közben az író megint ír, és így tovább. De amint megérkezett a nagy és emberformáló Amerikából, soványkán mosolygó, mégis kedves, ironikus medveként varázsolta el a tévénézőket a Lehetetlen című tévéműmi más következik - amennyire lehet. sor házigazdájaként. Elképesztő tempóban nőtt a népszerűsége. Aligha feltételezhető, hogy külön reklámot kellene Vámosnak csinálni. De nem árt megjegyezni, és felhívni a kedves érdeklődők figyelmét arra az egyszerű, ám nem mellékes tényre, hogy hétfőig minden reggel imádkozzon egy sort, hogy hűvös legyen, a lapos tető ne melegedjen át, mert a Babits Mihály könyvtár levegőtlenségéről híres, de ha még harminc fok is, alighanem ügyeletes mentőt kénytelen rendelni a könyvtárvezető, hogy a rosszulléttel küzdő nőnemű rajongók tömegeit elszállíthassa. És még valami: rendszerint példátlan könyvmennyiség fogy egy-egy Vámos-találkozó után. A kedves érdeklődő indulás előtt tömje meg a bukszát. Értesülésem szerint Vámos ilyen esetben - minthogy saját kiadója adja ki köteteit — kiskereskedelmi árrés nélkül, tehát kiadói áron árulja a könyveket, ami majdhogynem azt jelenti, kettőt fizet, hármat kap, figyelmetlenségből le ne maradjon erről a ritkán visszatérő alkalomról. (Ha tévednék, ha változott volna a módi, kedden elnézést kérek, de a tele buksza soha nem ártott meg az irodalom történetében, úgyhogy legyen önöknél pénz, hogy ki tudják használni a lehetőséget, ha lesz lehetőség.) És most beszéljen Vámos Miklós. A „Bár” című kiváló novelláskö- tetről (1998.): „...öt évvel ezelőtt kezdtem újra novellákat írni. Ráadásul amikor elkezdődött a Lehetetlen, nem is maradt másra időm. Négy ven- négy egyszerű, realista történet született, amelyeket dramaturgiailag úgy építettem fel, ahogyan a novellákat a két világháború között volt szokás. [...] Egyetlen dolog hiányzik ezekből a történetekből: a politika. [...] Normális ember négy évente három másodpercig összpontosít a politikára: amikor kitölti a szavazócédulát.” A történetmondás fontosságáról: „Az irodalomról nem tudok nyilatkozni. Mindig történeteket írtam: a regényekben hosszabbakat, a novellákban rövidebbeket. Nagyon hiszek abban, hogy az irodalom hagyományos értékei - úgymint jellemábrázolás, szerkesztés, pontos jelzők, csattanók - örökké fenn fognak maradni.” A Lehetetlen píárértékéről: „Tudom, ez részben a televíziónak köszönhető, s hálás is vagyok ezért. De nem zavar, mert úgy gondolom, minden módszert meg kell ragadni, hogy eljuttassuk mondanivalónkat - ha van - mindenkihez. A „Bár” húszezer példányban fogyott el a könyvhét első öt napja alatt, ami novel- láskötetekkel nem szokott előfordulni.” Az írókollégákról: „Irigykednek és kicsit lenéznek, mert a Lehetetlennel a szórakoztatóiparba keveredtem. Ez az ő problémájuk, sohasem az irodalmi szakmának próbáltam megfelelni, hanem saját magamnak, s mindig az olvasókat akartam szolgálni. Ügy látszik, ez a magatartás most kifizetődik.” A tévésztárságról: „Úgy érzem, kitévéztem magam erre az évtizedre, s átadom a helyem másoknak. [...] Az elején nem izgultam, de amikor jöttek az adatok, hogy már 3, majd 3 és fél, végül már 4 millióan nézik, egyre rosszabbul éreztem magam. Féltem, hogy el ne rontsam.” Az írói módszerró'l: „Legszívesebben parasztházam rejtekében dolgozom. Egy nap csak két órát tudok irodalommal foglalkozni, s a csúcs eddig napi három flekk volt. Ez roppant kevés, de vallom, akkor kell abbahagyni, amikor úgy érzi az ember, még tudná folytatni. Leg- ihletőbb órák az éjszakák, amikor teljes csönd van. Az ötleteim borotválkozás közben jönnek. Ezért aztán megpróbáltam naponta többször is borotválkozni... Van erre eg)' tudományos elméletem is. [...] Az irodalom olyan tevékenység, ami a tudatos és a tudatalatti közötti tartományban jön létre. Amikor borotválkozunk agyunk ezen a furcsa mezsgyén működik. Ezzel a félösztönös módszerrel kell írni, s nem szabad rögtön javítani. Regényírás közben sohasem olvasom vissza amit addig írtam, csak megyek előre. Amióta számítógép van, már egyszerű dolog később a javítás. A Hadkötelezettségről: „Magam is voltam sorkatona. Meggyőződésem, hogy a besorozott fiatalok - a sok balfék - semmitől sem tudják az országot megvédeni. Tiszta pocsékolás a rájuk költött pénz. Az volna ideális, ha egyáltalán nem kellene hadsereg. De ha már keik akkor abból a pénzből csináljanak egy ütőképes kis zsoldoshadsereget. Ami most van, az hülyeség. Minden műfajban igaz: nem amatőrökre, hanem profikra kell bízni a dolgokat. Miért lenne ez másként a legtöbb pénzbe kerülő honvédelemnél?” Vámos Miklós író május 24-én, hétfőn vendégeskedik a Babits Mihály könyvtár olvasótermében. • - oz -
