Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-02 / 1. szám
2004. január. 2, péntek REGIO FtfíHap V < MAI TÉMA Milyen lesz az esztendő? Alig akad manapság olyan ember, aki ne hallott volna a globális problémákról, a Földet fenyegető ökológiai katasztrófáról. A 2003-as időjárási változásokat tapasztalva egyre inkább gyökeret vert az a nézet, amely szerint már ennek hatását érezzük. A korán érkezett nyár, a csapadékhiány és más szokatlan időjárási jelenségekből joggal lehetne következtetni arra, hogy lassan, de biztosan megkezdődik a „visszaszámlálás”. Általánossá vált a nézet, hogy ennek oka az ember. De arra vonatkozólag, hogy az emberi tevékenység mennyire befolyásolja az időjárási változásokat, a tudósok sem tudnak közös nevezőre jutni. Az egyik csoport szerint ugyanis sokkal inkább természetes folyamatról van szó, mint az emberi beavatkozás következményeiről. Az ember nem rendelkezik olyan hatalommal, amellyel uralma alá tudná hajtani a természetet. Nem képes beleszólni az időjárás alakulásába. Tény, hogy az emberi tevékenység folytán jelentős mértékben megnőtt a szennyező anyagok aránya a természetben, de nem ez az oka az időjárási viszonyok változásának. A másik nézet szerint ennek a véleménynek hátterében gazdasági érdekek húzódnak meg. Az mindenesetre bizonyos, hogy már a régmúltban is előfordultak szélsőséges időjárási változások, amikor az embereknek még fogalmuk sem volt a „globális problémákról”. Példaként tekintsünk bele a krónikák és Réthly Antal tanulmányaiba, amelyek felsorolnak néhány szélsőséges esetet a múltból. Amikor 173-ban Marcus Aurelius csapatai a Garam mentén a markomannok ellen harcoltak, a katonákat a pusztító hőségtől csak a hirtelen jött eső mentette meg. 547-ben egész Európában szigorú tél volt. A St. Denis-i apátság krónikása szerint a madarak röptűkben megfagytak. 608-ban pedig olyan nagy volt a hideg, hogy az enyhe Fekete-tenger is befagyott. Kerek hetven évvel később pedig forró nyár lett. Az erdők, szénaboglyák, háztetők meggyulladtak, a tavak és folyók viszont kiszáradtak. Ezt követően 695-ben olyan hideg volt, hogy a szőlőtőkék mindenhol kifagytak. Ugyanilyen szigorú tél volt 763-ban Európában. Már október 1-jén befagytak a folyók és a tengerek is 30 cm vastagságban. A hótakaró pedig 40-50 cm volt. Februárban viszont a hirtelen olvadás nagy áradásokat eredményezett. Az ezt követő nyarat viszont tartós szárazság követte. 821-ben ismét szokatlanul nagy volt a hideg. Már szeptember 22-én beköszöntött a fagy és a havazás, ami szinte megszakítás nélkül tartott április 12-ig. Európa folyóin még a legnehezebb szekerek is közlekedhettek a vastag jégpáncélnak köszönhetően. A nagy szárazság miatt 988- ban nem volt termés, a nagy hőség Németországban például nagy éhínséget okozott. 1019-ben számos ember esett áldozatul a hideg télnek. 1043 telén Magyarországon az istállókban megfagyott a marha. 1090-ben elviselhetetlen hőséget jegyeztek fel, amelynek következtében szinte semmi sem termett. Voltak viszont meglepően meleg telek is. 1117-ben olyan enyhe volt a tél, hogy február elején a nyári zivatarokat is meghazudtoló égzengés volt. Kilenc évre rá januárban Magyarországon virágba borultak a fák, áprilisban érett a cseresznye, májusban aratták a gabonát és augusztus elején volt a szüret. A morvamezei ütközetben (1260) több katona pusztult el a nagy forróság miatt, mint a fegyverek által. 15 év elteltével a nyár olyan hideg volt, hogy a gabona, szőlő és a gyümölcsök nem értek be. 1294-ben viszont annyira enyhe volt a tél, hogy fűteni sem kellett. A nyomorúságos éveknek 1328-as év vetett véget, amikor bőséges bor-, gyümölcs- és gabonatermés volt. 1363-ban ismét aszály és éhínség sújtotta Magyarországot. Lajos király ekkor meghagyta, hogy írják össze a gabonakészleteket, egy évre szükséges mennyiséget mindenkinek meghagyott, a többit meghatározott áron el kellett adni. Ennek ellenére sokan éhen pusztultak. 1420-ban a fák kétszer virágoztak és termettek gyümölcsöt. A szőlő már májusban kezdett érni. A gabonának április elején kifejlett kalásza volt. Hat évvel később, december elején a fák virágba borultak és a tél nem akart beköszönteni. 1473-ban olyan nagy volt a szárazság, hogy a Dunán át lehetett lábbal gázolni. 1539-ben a nyár annyira forró volt, hogy az embereknek éjjel kellett dolgozniuk. 1556 márciusában nagy kánikula volt, de augusztus 24-én, Bertalan napján havazott. Ezekben a hónapokban egyébként a Naphoz hasonló két fényes üstököst láttak, ami egészen szokatlan volt az emberek számára. Az 1559-ben leesett hó meghaladta az embermagasságot. 1606 júniusában Keresztelő Szent János napján a Sárkányfalva melletti erdőkben tenyérnyi vastagságú hó esett. 1709 telén olyan hideg volt, hogy még a legmélyebb pincékben is összehúzta a talajt a fagy, a borokat részben megfagyasztotta, és a legtöbb kút felszínén jég képződött. Az erős talajfagyok következtében a szőlőtövek kipusztultak. 1728 januárjában Szent Pál napján szép idő volt. A méhek csapatostul vonultak ki az erdőkbe és rétekre. Kerek tíz év múlva viszont nagy mennyiségű hó hullott. A vaddisznók az erdőkben a hó alatt jártak makkot szedni, mint az egerek a föld alatti járataikban. A szarvasok orraikat feltartva jártak a hóban, hogy meg ne fulladjanak. 1781. július 6-án 42,5 °C-t mutattak Magyarország területén a hőmérők. A hőség akkora volt, hogy a mézeskalácso- soknál megolvadt a viasz. 1799 telén befagytak a fűtött szobák ablakai, és még a 42 méter mélységű kutak is. A fákon akkora zúzmara keletkezett, hogy az ágak letöredeztek alatta. A varjak a telepeken seregestül fagytak meg. A tengerek 763- tól nem fagytak be úgy, mint ebben az évben. Összesen 220 napig volt fagy alatt a föld. 1889-ben újesztendő napján a meleg miatt sokan csak ingujjban mentek templomba. 1903 áprilisában, amikor az alma és körtefák teljes virágzásban voltak, az egyik reggelre virradóan méteres hosszúságú jégcsapok lógtak a házak ereszeiről. 1966-ban a fagyosszentek rácáfoltak hírükre, mivelhogy ritkaságszámba menő meleget hoztak. A ránk maradt feljegyzések bizonyára nem mentesek a túlzásoktól, de talán nem is alaptalanok, ha figyelembe vesz- szük, hogy a természet törvényéből adódóan bizonyos ciklusok ismétlik egymást a történelem folyamán. Ha „mindenhatóként” az ember nem is képes belenyúlni a természet rendjébe, mint azt egyesek állítják, azért érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon egyenként és közösen mit tehetünk életkörnyezetünk megóvása érdekében. czm Pincék, bortermelés Kisgyarmaton Két körzeti hivatal nyílt A az Ersekújvári járásban Az Alsó-Garam mente borvidékét nem tartjuk számon az ország jelentős borvidékei között, néprajzi kutatása mégis haszonnal járulhat hozzá a magyar szőlő- és borkultúra ismeretéhez. A kisgyarmati szőlő- és borkultúra többszázados múltra tekint '/issza. A XIV században párhuzamosan a szőlőművelés fellendülésével, a mi vidékünkön is növekedett a szőlőterületek nagysága és a termelt bor mennyisége. Jelentős szőlőművelésre utal, hogy Kis- gyarmat határában az „Öreghegyen” az 1671-ben készített con- scriptio szerint 13 gazdának volt szőlője a tulajdonosok nevének a megjelölésévéT Valamint ötnek az „Eperjes”-dűlőben. A szőlőmunkát részben jobbágyokkal, részben napszámosokkal végeztették. Az uradalmi szőlőbirtokok mellett a jobbágyság is jelentős szőlőterülettel rendelkezett. A jobbágyfelszabadítás után további dűlők kerültek betelepítésre: Felső-Epetjes, Belső-szőlők, Kiskú- a, Cser, Nagy-völgy, Vágottak, Ka- ra-domb. Legelterjedtebb szőlőfajták a következők voltak ebben az időben: Oportó, Mézes fehér, Ezerjó, Kadarka. A dézsma, a sző- iőtized hasznos lehet a magas vámok miatt a szőlőművelés jövedelmezősége alábbszállt s mind nagyobb szőlőterületek váltak parlaggá. Az általános hanyatlást csak betetőzte az 1880-as évek végén bekövetkezett filoxéra vész. A századfordulón teljes hanyatlásnak indult a szőlőművelés Kisgyarmaton és az egész vidéken. Az 1. világháború végén megjelentek a vidékünkön is az ellenállóbb, de gyöngébb minőségű, új fajták: Othelló, Izabella, Noah, Fehér-Delewári. Az újrakezdés nagyon nehezen indult, mivel csak az idős, öreg gazdák értettek a szőlőműveléshez, és tőlük lesték el a szőlőművelés titkát az újra indulók. A jó bor egyik elengedhetetlen feltétele a jó pince. Kisgyarmaton három pincetípust találtunk a múltban és a jelenben. Ezek: a lyukpince, a présházpince, a házipince. A lyukpince felszín alatti, folyosószerű bortároló hely, mely lehet sziklába vájt, homokfalba mélyített. Ilyennel találkozhatunk Kisgyarmaton is a templomdomb körül, nagy részük mára tönkrement. Az Alsó-Garam mentén új jelenség volt a II. világháború után, mégpedig a borospincéknek az előbbitől eltérő formája alakult ki, a lakóházak alatt vannak a pincék. A házipincék a bortárolás mellett a szőlő feldolgozására, prések, kádak és a szüretelő edények elhelyezésére is szolgálnak. Kisgyarmaton a falu szélén a „Belső-szőlők” határrészben vannak a pincék. 1848 előtt a pincesor már megvolt. Elhelyezkedését tekintve az első felében két párhuzamos sorban, majd a hegyoldalban három sorban építették. Találhatók itt felszín alá ásott, terméskővel vagy téglával bélelt és boltozott építmények. Ezek a présházpincék szőlőfeldolgozáson és bortároláson kívül néha ideiglenes vagy állandó lakhelyül is szolgáltak. A bor minősége falunként változó az Alsó-Garam mentén. Vannak és voltak híresen jó borok készítői (Kéménden) és az ún. „guggolós” borok is előfordulnak a vidéken. A szőlő egy részét mindig eladták a gazdák. A jó bor mellett jellegzetes borkészítmény volt a „sutyú” - másképpen fordítás. A hozzáértő gazdák bora nagyrészt eltartott az újig. A múlt évről megmaradt bort óbornak nevezik. Télen bandákban kóstolgatják egymás borát, és hogy ez vidáman, jó hangulatban teljék, arról a gazda gondoskodik. A nóta sem hiányzik ilyenkor a pincesoron, nagyon sok hajnal tudna erről mesélni az Alsó-Garam mentén. - Dávid Mihály Január elsején léptek életbe az államigazgatásban történő változások. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az év végével megszűntek a járási hivatalok, helyükbe 2004. január elsejétől a körzeti hivatalok léptek. Arról, hogy ez a változás mennyiben érinti majd a polgárok életét, Bartha Mónikával, az Érsekújvári Járási Hivatal elöljárójával beszélgettünk.- Az Ersekújvári járás területén január elsejétől két körzeti hivatal működik: érsekújvári illetve párkányi székhellyel. A körzeti hivatalnak tulajdonképpen ugyanaz a jogköre, mint a járási hivatalnak, kivéve azokat a főosztályokat, amelyek „leváltak” a járási hivataltól és különálló hivatalokká alakultak. A Belügyminisztérium hatáskörében megalakult a körzeti hivatal, a Környezetvédelmi Minisztérium hatáskörében jött létre a környezetvédelmi hivatal, a Munkaügyi-, Szociális és Családügyi Minisztérium hatáskörében pedig a szociális és munkaügyi hivatal. A Mezőgazdasági Minisztérium hatáskörében két hivatal alakult: az erdőgazdasági és a földhivatal, a Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörében pedig létrejött a közlekedési hivatal. A felsorolt hivatalok Érsekújvár területén működnek hivatalosan január elsejétől. Járásunkban nincs iskolaügyi hivatal, ez csak kerületi szinten, esetünkben tehát Nyitrán működik. A körzeti hivatalnak nincs jogalanyisága, ebből kifolyólag sok jogkör a Nyitrai Kerületi Hivatalnál marad. A körzeti hivatalnál lesz az általános hatósági főosztály, ezenbelül intéződik majd a kihágások elbírálása, az anyakönyvvezetés, az állampolgári ügyek, választások, népszavazás, népszámlálás. Ezenkívül még három: a vállalkozói, a lakosságvédelmi, valamint a válságirányítás és gazdasági mobilitási főosztály is működik. 2006-ban átjön a körzeti hivatalra a lakossági nyilvántartás és a közigazgatási ügyintézés is. Az érsekújvári körzeti hivatalnak lesz állandó kihelyezett hivatala Nagysurányban.- A párkányi körzeti hivatalban is ugyanazok a főosztályok működnek, mint az érsekújváriban?- Igen, amelyeket az imént felsoroltam. A párkányi körzeti hivatalnak is ugyanolyan értéke van és ugyanazokkal a jogkörökkel rendelkezik, mint az ér- /sekújvári körzeti hivatal.- Az ön által említett változások milyen hatással lesznek a polgárok életére?- Ezek a változások annyiban érintik a polgárok mindennapjait, hogy az egyes ügyeket már a különálló hivatalokban kell intézniük. Korábban megszokták, hogy a járási hivatalon belül intézhették dolgaikat. Január elsejétől a körzeti hivatalban, a vállalkozói főosztályon történik a vál- lakozók ügyeinek intézése. Ugyancsak ez a hivatal, pontosabban az általános hatósági főosztály foglalkozik a hozzá tartozó ügyekkel, például a kihágásokkal, az anyakönyvvezetéssel, a népszámlálással és a népszavazással. A környezetvédelemmel kapcsolatos problémákat azonban már a környezetvédelmi hivatalban, míg a közlekedést érintő gondokat a közlekedési hivatalban, a szociális illetve a munkanélküli segéllyel összefüggő ügyeket pedig a szociális és a munkaügyi hivatalban kell intézni. Kamoncza Márta
