Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-03-13 / 52. szám

2004. március 13., szombat REGIO Ftfdlap MAI TÉMA 99 Leborulok a nemzet nagysága előtt! 99 1848-1849 története ma már a magyar nemzeti történelem meghatározó jelentőségű fejezete. Olyan történelmi emlék, mely előtt minden magyarnak fejet kell hajtania. 1848-49 nemcsak a magyar nemzeti önazonosság egyik meghatározó eleme, hanem a szomszéd népek identitásáé is. A nemzetté válás folyamatának eseménye a magyar, a román, a szerb, a horvát és a szlovák történelemben is. A szlovák köztudat hősöknek tekinti a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a császári királyi hadsereg oldalán álló, a prágai cseh diákok légion­istáit. 1848 nemcsak a magyar történelem része. Londonban megjelent a kommunista párt kiáltványa. Franciaországban véget ért a polgárkirályság, és mutatta meg erejét a szociális köztársaság, hogy aztán a második császárságnak engedjen utat. Német földön ekkor próbálták meg először politikusok valóra váltani a német egység gondolatát, de kiderült, hogy ez csak vérrel és vassal megvalósítható. hetett hallani az olaszok szabad­ságvágyáról és Párizs polgárainak február végi forradalmáról. A ki­rályság megdöntése és a köztársa­ság kikiáltása hozta meg a fordula­tot Európában. A nemzetközi ese­mények hatására a Habsburg-bi- rodalom másik felében is nagy lett a társadalmi elégedetlenség. Sike­rült az alsótábla ingadozó, de a tö­megek forradalmi hangulatától fé­lő erőit is az ellenzék mögé állítani. Elfogadták Kossuth javaslatát, amely haladéktalanul megvalósí- tandónak nyilvánította a jobbágy­rendszer felszámolását, a közte­herviselés bevezetését, „a népnek politikai jogokban való részesíté­sét”, a gazdasági fejlődés előmoz­dítását és az országgyűlésnek fele­lős, „idegen avatkozástól független nemzeti kormány” megteremté­sét. Kossuth figyelmeztette az ud­vart, hogy „szívből hű csak szabad ember lehet” , ezért csupán a re­formkövetelések elfogadása erő­1848. március 3-án Kossuth La­jos a pozsonyi országgyűlés alsó­táblájának ülésén arról beszélt, hogy elérkezett az idő a polgári át­alakulás és a nemzeti önrendelke­zés valóra váltásához. Az európai változások alapot teremtettek a fellépésre. Az éhínség, és a gazda­sági válság élezte mindenfelé a tö­megek elégedetlenségét. Már le­sítheti meg a Habsburg-dinasztia trónját, és az, ha az uralkodó a bi­rodalom másik felében is alkotmá­nyos rendszert vezet be. Ez utóbbi követelés visszhang­ra talált Bécs tömegeinek sorá­ban. Az osztrák tömegmozgal­mak élén álló diákság az alkot­mányosságot követelő magyar ellenzék fellépésére támaszkod­va megindította a támadást a ré­gi rend továbbélését biztosítani akaró Metternich-kormányzat el­len. Március 13-án a bécsi forra­dalom sikert aratott, Metternich elmenekült, az uralkodó alkot­mányos reformokat ígért. A főrendek akadályozták, hogy a felirat Bécsbe jusson. Kossuth a pesti Ellenzéki Kör útján országos aláírásgyűjtő mozgalom szervezésével akart nyomást gyakorolni a visszahú­zó erőkre. A mozgalom irányítá­sára Petőfiék Fiatal Magyaror­szág csoportja vállalkozott. Népgyűlésen kívánták ismertet­ni az általuk fogalmazott 12 pontot, amely az ellenzéki alap- követeléseket forradalmi jelsza­vakká alakította. A bécsi forra­dalom hatására és a hazai for­radalom kibontakozása miatt megtört a főrendek ellenállása. Március 15-én, Pesten a bécsi hírekre megmozdult a radikális ifjúság. Petőfi, Vasvári Pál, Irá­nyi Dániel, Jókai Mór az egyete­misták élére álltak. Cenzori en­gedély nélkül nyomtatták ki a 12 pontot és Petőfi Nemzeti da­lát, aminek szavait a Nemzeti Múzeum előtt tízezres tömeg skandálta. A megmozdulás meghátrálásra késztette az or­szág közigazgatását irányító helytartótanácsot. A nép kisza­badította Táncsics Mihályt. Ez a társadalmi és politikai elnyomás szimbólumává vált. Pesten vér nélkül győzött a forradalom. Bécsben megtört az udvar ellen­állása. Batthyány Lajos gróf fel­hatalmazást kapott a magyar kormány alakítására. Pozsony­ban az országgyűlés a forradal­mi vívmányokat napok alatt tör­vényjavaslatokba foglalta, és végső jóváhagyásra Bécsbe küldte. A kormány uralkodói vá­lasz nélkül, március 23-án elren­delte, hogy hirdessék ki a job­bágyfelszabadító nyilatkozatot. A király ennek elhalasztását ja­vasolta, annak reményében, hogy a nemesség kap ezen a lehetősé­gen, és így az országgyűlés és a Batthyány-kormány elveszítve a parasztság támogatását, képtelen lesz a nemzeti önrendelkezés meg­valósítására. Ez volt Bécs elsődle­ges célja. Ki kívánta vonni a ma­gyar kormány hatásköréből a had­ügy és a pénzügy irányítását. A nép és az átalakulás nemesi hívei nem polgárháborús ellenfelek let­tek, hanem küzdőtársként álltak egymás mellé. A pozsonyi ország- gyűlés és a pesti nép meghátrálás­ra kényszerítette az udvart. Az ere­deti javaslatokat - némi módosí­tással - a király végül szentesítette. Az 1848. évi törvények értel­mében Magyarország feudális rendű monarchiából polgári al­kotmányos királysággá alakult. Nem szakadt ki a Habsburg-bi- rodalomból, de az állami önkor­mányzat legfontosabb eszközei jogszerűen és jórészt ténylegesen is a népképviseleti parlament­nek felelős magyar kormány ke­zébe kerültek. Az uralkodó csak magyar miniszterek útján kor­mányozhatta az országot. A magyarországi parasztság soknemzetiségű volt, mégis nem­zetiségre való tekintet nélkül részt vettek a megmozdulásokban. A nemzetiségek lakta országrészek mozgalmai is paraszti követelések­kel indultak. A nemzetiségeknek értelmisége is volt, akik követelték az őket megillető, hasonló jogokat. A Batthány-kormány úgy gondol­ta, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet van. A nemzetisé­gi vezetők Bécs felé fordultak. Dél­vidéken júniustól egymást követ­ték a véres összecsapások a szerb fölkelőkkel. Horvátországban Jel­lasics készülődött Magyarország ellen. A horvát autonómiát, a belső nyelvhasználatot elismerte a magyar vezetés, de a horvát mozgalom ezt kevesellte. Az ese­mények a fegyveres összeütkö­zés felé fejlődtek. Augusztus végén a királyi leirat követelte a magyar hadügy- és pénzügyminisztérium beolvasztá­sát a bécsi minisztériumba. Batthány és Deák további enged­ményekre is hajlandóak lettek volna, de a király nem fogadta őket. Szemere Bertalan belügy­miniszter királyi szentesítés nélkül elrendelte az űjoncozást. A liberá­lis nemesség az önvédelmi harcot választotta. A miniszterek, Szemere, Kossuth és Mészáros ki­vételével lemondtak. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő kormány mellé hatta­gú bizottságot: az Országos Hon­védelmi Bizottmányt választották, elnöke Kossuth lett. Szeptember 11-én Jellasics csá­szári altábornagy 35 ezres seregé­vel átlépte a Drávát. akaree Szent István-díj Esztergomban A Szent István-díj Közhasznú Alapítvány céljáról, mű­ködéséről és a Szent István-díj létezéséről sokan tudnak, de talán nem elegen. írásunk célja, hogy megismertesse a régióban élőkkel a díj megalapításának és odaítélésé­nek körülményeit, és lehetőséget nyújtson az itt élőknek, hogy ajánlásaikkal beleszólhassanak e nívós kitüntetés odaítélésének folyamatába. Az alapítvány célja, hogy minden évben olyan honfitár­sunknak ítélje oda a Szent Ist- ván-díjat, aki az összma- gyarság érdekében jelentős te­vékenységet fejt ki. Az alapít­vány segíti továbbá az össz- magyarság kulturális életének egyetemes kibontakozását és fontos szerepet vállal kulturális örökségünk védelmében. Az alapítvány központja Eszter­gom, Magyarország első fővá­rosa, amely az európai orszá­gokat összekapcsoló nagy fo­lyam, a Duna mentén fekszik. Szent István városa három év­századon keresztül Európa egyik legjelentősebb városa, kereskedelmi központja volt. Ezer év óta kulturális központ, a katolikus egyház magyaror­szági központja. 54 év méltat­lan politikai és gazdasági hát­térbe szorítás után a 2000- 2001. évi millenniumi ünnep­ségek ismét Esztergomra irá­nyították a figyelmet. A szent korona, amely a magyar állam ezeréves létének és nemzetkö­zi elismerésének jelképe, ezer évvel ezelőtt Esztergomból in­dult útjára, s a millenniumi rendezvénysorozat keretein belül ismét a városba látoga­tott hazánk legfőbb közjogi méltóságainak kíséretében. 56 év után újjáépült a Dunán a lerombolt Mária Valéria híd, elősegítve a népek testvéries viszonyának kibontakozását. A 21. század kezdetére újra meg­indult Esztergom ereiben a vérkeringés, s a Szent István­díj Közhasznú Alapítvány ezt a lendületes kezdetet szeretné segíteni a díj évenkénti odaíté­lésével. Az alapítvány minden szellemi és anyagi tevékenysé­get szívesen fogad, s ajánláso­kat kér a díjazottak személyére vonatkozóan. Az alapítvány tagjai kérik, hogy az ajánlások olyan személyekre vonatkoz­zanak, akik a leginkább meg­értették és napjainkban is foly­tatják Szent István országépítő tevékenységét. 2004-ben elsősorban a kul­túra, a művészet, a tudomány és az oktatás terén kifejtett, az összmagyarság érdekében vég­zett kiemelkedő tevékenységet szeretnék díjazni. Az alapít­vány címe, ahová az ajánláso­kat várják: Szent István-díj Ala­pítvány, Esztergom, Rákóczi tér 4. Számlaszám: CIB 10700361-25996100- 51100005. Érdeklődni Bihari Antalnál, a 06-30/956-5068-as telefonszámon lehet. Sem Patchwork a Regionális Művelődési Központban- Érsekújvár ­A szó szoros értelmében érdekes színfoltja a napokban zajló XXXV. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Na­poknak a csütörtök este az érsekújvári Regionális Műve­lődési Központ kiállítótermében megnyílt Patchwork - A textília varázsa című kiállítás, amely Joósné Tali Julian­nának, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház jelmez- és díszletkészítőjének alkotásait mutatja be. Az érdeklődők a jelmezeken és bábfigurákon kívül megtekinthetik a különböző folttechnikával ké­szült rendkívül élénk és sokszínű faliképeket, asztalterítőket, takaró­kat és egyéb lakáskiegészítőket. Joósné Tali Julianna hét éve is­merkedett meg a foltvarrási tech­nikával, azóta a Szombathelyen működő Folt-mix csoporttal közö­sen számos magyarországi kiállítá­son mutatta be alkotásait. Szlová­kiában az érsekújvári az első önál­ló kiállítása. „Én ezeket a dolgokat azért készítem, hogy saját magam­nak örömet szerezzek vele. Őszin­tén remélem, hogy azoknak, akik megnézik ezt a kiállítást, szintén örömet szerzek” - mondta la­punknak Joósné Tali Julianna, aki a kiállítás megnyitásán szerzett ta­pasztalatai alapján úgy véli, ná­lunk még nem igazán ismert a folt­varrási technika. Ezért a szervezők március 27-én, délelőtt 10 órától patchwork-alkotóműhelyt tarta­nak az érsekújvári Regionális Mű­velődési Központban. Az ingyenes foglalkozásra az egész régióból várnak érdeklődőket. Az alkotó- műhelyt Joósné Tali Julianna ve­zeti majd, aki azt kéri a résztvevők­től, hogy hozzanak magukkal var­róeszközöket (tűt,ollót, cérnát) és természetes textilanyagokat. A Patchork - A textília varázsa kiállítást a művészet kedvelői már­cius 26-ig délelőtt 10 és 12 óra kö­zött, illetve délután egy és négy óra között tekinthetik meg. Kamoncza Lapszemle Egy éve ragyog a nagysallói SZIVÁRVÁNY Nemrég ünnepelte első születésnapját Nagy sál ló hírmondója, a Szivárvány című községi újság. A kéthavonta megjelenő, tudósí­tásokkal és publicisztikákkal teli lap óriási népszerűségnek ör­vend: a település és a környék lakói hatalmas érdeklődést tanúsí­tanak mind a lap, mind a szerkesztőség tagjai iránt. Az indulásnál nagyon sok volt az ötlet, a javaslat, az elképzelés, ám sajnos ezeknek csak egy részé lehetett valóra váltani - írja a Szivár­vány újságírója a lap legújabb számában. Az első szám 10 oldalon je­lent meg, azóta folyamatosan bővül a terjedelem - ma már 16 olda­las az újság. Az olvasók különösen kedvelik az állandó rovatokat, elő­fordul, hogy előre érdeklődnek: ki lesz a vendég, mi lesz a téma stb. A szerkesztőség a lap hasábjain keresztül köszöni meg az olvasók érdeklődését, szeretetét, bizalmát. ígérik, hogy a jövőben is törekedni fognak a korrekt, színvonalas tájékoztatásra, és érdekes cikkek közlé­sére. Köszönet illeti a szerkesztőség minden tagját, akik szívügyüknek tekintik a lap megjelenését, és mindennapi elfoglaltságuk mellett be­segítenek a fordításba, illetve a nyelvi szerkesztésbe. A 48-as szabadságharc emigráns orvosai Magyarországról az első nagy orvos-elvándorlás a világosi fegyver- letétel után következett be, noha vesztes szabadságharcaink előtte is voltak - írja az (ünnepi köntösbe öltözött) Esztergom és Vidéke. Az or­vosok egy része azért maradt itthon, mert országszerte olyan kevés volt az orvos, hogy „ide csak jönni lehetett”, másrészt a bukásokat nem követték minden esetben brutális megtorlások. Bár Világos után rendkívül sötétté vált a helyzet, a gyógyászokat nem fenyegette bitó. Amikor 1849. augusztus 13-án a lerongyolódott, betegségektől és lő­szerhiánytól szenvedő honvédsereg-maradvány fővezére, Görgey Ar­túr letette a fegyvert, oldalán ott állott a fiatal orvos-tiszt, Lumniczer Sándor, aki kardjával együtt képletesen a sebészi táskát is leoldotta. Különös idők rendhagyó sorsokat teremtenek. A Hammerschmidt Károly, Gaál Gusztáv, Kálózdy Móric, Buzay Károly, Schöpf-Mérei Ágoston és Duka Tivadar emigrációjáról, névváltoztatásáról, eseten­ként személyes sorsáról szóló cikk több mint megrázó. sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom