Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-02 / 1. szám
2 2004. január. 2, péntek BAL PART frídiap Schuster, a jóakaró Elnöki arcizomgyakorlat Az újságírók már eddig is sokszor bírálták Rudolf Schustert, a köztársasági elnök azonban az elmúlt év végén magára haragította a kormánykoalíciót is. Decemberi országértékelő beszédében nem kímélte Dzurindáékat: élesen bírálta a kabinet politikáját és reformjait, sőt azt sugallta: a miniszterelnöknek le kellene mondania. Elemzők szerint Schuster parlamenti beszéde nem hagyott kétséget afelől, hogy megkezdte elnökválasztási kampányát, bár indulását hivatalosan még nem jelentette be. Az államfő márciusban, amikor a Magas-Tátrában pihent, meghívta egy röpke gyógykúrára ukrán kollégáját, Leonyid Kucsmát, majd július végén Krímben ismét találkoztak. Schuster közeli barátjaként emlegeti az ukrán elnököt, aki - finoman szólva - nem a demokrácia bajnoka.És még néhány, Rudolf Schusterrel kapcsolatos adat. A Dzurinda-kabinet beiktatása óta 18 esetben fordult elő, hogy az elnök nem írta alá a parlament által elfogadott törvényt. Augusztusban ismét karambolozott az elnököt szállító gépkocsikonvoj, Schusternek azonban csak a keze sérült meg könnyebben. Ez volt az államfő negyedik közlekedési balesete. Az elnök idén - a húsz eddig megjelent után - még három új könyvet szeretne kiadni. Az első egy képzőművész életéről szól majd, könyv formájában akar beszámolni brazíliai utazásairól is, a harmadikban pedig hivatalában eltöltött idejét kívánja összefoglalni. o) Nemzetiségi szakítópróba Tavaly sikerült pontot tenni a szlovák-magyar viszonyt leginkább beárnyékoló ügy végére. Szlovákia és Magyarország december 12-én írta alá a kétoldalú megállapodást a nemzeti kisebbségek kulturális és oktatási támogatásáról. A dokumentum egy szóval sem hivatkozik a magyar státustörvényre. „Kiváló eredményt értünk el” - kommentálta a brüsszeli aláírást Mikulás Dzurinda. „Egyetlen forint sem vándorolhat a határon túli magyarok zsebébe” - jelentette ki elégedetten a szlovák kormányfő. Magyar kollégája sietett hozzátenni, nem a támogatás mikéntje a fontos, hanem az, hogy a magyar állami támogatás eljuthat a szlovákiai magyarokhoz. A 2003-as státusvita május végén erősödött fel, amikor a szlovák külügy diplomáciai jegyzékben fejezte ki sajnálkozását, amiért a magyar kormány anélkül hagyta jóvá a kedvezménytörvény módosító javaslatát, hogy lehetőséget adott volna Pozsonynak véleménye kifejtésére. A Dzurinda-kabinet júniusi nyilatkozata szerint Pozsony Budapesttel soha nem fog a státustörvény végrehajtásáról tárgyalni és kétoldalú megállapodást kötni. Akkoriban terjedt el a hír, Szlovákia ellentörvénnyel akarja hatástalanítani a magyar támogatásokat. Júliusban mégis megszületett a megállapodás, amely szerint Budapest a szlovákiai jogszabályok alapján bejegyzett szervezet közvetítésével nyújthat oktatási támogatást a szlovákiai magyaroknak. 2003 a Dzurinda-kormány páratlan éve volt Az elmúlt év meglehetősen eseménydús volt a Mikulás Dzurinda vezette kormánykoalíció számára. December végére 4,1 százalékosra olvadt a kormányfő SDKU-jának népszerűségi indexe, az előrehozott választásokat követelő ellenzék nem kis örömére. Jelenleg az ötszázalékos parlamenti küszöböt sem éri el a párt támogatottsága (ez egy évvel korábban még 15 százalékon állt), az SDKU-t több parlamenti képviselő is elhagyta. Az események, amelyek decemberre kisebbségi kormányzáshoz vezettek, már 2003 elején előrevetítették árnyékukat. Lehallgatási botrány Januárban az ANO országos tanácsa fontolóra vette, hogy távozik a négypárti koalícióból, méghozzá Pavol Rusko pártvezér mobiltelefonjának állítólagos lehallgatása miatt. Hiába indított vizsgálatot az ügyben Vladimír Palkó belügyminiszter, hiába állította Vladimír Mitro, a titkosszolgálat (SIS) akkori elnöke, hogy nekik semmi közük az egészhez, Ruskóék azzal fenyegetőztek, hogy kilépnek a kormányból. Ez nem következett be, az egész lehallgatási ügyet júliusban ad acta helyezte a bíróság. A kormány fejét februárban a szárnyvonalak megszüntetése ellen tiltakozó vasutasok sztrájkja fájdította leginkább, márciusban pedig az, hogy tovább csökkent a koalíció támogatottsága, nem utolsó sorban Rudolf Zajac egészségügyi miniszter ötlete, az áprilistól érvénybe lépett, „fizetni kell az orvosnál” néven elhíresült intézkedés miatt. SIS-akták Március elsején megszűnt a Polgári Egyetértés Pártja (SOP), amelynek feladata tulajdonképpen csak az volt, hogy az államfői székbe segítse Rudolf Schustert. Szintén márciusban mondott le a SIS elnöke, mert a rá nehezedő nyomás elviselhetetlenné vált, amikor támadni kezdték őt, amiért a büntetőeljárás alatt álló Peter Tóthot, a SME napilap volt újságíróját nevezte ki a titkosszolgálat kémelhárításának főnökévé, és ez ráadásul a nyilvánosságra is került. Április 4-én a volt belügyminiszter, Ladislav Pittner lett a SIS igazgatója. Szintén ebben a hónapban burjánzott el az erkölcsinek beállított, ám elemzők által inkább politikainak bélyegzett vita az ANO és a KDH képviselői között, a terhesség-megszakításról szóló törvény módosítása kapcsán. Ad hoc koalíció alakult a kormányon belül, hiszen a kereszténydemokraták pártját fogta az MKP és az SDKÚ. A tervezetet július elején ugyan elfogadta a plénum, ám Rudolf Schuster nem írta alá a jogszabályt. A parlamenti újratárgyalás előtt a koalíció megegyezett, megvárják az Alkotmánybíróság véleményét, nem ellentétes-e az alaptörvénynyel az ANO javaslata. Májusban a kormány presztízsén jócskán rontott a Csáky Pál miniszterelnök-helyettes által levezényelt, fals felhangoktól sem mentes EU-kampány (lásd különálló írásunkat), júniusban pedig az a tény, hogy Ivan Lexát, a SIS volt igazgatóját kiengedték a vizsgálati fogságból. Izzasztó nyár Dzurinda a nyár végének közeledtével egy furcsa kijelentésével kötötte le a közvélemény figyelmét. Azt állította, saját pártja és az ország ellen egy apró csoportocska tevékenykedik. A kijelentés még a frissen bevezetett tévé- és rádiódíj, a cigaretta- és üzemanyagár-emelés kellemetlenségeiről is elterelte az ország népének figyelmét. A kormányfő vallomást tett a főügyészségen is azokról a volt SIS-alkalmazottakról, akik a titkosszolgálatot le akarják járatni - a vallomás furcsa módon az év végére nyilvánosságra is került. A forró augusztus a kormánytagok homlokára is kicsalt - mint később kiderült, alaptalanul - néhány izzadság- cseppet nemcsak a hőség, hanem a koalíción belül zajló problémák miatt is. A négypárJól meggizzasztották, mégsem dobta be a törölközőt Fotó: Hídlap ti tömörülés ez után a próbatétel után is egyben maradt. Ezzel ellentétben az Új Polgári Szövetség (ANO) berkeiben említésre méltó változások következtek be. Az ANO jóhírnevének rontása miatt a párt elnöksége megvonta bizalmát Branislav Opaternytől, a közlekedési és távközlési tárca államtitkárától és Robert Nemcsics gazdasági minisztertől is. Imrich Béres, az ANO addigi alelnöke elhagyta a pártot, majd a képviselői padsorokat is. Szeptember végén Pavol Rusko pártelnököt gazdasági miniszterré nevezték ki. Mojzis és Simko Szeptemberben a kormányfő bejelentette, Ján Mojzis, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) vezetője „elvesztette a bizalmát”, ezért kezdeményezte leváltását. A kormánybeli szavazás döntetlennel végződött, az SDKÚ egyik alapítója és Dzurinda szövetségese, Ivan Simko védelmi miniszter tartózkodott a szavazáskor, az MKP és a KDH minisztereihez hasonlóan. Dzurinda erre pártja elnökségével megszavaztatta a Simko elleni bizalmatlan- sági indítványt. II. János Pál pápa szeptemberi szlovákiai látogatása sem hozott üdvösséget a kormány számára, a leváltott Simko helyét Juraj Liska foglalta el, október elsején pedig a kormány menesztette Mojzist az NBÚ éléről. Mivel a Nemzetbiztonsági Hival élére többszöri próbálkozás után sem sikerült elfogadható jelöltet találni, az NBÚ-t ideiglenesen továbbra is Matej Sudor vezeti. Szabad Fórum néven hamarosan megalakul az SDKÚ-t elhagyó Ivan Simko vezette parlamenti frakció, amely jelenleg hét tagú, és a december végén végzett közvélemény-kutatás eredményei szerint máris a megkérdezettek 4 százalékának bizalmát élvezi. Hogyan touább? Dzurinda pártjának politikai marginalizálódása egyértelműen a kormányváltásért kiáltó ellenzék, főként pedig a Robert Fico vezette Smer malmára hajtja a vizet. A legutóbbi felmérések már 26 százalék fölé repítették a sokak által populista akarnoknak tartott Fico támogatottságát. Politikai elemzők azonban óva intenek attól, hogy bárki is temetni kezdje a Dzurinda-kabinetet. A politológusok egybehangzó véleménye szerint az SDKÚ-nak még van egy-két dobása, (j) Novemberben az ellenzék becsületén is esett egy komoly folt. Nyolcévi börtönbüntetést is kaphat a HZDS képviselője, Gabriel Kariin, akit csúszópénz átvétele közben füleltek le. Most vizsgálati fogságban várja sorsa további alakulását, miután a rendőrség félmillió koronát talált az aktatáskájában. A pénzt állítólag egy besztercebányai építési vállalkozótól fogadta el, aki szerette volna, hogy az ő pályázata kerüljön ki győztesen egy közbeszerzési eljárásból. A HZDS honatyái meglepő módon igennel szavaztak párttársuk mentelmi jogának parlamenti megvonására. A Dzurinda-kabinet által meghirdetett korrupció-ellenes harcnak tehát van kézzel fogható eredménye, még ha elemzők szerint csak a korrupciós jéghegy csúcsa is a Karlin-ügy. Csákyn csak az EU-szavazás eredményét nem kérhették számon Idén már a miénk is az egyik csillag Fotó: h Idén május elsején hazánk az Európai Unió tagjává válik. Az EU-s tagságig vezető út utolsó akadályain is tavaly bukdácsolt át Szlovákia, amikor május 16-án és 17-én rekordarányú igen szavazattal referendumban bólintott rá az ország lakossága a csatlakozásra. A po- 'itikai elemzők egybehangzó véleménye szerint azonban a népszavazás pozitív eredménye nem a kormánykoalíción múlott. A parlament januárban rendkívüli ülésen döntött a népszavazás megtartásáról, a referendum ugyanis nem volt kötelező. A KDH javaslatára márciusban úgy módosították az egy hónappal később Athénben aláírt csatlakozási szerződést, hogy Szlovákia meghagyhatja magának a döntéshozatal jogát a kulturális és etikai témákban - ezek közé tartozhat az abortusz és a homoszexuális párok jogainak kérdése. A Csáky Pál miniszterelnökhelyettes (MKP) hatáskörébe utalt európai integrációs nép- szavazási kampány egyvalamiben mindenképpen teljesítette a hozzá fűzött reményeket: mindenki az információs hadjáratról beszélt. Az más kérdés, hogy nem a legpozitívabb összefüggésekben. Eduard Kukán külügyminiszter még márciusban figyelmeztetett: kevés a kormánykampányra szánt 14 nap. A sajtó és az ellenzék később egyenesen a népszavazás sikeréért aggódott, és számon kérte a miniszterelnök-helyettesen a kampányt, amely három héttel a népszavazás előtt teljesen észrevétlenül kezdődött meg. Majd miután elindult, azonnal hatalmas botrányba fulladt. Csákyék ugyanis áprilisban elhatározták, Varga Miklós húszéves dala, az Európa szlovák szövegű változata lesz a hivatalos szlovák EU-himnusz. Hamar kiderült azonban, elfelejtették megvásárolni a szerzői jogokat. Vétkes nincs, mindenki a másikra mutogat: Csáky irodája a producerre, Dusík Gáborra, ő viszont a miniszterelnök-helyettes hivatalára. A kör bezárult, Csáky Pál végül visszavonja a dalt. A miniszterelnök-helyettest a parlamentben megpróbálták visszahívni, az egésznek azonban végül egyetlen ember itta meg a levét, Miklósi Péter, Csáky tanácsadója és szóvivője saját kérésére távozott posztjáról. A májusi népszavazáson aztán minden jól sikerült, a 9246 százaléknyi igen szavazattal valamennyi csatlakozó ország közül Szlovákia lakossága mondta ki a leghatározottabban: be akarunk lépni az Unióba. Májusban az Európai Bizottság egyik főigazgatója Brüsz- szelből bírálta Csákyt, amiért Szlovákia a legkevésbé felkészült a csatlakozásra; üzeni, főként a rendelkezésre álló uniós alapok felhasználásában vannak komoly hiányosságai az országnak. A kormány hamarjában külön pénzeket különített el az egyes szaktárcák „eurokratáinak” kiemelt bérezésére. Novemberben már az utolsó brüsszeli országértékelés is rendben találta Szlovákia fel- készültségét. Idén nyáron pedig Szlovákia lakosai már teljes jogú uniós állampolgárokként vehetnek részt az európai parlamenti választásokon. (/) v Csatlakozási nehézségek Fotó: Hídlap
