Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-03-31 / 64. szám

2004. március 31, szerda RÉGIÓ MAI TÉMA Nagyböjti szokások A nagyböjt Jézus 40 napos böjtölésének emléke, a hús­véti előkészület ideje. A negyvennapos böjt a VII. század­tól vált szokássá. Hamvazószerdától húsvétvasámapig tart. Böjti időben tilos volt a lakodalom, a bálok, minden­féle zenés, hangos mulatság. Böjtben gyóntak, áldoztak az emberek, a haragosok igyekeztek kibékülni. A nagyböjti bűnbánati időben a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek. A nagyböjt az önmegtartózta­tás, a lelki tisztulás és a húsvétra való belső felkészülés időszaka. Hamvazószerdától a húsvéti fel­támadásig, azaz 40 napig tart, csakúgy, mint Jézusnak a pusztá­ban való böjtölése és megkísér­lése. A böjt lényege az érzéki él­vezeteknek, főleg a táplálkozás­nak és a mulatozásnak a korláto­zása vagy teljes tilalma. Régen nagyböjt idején tilos volt a zsír és a húsételek (a melegvérű állatok húsának) fogyasztása, ilyenkor lakodalmat sem tartottak. A 20. század elején a katoli­kus falvakban még „negyvenei­tek” - vagyis a böjt 40 napján a 21 és 60 év közötti egészséges emberek naponta csak egyszer ettek. A század második felében a szigorú böjt csupán néhány napra szűkült - főleg hamvazó­szerda és nagypéntek napjára. A nagyböjt ideje mindig a Hús- véthoz igazodik, amely „moz­gó” ünnep, azaz a tavaszi nap­éjegyenlőség (március 21.) utá­ni első holdtöltét követő első vasárnap. Mindez Európa kato­likus és protestáns országaira vonatkozik, mert az ortodox vagy görögkeleti naptár szerint mindez két héttel későbbre esik. A zajos, vidám farsangfarkát követő hamvazószerda tehát a nagyböjt első napja. Ezen a na­pon alaposan kisúrolták a hú­sos fazekakat, a módosabbak le is cserélték böjti (főleg tejes) edényekre. Érsekújváron még a kútostorról is lesúrolták a zsíros, szalonnás kéz nyomát. A son­kát, szalonnát, kolbászt zsákba varrták és felvitték a padlásra. Néhol, hogy kísértésbe ne esse­nek, a zsákot be is falazták. A hamvazkodás mint egyházi szertartás a XII. századtól vált általánossá. A szertartás lénye­ge, hogy a pap a hamuval, amelyet az elmúlt évi szentelt barka elégetésével nyertek, a templomban a hívek homlokára keresztet rajzolt és közben eze­ket a szavakat mondta: „Emlé­kezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel”. A hamvazószerdát követő nap neve torkoscsütörtök, amikor a farsangi húsmaradékokat elfo­gyaszthatták (Kőhídgyarmat). A böjti ételek kendermag­vagy napraforgóolajon, esetlen vajon készültek. A böjti étrend le­vesből, főzelékből, kásából vagy tésztából, és különféle böjti cse­megéből állt. A legismertebb böj­ti levesek a savanyú levesek (krumpli, bab), a kukoricagom­bóc leves és a csipetkeleves vol­tak. A kásafélék közül a kukori­cakása és a krumplisterc volt a leggyakoribb. A tésztafélék közül a csikmák (mákos tészta) volt a legkedveltebb böjti étel. Böjti ételkülönlegességnek számított a csíráztatott rozsból és búzából ké­szült kőttís (Besenyő, Udvard), költís (Érsekújvár) vagy biracs (Kőhídgyarmat), és a kukorica- lisztből sütött görhöny. Kedvelt böjti csemege volt a főtt, mor­zsolt kukorica, a sült „úri tök”, az olajsütés során nyert „szakk” (préselt kendermagpogácsa) és az olajos „savanyókáposzta”. A református családok életé­ben a böjti eledelek alig játszottak szerepet. A böjtölésről úgy véle­kedtek, hogy „akkor eszünk, ha van mit, majd ha nem lesz, nem eszünk” (Kismánya). Úgy tartot­ták, hogy nem a tiltott étel a bűn, ami a szájon bemegy, hanem sokkal inkább az, ami a szájon ki­jön - az istenkáromlás, a gonosz beszéd (Kamocsa). A nagypénte­ki étrendben azonban náluk is fellelhetők a böjti elemek - a sa­vanyú leves és a mákos tészta. Feketevasárnap - a nagyböjt ötödik vasárnapján - az asszo­nyok fekete ruhában mentek a templomba. A 20. század első negyedében Kőhídgyarmaton ez a vasárnap volt a kiszehajtás napja. A „hajki kisze” egy női ruhába öltöztetett kereszt alakú faállvány volt, amit a lányok fi­úk kíséretében a templomtól az alvégig, majd vissza, a felvégig hurcoltak. A vízparton a fiúk ki­ragadták a lányok kezéből a ki- szebábut és a vízbe dobták - így sürgették a böjt és a tél távozá­sát, illetve várták a tavasz és a bőség érkezését. Ez a szokás a szlovák falvakban a virágvasár­naphoz kötődött. Böjt idején az emberek nagy súlyt helyeztek a lelki megtisztu­lásra, a magukba fordulásra. Az asszonyok ilyenkor a fájdalmas rózsafüzért imádkozták. A böjt bármelyik időszakában (több­nyire az elején) 3 napos lelkigya­korlatot tartottak - rózsafüzért imádkoztak otthon, magukban, vagy esténként más-más háznál jöttek össze. Ezek a napok ún. „szótlan” napok voltak, ami azt jelentette, hogy nem volt szabad beszélgetni. Ä harmadik napot gyónással és áldozással fejezték be. A keresztúti ájtatosságokat péntek délutánonként tartották. Arról, hogy őseink életében a böjtnek fontos szerepe volt, az is tanúskodik, hogy két régi hó­napnév is őrzi emlékét - a böjtelő (február) és a böjtmás (március) hava. Az egyház az 1920-as évek­ben már csak a hamvazószer­dát, a pénteki napokat és a nagypéntektől a nagyszombat délig terjedő időt írta elő szigo­rú böjtnek, amikor csak egyszer lehetett jóllakni, és nem volt szabad húsfélét fogyasztani. A II. Vatikáni Zsinat óta a böjti fe­gyelem tovább enyhült. A parasztifjúság körében a böj­ti időben jellegzetes, visszafogot­tabb szokások és játékok alakul­tak ki, amelyeket elsősorban a böjti vasárnapokon gyakoroltak. Nagyböjt idején csupán a legis­mertebb böjti leányjáték, a leány­körtánc, a karikázás, valamint a kanyargós vonulás és a kapus já­ték volt megengedett. sem Elindulunk második sétautunkon - 2.rész Falugyűlés Helembán A kerékpárúton haladva a Garam-torkolattal szemben állt Nepomuki Szt. János kőszob­ra. 1760-ban a molnárcéh állít­tatta fel a Duna partján az Al­só-révnél. A legrégibb szakrális emlék Szentgyörgymezőn. Fenntartására alapítványt nem tettek, magukra vállalták a szo­bor gondozását. A szent név­napján (jún.24.) kis deszkada­rabokra mécseseket erősítettek és meggyújtva eresztették le a Dunán. Sajnos a II. világhábo­rú után a szobrot ledöntötték, a feje letörött és elvitték. A fej nélküli szobor a Balassa Bálint Múzeum udvarán látható. Nem messze, az 1715-ös fo­lyamkilométernél álló tábla után villogott a hajóforgalmat átirányító lámpa. Ezen a dunaszakaszon őröltek júniustól novemberig a hajómalmok. A pilismaróti és a dömösi gazdák a Molnárok útján hoz­ták gabonájukat a malomhoz, és vitték el a lisztjüket. Az 1718-as folyamkilométernél a malomtulajdonos, Tóth János háza elé összehordott gabonát dereglyén úsztatták le a ma­lomhoz, a lisztet ugyancsak dereglyén lóval vontatták a házhoz, ahonnan a gazdák el­vitték lisztjüket. Ahol a Csenke-patak a Du­nába ömlött, a 30-as évek vé­gén kőgátat (sarkantyút) épí­tettek, hogy a víz sodrát átirá­nyítsa a Helemba-sziget felé. A Helemba-sziget a dömösi prépostság Helemba falujához tartozott, tehát egyházi birtok volt. Itt volt Róbert esztergomi érsek nyaralója és gyümölcsöse. Közelében állt egy korabeli templom, temető és apácakolos­tor. 1598 szeptemberében Pálffy Miklós esztergomi főkapitány és Murad budai basa itt tárgyalt a magyar kézen lévő Esztergom és a török birtokolta Eger várának tervezett cseréjéről. Ezen az oldalon van a Dédai (vagy Mária), jelenleg Fogarasi sziget. A névadó valószínűleg Szamárd falu birtokosa, Szamárd Déda várispán volt. A II. világháború után Fogarasi Károly mezőgazdász jól működő zöldséges kertet alakított ki raj­ta. A rendszerváltás után tsz által használt kaszáló lett, majd nemesnyár-erdőt telepítettek rá. A folyásirány szerinti szomszé­dos kis sziget neve Törpe-sziget, különösebb jelentősége nincsen. Itt ér véget a kerékpárút és má­sodik Sétautunk. Bélay Iván Bár alacsony részvétellel, mégis megtartották múlt szombaton Helembán a fa­lugyűlést. A témák között szerepelt többek között az önkormányzat múlt évi és idei költségvetésének meg­tárgyalása. A szombati falugyűlésen a kép­viselő-testület beszámolt a 2003- as költségvetésről, a megvalósí­tott tervekről, a gazdálkodásról, valamint az idei költségvetésről. Szó volt a helyi szövetkezet felszá­molásáról is. „A volt szövetkezet három falu, Garamkövesd, Bajta és Helemba földjeit művelte. A kárpótlási ügy már négy éve hú­zódik, a vagyonfelelős értékesí­teni szeretné a földeket. Jelenleg a tulajdonosok földjeit egy rozs- nyói cég bérli” - tájékoztatta la­punkat Kosznovszki Henrietta, Helemba polgármestere. Szóba került a csatornázás, a tisztítóállomás kérdése, valamint Kosznovszki Henrietta a közutak javítása is. Ezzel kap­csolatban Kosznovszki Henrietta lapunknak elmondta, hogy az útkarbantartó vállalat a főutakat megjavította, de nem tartják lo­gikusnak elvégezni a további ja­vításokat addig, míg a gázveze­ték el nem készül a faluban. A gyűlésen felmerült a ko­vácspataki Panoráma szálló kér­dése is, amely jelenleg már nem üzemel, ugyanis a tulajdonos, a Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány eladásra kínálja az üdülőt. Helemba polgármesterétől megtudtuk azt is, hogy a falu pá­lyázatot nyert a hulladék újra­hasznosítására és osztályozására. Az előzetes tájékoztatások szerint majdnem egymillió koronáról van szó, de erről hivatalos értesí­tést még nem kapott a község. Az idei költségvetéssel kapcso­latban megtudtuk, hogy a tervek­ben szerepel még a tavaly meg­épült buszmegállóhoz hasonló két megálló építése, amelyre százezer koronát hagytak jóvá, valamint a falu temetőjének - a kápolna, a halottasház és a te­metőkapu - felújítása. Erre a cél­ra 300 ezer koronát hagyott jóvá a képviselő-testület. CzM Nyertes e-pont pályázat Leányváron Hétfőn este képviselő-tes­tületi ülést tartottak Leány­váron. Az ülést Bánffy Mik­lós polgármester beszámo­lója nyitotta meg, melyben ismertette az elmúlt időszak jelentősebb eseményeit, így szólt a beadott és nyertes pályázatokról is. Megkapták a pozitív lezáró határozatot a Környezetvédel­mi Minisztériumtól, ahova há­rom településsel közösen pá­lyáztak. Piliscsév, Kesztölc és Leányvár környezeti program megvalósítására pályázott a tárcánál. Sikeresen pályázott a község a Művelődési Házban úgynevezett e-pont kialakítá­sára is. A megnyert támogatás­ból, mely 1 millió 250 ezer fo­rintot jelent, kiépítik a központ számítógép- és internet-háló­zatát. Legfontosabb napirendi pont a település rendezési ter­vének, ezen belül a szerkezeti- és szabályozási tervnek és a helyi építési szabályzatról szó­ló rendeletnek az elfogadása volt. Jogszabály értelmében időszerűvé vált a helyi általá­nos iskola igazgatói székének pályáztatása is. Bánffy Miklós polgármester elmondta, hogy meg vannak elégedve a posz­tot jelenleg betöltő személy munkájával, de jogszabály írja elő az ötévenkénti pályázta­tást. Ezen kívül döntöttek a SAPARD-pályázaton való rész­vételről, ahol a Művelődési Ház külső felújítására és par­kosítására nyújtanak be pro­jektet. Ennek elkészítésére gyakorlott pályázatíró céget kérnek fel. Végül foglalkoztak a szociális ellátásról szóló ren­delet egy részével is. A gyógy­szerárak emelkedése miatt módosították a gyógyszer-tá­mogatási fejezetet, elérhetőb­bé téve így a támogatást a rá­szorulók részére. gk

Next

/
Oldalképek
Tartalom