Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-10-10 / 29. szám
fsiMON-JÚDA — Vásár egykor és ma 000 4 2003. október IQ, péntek ____________________________RÉGIÓ_________________________________frMfcfP A Simon-Júda vásár az elmúlt évszázadokban jelentős fazonigazítások után nyerte el jelenlegi formáját. A kezdetek kezdetén még csak egynek számított a városban megrendezett négy vásár közül. Az évszázadok során azonban a György, Bertalan és Luca napján tartott többi vásár elvesztette jelentőségét, míg a Simon-Júda országos rangra emelkedett. A neve talán sokakat elgondolkoztat, hiszen a rendezvényt általában október első felében tartják, míg Simon- Júda napja október 28-ra esik. A válasz szintén a történelmi gyökerek között rejtőzik. A vásár ugyanis régebben október közepén kezdődött, és nem három, hanem 8-10 napig vagy még tovább tartott, és ebbe minden évben beleesett Simon-Júda napja is. Az elnevezés egyébiránt a Perzsiában vértanúvá vált Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok nevéhez fűződik. A vásár történetének nem ez volt az egyetlen névproblémája. A múlt rendszerben ugyanis megpróbálták a rendezvény nevét „Párkányi vásár”-rá egyszerűsíteni, de a hagyomány nem hagyta elveszni a régi elnevezést. A vásár fent említett történelmi fennállásának ideje is kérdéses. Annak ellenére, hogy mindenki a legtöbbet emlegetett 457. Simon Júda vásárként tartja számon a rendezvényt. 111. Károly csak 1724-ben adományozott vásártartási jogosultságot Párkánynak (vagyis csak a 279. vásárnál tartunk), míg egyes történészek szerint már a török időket megelőzően tartottak a településen vásárnapokat. Ha a vásár nevét a hagyományok őrizték meg nekünk, akkor talán nem megalapozatlan döntés, ha az első vásár rendezésének időpontját is arra hagyatkozva határozzuk meg. A száj- hagyomány szerint ez a dátum a török hódoltság kezdetét is jelző 1546. év. A keltezéstől függetlenül a vásár mindig nagy érdeklődésnek örvendett, a helybéli árusokon kívül minden évben pesti és külföldi kereskedők is kínálták portékájukat az elárusító ' helyként szolgáló templom és a régi párkányi fürdő területén, valamint a mai Petőfi utca környékén. Az egykori vásárokon a most újabban ismét helyet kapó kézművesek mellett elsősorban az állat és a terményvásár, valamint - csakúgy, mint napjainkban - a laci- pecsenyés sátrak és bor árusok voltak a legnépszerűbbek. A jelenkori céllövöldéket és körhintákat régebben a mutatványosok és cirkuszosok előadásai helyettesítették, akik a mai városháza előtti téren mutatták be produkcióikat Az állat és terményvásár mára már eltűnt, azonban néhány termék, mint például a mézeskalács, a bundák, kabátok és cipők máig hozzátartoznak a vásári hangulathoz. A tavalyi rossz időjáráshoz hasonlóan egyelőre most sem túl kedvezőek az előrejelzések, de az évről évre kevesebb vásárost ide vonzó rendezvény még mindig Párkány és környékének a legjelentősebb, emberek tízezreit megmozgató eseménye. Kép és szöveg: Bukovics Krisztián Vásári intések Néhány hasznos információt nem árt begyűjteni, mielőtt az ember belevetné magát a sokszínű vásári forgatagba. A legfontosabb, hogy ügyeljünk értékeinkre, mert ahogyan azt a párkányi városi rendőrség egyik tagja elmondta, a vásár alatt a leggyakoribb bűncselekmény a zsebtolvajlás. Ezt követi az autófeltörés. A pénzt, mobiltelefont és egyéb értékeinket tehát nem árt olyan helyre rakni, ahol a szemfüles zsebesek nehezebben juthatnak hozzá. A rend őrei egyébként folyamatosan jelen vannak a vásárban. Ha bármilyen incidens érne bennünket, forduljunk hozzájuk bizalommal. A büfés sátrak a legtöbb vásárló számára kihagyhatatlan megállói a rendezvénynek. Nos, az idei vásárban egy adag pacalért vagy gulyásért 60 koronát (390 Ft), 10 dkg hurkáért vagy kolbászért pedig 30-35 koronát (195 Ft) kell fizetnünk. A forralt bor és a murci decije 10 korona (65 Ft), egy korsó sör pedig 20 koronától (130Ft) kezdődik. Az elengedhetetlen vásári tökmag idén kapható sótlan, valamint kicsit, enyhén és extra sós változatban is, fajtájától és mennyiségétől függően 10 és 60 korona (65-390Ft) közötti áron. A Magyarországról érkezők számára fontos információ, hogy a pénzváltók meghosszabbított nyitva tartással üzemelnek, azaz reggel nyolctól körülbelül este hétig lesznek nyitva. Nem hivatalos információk szerint egyébként a iegtöbb büfében forintért is szívesen kiszolgálják a vásárlókat. Kérdésünkre a két ország közötti határforgalmat felügyelő szervek elmondták, hogy igyekeznek minél jobban lerövidíteni a határátlépés idejét, de az elmúlt évekhez hasonlóan kisebb torlódások előfordulhatnak majd a Mária Valéria hídon. Évszázados szüreti hagyományok Az őszi munkák dandárját a szőlőszüret adta a korábbi évszázadokban. Mind a jobbágy-paraszti, mind az uradalmi-allodiális gazdálkodásban. A szüret különlegességét az jelentette, hogy a féltett nemzeti italt, a bort biztosító, a legjobb piaci árut előállító termékről, a szőlőről volt szó, amihez a szőlősgazdák különleges érzelmi kötődéssel kapcsolódtak A szőlőhegyek, a szőlőskertek külön szabályozott jogállása, a szőlőterületnek, az ültetvénynek, a szőlőbeli életnek a falutól, várostól elkülönített sajátos jogrendszere egyféle szőlőhegyi önállóságot, egyféle demokráciát biztosított. Mindez tükröződött is a szüretben, a szüret megítélésében, a szürethez való viszonyban. A szüretre készülődés már a szőlőhegyen, a fiatalok Dél-Ma- gyarországon pudárkodásnak nevezett szőlőőrzésében, a fegyveres szőlőpásztorok, szőlőcsőszök félfogadásával megkezdődött. Az érő szőlőt senki és semmi nem károsíthatta. A legszigorúbban büntették a szőlőt meg- dézsmálót. Egyes hegyrendele- tek, törvények csak a terhes nőknek engedélyeztek minimális csipkedési lehetőséget. A szőlőhegyeket, szőlőskerteket lezárták, sorompó, kerítés és szigorú őrzés biztosította a felgereblyézett szőlők nyugalmát szüretig. Ma a szüretet csakis víg és vidám munkának tartjuk, pedig rendkívül fontos és megtervezett, egymást követő feladatokat jelentett a borosgazdának. A szüretidő megválasztása a rendi társadalom időszakában (1848-ig) a földesúri jogot képviselő adminisztráció dolga volt, engedélyük nélkül a dézsmaszedés és a ti- zedszedés kötelezettsége miatt a szüretet nem lehetett elkezdeni. A szüretkezdés őszi időpontjai általában a korábbi évszázadok hagyományai alapján Szent Mihály (szeptember 29-e az Alföldön), Gál illetve Terézia (október 15-16-a, Erdély és Dunántúl- Balaton-felvidék), Orsolya (október 21-e, Somló-Ság-hegy), Simon-Júda (október 28-a, Tokaj-Hegyalja) napja táján kezdődött. Ekkorra szabadították fel a hegyet, amikor már mindenki szüretelhetett. Először az uradalmi szőlőkben kezdődött a szüret, robot-, majd bérmunkásokkal. Már a XV111. század második felében felismerték a robotmunka alkalmatlanságát, ezért a szüretnél törekedtek az uradalmak a fuvarozásra csökkenteni a robot felhasználását. így a napszámos pénzkereseti lehetőséget jelentette egyre inkább a szőlősvidékek szegényeinek a szüret. A népi társas munka természetesen a vígság és kellemes együttlét alkalmát is jelentette. Az uradalmak a XVIII. század végétől már törekedtek a többmenetes szüretre, vagyis a különböző időben érő és a fehér és a kék szőlőfajtákat külön szedették a minőségi bortermelés érdekében. A jobbágy-paraszti szőlősgazdák vegyesen és egybe szüreteltek, ami miatt a boraik, illetve a beszolgáltatott dézsmaborok minősége gyengébb volt. A szüret eszközei között olyan speciális középkori eszköz is fennmaradt a XIX. század végéig, mint például a csöbör. A sajátos és vidékekhez köthető formájú metszőkések, majd ollók és különböző űrtartalmú dongás edények rendszere biztosította a szüret és a szüreti termés hordóba, illetve pincébe kerülését (egyfülű nomeregető, kétfülű-fertály, tőltike, csöbör-puttony, antal-gönci hordó stb.). Számos segédeszköz (mustszűrő kasok-kosarak, fa- és gumicsövek, a prések gazdag típusválasztéka) biztosította a szüreti termés levének kinyerését és a must elválasztását. A szüreti munkához, mint sajátos munkához és ünnephez sok szokás kapcsolódott. A szüret fontosságát nemcsak a pénzzé tehető jó árucikk jelentette, hanem hogy a fiatal szerelmesek a szigorú évi munkarend után, a társas kapcsolat beteljesedéseként a szüret után esküdhettek össze. A lagzira, vemberre-decem- berre meglett a C- bor, a disznóvá- Jk gás révén a hús, a téli munkasze- gényebb időszakban pedig egymás gyönyörűségére élhetett a fiatal pár. ; A szürethez gazdag szokáshagyomány is tartozott, amelyben a munka és a termésbegyűjtés, a szüret ünnepe ösz- szekapcsolódott. Már az ókorban is tartottak a görögök és rómaiak terményünnepet, amelyek az agrárrítusok egyik típusát jelentették. A középkorban a szüret idejére a törvénykezést is felfüggesztették. A XIX. századi, reformkori, majd a későbbi szüreti vigalmak, felvonulások ezeket a korábbiakat - ezek elemeit - hordozták magukban. A filoxéra (szőlő gyökértetű) okozta trauma után a megújuló borágazatban a XIX. század végétől ismét megrendezték - kormányszintű ösztönzésre - a víg és látványos szüreti mulatságokat, felvonulásokat. Ezek ókori párhuzamai a folklórkutatók szerint a dionüszoszi, bakkháns tivornyák. A megélénkült szőlőhegyen a vidám hangoskodás, zene, énekszó, mozsár- ágyúcskák és petárdák robbanása jelezte egy-egy vigadozó úri- polgári-paraszti társaság jó hangulatát. A szüreti felvonulásokban eltérő korú, eredetű agrárrítusok, maszkos és dramatikus szokások találhatók meg. A kádárok, a borkötők, a kapások céhei és A-* társulatai is színesítették és gazdagították a szüreti felvonulók tarka seregét - főleg Északkelet- Magyarországon. A szüreti felvonuláson középen feldíszített hintón a szüreti bíró, vagy király és bíróné, királyné haladt, környezetükben maszkos és maskarás alakok. A szüreti menetet tiszta ünneplőbe öltözött férfiak szüreti koszorús csoportja nyitotta meg, a vállon vitt hatalmas szőlőfürtös koszorúval a kánaáni bőséget és termékenységet szimbolizálva. Lányok és lovas bandérium menete után a feldíszített kocsik és hintók sora következed" majd gyalogosok, a maskarások vidám és meghökkentő menete zárta a szüreti felvonulást, amely vidékenként és történeti koronként eltérő elemeket tartalmazott (például Nyugat-Magyaror- szágon a termékenység szimbólumát, a kecskét szalmabábú kitöméssel jelezték és fürtökkel, almával teletűzdelték, míg Tokaj- Hegyalján a Kapás céh felvonulásán Bacchust, a népi "baksust" magyar huszár ruhában, hordóra ültetve hordozták körbe). A szüreti felvonulások bállal, mulatsággal végződtek általában. A szüreti bálok jellegzetessége volt a felkötözött szőlőfürt. amit ellopni, a kedves bálozó lánynak átnyújtani nemes virtusnak számított. A fürtökre báli szőlőcsőszök vigyáztak, akik a "tolvajt" valamilyen tréfás büntetésre vagy zálogra ítélték. A játékos csíntalanság utáni büntetéspénz megfizetése a bál megrendezését, a báli költségek finanszírozását segítette. A szőlő és a szőlő- művelés évszázadok óta a társas együttlétnek és az életbe vetett hitnek, az élni akarásnak, az örök reménységnek szimbóluma is. Erre jó példa, hogy Csíkban még ma is egyes falvakban a szüreti felvonulást és bált megtartják, noha a szőlőnek a zord időjárás miatt itt még híre sincs, a Kárpáton túlról, Moldvából hozzák ugyanis a szőlőt feldolgozásra, vagy a kész bort elfogyasztásra. A szüreti bál az utolsó nagy népi társas víg ünnep volt a téli böjti, magába zárkózó, sötét időszak előtt. Dr. Csorna Zsigmond, a Magyar Bortörténeti Társaság elnöke
