Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-24 / 8. szám

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY' KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre .. .. .. 8 korona. Félévre ..........................................................4 Negyedévre ........................................... 2 Tanítóknak egész évre.....................................5 Termelési kényszer. A világháború harmadik esztendejét kell a legszigorúbb rendszabályok alkal­mazásával végighuzhaíóvá tenni. A ter­melés mindinkább nem képes kielégí­teni a fogyasztást. Mindig több körül­tekintéssel, előrelátással kell beosztanunk azt, amink van. És amig egyrészt ren­delkezünk a készletekről, gondoskodnunk kell a jövendő szükségleteinek fedezé­séről. Hogy mennyire nem szabad optimistának lennünk a háború végét illetőleg, elég csak 1914. őszének han­gulatára hivatkoznunk, mikor abban a reményben, hogy úgyis hamar vége lesz a háborúnak, pazar kézzel bántunk minden anyaggal. A város különböző helyein rögtönzött szükség kaszárnyák körül nagy darab főtt húsok szóródtak a porban. A katonák annyit kaptak, hogy nem győzték megenni. És ma? Csak a legnagyobb takarékossággal lehet megérni a rendelkezésekre álló készle­tekkel. így nem kell elbizakodnunk a háború végét illetőleg sem. Hogy számításaink­ban ne csalatkozzunk, úgy kell beren­dezkednünk minden téren, mintha soha­sem lenne vége a háborúnak. Különben is az átmeneti állapot a békébe szintén megpróbálja a gazdasági életet és még nem is tudhatjuk, hogy mit hoz. Egy­I; Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. r = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = általában nem lehet tehát úgy gondol­koznunk, hogy élünk addig, amig a készletből tart és ha elfogy akkor kezdünk gondoskodni, hogy mit is csináljunk. Tekintetbe véve, hogy a közélel­mezési viszonyok ma is igen nehezek, fölötte fontos a jövendő ellátásáról messze kihatóan gondoskodnunk. Ter­mészetesen nem az adagok leszállításá­val, hanem lehetőleg a minél eredmé­nyesebb, minél bővebb termeléssel. Nem elég az évi terménymennyiséget tudo­másul vennünk, tudomásul kell venni azon állapotokat is, melyek a jövő ter­més mennyiségét befolyásolják. Ezek az állapotok nem a legrózsásabbak. Az elmúlt két háborús év eseményeit, szükségszerű rendjét nem egyformán és főleg nem kellőképen fogták fel a nép különböző rétegei.. A pa^asztnép egyesei jogtalanságot látnak abban, hogy ami nekik termet1, nem fTasznaihatják fel tetszésük szerint. Tulajdonjoguk megsér­tését látják abban, hogy terményüket nem etethetik fel disznóikkal, mikor embertársaik éheznek. Másrészt az elmúlt évi napszámbérek óriási emelkedése és a munkásoknak hiányából keletkező gazdasági károk mind arra késztetik a falusi gazdát, hogy ne a közfogyasztás, a nemzet érdeke szempontjából, hanem a magak primitiv létfentartásának és a könnyű haszon lesésének szempontjából Szerkesztőség és kiadóhivatal: I NAGYKÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOM DA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) — Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nviittér sora 60 fillér. irányítsa a jövő évi gazdálkodást. Nem töröm én magamat, hogy a városiaknak legyen mit enni, amenyire magamnak szükségem van, azt megtermelem, a többi földem maradjon parlagon, veszek rá egy pár borjút malacot, kihozza az a maga hasznát. így beszél az egyik. Van, aki mint katona, nem meri az asszony gondjaira bízni nagyobb föld munkáltatásának gondját s ezért nem törekszik a többtermelésre. A másik megint a magas napszámmal érvel amellett, hogy nem érdemes a földet bevetni. És hányán vannak, akik akarva sem tudják földjeiket megmunkálni. Nem elég nekünk majd tavasszal olvasni a gazdasági felügyelőségek sab­lonszerű jelentéseit, hogy a tavaszi munkák szépen folynak, vagy nem eléggé kielégítően folynak. Községenkénti szoros nyilvántartás kell róla, hogy hol mennyi föld és miért marad parlagon. Mert hogy sok fog úgy maradni, az bizonyos. Ha megelőzzük a veszedelmet, nem marad parlagon és nem kell gyermek­porcióra fogni a lakosságot. Nagyon sok módja lenne annak, hogy a termelési kényszer hogyan lenne keresztül vihető. Elvől kell felállítani, hogy élelmi szerrel bevetetlenül termő földnek nem szabad maradnia. Teljes­ségében kimondandó a termelési kény­szer. A gazda nem rendelkezik a föld­jével olyan érielemben, hogyha nem Ne félj! Irta: Jácint. Ha már az égbolt elborult, Ha tombolnak a viharok, Ne félj! Karomra bízva dűlj, Én mindig melletted vagyok. Ha bánat dúl a telkeden, Ha a szemedben könny ragyog — Ne félj: Letörlöm csókosan. Én mindig melletted vagyok. Lehet szivedben kin . . . ezer S ezek lehe nek mind nagyok. Ne félj! A vallani bírja még, Én mindig melletted vagyok. De ha csak egyszer is feledsz, Ha a szivedbe más jövend, Miként az árnyék, elhagyom Titkon, borúsan a szived. ¥ihar. (Szatirikus karcolat.) Irta: Tövis. I. Jelenet. Szili: Egyszerűen butorozott'szoba. Közé­pen asztal. Körülötte nádszékek. A falakon izgató csataképek. Asszony: Az asztalnál rakosgat. Sötét szemében harag villámlik. Arcán a sejtett vi­harok felhője borong. Folyton fokozódó izga­lommal tekintget az ajtó felé. Lefojtottál! dúl benne a harag, de teljes erővel tör ki, amikor betántorog a férj. II. Jelenet. Asszony: (Csípőre tett kezekkel.) Na te jó madár . . . ! Férj: (Közbe vág.) Győztünk ! Asszony: (Elképed a szemtelenségen. Még élesebben ) Ha/a jöttél te jó madár . . . ? Férj: (Rendületlenül.) Győztünk! Asszony: (Kitörő dühvei.) Még viccelsz te drága, jó madár? Nem elég, hogy napokat dőzsölsz a korcsmában, inig az én szemeim sírásban átvirasztott éjszakáktól karikásak. Még van kedved bosszantani? Ez lehetetlenség! (Sir.) Férj: Na tessék ! Egész éjjel, tegnap egész nap vártam a kávéházban a hivatalos jelentést. Álmatlanul töltöttem a hűvös éjszakát. Csupa erősitésképen megittam szerényen egy pár pohár bort. Hogy én mondhassam nekeg leg­először — mielőtt még másoktól hallanád, jnielőtt a cseléd füledbe laccsolná, hogy (fon­toskodva) győztünk! Romániában . , . minden­ütt ... — És te ... ? Asszony : (Könnyeit törülve.) Igen. Érettem dőzsöltél hát. Én érettem hajtogattad a bortól vörös poharat. Érettem daloltad át cigány mellett a nagy éjszakát. Én érettem verted el a pénzed. Én érettem mulatsz... egész-héten! Férj! (Haragosan.) Asszony ! — Mondtam már ne izélj! Tudod, hogy émelyit, ha sírni látlak. Asszony : Émelyit á borgőz Férj: Meg a veszekedésed, drágám. Asszony: Lesújt a bűntudat. Férj : És a szemed villáma. Asszony: Érzed a bántó igazságot. Férj: Várom a körmeid nyomát. Asszony: (Dühösen.) Meg is kapod. (Neki ront, de hirtelen megáll. Megvetően.) Különben nem. Nem érdemied. Igen ha katona volnál Ha átszenvedted volna a harcmező „csak egy éjszakáját“. Ha rnegedzett, meggyurt volna a katona élet. Akkor megvernélek. De *gy • • • így • • • Szégyenlem rád emelni a kezemet is. Férj: (Vészt jóslóan pislant.) Asszony: Még igy sem bosszantasz fel. Belátom, hogy veled semmit sem kezdhetek. (Epés gúnnyal.) Egy untauglich ! Aki itthon lebzsel, amig mások vérüket izzadják. Férj: (Közbevág.) Megállj! (Gőgösen. Mellét kifeszit ve) Hát elmegyek. Asszony: Elmész? (Nevet.) Persze, hogy elmész. Jelentkezel önként. Adod a hőst, hogy lássam a céduládon nagy kövér betűkkel: „alkalmas“. Ha újból behívnak, újból hazajössz. Úgy ahogy elmentél. Csak a pénzed marad oda. Most — én nem mondok semmit — de simán nem jössz haza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom