Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-24 / 8. szám

akarja, hát nem veti be semmivel. Bé­kében tehetett igy, de ma, mikor életével sem rendelkezik a honpolgár, földjének termőértékével még úgy sem. A nemzet közvagyona az ő földiének termő ereje, melyet azok is védenek, akiket mások földjének termésével kell a nemzetnek ellátnia. Az ország ellentálló képességét csorbája, aki földjét elvonja a közélel­mezéstől. Valakinek kevesebbet termel­nie, mint amennyit tud, épen olyan nemzetellenes bűn, mint többet fogyasz­tania, mint amennyire joga van. Az V. badikSIcsöEjegyzés eredménye. Bár a jegyzési helyek nagy száma követ­keztében a végeredményt biztosan tudni még nem lehet, bízvást tehetjük az összeget 2500 millió koronára, mivel a' pénzügyminisztérium­hoz eddig beérkezett jelentésekből máris kitű­nik, hogy az V. hadi kölcsön jegyzése felül van a 2300 millió koronán, mely összeg ter­mészetesen a fenti okbpl még nem végleges. Minden eddigi hadi köicsönjegyzés tehát magasan van túlszárnyalva. Olyan siker ez, mely csattanó válasz ellenségeinknek békeajánlatunkaf fennhéjázó dölyfös hangon történt durva visszautasítására. Magyarország összes néprétegeinek együttmű­ködése most is olyan végeredményt hozott létre, mely boldog büszkeséggel tölti el mind­nyájunk lelkét. Ezt a legújabban kiállott siker- dus nemzeti erőpróbát annál magasabban kell értékelnünk, mert szinte magunk is alig mer­tük álmodni, hogy nemzeti áldozatkészségünk az előző próbatételeket js szinte kimeríthetetlen biztossággal felülhaladja —• a háború harmadik esztendejében. Ha fontolóra vesszük, hogy az első ma­gyar hadi kölcsön 1175, a második 1132, a harmadik 1984, a negyedik 1953 millió koro­nával zárult, az. ötödik pedig 2590 millió ko­rona, akkor beláthatja rrjindenki, hogy Magyar- ország ismét bizonyítékot adott gazdasági erejéről. Ez a megállapítás jogos büszkeséggel, megnyugvással és elégtétellel tölthet el ben­Az biztos! Férj: Nem a te pénzedet költőm. Asszony: (Fellobanva.) Nem? Hát hová lett a hozományom ? Még beszélsz ? Kimondom hát. Szemedbe vágom : A hbáómányom hozott vissza mindig. Gyávaságod takarója lett a pénzem ! Férj: (Felszisszen, mint akit érzékenyen megszurnak.) Ezt . . ezt . . . a szemembe mondod ? (Kitörő haraggal.) Ez felségsértés. Ez árulás . . . hadititok. Megcenzurázlak. Hol a cenzúra? Ilyet mondani. Felakasztanak ! Főbe foglak lövetni. Azután aj füledbe kiáltom, hogv haljad: „Így bűnhődik a féiségsértő asszony!“ Asszon : (Fagyasztó közönnyel.) Tessék. Én tudom, mit csináltál, .jelents fel a katonai hatóságnál. Lövess főbíj. En még ott is, — a vérpadon is — kikiáltom : igen, az én pénzemért vagy itthon! (Tüntetőleg kivoul az ajtón.) HL Jelenet Férj : Ténfereg a szobában. Dühösen néz az ajtóra, amelyen keresztül kiment az asszony. Majd visszatér az asztalhoz és beleroskad az egyik nádszékbe. (Kétségbeesetten.) Vesztettünk .. .! Itthon. Elvesztettem a csatát. . .! Győzött az asszony. (Függöny le.) nünket. Ha pedig még ehhez hozzávesszük azt a tizennyolc milliárdot,. amit Ausztria jegyzett hadi kölcsönre, akkor ellenségeink maguk is láthatják, hogy a monarefeia két állama majd­nem 27 milliárdot szolgáltatott eddig a háború vezetésének költségeire s ebből a megállapítás­ból észbe: kaphatnak, hogy hiába számítanak pénzügyi: kimerülésünkre, annál kevésbbé, mert meg vagyunk győződve, hogy nemzetünk áldozatkészsége nemcsak hogy nem fog lan­kadni a jövőben sem, hanem — mint a példa mutatja — még inkább fokról-fokra emelkedni fog s át vágyunk hatva a biztos tudattól, hogy elbizakodott, ádáz ellenfeleink békekötésre kény­szeríteni képesek leszünk. Kitartunk fronton, front mögött. És a háborút győzelmesen végig­harcoljuk gazdasági téren is. á gyermekek és a bábom. A háború okozta nehéz. helyzet súlyát megérzik a gyermekek is. Nem kell. mindjárt a legsúlyosabban sulytoítakra, a szegény hadi árvákra gondolnunk, nagyon érzi a mai élet terhét az olyan gyermek is, akinek atyja, anyja itthon van és. gondját viselheti, ami sokszoros gond, holott sok mindenféle központ és hivatal van hivatva a létfentartási gondokat megosztani. Különösen az iskolai élet képén látszik meg a sajátos viszonyok, sokféle nyoma. Ott, ahol a gyermeknek érdeklődését, napi szellemi és testi munkáját kívánják el tőle, látszik, hogy mily sok nehézséggel kell megküzdenie. A félévi értesítő osztás aktualitásából, ki­folyólag „Az Est“ egy érdekes levelet .közöl. A magyarázat arról, hogy miért kapott Kovács András.egy tárgyból elégtelent. Az első négyesre akkor feleit, amikor az előző napon apját a menetszázaddal kikisérte az állomáshoz. Egész délután a kaszárnya kapuban és a peronon ácsorgóit. A másik négyest úgy kapta, hogy egész délután ii.sztjegyért álldogált a városháza, előtt. Mikor hazament, hiába várta, hogy fel­gyűljön ablakuk alatt az utcai lámpás. A ház­ban már régen nem volt petroleum ; az utcai lámpa lecsapódó, világánál tanult. De a lámpa nem gyuladt fel sem a.,n;jp, se másnap. Ezentúl András vette át a kora reggeli szol gálatot, hogy délután tanulhasson, inig nem kell lámpa. Már hajnalban elment blokkéit és 8 órára haza is vitte a kis zsák szenet, De a nagy tolongásban úgy összenyomták, hogy fejfájást kapott s mikor a tanár kihívta, alig hallotta a beszédet a nagy fül zúgástól nem hogy még gondolkodni tudott volna. így kapta a harmadik négyest. Félévkor megbukott. Ha novellaszerüen hat is a Kovács András története, nem valószínűtlen. Legalább is ehez hasonló eset nagyon sok történhetik. Apró áldozatai az ilyen gyerekek is a világháború­nak. Hogy igazságtalanul szenvednek miatta, bizonyos. Ha van reá lehetőség, azon kell lennie minden illetékes tényezőnek, hogy a háború értékeket romboló hatásától megkíméljék a megmenthetőt. A tanárnak nem szabad note­szébe temetkezni ilyenkor, hanem a gyermek társadalmi helyzetét és otthoni igénybevételét számításba véve, mentségeit meghallgatva elke­rülni az igazságtalan sujtást. Hasonló szellemben kellene kezelni a tandíjmentesség elintézését is. Ma, amikor a gyermeki munkaerő is igénybe vau véve, igaz­ságtalan a régi, kényelmes élet szigorú felté­teleivel mérni. Pláne, hogy tandíjmentességről épen azoknál a gyermekeknél van szó, akik szegényes családi körülményeiknél fogva csak­ugyan érzik a háborús bajok súlyát. Várakozás. Irta : Ilcint. Harmatos, zöld kis kertünkbe’ Eftnélázva járok. Valakire, aki nincs itt — Szomorúan várok. Valakire, akt talán Másra gondoi éppen ; Valakire, akinek tán Más él a szivében. Nem átkozom ... Nem én — ezért. . . — Nem tehet ő róla, Hogy a szive lemezére Más képe van Írva. S akkor is ha kis kertünkbe"’ Andalogva járok . . . Nem ő reá ... — a lelkére, Emlékére várok . . Személyi hir. Báró Majthényi József közélelmezési biztos f. hó 23-án vármegyénkbe érkezett és működését újból megkezdte. Szávay Gyula, a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara illus tiö- ti k ra, bejelentette e tisztségről való visszavonulását s a március hó' 1-ső napjára összehívott kamarai közgyűlésen fog búcsút venni a kamaratói..' Szávay Gvuia 34 évi tényleges közszolgálati, idejének befeje­zése alapiján válik még hivatalától, mely időnek felét a debreceni kamaránál töltötte'. Működése kapcsolatos a d ibreCeni Kereskedelmi és Ipar­kamara nagvfo.ku előrehaladásával, mert Szávay Gyula az ö nagy tudásáéival, végtelen munka­bírásával és soha nem lankadó szorgalmával, eloqiieniiájá al, humorával és' ötletességével, közgazdasági és publicistikái kiváló tek'ékéhy- , ségével és szeretdíremélfóságávaí nemcsak ma­gának, de a kamarai int /.menynek is sok barátot tudott szerezni. Szávay Gyula egész leikével csüngött hivatalán és gyönyörködhetett munkálkodása gyümölcsében,1 mert a sikerek egész sorozatát aratta- S most, midőn ezen állásból távozik, nagyszámú barátja é tisz­telői — akik közé mi is tartozunk ,— végte­lenül fogják sajnálni, távoz is 4. és csak az fogja őket megnyugtatni, hogy Szávay Gyula nem vonul vissza közpályájától, hanem folytatni fogja termékenyítő : munkáját, melyre oly nagy hiyatoítsága van és amilv munkára szeretett hazánknak most inkább lesz szüksége, mint valaha volt. Kitüntetés. Dr. Popovícs Kornél es. és kir. katonai főorvost; aki jelenleg az Olasz harctéren teljesít szolgálatot, őfelsége az el­lenséggel szemben tanúsítóit vitéz magatartása elismeréséül Signum. Laudisszal tüntette, ki. Elhalasztott vármegr ei közgyűlés. Tekintettél a' mostani 4<ozTeRedesi Viszonyokra, — a hogy az alispánhelyettesi állás betöltése tárgyában tartandó közgyűlésre a vármegye némely részéből a törvényhatósági bizottsági tagok megjelenni akadályozva lennének — Csaba Adorján, vármegyénk főispánja a f. hó 22-ik napjára hirdetett vármegyei közgyűlést bizonytalan időre elnapolta. Kitüntetés. Schönfeld Hugó őrmester, Schönfeld Lázár főrabbi testvéröccse, a napok­ban a koronás vasérdemkeresztet a vitézségi érem szalagján kapta. Ügyvédi kamarai közgyűlés. A szat- _ márnémeti-i ügyvédi kamara a jövő hó 3-ík napján délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgya Szatmárnémeti város törvényhatósága területére az 1917—1919. évekre alakítandó adófelszólamlási bizottságba egy rendes és egy póttag választása. Katonai előléptetés. Darabánt Sándor 10 hgye. hadapródőrmestert, Darabánt András polg. isk. tanár öccsét, zászlóssá léptették elő. Rézgálicra f. hó 25-ig lehet elő­jegyezni a városháza katonai ügyosztályában. Kát. holdanként 15 kg. íézgálicot kapnak a gazdák kg-ként 4 K 20 f árban, a pénz előze­tes befizetése mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom