Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-22 / 17. szám

Viíl. évfolyam. y :~vk:v n'., 1916. április 22. 17-ik szám. Északkeleti ujsa /* V . JÜ V ■'Z** i-. s NAGYKÁROLY ES ERMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE ülóiisteiési árak: 1 i Egész évre ................................ 8 ’ orona­r—~ , 1 ro.szerkeá/.lo : OK V51TZÁK EDE. Fclevre ...................... •i Negyedévre ii Tanítóknak egész évre...................... r • • V 1 S£6J2lsbí« >; mnutos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY.' SZÉCHENYi-UTCZA 2'. SZÁM (.KÖLCSEY-NYOMDA“ í’.-T. NAGYKÁROLY.)-------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. --------­Nv ilUér sora 60 fillér. Alleluja, feltámadott í j Husvét reggelén kikéit a sírból. AJ szent asszonyok, kik drága kincseket és; fűszereket hoztak a sirüreget üresen ta- i látták. Egy angyalt láttak az elhengeri-! tett kőlap mellett, ki kérdezte : kit ke­restek ? A Názáretit keresitek? Nincs itt. Feltámadott! Resurrexit sicut dixit alleluja. Feltámadott miként előre meg­mondta, aiieiuia! Kérdem azonban, váj­jon feltámadott-e a mi szivünk, ieikünk a szív és lélek halálának koporsójából ? Van-e okunk az örvendezésre? Csak. a tiszta lelkek öröme mennyei, a többieké mondvacsinált, erőltetett öröm, mely arra jó, hogy elpalástolja az ember beíró érzelmeit. Az ember ily öröme ellentétben áll bensőjével, hisz ‘ lehetet­len, hogy a lelkiismeret ne mondaná meg az illetőnek, világcsaló vagy, kül­színre mímeled az angyalt, de bensőd­ben pogány vagy; vedd számba csak magad, aztán mérjed meg szived s lel­ked suíyát, bizonyosan azt fogod találni, hogy könnyű, pehelykönnyű vagy az éleire, az örökéletre. Feltámadtái-e va­lóban ember a te rabságodból ? A lélek és szív rabsága szörnyűbb a test rabságánál. Vájjon kiszabaditoí- tad-e lelked a gályarabságbó! ? Egész életünk küzdelem s minden napja visz- szanemtérő születésnapja a mi lelkünk örökkévalóságának. Ezért kellene min­dennap tiszta lélekkel örvendezni a napnak napról-napra való felvirradásártak. És mi mégis sokszor zsémbesek, kezet­lenek vagyunk, mert nem tudunk örülni a napfénynek, virágillatnak, madárdai­nak. Nem tudunk örülni, mert nem akarunk. Mesebeszéd az, hogy az em­ber miért örüljön az életnek, annak az életnek, mely nyomorúsággal van telve. Ha lelked vidám, elfeleded a bajt, bán- talmat, nyomorúságot Amint a gonosz- lelkületű örülni tud hitványságának s meg van elégedve magával, ha mások boldogságát megzavarhatja, ha mások leikí békéjét feldúlhatja, ha mások éle­iét megkeserítheti, úgy az angyali tiszta lélek örvend, ha mások boldogságát előmozdíthatja, ha mások életét meg­édesítheti, ha mások lelki békéiét isiá­polja. Ez az öröm feledtetni képes vele a főidet, s ezernyi alkalmat talál jósá­gos cselekvésre. Sok ember nem tud, | nem bír jót cselekedni. Nem esek jócselekedet, haj én a szomjazónak italt adok, a mezíte­lent ruházom, hanem ha a ieiki sze-j gényt, a lelkileg koldust is gyárnpliiom.! Az emberek között szegényebb a lelki koldus, mint az ajtót nyitogató kéregető koldus, mert a lelki koldus még kol­dulni is röstell sőt —egyenesen vissza­utasítja a lelki segítséget. A felvilágosult agyak szegények, mert mit nekik lélek, a szív, nekik az esz az egyedüli. A lelkileg koldus lehet bíbor s bársony köntösben, díszjelvényeket aggathat ma­gára, drága kövekkel arannyal ékesítheti j : magát és mégis koidus, szegényebb az utszéli vak koldusnál, ki sovány, aszott, kérges tenyeret kinyújtva rongyos con- drában öltözve, üres szem üreggel koldul a betevő falatért. Ez csak testileg vak, de nem lelkileg. A ieiki koldus lelki vakságban szenved, mert nem látja a valóban szépet, jót és nemeset, de i igenis .látja a csábor, a pillanatnyi gyö- 1 nyört, mámort, a test rabságába hajtó mezítelenséget, az élet kihasználásának csinját-binjái, az emberek előtte céljá­nak eszközei, mások kizsarolása, kifosz­tása előtte üzlet, jeligéje az ede, bibe, comede, post mortem nulla voluptas. Ez a lelki koldus. És az ember mindig vakká lesz, valahányszor az ideális felfogásból visszaesik a realiz­musba, mikor nem a lélek uralkodik az emberben* de a test. Pedig a lélek él a síron tűi is, a test itt poriad el, itt semmisül meg. A lélek sokszor meghal életünkben, mikor t. i. elveszd jogát az örök boldogságra, de feltárnád ha - meg­tisztult, nemesbiilt, angyalivá iett s jogot nyert a boldogságra. Tettünk-e valamit lelkünk jogainak visszaszerzésére? Fel­támasztottuk-e megholt lelkünket az iidv-eszközökkei ? Ha igen, úgy zeng­jük a halleluját, mert Krisztussal együtt lelkünk is feltámadott. Örvendezzünk. Alleluja! \?idákovich Dániel, főgimnáziumi igazgató---------- — 1 -----1 Í A dakozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjának. k- ___«_____________,____________—■ Városunk maltjából. Palczer Ernőről szóló kegyeletes' megem­lékezésemet ezen cim alatt folytatom, mert ezentúl nemcsak azokat az eseményeket köz­löm, amelyeket nemcsak az ő szelleme irányí­tott, amelyek tisztán az ő nevéhez fűződnek, hanem azokat is, amelyek a városi magisztrá­tussal vannak szorosabb kapcsolatban, vagy amelyek kihatásuknál, következményeiknél fogva bárki érdeklődését is némileg felkelthetik. 1888. április 29-én Szatmáron Meszlényi Gyulát püspökké szentelte Császka György, szepesi püspök, Pasztélyi János munkácsi gk. és Bende Imre besztercei püspök segédletévei és egyszersmind beiktatta a püspöki székbe. Öröm és lelkesedés áradt a beiktatott püspök üdvözlésénél elhangzott beszédekből. Vámsunk 19 tagból álló küldöttségét Palczer Ernő és Schuszteritsch Ignác vezette. Először Palczer beszélt és szónoki lelkesedéssel tolmácsolta a nagykárolyi hitközség örömét a felett, hogy főpásztorául igaz hazafit, lelkes papot és sze­rető atyát nyert. Schusteritsch ignác a város hódolatát fejezte kí a főpásztor előtt. A püspök mindkét beszédre atyai jósággal válaszolt. Az ünnepi ebéd alatt Palczer Ernő, Asztalos György ref., Boros János ev., Pazuchanich Ig­nác gk. lelkészek és Zanathy Ignác pohárkö­szöníői teltek mély hatást. A püspök nagyká­rolyi vendégeinek szives szavakban köszönte meg ragaszkodásuk kifejezését. Május 22-én fényes küldöttség járt váro­sunkban Nagykányáról. Gellért Endre polgár- mester vezetése mellett, a küldöttség díszpol­gári oklevelet hozott Domahidy Ferenc főis­pánnak és Ujfalussy Sándor alispánnak. Junius 3-án Paiczer Ernő nagy ünnep és szép beszéd keretében az Iparosinak egyletének zászlaját szentelte fel. Zászlóanya Eősz Ferencné volt. Junius 9-én id. Szinnyey József, a buda­pesti múzeumi könyvtár őre és Beöthy Zsolt egyetemi tanár házunkba érkeztek, hogy házi könyvtárunk mintaszerű elrendezéséről meggyőd- jenek. A látottak felett kitörő elismerésüknek adtak kifejezést. A könyvtárt Palczer Ernő ren­dezte. Julius 10-én a pöspök viszonozta gr. Ká­rolyi István látogatását. Délfelé gr. Károlyi Ist­ván fia, György kíséretében Palczer Ernőt látogatta meg, aki bemutatta neki házunk ösz- szes tagjait. Ezután megtekintette a templomot, amelynek remek, merész építését többször meg­dicsérte. A grófi ebédre házunkból a házfőnök, és igazgató és Rozmanits Timót tanár voltak hivatalosok. 1888. augusztus 22-én halt meg Trefort Ágoston miniszter. Szeptember 4-én volt lelke üdvéért a requiem templomunkban. Szeptember 30- n a püspök városunkban 858 egyént megbérmált, köztük gi. Károlyi Melindát is. A püspök 29-én érkezett az esti vonattal. Kismajtényig eléje ment a nagykárolyi járás főszolgabirája, Debreczeni István. Állo­másunkon Schusteritsch Ignác üdvözölte a magas vendéget. A bevonulás ezrekre menő nép sorfala közt történt. Elől ment a díszes bandérium nemzeti zászlókkal, ezután az úri fogatok hosszú sora. Dr. Serly Gusztáv háza előtt egy díszes sátorban Paiczer Ernő várta a főpapot a társház tagjaival. A templomban a fúvós zenekar kísérete mellett felhangzott az egyházi énekkar dala: Ecce sacerdos magnus. Ezen rövid »szertartás után a .püspök az egyes küldöttségeket fogadta. Este nagy fáklyásmenetet rendezett a város a főpásztor tiszteletére. Az üdvözlő beszédet Zanathy Ignác mondotta. Másnap reggel 8 órakor volt a mise, amely után a püspök felment a szószékre és magas­röptű beszédet mondott a hívekhez. Utána a liprmálás következett, amely V2I óráig tartott. 2 órakor társházunkban 44 teritékü diszebéd volt a püspök tiszteletére. Az első felköszöntőt a pásztorra Palczer Ernő mondotta, majd Ujfalussy Sándor alispán éltette a püspököt. Gr. Károlyi István „szellemesen, szikrázó ál­domásban“ válaszolt a püspöknek hozzá is in­tézett kedves szavaira. A püspök délután a társház hintáján látogatásokat végzett. A va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom