Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-08 / 28. szám
Vili. évfolyam. Nagykároly, 1916. julius 8. 5 / /l 28-ik szám. w sr I. VX MiLff Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK- A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. HB Eiőfigeíési árak: Egész évre ........................................... 8 korona. Félévre ..........................................................4 „ Negyedévre ........................................... 8 r Tanítóknak'' egész évre.....................................5 „ Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. HBfiJBLSHIK MINDEN SZOMBATOK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)--------r Hirdetések ugyanott vétetnek fel. --------Nv ilttér sora 60 fillér. á táros és a közélelmezés. A háború óriási változásokat idézett elő úgy társadalmi, mint gazdasági életünkben. Az emberiség nagy része ugyan lelkileg nemesedett, szivjóságát a jótékonyság terén mutatja, meg igazában; a kisebbség azonban igyekszik a háborús konjunktúrákat a saját anyagi előnyei szempontjából kihasználni. A közvetítő kereskedelem óriási hasznot zsebel be a készletek felhalmozása révén s ma sajnos már ott tartunk, hogy a városi lakosság iatainer és hivatalnok osztálya az óriásivá nőtt drágaság miatt nyomorogni kénytelen. Úgy a főváros közélelmezési ügyosz- tálya, mint a vidéki nagyobb városok vezetősége belátta, hogy a szenvedő városi polgárságon segítenie elemi kötelessége, kötelessége odahatni, hogy a lakossága legszükségesebb élelmi cikkekhez a háború okozta természetes áremelkedés dacára is lehetőleg méltányos, elviselhető áron jusson. A városi közigazgatás a közélelmezés megkönnyítését is prograrnrnjába vette s csak a legnagyobb elragadtatás hangján szólhatunk arról az óriási munkáról, amelyet egyik-másik nagyobb vidéki város vezetősége a köBekviem. Irta: Damó Oszkár. A fekete fátyol szerényen és szenvedőn simul az asszonyok arcához s az urak, kik szintén feketében jönnek, komolyak, nem cigarettáznak a kocsin, karjukat adják a nőknek s a tempiomhajóban rég látott vendégekként néz- degélnek. A katafalkon fekete bársony, ezüst rojtok lógnak rajta, körülötte gyertyák égnek, egy nyugdíjas tiszt rajtuk nyugtatja szemét, talán tábortüzekre gondol, melyek hegyek ormán koszoruznak s a veresbarát e gyertyák között lóbálja a tömjénezőt; hull belőle a füst illatozón úszva és az anya, kineK szeme körül fekete gyűrűk szomorkodnak, némán és kétségbeesetten borul a sötét bársonyra. « Máskor rekviemen nem állottunk ily fájdalommal, sőt suttogtunk és fölfedeztük, hogy a padban, hol szőke és teljarcu leány imádsá- gos könyvet és gyöngyszemolvasót tart finom ujja közt, vasárnap parasztlegények citromágat felejtettek. Esküvő volt és a katafalk helyén kéz a kézben, selyembe öltözött almaarcu nászmenetes leányok állottak, vidáman kuncogtak és fölnevettek az aranypalástos szentekre, kiknek százados szakállára most azonban bizonyára legördül könyük és véle sírnak az orgonával, melynek háta mögött szomorú szivvel és hallgató csodálattal ülhet egy világa- vesztett és levénhedt vén bagoly. Vasárnap, hogy pántlikás legények sorakoztak az oltár márványa körül, rozmaringillat permetezett, a zéielmezós olcsóbbá tétele terén kifejt. Nagyvárad, Miskolc, Temesvár város közélelmezésérő! dicshimnuszokat zengenek és méltán, — mert például Nagyváradon a városi élelmiszer árusító üzletekben mindent — húst, lisztéi, cukrot, kenyerei, kávét, burgonyát, szappant, deneturált szeszt, főzelékféléket, tejet stb. lehet kapni a piaci árnál jóval olcsóbban, mert természetszerűleg a város beszerzési áron árusít mindent, neki 100%-os u. n. „háborús profit“-ra nincs szüksége. Dicsérettel kell e helyütt megemlékeznünk városunk polgármesteréről is, aki szintén belátta, hogy a városnak a mai viszonyok mellett, mint közintézménynek f elsősorban boltosnak kell lennie, mert a közélelmezés nehézségein ma már csak a hatósági készlet felhalmozás tud segíteni. A nagykárolyi városházán is ár régóta lehet fát, szenet, lisztet, rizst, .sajtot, szalonnát stb. kapni. ;jAi" “ “ . ........-M ost Nagykároly városnak egy újabb közélelmezési akciójáról szereztünk tudomást. Mint lapunk hírrovatában olvasható sertéshizlalás céljaira 1500 métermázsa tengerit szerzett be a város s a vasárnapi képviselőtestületi gyűlésen határozza el, hogy a sertéshizlalás milyen módozatok mellett történendő. Mi a városi képviselőtestület szives figyelI . ■ . - ' ' mébe ajánljuk, hogy kellő anyagi eredményt csak házi kezelés mellett lehet elérni. Csak házi kezelés, . házi sertéshizlalás mellett lesz képes a város a szalonnát, a zsírt s a húst olcsó áron a városi lakosság rendelkezésére bocsátani. Köztudomás szerint a házi kezelésben való sertéshizlalás révén óriási összegek takaríthatok meg s hogy anyagiasság szempontjából mily jövedelmező a hizlalás, azt ékesen bizonyítja a budapesti sertéskereskedők társaságában csak a közelmúltban történt kis hecc. A földmive- lésiigyi miniszter a sertéshizlalás elősegítése végett a budapesti sertéskereskedők társaságának nagyobb mennyiségű tengerit utalt ki/ A vezetőség azonban a tengerit nem bocsájtotta a társaság tagjai rendelkezésére, hanem saját maga fogott hozzá a nagybani sertéshizlaláshoz s óriási hasznot vágott zsebre, mig a társaság tagjai észretérvén, a ravasz vezetőséget viharos, incidensekben bővelkedő ülés-után ki buktatták. Hogy a városi sertéshizlalás anyagi szempontból mily előnyös a polgárságra nézve, ismételten a nagyváradi példára utunk. Nagyvárad város sertéshizlaldájában ma házilag 408 darab sertést hizlalnak. A város most s 1916. év egész folyamán éppen a házi kezelés mellett képes a zsir kilóját 10 koronáért árusítani s a 408 drb. sertés húsa kihizlalva színes ablakon pirosán ömlött a fény és boldog mosolygás ragyogott az egész templomhajón. Nénikék, kiknek arcán, száz esztendők szántottak barázdát, hajukra rátelepedett az idő karácsonya, bóbiskálva ülnek a gránitgrádicson, az ő szivükben kihülőben már a vér és emlékek csak kisérteni járnak vissza csipkés virágú álmokról, büszke leventékről, kik kecsesen és pézsmaillatosan állottak kertek lehalkult csöndjében valamely renesánsz erkély alatt. Ám tudják a régi dalt, melyet az ősvendéglő bizalmas zugában annak apja kurjongatott, kiért Szent Antal mellett bent a tömjénerdőben a tonzurás barát az imát suttogja s kinek özvegye a katafalk mellett két kezét keblére szorítja, mert úgy érzi, hogy a felhők hűvösen és szigorúan, nehéz vaspörölyökkel beúsznak a ványadt tölgyfaajtón, sőt talán a sekrestyéből kiindul egy nehéz ágyú, torkát rámereszti, óriás szeme van és talpa olyan, hogy barázda nincs ily széles; sikoltani szeretne e szörnyű gép felé : karolj át, forgácsolj szét és vigyél föl nyugodni a fiam mellé!. .. . . . Csak kint a gránitgrádicson csörrent egy jeruzsálemi olvasó. — Az apja is idegenben halt meg. Boszniában. És a halál után ő pár hónapra megszületett. — Szegény. Nem is ismerhette az apját. — Csak tükörbe kellett néznie. A szeme éppen olyan kék volt. A bajsza lágy és szökés. Még a fejtartása is az apjáé volt. — Ez is vidámjvolt. cigányos volt, mint az apja. Azért nem vett magához asszonyt. — Az anyja áldott lélek. Szegény, most magára maradt. Szegény. Bent a barát imáján áttört a vergődő sirás. — Szegény. Hogy szerette ezt a fiút. És hogy szerette az urát. Tudjátok? Egyszer,, hogy hetekig nem volt otíhol, éjjel érte ment a vendéglőbe; ott, az ivótársaság előtt a mellére borult: azt mondják, István, hogy megcsalsz. Hát nem vagyok én tenéked szép, nem vagyok tenéked kedves? És az a szilajkedvü ember az ölébe kapta ezt az asszonyt: tudod fiacskám ... ha nem az enyém volnál, még az ablakon is, kéményen is bemásznék érted. Az orgonabugás messzireszállón reszket, két kisfiú megáll az utón, hallgatón neszei és a galambok a torony körül parányi szobrokként üldögélnek. — És ki az a fiatal nő, ki akkor jött, mikor már mindenki bent volt? Külön ül a többitől, a fejét tenyerébe hajtja. Leány még, vagy asszony? Az olvasós-nénik a kérdést gyomlálják, bent folyton zug az orgona és a latin ének. — Keveset tudnak róla, néhányszor látták, hogy szegény főhadnagy úrral esti alkonyaikor sétált a folyóparton. Amikor elvitték őket és az állomáson bucsuzkodások folytak, az a leány odafutott hozzá, összeölelkeztek és sírtak, arcképet cseréltek s amikor elment a vonat, ájultan leroskadt.
