Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-08 / 28. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 28-ik szám. a városnak kilónkint 5 koronába fog kerülni. Hisszük, hogy Nagyvárad példája Nagykárolyban is követésre találand! A városi képviselőtestület is a házi kezelés mellett fog dönteni, mert csak igy érhető el az, hogy Nagykároly város polgársága a világháború második esztendejében is mérsékelt áron fog húshoz és zsírhoz’ jutni. Hogy aztán a házi sertéshizlalás céljaira a város egy hizlaldát bérbe vesz-e, vagy saját maga épit, — már csak részletkérdés s megoldása nagyobb nehézséggel járni nem fog. A házi kezelésben történendő hiz-1 lalás aztán gátat fog vetni a hivatásos sertéshizlalók és mészárosok indokolatlan i s pusztán nyerészkedési vágyból származó árfelhajtási törekvésének, mert a város ármegállapítása e téren tapasztalt féktelenségeket egyszeriben meg fogja szüntetni. Amidőn a város vezetőségét a meg-! kezdett helyes utón üdvözöljük, — figyel-! mébe ajánljuk, hogy a sertéshizlalás’ mellett a város polgárságának kellő el-; látása szempontjából kívánatos volna a; cukor és a kávé nagyobb mennyiségben való beszerzését is megkísérelnie, mert Nagykárolyban a kereskedésekben ma már cukrot egyáltalában nem, — kávét pedig csak rendkívül magas áron lehet kapni. I Gyűjtés az Országos ?örös- kereszt-Egylet javára. Városunkban folyó hó 3-án voit a j gyűjtés az országos Vöröskereszt javára I Az ország összes városai, falvai összefogtak és a Péíer-Pál napi gyűjtés eredményét beszolgáltatták a központba.: Városunkban a gyűjtés intézői a hétfői napra tették át a dátumot s amint az eredmény mutatja, igen helyesen, mert 863 korona gyűlt össze. Városunk közönsége a jótékonykodás oltárán mindenegyes alkalommal szívesen adózik. Tudja — A levélliordó mondja, hogy Galíciából folyton küldte néki is a leveleket. Szegénynek. Talán el is vette volna. Később. Anyja halála után. Mert az anyja csak magának akarta a fiút. Szegény. Most a barátok visszatették a ministráns kezébe az ezüst szentelőt, Az orgona elnémult, a fekete ruhák megmozdulnak, a zsebkendők zsebbe kerülnek; jönnek kifelé, A nyugalmazott tiszt karját nyújtja az özvegynek lépésük halkan kopog a hideg márványon, a szentek szeme résztvevőén kiséri őket s mintha a hajó menyezetére füstölt csillagok lehintenék rájuk glóriás aranyukat. A sekrestyében csöndes csoszogások, öregedő barátok most vetik le az aranytól súlyos palástot és a selyem mitrát, a csipkés karingek őszinte bánattól részvétteljesen hullanak róluk, csönd ereszkedik a kupoláról, oltárok, szentek szobra és lágyfényü csillárok magukra maradtak s a katafalkon magára maradt egy fenyőkoszoru és nyolc gyartyaláng. A szőke nő most kilépett a pádból, odament a fenyőkoszoruhoz, kezét a szivére tette és tompa sírásba kezdett. Torkán és nyakán, mely bizonyára finom vonalú és fehéren sima, könnyed és csokorszallagos boája félrecsuszott, nem igazította meg, csak egyik karjával a koszorút ölelte, a másikra ráhajtotta fejét, folytotta a sírást, mintha soha se volna vége. A fráter szomorúan nézte az ajtóból és a gránitgrádicsról busán bólintgattak a nénikék: — Szegény. Szegényke. hogy azokat a filléreket szent célra, beteg katonák, ápolására, gyógyítására fordítják. A Vöröskereszt a megváltás jele: megsebesült, szenvedő testvéreink, i fiaink előtt. A gyors és alapos segély ezreket ment meg a korai haláltól. És ha csak egy pár magyar élettel többet mentene is meg a Vöröskereszt, nem keliene-e ez esetben is minden lehetőt elkövetnünk, hogy munkájában segítsük, hogy célja elérésében támogassuk? Amilyen olcsó most az élet amott a harcmezőn, (ámbár a magyar ember sohasem adja olcsón) éppen olyan drága itt bent az országban, mert egész generációt jelent. Generációt, amely megtanulja apjától, hogy mint kell helyesen élni ezen, százezrek vérével megmentett országért. Saját magunk jövőjét alapozzuk, amikor a Vöröskereszt perselyébe jó szívvel bedobunk egy pár fillért. A gyűjtésben résztvett 92 hölgyet, akik egész napon át szorgalmasan gyűjtögették a filléreket, teljes elismerés illeti odaadó munkájukért s első sorban Dániel Sándorné úrnőt, aki a gyűjtést szervezte. Fáradtságot nem ismerve kereste fel a gyűjtésben résztvevő hölgyeket s egész nap tevékenykedett a siker érdekében. Lelkes munkájában Braneczky József kegyesrendi tanár volt segítségére. A gyűjtésben a kővetkező hölgyek veitek részt: Aczél Ferenczné és Éti, Bay nővérek, Baráth Juliska, Bárdos Alice, Borody Baby, Bunda Margitka, Csapó Margitka, Csépány Ilonka, Dániel Sándorné, Kató és Mici, Drágus j Laura és Margitka dr. Egeli Imréné Éles Ma- tild dr. Faiussy Alajosné Fazekas Juliska Fábián Marcsa Gábor Anni és Vili Gáspár Magda és Nica Gellért nővérek Gorzó nővérek Grabovszky Annuska Grieszhaber Erzsiké Grosz Janka Haugg ßöske Hegedűs Erzsiké Hetey Irén Huszthy Erzsiké Irsik Ilonka Illés Hanka és Marosa Jékel Dodi Juhász Emma Kálnay Gizi Kárászy Erzsiké Kerekes Irmuska Kormos Eli Kovács Dudus Kovács Irma dr. Kölesei Ferenczné Kürthy Károlyné Leitner Ilonka Lovass Ilonka és Margitka Lukics Annuska Lulz Bőske Markovits Manci és Marcsa Mangu Lili Mellau Ilonka dr. Merts Lászlóné Nagy Böske, Neupauer Margitka Opitz Laura és Sári Orbán Éti R. Papp Gedeoné Papp Lea Penyigei Viola Péchy Magda Praznovszky Éti Preisz Miklósné Rokk Ilonka és Kati dr. Roóz Elemérné Solymossy Ilonka Sternberg Etelka dr. Sternberg Zoltánná Szabó Ilonka és Irénke Szilágyi Stefi dr. Szelezsán Lászlóné Thury Juci Torzsás Jánosné dr. Vámos Adolfné Varga Imréné Vachter Irénke Wieser Miklósné és Erzsiké Weisz Gizi. * * * Elszámolás a Vöröskereszt gyűjtéséről. Az egyes urnákban a következő összegek gyűltek össze: az állomáson 186 K. 20 f. megyeház előtt 110 K. 45 f. Magyar Király előtt 104 K 70 f. Janitzky boltja előtt 101 K 60 f. Városháza előtt 96 K 36 f. Grófi kert előtt 75 K 51 f. Hahn-patika előtt 72 K 20 f. Kerekes Ö. bolttá előtt 40 K 03 f. Gáspár Magda és dr. Vámos Adolfné gyűjtése a piacon 39 K 94 f. Matolcsi Sándor (Genes utca) előtt 26 K 69 f. összesen 853 K 74 f. A Takarékpénztár a Vöröskereszt javára az aprópénz beváltásakor 14 K-át felülfizetett s igy a bevétel 867 K 74 f. Kiadás: 4o plakát 3 kor., rajzszög 1 K ösz- szesen 4 kor., tiszta bevétel 863 K 74 f. amely összeget ellennyugta mellett dr. Adler Adolf urnák, mint a helybeli Vöröskereszt pénztárnokának adtam át. Nagykároly, 1916. julius hó 5-én. Braneczky Jósaef. * * * Köszönetnyilvánítás. Az összes hölgyeknek akik a Vöröskereszt-gyűjtésben résztvettek, a Takarékpénztárnak szives feiülfizetésért, továbbá Vidákovich Dániel igazgató urnák, aki a sok aprópénzt összeolvasta és tekercsekbe osztályozta ez utón mond hálás köszönetét. Nagykároly, 1916. julius hó 5-én. Daniel Sándorné, ❖ * * Elszámolás. A f. hó 3- án a magyar Vörös-kereszt jarára rendezett gyűjtés alkalmából a hölgyek 300 drb. levelezőlapot is eladtak a bolgár Vöröskereszt javára. Munkájukért köszönet! Az öszeget 60 K- a polgármester urnák adtam át. Nagykároly, 1916 julius hó 5-én. Braneczky yóssef, Itt említjük meg, hogy a gyűjtött összeget a Vörös Kereszt nagykárolyi fiókja 1000 koronára kiegészítetten küldötte fel a központhoz. Főgimnáziumunk második háborús tanéve. Julius ötödikén látott napvilágot a kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló főgimnáziumunknak 1915—1916-ik iskolai év adatait feltüntető terjedelmes beszámolója. Ékes bizonyítéka annak a hivatott vezetésnek, annak a lelkes, fáradságot nem ismerő buzgalomnak, amellyel piaristáink a nagykárolyi és vidéki ifjúság szellemi és testi nevelésén buzgólkodnak. De bizonyítéka ez értesítő könyv annak is, hogy a háborús szituáció dacára az ifjúság igyekszik megfelelni az előirt követelményeknek s igy a tanév szellemi és erkölcsi eredménye teljesen kielégítő. Elöljáróban kel! megemlékeznünk az értesítő összeállítójáról: Vidákovich Dániel főgimnáziumi igazgatóról, aki immár 3 év óta vezeti gimnáziumunk ügyeit s akinek az ifjúság iránti meleg szeretete, de egyben szigora az értesítő minden sorából kiviláglik. Egyben dicsérettel kell megemlékeznünk a háborús viszonyok folytán megfogyatkozott tanári karról is, akik felemelt óraszám mellett voltak csak képesek hadbavonult kollegáikat helyettesíteni s igy a tanítás zavartalan menetét biztosítani. Az értesítő könyvecske elején azok a beszédek foglaltatnak, amelyeket az intézet tanárai egyes alkalmakkor, ünnepségeken elmondottak. Gyakorlatias irányával kitűnik ezek között Vidákovich igazgató: „Szózat a közönséghez és a tanuló ifjúsághoz“ cimü beszéde, amelyben közvetlenül tárja elénk azokat a bajokat, amelyek az életpályák helytelen megválasztásából származnak. Egyben e beszédben a háborúnak az iskolára gyakorolt káros hatását is fejtegeti. Az ifjak munkaszeretete, fegyelmezettsége rohamosan fogyott. Mi sajnos megértjük e káros pszihikai momentumokat. A családfő távol a háztól, a gyermek jobban szabadjára van eresztve. Indokolatlanul megnőtt a legkisebbek önérzete is, nem szólva a nagyokról, akik mindent azzal intéznek el: úgyis elmegyek katonának. E vonzó stilusu beszéd elolvasása nemcsak az ifjúságnak szerez lelki épülést, hanem a szülők részére is hasznos tanácsadó. Meleg, szeretetteljes szavakat szentel az értesítő Palczer Ernő kormánysegéd emlékezetének is. Főgimnáziumunknak egyik régi tanára, a piarista rendnek oszlopos tagja volt a megboldogult, igy tehát illő volt róla hosszasabban megemlékezni. Megtudjuk a könyvecskéből, hogy az intézetnek 3 derék tanára, teljesít katonai szolgálatot : Kékessy Tibor hadnagy a cs. és kir. 60-ik gyalogezredben, Knőbel Ferenc főhadnagy a cs. és kir. 5-ik vártüzérezredben, dr.
