Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-16 / 3. szám
VII. évfolyam. Nagykároly, 1915. január 16. 3-ik szám. — Északkeleti újság ! Ifi i NAGYKÁROLY ES ERMELLEK ^ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ........................................... 8 korona. Félévre ... ..........................................4 „ Ne gyedévre .......................................... 2 „ Ta nítóknak egész évre...................................5 „ Fő szerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. = MEGJELENIK SUNDES SZOMBATON. -------Sz erkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KŐLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)------ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 6J fillér. Olvasóinkhoz! A bekövetkezett uj évvel lapunk uj évfolyamába lépett. Ezzel a közérdekében kifejtett küzdelmeink láncolatába egy uj láncszemet kapcsoltunk. Célunk most is csak a régi. Meggyőződésünk, hogy azon utón, melyen eddig olvasó közönségünk bizalma elkísért, tántorithatatlanul kell tovább haladnunk. Közönségünk bizalmának, pártolásának megnyilvánulásai megnyugtatnak bennünket arról, hogy célunkat világos látással, helyes felfogással tűztük ki, mikor városunk elöhaladásának ügyét szolgáljuk. E mellett mellékcéljaink nincsenek. Mindennel és mindenkivel csak annyiban joglalkozunk, amint ezen egyetlen céllal valamilyen vonatkozásba kerülnek. Egyéni célok szolgálatába sohase adjuk erőnket, melyet eléggé lefoglal a mindennél elébb való: a közügy. Lapunk megértette a renkivüli idők által diktált nemes és hazafias kötelességeket. Hivatásszerűen áll mellé támogatásával minden hazafias és emberbaráti mozgalomnak, kezdeményez, buzdít, bátorít. E háborús, nagy napok alatt legfőbb gondunkat képezi a nagyközönség mindennemű áldozatkészségének ébren tartása, a hazafias lelkesség istápo- lása. Számot adunk az összes helyi eseményekről, hírszolgálatunk előnyös és kiterjedt összeköttetéseinknél fogva mindenkor elsőrangú. Meggyőződésünk, hogy az „Északkeleti Újság Nagykároly és Érmellék“- ben egy teljesen nívós, komoly és becsületes lapot adunk az olvasó közönség kezébe, mely hivatva van egyesíteni, erősíteni azok táborát, akik városunk előbbre vitelét akarják. Aránylag fiatal lapunk szép elterjedése is igazolja, hogy eltaláltuk a helyes utat és sokan vannak, kik velünk tartanak. T. Olvasóink eddigi jóakaratát hálásan köszönve kérjük, hogy kitűzött feladataink elérésében továbbra is támogatni szíveskedjenek. Kiváló tisztelettel: as Északkeleti Újság Nagykároly és Érmellék szerkesztősége és kiadóhivatala. k nő és a bábom Igaz, hogy a háború elsősorban a katonák dolga, a férfiak dolga, de egészen bizonyos, hogy az asszonyok dolga is. Vagy nem az asszonynak fia, testvére, férje az, aki háborúba indult? Vájjon nem az any^ könnye, aggodalma, szeretete, a feleség hűségé, szerelme, a testvér aggódó, reszkető lelke kiséri a férfi útját a csatasikon, enyhíti szenvedéseit a kórházban, imádkozik érte, ha a halál lezárta szemeit ? Minden bizonnyal. A nő, aki otthon van, egész leikével harcol a férfivel, aki a csatatéren küz- ködik. Nem is lehet ez máskép. Az apák és testvérek, férjek és fiuk milliói szakadtak ki a család köréből követni a kötelesség hivó szavát. Bizonyára nehéz volt; a bucsuzkodás. Bizonyára sok millió könny áztatta ezt a veszélyeztetett hazai földet. Sok félelem és remegés, gyötrő aggodalom, kinos bizonytalanság költözött be millió és millió nő szivébe. Ez természetes. Nem kívánja senki, hogy a nők férfi- szivet hordjanak keblük bén. Nem veheti rossz néven senki a könnyet, az aggályoskodást. Úgy is tudjuk, hogy senki hozzátartozóját el nem rejtette, a hivó szóval szemben való engedetlenségre nem csábította s ha fájó szívvel is, de a haza és a nemzet érdekeit szem előtt ‘tartva, megnyugvással látta távozását. Az ország asszonyainak és leányainak lelkesedése, jó szive, áldozatkészsége várta katonáinkat minden állomáson. Felejthetetlen gyönyörű napok voltak azok, amikor a vasutak mentén a falvak és \ ár ,sok egész népessége étellel, itallal, biztató szóval várta katonáinkat. Az a lelkesedés, ami ezekb 1 a fogadtatásokból és tüntetésekből kiáradt, betöltötte a katonák szivét és kemény acéllá kovácsolta akaratukat, hősiességgé növelte bátorságukat, hogy erősek legyenek és félelmesek az ellenség eiőtt. Hogy Magyarország katonáinak vitézsége, bátorsága, elszántsága ellenségeinek rémületévé, barátai büszkeségévé lett, abban nagy érdeme van a magyar nőknek, akik tanúságot tettek arról, hogy a régi, hires, történelmi magyar asszonyok erős lelke lakik bennük. Annak az ünneplésnek, megvendégelnek, lelkesítésnek, biztatásnak, szeretetnek emléke, amelyet katonáink magukkal vittek, bizonyára édes vigasztalásuk az elhagyatottságnak és veszedelemnek perceiben. A magyar nők tehát kétségkívül nagy ér demet szereztek maguknak az alatt az idő alatt, amig katonavonaíok szelték keresztül-kasu! az országot és vitték Magyarországnak és Ausztriának harcos férfiait az ellenség elé. A nők háborús tevékenységének fontosabb része csak a mozgósítás lezajlása után kövte- kezett. Megindultak az ütközetek. Megkezdődött a haláltszóró gépek kegyetlen, gyilkos működése. Vonatok indultak visszafelé. A virágos sipkáju és virágos kedvéi harcosok helyett sebesült és beteg hősöket hoztak. Az állomásokon újra megjelentek a nők, hogy vigasztalják, felüditsék, bekötözzék, a gyógyulás útjára segítsék vitéz fiainkat. Megteltek a kórházak. Ágyra, fehérneműre, betegápolókra volt szükség. Magyar nők hozták ezer, sőt százezer számra a párnákat, ágyneműt, ruhát, küldték a gyümölcsöt, befőttet, bort, hozták a süteményt, cigarettát és mindazt, amivel a betegek és sebesültek szenvedését enyhíteni, a gyógyulást siettetni tudták. Ezer és ezer önkéntes ápolónő sürög-forog ma is reggeltől estig és estétől reggelig a kórházakban és végzi a Krisztus Urunk által fölmagasztalt szamaritánusnak cselekedeted. — A betegellátás és betegápolás legértékesebb, legbecsesebb, elismerésre és jutalomra legérdemesebb munkája Magyarország asszonyainak. Hány ezer és ezer gyógyult beteget adtak igy vissza az országnak, a hadseregnek és nemzeti védelmünk nagy ügyének, annak csak Isten a megmondhatója. Hányán és hányán pusztultak volna el sebeikben és betegségükben, ha egy-egy gondos, szerető asszonynak vagy lánynak önfeláldozó ápolása a halált a küszöbről vissza nem kergette volna. És igazán Krisztus Urunk szellemében gyakorolták ezt a betegápolást. Nem tettek különbséget ur és szegény között sem. Az ellenség sebesültjei, kik kórházainkba kerültek, ép úgy áldják és dicsérik asszonyainknak és leányainknak gondosságát, mint saját testvéreink. Ebben a háborús tevékenységben a keresztény no legszebb, ieg- j szeretetreméltóbb szerepében mutatkozik be. Föl is fogja jegyezni ezt az érdemét a történelem és hálás lesz érte a nemzet mindörökre. És akik nem jutottak a kórházakba, akiket családi tűzhelyükhöz kötött a kötelesség, akik távol laktak az állomástól és nem vendégelhették meg a ka onákat, azok is találtak munkát maguknak, amellyel beleállhattak a háború szolgálatába, a siker előmozdítására. Millió kéz kötött, varrt, mosott, gyűjtött a katonák számára. A Hadsegélyző Hivatal, a Vörös Kereszt-Egyesület, a Katholikus Karitász és más hasonló szervezetek, ame yek arra vállalkoztak, hogy téli holmival látják el a katonákat, özönével kapták a legtávolabb eső eső falvakból a hósapkákat, térd- és csuklóvédöket és mindazt, amit a leleményes szeretet kitalált katoná* * } női- és uridivai-áruháza; Nagykároly, Deák-tér 18.$ Ajánlja Iegdusabban felhalmozott ániraktápát mindenféle vászon, kész fehéPnemiiekben, gzineg ég fehér damast agztaltenifőkben. $ RUBLETZKY KALMAN
