Északkeleti Ujság, 1915 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-16 / 3. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 3-ik szám. ink védelmére és föiruházására. Asszonyaink és leányaink e/.zel a gondoskodó munkával sok, sok millió koronát takarítottak meg a hadikincstárnak, illetőleg, hogy ezeket a milliókat más, szintén szükséges beszerzésre fordíthassa. A nők szorgalmas keze a férfi erős kezével egyesült, hogy a háború célját, a győzelmet elérhesse. A fölsorolt működésén kiviil van azonban még egy, mely talán valamennyinél fontosabb. Ha ezt a munkát is jól végzi el a nő, akkor hálás lesz érte az ország, a félj is nagy hasznát veszi a jól végzett munkának saját maga is. A férfi kénytelen volt a nőre hagyni a gazdaságot, a kenyárkereset gondját. Magyarország asszonyai ezt a legnehezebb feladatot végezték el talán a legjobban. A termés mindenütt be lett takarítva, a föld meg lett munkálva és a jövő évre előkészítve. A vetések megtörténtek és a jószág megkapja a magáét, egyszóval Magyarország asszonyai a gazdálkodás gyeplőjét keményen tartják a kezükben. Fel sem tudják fogni, hogy ezzel milyen dicséretes és nagy dolgot müveinek. Hiszen ha a gazdasági életben jelentős zavar állna be, ha megszakadna ez az ér, amely táplálja az egész országot s magát a hadsereget is, akkor minden harcnak és dicső küzdelemnek azonnal vége volna s a csatát elvesztenők. Az itthon elvégzett becsületes munka adja meg a lehetőséget a harcra, nyújt kilátást a jövő esztendő nyugalmas perceire. Az a nő, aki ezekben a rendkívüli időkben okosan, helyesen és jól vezeti a reá hagyott gazdaságot, aki megtudja keresni a család számára a kenyeret, aki össze tudja tartani az összekuporgatolt vagyonkát, legalább is érdemel olyan dicséretet, mint a harcos kint a csatamezőn. A csatába vonult férfi azonban nemcsak vagyonát hagyta feleségére, hanem reá hagyta gyermekeit is. Neki l eli ápolnia testüket, lelkűket. A legnagyobb kincs, amit az Isten a szülőkre bízott: a gyermek. De ezzel egyszersmind a legnagyobb felelősséggel is terhelte őket. Gyermekeik lelkét kell megtartaniok az ég számára. Az apa most távol van. Az ő szava el nem hallatszik a gyermek fülébe. Nem fenyitheti, nem korholhatja, nem dorgálhatja. Mindezt az anyának kell elvégezni. Vigyázzon tehát minden anya, hogy szeretetét okos szigorúsággal mérsékelje és gyermekeit ne csak testben, hanem lélekben is megerősödve adhassa vissza az apának. A többi dolgát bármilyen dicsőül végezte, ha a legdrágább kincset elkallódni hagyná, méltán érthetné a férj, az apa minden szemrehányása. Végül még egyet. „Mikor legnagyobb a veszedelem, akkor legközelebb az Isten segítsége“ — tartják a régiek. Ebben a hihetetlen nagy arányú veszedelemben, amely reá borult az egész világra, igazán szükség is van az Isten segítségére. Ki könyöröghetne azért állhatato- sabban, mint hazánk asszonyai és leányai. A templomok nyitva, az oltár lépcsői várnak, keressük föl sűrűn e szent falakat, esdekeljünk ott hazánkért, testvéreinkért, férjeinkért, gyermekekeinkért, hogy védje meg őket az Isten és adjon szerencsés kimenetelt a veszedelemnek. Íme. végigtekintettük hazánk nőinők szerepét, tevékenységét, föladatát, kötelességét ebben a háborús időben. Örömmel számolunk be arról, hogy mindannyia megtette és hisszük, hogy a jövőben is megteszi, ami tőle telik. Örömük és büszkeségük lesz a háború után, hogy kivették részüket a nemzetek nagy küzdelméből és valamicskét hozzásegítettek Ma-j gyarország jövő sorsának megalapozásához. A fiáboi usulytotta kereskedők és iparosok segélyezése. A debreceni kereskedelmi és iparkamara a következő felhívást intézte a nagykárolyi kereskedő társulat elnökségéhez: Gróf Tisza István miniszterelnök nagy és nemes szivére vall, hogy amikor a hadsegélyezés céljait szolgáló uj jövedelemadó-törvénv életbelép, egyik első gondja a nemzet munkás kereső osztályának, a háború által sulytott iparosoknak és kereskedőknek megsegítése. E törvény jövedelméből azok az önálló iparosok és kereskedők, akiknek anyagi exis- tenciáját a családfő hadbavonnlása vagy a gazdasági konjunktúráknak a háború okozta megzavarása alapjában megtámadta s akik közül az utóbbiak egyáltalán nem részesülnek az 1882 XI. t.-cikkben megállapított államsegélyben, az előbbiek pedig részesülnek ugyan ebben az államsegélyben, de az a hadbavonultak családtagjainak legnélkülözhetetlenebb életszükségleteit sem fedezi, — mindezek az iparosok és kereskedők most az említett törvény alapján sürgős segítséget kaphatnak. Előáll tehát a nép gondviselésére hivatott ipari és közigazgatási tényezőknek az a feladata, hogy méltó munkatársakul csatlakozzanak a nemesszivü vezérhez és segitő-akciója számára a szükséges előmunkálatokat sürgősen megtegyék. Sürgősen szükséges nevezetesen, hogy a városokban s az iparilag és kereskedelmileg jelentősebb községekben a segélyezendő iparosok és kereskedők össze Írassanak s hogy a segélyezési alkalomról azok a vidékek és köz- I ségek is értesüljenek, amelyekben iparosak ! csak szórványosan vannak. A városok és járások iparhatóságait arra kéri fel a kamara, hogy e nemes szociális munkában az ügy jóindulatú felkarolásával előljárni szíveskedjenek és az ipartestületek javaslatait egészítsék ki a képesítéshez nem kötött iparosok segélyezési lajstromával, valamint a kereskedőkével, különösen ott, ahol e munkát elsősorban végző kereskedelmi testület (egyesület, kör, Omke-fiók) helyben nincs. Az ipartestületeket és kereskedelmi egyesületeket arra kéri a kamara, hogy a segélyt- igénylő iparosok, illetve kereskedők megállapításánál a lelkiismeretes és ügyszerető összeírok ők legyenek és a helyi bizottságok munkáiban példaadólag ők vigyék a munkát végző szerepet. Azokat a községelőljáróságokat, melyekhez e körlevelet elküldjük, arra kérjük, hogy helyi kiválóbb iparosok (kereskedők) meghallgatásával saját helységük iparosai és kereskedői közül sziveskedjéhek sürgősen megállapítani és kijegyezni azokat, akik a fenti szempontokból segélyt igényelnek és arra érdemesek és szíveskedjenek sürgősen megállapítani és kijegyezni azokat, akik a fenti szempontokból segélyt igényelnek és arra érdemesek és szíveskedjenek az erre vonatkozó névsort a segélyezési adatokkal a jelen levélhez csatolt minta szerint kitöltve két példányban a kamarához beterjeszteni. Ugyanily minta szerint s ugyancsak két példányban terjesztendők be a városok segélyjogosultjairól felvett iparhatósági, ipartestületi, helyi bizottsági javaslatok is. A segélyezés egyes nemeiről a következő tervek vannak: 1. Kiegészítő havi segély (havi 10—20 —30 kor.) olyanok számára, akik az 1882. évi XI. t.-cikk alapján számított államsegélyt kapják ugyan, de az viszonyaik folytán kiegészítésre szorul. 2. Havi segély (havi 20—30—40—50 K) olyanok számára, akik az előző állami segítésben nem részesülnek s arra rászorulnak. 3. Kisebb kamatnélküli kölcsön (100— 200 —300 K) olyanok számára, akiknek üzemben levő ipara ezt a segitő-eszközt igényli s akiknek egyéni megbízhatósága és miihelybe- rendezése (üzletfelszereltsége) valószínűvé teszi, hogy a nyert kölcsönt a háború után 5—10 koronás havi részletekben visszatéríthetik. Mennél közelebb érünk a hadszintéri határhoz, annál lelkiismeretesebben kell a megtört existenciák kisegítésének adatait felvenni. A segélyezés kiterjedhet a kereskedelmi és iparüzletekben alkalmazott magántisztviselőkre is és pedig úgy a hadrakeltre, mint azokra, akik a háború következtében vesztették el keresetüket. Kiterjedhet a családos munkásokra is. Azonban külön lapon kell felsorolni az önálló iparosokat és kereskedőket (együttesen) s külön az alkalmazottakat. Életbevágóan fontos az illetőkre és az egész segélyezési akcióra, hogy az adatok sürgősen felvétessenek és a kamarához még e hó 28-áig beküldessenek, mert a kamarának február hó 1 -re kell felterjesztenie a javaslatát. Az igények és adatok megállapításánál ott, ahol az ipari és kereskedelmi testületek vannak, ezek a régi céhkorszak nemes erényeit vegyék elő, minden egyes szakma elöljárósága járja be a szakma iparosait állapítsa meg családias együttérzéssel az igényeket és adatokat, mert szépen mondja leiratában az ország miniszterelnöke, hogy: „ezek a családok csak kartársaik körében fedhetik fel nyomorukat, csak ka, társaik segitőkezét fogadhatják el keserves megalázkodás nélkül,“ Kamarai kerületünk oly közel fekszik á hadszíntérhez, ennek annyi közvetlen és közvetett kárhatását érezte, hogy mélységes felelősségtől áthatva kell lenni mindenkinek akkor, amikor a . egités alkalma elénk adódik és annak kihasználása csak lelkiismeretes munkától függ. Debrecen, 1915. jan. 11. A kerületi kereskedelmi és iparkamara nevében: Szentkiiályi s. k., Szávai s. k., elnök. titkár. E nagyfontosságu megkeresést azzal közöljük, hogy segély iránti kérelmek Brichta Miksa elnök, vagy Pucser Károly alelnök úrhoz adandók be. A VÖRÖS Bfs HÍREI. Megszűnt kórház. A helybeli honvédlaktanyában eddig fennálló katonai szükségkórház f. hó 15-ikével megszűnt. Sajnálattal kell megemlékeznünk ezen eseményről, mert egyrészt városunk hazafias kötelességének teljesítését, másrészt olyan intézményt láttunk benne, mely a város forgalmát bizonyosan növelte némileg. Az el nem szállítható sebesültek a Vörös Kereszt kórházakban nyertek elhelyezést. A katonáknak. A városon elhelyezett sebesült katonáknak a rendes kórházi koszton kívül néha juttatnak egyet-niást a város jótékony közönségéből egyesek. A személyesen kiosztott ajándékszerii dolgok igen kedvesek szoktak lenni a katonák előtt, mert a jószívűségnek és figyelemnek jeleit látják bennük. Igen kedves és nemes szívre valló cselekedetet követett el a múlt napokban Papp Györgyné, sz. Szilágyi Veronka, aki leányával, Hancsis
