Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-05-09 / 19. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. május 9. 19-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ....................................... 8 koronaFé lévre ......................................................4 „ Negyedévre ........................................ 2 „ Tanítóknak egész évre..................................5 „ Fá k, madarak, gyermekek. Három fogalom, melyekkel kapcsolatban három tavaszi ünnepet szankcionált a modern társadalom, mely hovatovább mind öntudatosabban ápolja a közös emberi ünnepeket. Amiért minden becsületes emberi szív áhítozik, a béke napját, amitől mindnyájau egyaránt sejtelmesen félünk, a halottak napját, — most legújabban a madarak- és fák napját és a gyermeknapot mind közösebb érzelmekkel üli meg az egész társadalom. Valami távol jövő zenéjének előrebocsátkozott hangjai csapódnak ki ezekből az ünnepekből. Talán az emberiség eggyé olvadásának útjait egyengetik ezek az ünnepek, melyek egy-egy érzelmesebb emberi vonás, vagy egy közös emberi érdek köré kezdenek csoportosulni. Talán ezen az utón jutunk el ahoz az állapothoz, mikor el fognak tűnni a faji korlátok, mert mindnyájan emberek vagyunk. Az emberségünk, a jótékonykodásunk kezd mindinkább önmagáért való lenni. Nem kérdezzük, hogy kinek a gyermekének adunk, csak adunk a gyermeknek, a jövő emberének. Kezdjük megtalálni a mindnyájunk között rnegFőszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = levő kapcsolatokat, kezdjük érezni a közös érdekeinket. Ezekbe az alakuló uj formákba sajátságosán kerülnek egymás mellé a fák, madarak és gyermekek. Annál a banális kapcsolatnál, melyet a kis madarak, kis virágok, kis gyermekek egyaránt gyöngéd mivolta szinte ránk erőltet, egy prózaibb, de sokkal mélyebb magyarázatot lehetne adni annak, hogy itt e három fogalom együvé kerül. Veszendőbe menő értékek mentéséről van itt szó. A fák, melyek valaha az ember közös vagyonát hépezték, a hatalmas erdőségek, mind jobban pusztulnak. A gondatlanság és a fásultlelküség ma is egyre pusztítja a fákat. Az érző és előre gondolkodó ember megismerte a fa értékét, mely meleget, díszt árnyékot szolgáltat. A növényzet rombolásával pusztuló madárvilág becse akkor lett nyilvánvaló, mikor terméseinkre szabadultak a férgek. Közös emberi érdekeket istápolunk hát, mikor védjük a madarat, kíméljük a fát. Egy jobb belátással biró társadalom kiépítését munkálja az iskola, mikor a tavasz egy napját „madarak és fák napjáénak szenteli. És mit tartsunk a gyermek-napról? Bizony ekkor is veszendőbe menő értékeket mentünk, gyermekeket. Az emberiség és a Föld közös kincsei ők is, mint a fák, madarak és a virágok. Szerkesztőség és kiadóhivatal : NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. _____________Nyilttér sora 60 fillér.______________ Ny íregyháza sem végleges! Hogy .mennyire nem találkozott a g. k. magyarok helyeslésével a püspöki székhelynek Nyíregyházán való elhelyezése, mi sem mutatja jobban, mint hogy a g. k. közvélemény kijelentésében vezető szerepű Hajdudorog montsre küldöttséggel tiltakozott gróf Tisza István előtt a székhelynek akár Nyíregyházán,, akár Debrecenben való elhelyezése ellen. Május elsején d. e. 11 órakor vezette a kétszázhatvan tagú küldöttséget Domahidy Elemér főispán gróf Tisza István miniszterelnök elé. A küldöttségben ott volt hitfelekezeti külömbség nélkül Dorog egész intelligenciája és a cívisek közül számosán. A küldöttség szónokául Újhelyi Andor szentszéki tanácsos, Hajdudorog plébánosa lépett Tisze elé. Elmondta hogy félszázados nemzeti küzdelmük eredménye volt a hajdudorogi önálló püspökség felállítása. A székhelynek Debrecenbe vagy Nyíregyházára való elhelyezését sem anyagi, sem kulturális célok nem indokolják, mert a város hajlandó minden anyagi áldozatra, a kulturális jelentőséget pedig a görög katholikusság szempontjából kell mérlegelni, melynek a kálvinista többségű városokban keresni valójuk nem lehet. A pápai tekintély, a királyi akarat szentségébe vetett hitet ingatná meg Hajdudorog népeiben a székhely másfelé helyezése, amelynek káros következményei ki sem számíthatók. Favágók. Irta: Tömörkény István. Volt nekünk három favágónk, három öreg elesett ember, akik hónapról-hónapra vágták a pincében a tüzelőfát. Sokáig azt sem tudtam róluk, hogy vannak-e a világon. A fontos kérdés mellett, hogy legyen fa télire, elenyészik az a másik, hogy ki aprózza föl. Csak annyit tudtam felőlük, hogy öregek, törődöttek és nyomorékok. Az egyik, a sánta, az még leginkább helyt állt magáért, még volt némi erő a karjában. Ö egymaga állt a kecskeláb egyik oldalán s maga húzta a fűrészt. A másik oldalon már ketten álltak, ott már csak úgy járt a fűrész, ha mindketten húzták. Kis, földszintes házakban a pincéből minden zaj fölhallatszik a szobába, még az is, mikor a hasábfa lefürészelt része a kecskelábról a többi közé hullik. A fűrész sivitása is hallható, meg az a kellemetlen hang is, mikor vékony acélfogait reszelik. Ősszel, a télelő homályos, hideg hónapjában a legjobb cigányprímás nótájánál is szebb muzsika, mikor a pincében szól a fűrész és azt kiáltozza: Ide nézzetek hé, mert nem fog itt senki sem fázni, mikorra a hó leesik. A hideg különben is kutyának való mulatság. Hallottam már a külvárosban a népeket tárgyalni a hidegségek felől s azt beszélték, hogy a hosszú télen át, mikor minden munka áll, a kenyér evés volta nem olyan szigorú dolog, mint a fázás. A kis családnak valamely módon mégis csak jut valamicske kenyér, de, azt mondják, nincsen szivszaggatóbb valami, mint mikor a fütetlen szobában nincsen védekezés a hideg ellen s az apró gyermeknek fáz- tában a könnyei megerednek. így hát hallatszik föl a fűrész sivitása a pincéből ma is, holnap is, de még az ötödik nap is, meg azután a következő héten is. Ej — mondom otthon — de jó világ jár rátok, hogy egész héten át vágatjátok a fát, Talán valamely jólelkü ember erdőt testált rátok ?Nono, mondják, ez nem egészen igy van. A fa nem olyan sok, inkább kevés, még ez is drága, mivelhogy az elődök kivágták a fákat, de újat nem ültettek helyettük, úgy hogy nem igen sok erdő maradt meg a lábán. A pincében nem a fa sok, hanem csak a favágók nyomorúsága. De az elesettséget pótolni kell. És az emberek anélkül, hogy összebeszéltek volna, egyértelműig elhatározták az elesettek felkarolását. Az úgy volt ezen három favágókkal, hogy egyik házban ekkor, a másik házban amakkor fogy ki a fa és uj ölet kell felfürészelni. Azok a házak aztán, akik ebbe bele vannak egyezve, tudatják ezt velük. De maguk is utána néznek. Azonban hát úgy áll a bál, hogy az a három, összetört ember négy nap alatt sem igen tud egy öl fát fölvágni. Ha pedig négy napig egy házban dolgoznak, a többi munka elmarad tőlük, mivelhogy ha a fa a végit járja, nem lehet vele várni, az étel nem fő meg magától s a szobában a kályhák mindig tátogatják a szájukat. így aztán hát azok a házak, amelyek a három öreget fölfogatták, aféle csendes és ártatlan megegyezésre jutottak, hogy hir. * * * női- és uridivat-áruháza Nagykároly, Deák-tér 18. > Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérnemöekben, színe? és fehér damast asztalterítőkben. RUBLETZKY KALMAN *
