Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-05-02 / 18. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. május 2. 18-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 korona. Félévre ......................................................4 „ Negyedévre ........................................ 2 „ Tanítóknak egész évre ..................................5 „ Fő szerkesztő : DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. ------- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Sz erkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ;= Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ■ Nyilttér sora 63 fillér.___________ El őfizetőinkhez. Alulírott Kölcsey-nyomda részvény- társaság megszerezte magának az Északk Újság tulajdonjogát. így két lap van ez idő szerint birtokunkban: a „Nagykároly és Érmei-lék“ és az „Északkeleti Újság“. E két újságot egyesítettük és a jelen számtól kezdödöleg „Északkeleti Újság Nagykároly és Érmelléka címen bocsátjuk útjára. Mikor e mozzanatról értesítjük mélyen tisztelt előfizetőinket, úgy érezzük, hogy megnövekedett eröbirással léphetünk a nagyközönség elé. Két életerős, a haladásért harcoló lapot sikerült most egyesítenünk, melyeknek külön-külön is tekintélyes erejét egyesítve nagyobb méretű és eredményeiben isnagyobbszerii küzdelmet vívhatunk vármegyénk, de különösen városunk anyagi és kulturális javaiért. Lapunk politikával is fog foglalkozni. Amennyiben azonban a szerkesztőség kebelében különböző pártállásu személyek vannak, a politikai vonatkozású cikkek csakis név alatt, vagy egyéb jellel fognak megjelenni. Lapunk fő gondját azonban vármegyénknek és városunknak jövőjével való foglalkozás fogja képezni. E tekintetben teljes lelki nyugalommal adjuk a polgárság kezébe ezt a lapot, melynek egyedüli célja a vármegye és a város érdekeinek felvirágoztatása lesz. A polgárság, mely figyelemmel kiséri a közügyek folyását, egy legmeszszebbmenöleg tájékozott, sokágú összeköttetéseinél fogva mindenről értesült és föltétlenül megbízható lapot kap ezzel a kezébe, melynek útmutatásai szerint a nagyérdekü ügyekben nyugodt lelkiismerettel foglalhat állást. Lapunk főszerkesztőjéül sikerült megnyernünk dr. Vetzák Edét, felelős szerkesztőjéül pedig dr. Nemestóthi Szabó Albertet. Mindkét szerkesztőnek agilitása és a város érdekeiértvaló lelkesülése jól ismert a közönség előtt és föltétlenül garancia arra, hogy ezen egyesített lap minden hozzáfűzött várakozásnak meg fog felelni. Örömmel adjuk továbbá tudomásul, hogy az eddigi két topnak összes munkatársai továbbra is bentmaradnak a top szerkesztőségében s munkájukkal támogatni fogják azt. Mikor az Északkeleti Újság Nagykároly és Érmellék egyesitett topunkat ezennel útjára bocsátjuk, kérjük mélyen tisztelt előfizetőinket, fogadják ezt olyan szívesen, mint fogadták előbbi topjainkat. A mi meggyőződésünk, hogy olyan topot adtunk vele a közönség kezébe, mely mindabból a legjobbat fogja nyújtani, amit csak egy vidéki heti top a közérdek képviselete hírszolgáltatás és szórakoztatás szempontjából nyújthat. Nagykároly, 1914. április hó 30-án. Kölcsey-nyo m da részvénytársaság, mint az „Északkeleti Újság Nagykároly és Érmellék‘ kiadót ulajdonosa. á középosztály hanyatlása. Élet-halálra folyik a harc —azéletért. Az életért és annak fenntarthatásáért. Mindenki tudja, hogy az adott viszonyok és azoknak kihasználhatása között valami nagy, kijavithatlannak látszó hiba keseríti el a kevésbbé módosok életét. Munkálkodunk, fáradozunk és verejtékkel keressük meg mindennapi kenyerünket.Már aki megkeresi. De hányán kinlódnak- bajlódnak, hányán vannak, kiknek kemény párnája a gond, s mégsem képesek a mindennapira szert tenni ? Hányán tespednek tépelődésben, honnan kerítsék elő a másnapi fenntartáshoz szükséges eszközöket, minden becsületes igyekvés, minden túlfeszített munka dacára? Kevés tízezren vígan élik életüket s érzéketlenül nézik a milliók kínos vergődését. Nekik ez a vergődés nemcsak hogy nem árt, de ép ez biztosit nekik gond nélküli kényelmet, mértéktelen élvezetet. Csevegés a Riviéráról. A mentoni Louvre, a Riviérán szórakozó magyarok egyik fő-fő találkozó helye előtt a szokott vig társaság feketézik együtt, élvezve, jobban mondva nem élvezve egy bár nagyon ambitiosus, de zenei sikerekben nem túlságosan • gazdag olasz énekesz hangtornászását. Ilyenkor lesznek megtárgyalva a lezajlott események — néha az igazságtól eltérően, de mindenesetre sok jóakarattal; a megtárgyalás oltárára t. i. igen szívesen áldoznak az emberek, gondosan ügyelve, hogy inkább többet, mint kevesebbet adjanak. No de ez már in- ternationális szokás!!! Ilyenkor lesz megállapítva a programm a nap további részére; és minő következetesség! Mindennap megegyeznek abban, hogy mindenki mást akar, mint a másik. Végre elhatározzák, hogy a Cap Mar- tin-en az ottani Concours Hippique után a Pavillonban találkoznak és theáznak. Merő véletlenségből mind Montecarloban a Casinóban kerülnek majd össze. „Nekem még napernyőt kell venni, a Lalla értem jön . . . Jancsika! maga nem jön ? Segítsen választani! Hívja a Julest és a Josot is!“ Úgy látszik meggyőződése a kis nőnek, hogy több szem többet lát!! 1 . . . No tessék! És még vannak, akik azt állítják, hogy a nők túlságosan önállóságra törekszenek! Hiszen még egy napernyőt sem tudnak egyedül kiválasztani ... Le alább is a Riviérán nem. A társaság hirtelen felélénkül, mert megjelenik a Dúc de Menton alakja, akiért mindenki lelkesedik és nem ok nélkül. Harminc éve tölti a telet Mentonban. Ezt persze nem ő mondja, ő mint gavallér és nőbarát egyáltalán nem beszél évekről, akár csak egy bizonyos méltóságos ur Szatmár környékén. Harminc év alatt kiérdemelte Menton város diszpolgárságát és a fentemlitett, ha nem is legitim, de mindenesetre találó elnevezést, mert a magyar, ha száz és száz hibája van is, de föltétlenül ur tetőtől-talpig, főleg külföldön, hol faját méltán törekszik reprezentálni. Illusztris honfitársunk nagy örömmel számol be a magyar társaság két ifjú tagjának sikereiről bizonyos amerikai misseknél. Ezek a világot egyedül bebarangoló missek nehéz feladat elé állitnak bennünket a női erények tekintetében oly skeptikus magyarokat. Modern önnállóság ide, angolszász hidegvér oda, de mi azért csak nem mulasztjuk el rosszat feltételezni ahol csak lehet, sőt ifjaink hódításainak is éppen ebben látjuk a kulcsát. És az a sok malitia a mit a magyarok rossz májusága csak felszínre bir hozni, a derék és szőke angol szász fajról, ott lesz hangosan letárgyalva az illetők füle hallatára. Be jó is ez a magyar nyelv külföldön! Az ember szabadon szidhat mindenkit, a zsidót kivéve, mert az épen külföldön mind magyar. „Itt van már ez a vén sovány skatulya megint. Nem hogy otthon maradna Angliában harisnyát stoppolni, hanem ide jön aesthetikai érzésünket rontani. „Hát ahoz a kis kövér pirosarcu hirtelenszőkéhez mit szólsz. A tennis club titkárának az ideáljához.“ RUBLETZKY KÁLMÁN női- és uridivat-áruháza t # / - —— - iiagyiuuvijT, wcon-iw iu. ^ ! Ajánlja Isgdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérnemüekíen, színe? é? fehér damast asztalterítőkben. ! Nagykároly, Deák-tér 18. *
