Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-05-02 / 18. szám
2-ik oldal. 18-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. Ennek az osztálynak az ellentéte a szegény munkásnépség, mely nyomorának tudatában tömörül, szervezkedik a harcra és azt sokszor győzedelmesen állja is. E két merően ellentétes népréteg közé, mint két egymáshoz surlódó malomkő közé van ékelve a magával tehetetlen középosztály, melyet aztán úgy megőrölnek, mint a búzát lisztté. Felülről is nyomják, alulról is. Előrlődik biz az egészen. Pedig az állam gerincét ép a közép- osztály alkotja. Bizonyság erre, hogy amely államnak tetterős, jómódú középosztálya van, az maga is erős, hatalmas. Oly megdönthetien igazság ez, hogy megfordítva is megcáfolhatatlan: amely államnak gyenge, szegény a középosztálya, az hatalomra nem vergődhetik. A kapitalizmus a diktátor szerepet játsza. „Pénzzel mindent, pénz nélkül semmit!“ ez a jelszó. A diktátor szavát csak a szocializmus meri ellenezni, nem egy kemény diót rakva elibe feltörésre, így aztán szépen drágul minden : az élelmiszer, az ipari cikkek egy oldalt, a másik oldalon meg vannak ellensúlyozása : a munkabér. Azt kellene hinni, hogy igy hát kiegyenlitődik a különbség. Drágább a fenntartás, de viszont nagyobb a munkabér, nincs hát semmi baj. Csakhogy ezt az ellensulyozási mulatságot a középosztály fizeti meg. Az a középosztály, melynek ebből a mulatságból épenséggel semmi élvezete nincs. Az a középosztály, mely hihetetlen módon adózni köteles a tőkének s amely ennek tetejébe a nem kevésbé hihetetlen módon felsrofoTf munkabéreket is kénytelen megfizetni. Szervezkedni, tömörülni ennek az intelligens osztálynak derogál. Nem derogál azonban szerényen, alázatosan kérelmezni, különösen az ez osztályhoz tartozó tisztviselőknek, köz- és magánalkalmazottaknak. S az eredmény? Semmi, vagy olyan kevés, hogy helyzetűknek állítólagos javítását csak gunyolásnak lehet tekinteni. De azért a középosztály tűr, mert tűrni kénytelen. Nincs benne több energia, mint amennyi a kérelmezéshez kell. De hovatovább tűrhetetlenné válik a helyzete és tévednek, kik azt hiszik, hogy az elerőtlenedő középosztály áldozati bárányként fogja fejét a vágótőkére hajtani, csakhogy a pusztuló középosztály áldozatokként a többi osztályt is magával ránthassa, ami okvetlenül beköveí- keznék. Tévednek, mert az életet védelmezve a végső elkeseredés perceiben iszonyú módon megnő az eddig nyugvó energia, mely aztán tör-zuz mindent, ami útjába gördül és elfogja söpörni mindazokat a viszásságokat, amelyek eddig megmételyezték közéletünket. Városi képviselőtestületi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete április hó 26-án d. e. 10 órakor Debreceni István polgármester elnöklete mellett rendkívüli közgyűlést tartott. o Bemutattatott Hetey Ábrahámnak, a város nyugalomba vonuló főjegyzőjének bucsuirata, melyben szívélyes és jjneleg hangon vesz a város közönségétől búcsút. Felolvasás után a képviselőtestület tudomásul veszi és a maga részéről ismételten nagyrabecsülését nyilvánítja Hetey Ábrahám volt főjegyzővel szemben. Bemutattatott Jordán Ferenc volt nagykárolyi rajztanárnak ösztöndijalapitványi okirata, melynek 1 — 1 példánya a város, a rk. elemi iskola, rk. főgimnázium és iparos tanonciskola levéltárába helyeztetik el. A városi épitésj szabályrendeletnél a belügyminiszter módosítása folytán azt a változtatást teszi a képviselőtestület, hegy a belvárosban 150 négyzetölnél kisebb telekre építési engedély nem adnató. A kereskedelmi piiniszter nem hagyta jóvá a felterjesztett záróra, szabályrendeletet, mert nem vette tekintetbe a törvény, idevonatkozó részeit. A képviselőtestület úgy határozott, hogy a megfelelő helyeken ázóról-szóra átveszi a törvény szövegét. A nagykárolyi városi képviselőtestületnek a Nagykároly—peéri vasút segélyezése tárgyában hozott határozatát a vármegyei törvényhatóság jóváhagyta, igy az most felterjesztetik kormányhatósági jóváhagyás végett. A város kölcsöne. A vásárvám és piacterület megvételéhez szükséges összegeknek kölcsön utján való megszerzése tárgyában hozott a képviselőtestület határozatot. A vételárban már kifizetett 100 ezer koronát a helybeli pénzintézeteknél vette fel a város. Most, hogy újabb 50 ezer korona törlesztése vált esedékessé, arra való tekintettel, hogy a belügyminiszter által kilátásba helyezett olcsó kölcsönhöz még nem juthatott hozzá a város, egyhangúlag elhatároztatott, hogy a helybeli pénzintézetektől felvett 100 ezer korona visszafizetését 1915. julius 1-ig kitolja a város és az esedékes 50 ezer K-t is ugyanazoktól veszi fel. Erre nézve már meg is kérdeztettek az összes helybeli pénzintézetek s mind a nyolcán vállalják a reájuk eső pénzt. Brichta Miksa képv. tag aggályait fejezi ki, hogy nem lesz-e későn a kölcsön felvételéről a tavaszi közgyűlésen tárgyalni, mint ahogy az előterjesztés mondta. Polgármester megnyugtatja felszólalót azzal, hogy a pénzügyminiszter most keres olcsó kölcsönt a városok számára, ami addigra bizonyosan meg is jön. A laktanya ügye. A városunkban elhelyezett honvédzászlóalj megszaporodott létszáma már nem fér el a régi hajlékban. A város már hozott is arra nézve egy határozatot, hogy szükség esetén újat épit. A honvédelmi minisztérium most leirt, melyben felhívja a várost, hogy hajlandó-e a város egy 1. osztályú laktanyát 25 évi biztosítási időtartamra építeni ? A jog- és pénzügyi bizottság ajánlata erre vonatkozólag az, hogy abban az esetben, ha a meglevő laktanyának kibővítése lehetséges, akkor a meglevő béren kívül még az újabb költségek után évi 8 °/o-nak megfelelő évi bért kér. Ha pedig újat épit, akkor az ösz- szes költségeknek 8 °/o-át kéri évi bérösszegül. Dr. Vetzák Ede képv. tag kifogásolja, hogy az ajánlat fix bérösszeget nevez meg. Szerinte ezt olyképen kellene megtenni, hogy az ajánlat a további tárgyalás alapját képezhesse. Úgy kellene pl., megfelelő kamat fejében adja bérbe a város a'laktanyát. Eire a katonai kincstár „Azt elvinném Piskoltra konyhalánynak.“ Ilyen és hasonló ha nem is túlságosan szellemes, de minden esetre találó megjegyzések hullámjait verte fel a megzavart aesthetikai érzés mikor mintha csak épen az aesthetikai egyensúly helyreállítására jött volna megjelenik egy igazán szép magyar asszony. A társaság tagjai sietnek is ezt kijelenteni, azonban a férj tekintete kiben rendszerint nincs elismerés legalább nejével szemben fennakad a kalapon. „Drágám hát mit csinálunk“ hangzik a férj és háromleányos családapa felé. „Aranyom, amit parancsol, ... de mindenek előtt vigye vissza ezt a kalapot, mert az absolut rosszul áll magának.“ „De drágám, hiszen ott volt amikor választottam.“ „Az mindegy! csak vigye vissza, majd Illy elmegy magával.“ . . . A szóban forgó Illy azonban nem látható amennyiben élénk tárgyalást folytat az irodában a Hoteldirecktorral. „Das Zimmer? Ja! für dem Herrn der aus Ungarn kommt! Schon angekommen? wieder fort? Wie so?“ Mindennek az lett az eredménye, hogy Illy igen könnyen felhúzható kíváncsisága végsőkig feiesigázódik és nem várva be a direktor további magyarázatait tőle telhető gyorsasággal örvendezteti meg a társaság kint lévő tagjait és a mit sem sejtő „Drágámat“ valósággal agyonhalmazza kérdéseinek áradatával. „Igaz, hogy megjött... ? Elment... ? !... miért. .. ? Venlimigliába . . . ? A nem igaz ...! beakarsz csapni . . .! „Többet nem tud kérdezni, mert e percben érkezik a Hotel elé a két bejáhrte Schimmel“ által vontatott omnibus, és „Drágámnak“ ártatlanságát holmi becsapást kísérletek gyanúja ellen boldogságtól naphoz hasonló ragyogó arccal siet bizonyítani a kocsiból kilejtő deresedö ifjú ur . . . meg van! kiáltással diadalmasan mutatva a kocsi belsejéből szintén napvilágra kerülő bőröndre és táskára; s mivel, hogy manapság már semmi sem marad titokban kiderül az is,1 hogy a most érkezett, kit azt hiszem felesleges bővebben bemutatnom mint hazánk néppárti kerületeinek örökös képviselőjelöltje, megyei életünk egyik fő agitátora, számtalan bel- és külvonatkozásu pletykák lelkes beszerzője, tartálya és udvari szálíi- tója, mint a megyei privát házasság közvetítő egyesületnek fő tippszállitója etc ... etc . . . eddig még ismeretlen okokból — szerencsésen lekéste a Menton-felé lévő csatlakozást és kénytelen volt éjnek idején automobilra bízva magát és pakkjait teljesen megigézve a gyönyörű táj. Holdsugár, csillagok . . . tengermormolás etc . . . etc. által, megfeledkezve mindenről, mi közvetlen környezetében volt. . . . mondom teljesen megfeledkezve a külvilágról; pakkjait az autón feledte és hagy ta őket vonulni Ventimigliába. „Hja eher Cousin itt nem tehetsz semmit megtorlatlanul . . . itt még a vonat is ambitió- val dolgozik s nem engedheti, hogy valakinek a gondolatai express gyorsasággal tegyenek túl az ő gyorsaságán csak azért, hogy végig száguldva a Cote d’ Azúron hamarább consta- tálhassák, hogy ah ca c’ est beau lieu!“ (vagy talán Baulieu helyesebben lesz?) . . . Hony sóit qui mai y pense. Egyáltalán mint később is kitűnt, fent- einlitett hely nagy vonzerővel biihatott hősünkre, mert igyekezett azt mindenféle kigondolható modern jármű segítségével minden irányú fekvésében megközelíteni és megszemlélni. Úgy látszik, sok szépet hallhatott e helyről ; s mivel ő a tettek és merész elhatározások embere nem riadva vissza még holmi lezuhanási és vizbefulási veszélyektől se, a szó szoros értelmében madártávolságból is óhajtotta látni, a rá nézve oly vonzó helyet és gondolva bátrat és merészet, madara itani akarva magát, beülve egy aeroplánba, felszálla a légekbe s onnan büszkén néze le minden földi halandókra, ragadtatá magát Beaulieu és a dicsőség felé. S hogy miért épen ezt a formát választotta, arról is sokat lehetne csevegni ... de ha mindent szavakba öntene az ember, mi maradna a phantásiának s mi lenne az a „nem tudható“ ... kis hajtás, amelyből az „on dit“-ok évszázados tölgyekké oly természetellenes gyorsasággal fejlődnek ki?... No dehát ismét csak „Hony sót qui mai y pense.
