Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-03-07 / 10. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. március 7. 10-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .............................. Fé lévre ........................................ Negyedévre .............................. Ta nítóknak egész évre .. 8 korona. 4 „ 2 „ 5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 40 fillér. A nemzetiségi kérdés. Sok nagy kérdés vár megoldásra Magyarországon. E kérdések között körülbelül a legkényesebbnek a nemzetiségi kérdést tekinthetjük. A helyzet az, hogy az évszázados viszontagságok által anyagi és erkölcsi erejében meggyengült nemzet minden túlsúlya mellett kénytelen bizonyos mértékig szőrmentén bánni azokkal, akiket a saját házában joggal tekinthet idegeneknek. A rossz gazdasági politika megnövelte a nemzetiségek anyagi erejét, a rossz, közigazgatás megakasztotta a nemzetiségek asszimilálódását úgy, hogy ma, aki nyelvében és érzésében nem magyar, valósággal ellenségnek érzi és vallja magát. Ennek köszönhetjük azt, hogy Magyarország, amely ezer esztendő óta minden belső villongások dacára is úgy jelent meg, különösen a külföld előtt, mint teljesen egységes nemzetnek lakóföldje, ma már a külföldiek szemében is valóságos mozaiknak tűnik föl, különböző elemekből összerakott laza állam- szervezetnek, amely egykettőre megérik arra, hogy részekre ömöljék, hogy elveszítse nemzeti karakterét s legyen belőle olyan ország, amelyet csak a katonai szuronyok tudnak összeforrasztani. Vájjon szabad volt-e mindennek bekövetkeznie? S ha már ez az állapot legalább látszatszerint bekövetkezett, vannak-e rá módok s eszközök, amivel a helyzeten javítani lehet? Határozott választ adnunk ezekre a kérdésekre végtelenül nehéz. Annyi bizonyos, hogy a debreceni pokolgép felrobbanását követő tragédia sok ember előtt igazolni fogja annak az állításunknak helyességét, hogy nemzeti politika Magyarországon az engedékenység politikája nem lehet. Olyan országban, ahol a nemzeti egységet, a magyar faj szup- remációját még sokkal nehezebb viszonyok között is meglehetett óvni, az egyedüli helyes nemzeti politika csak az lehet, ha az utolsó leheletig kitartunk a „Nem alkuszunk“ álláspont mellett. Nagyon természetes, hogy ez a dolog nem zárja ki, miszerint valamennyi, e hazában élő nemzetiség megkapja mindazokat az anyagi és erkölcsi javakat, amelyekre az ország minden polgára számot tarthat, ha az ország hü, magyar érzésű, bár idegen ajkú fiának vallja magát. Úgy van! . . . Szerény nézetünk szerint a nemzeti politika Magyarországon még a legvészesebb időkben sem lehet az engedékenység, a megalkuvás politikája. Keressünk egyetlen országot, mely a nacionálizmus talapzatán él és virágzik, vájjon találunk-e olyant, ahol egyáltalán megengedik azt is, hogy valamely nemzetiség jogilag és politikailag elismert tényező tudjon lenni. Utalunk Németország példájára. Vájjon ez a hatalmas birodalom nem sokkal heterogénebb elemekből van-e összekovácsolva s ennek dacára, milyen tündöklőén jelenik meg a Németbirodalom egysége mindenki előtt a világon. Ott van Oroszország, amelynek a területén megbízható statisztikai adatok szerint 167-féle nemzetiség él s ennek dacára el tudunk-e egységesebb államot képzelni, mint a nagy Oroszbirodalom. Ezekben az államokban azonban' a nemzetiségi kérdést máskép kezelték, mint nálunk. Gondoljunk csak vissza a poseni telepítésekre. Állítsuk a szemünk elé a nekünk annyira rokonszenves Finnország mai helyzetét. Bizony itt sehol sem látjuk az úgynevezett keztyüs kezet, hanem igen is az uralkodó fajnak vasöklét, amely féltékenyen őrzi a saját fölényét s azt csorbítani semmi körülmények között nem engedi, amellett azonban minden eszközt és módot megad ahhoz, hogy bármelyik nemzetiség, de csak mint a hazának hü és kötelesség- tudó fia, anyagilag és erkölcsileg is boldogulni tudjon. A most élő és iskoláit kijárt nemzedék történelmi tankönyveiből azt tanulta, hogy a magyar fajnak, a magyar földnek csodás átalakító ereje van. Ez igaz is. Ott van rá világos példa a délvidéki és szepességi falvak egész serege. Vájjon ezekkel a bevándoroltakkal, akik kultúra dolgában magával a magyar fajA szerelem örök történeteiből. Mentünk az erdő vadvirágos utján. Körülöttünk fakadt, ujjongott az élet, szeretkezett a madár, gyönyörteljes vágyakozással egymásra hajolt az ág, a bokor és mi ketten mégis szomorúak voltunk. Pedig az asszony eleinte hazudni akart. Magára akarta hazudni az ifjúságot, ami immár bucsuzkodott tőle és nevetett, ugrált gyermekmódon s levelekből koszorút font hófehér nyakára és karjaira. Hiába. Fanyar kedvvel, némán bandukoltam mellette és átkoztam magamat, amiért ilyen bolondságra vetemedtem, hogy eljöttem vele erre az istenverte fürdőhelyre, ahol még egy jóravaló kártyaparti sem akad. És irigykedve gondoltam azokra a példás családapákra, akik nem futkosnak szerető után, hanem szombat este boldog megelégedéssel sietnek hitvesük ölelő karjaiba. Jobb is volna tán, ha megházasodnám. Fölrezzentem. Az asszony átfonta a nyakamat, rám borult és szivettépőn sírni kezdett — Mi bajod, Zsófika, mondd, mi bajod ? Egyszerre az olvadó férfivé váltam, aki sajnálkozásból jobban tud szeretni mint amúgy. Abban a pillanatban újra hajlandó lettem volna elhinni neki, hogy az első vagyok, pedig nagyon jól tudom, hogy előttem már sokan érezték végigfolyni arcukon azokat az édes-sós izü könnyeket. — Ugy-e, rám untál már? — zokogta a fülembe, — ugy-e, megvénültem ? Tiltakozni próbáltam, de észrevette, hogy nincs nagy efőm hozzá és nem engedett beszélni. — Ne szólj semmit, látom én, látom. A szemeid mondják, amik nem néznek rá többé olyan szerelmes vágyódással, az arcod mutatja, mely nem lángol föl csókjaimra. Elérkezettnek láttam az időt, hogy a szakítást végrehajtsam. Leültem egy kidőlt fa törzsére és az asszonyt magam mellé vontam. — Hallgass meg nyugodtan — szóltam hozzá — és ne igyekezzél megcáfolni azokat az igazságokat, amiket most mondok. Ne is szólj közbe, ha megtámadva érzed a nőiségedet, ha észreveszed, hogy többet tudok rólad, a múltadról, mint amennyire gondoltál. Mindenekelőtt tudom, hogy éppen a tizedik szeretőd vagyok Hogy a többieknek épp úgy esküdöz- tél, mint nekem és a velük való első titkos találkozás után ugyanúgy elsirattad a tisztességedet, mint mikor az én lakásomra jöttél legelőször. * Megbocsátottam. Hisz szüksége van ilyenkor minden asszonynak, akikben csak egy csöppnyi is a szeméremérzés, hogy a meztelenségét bevonja valami bizonyos erkölcsi mázzal. Hazudik ugyan — utóbb önmaga is elhiszi a legnagyobb valótlanságot is és ez fődolog. Az őszinteségnek percei ezek és nyiltan akarok beszélni veled. Ne gondolt hát, hogy ki nem nevettelek, ott nem hagytalak volna azután az első találkozás után, ha nem éreztem volna irántad szánalmat. Igen, sajnáltalak, mert láttam, tudsz szeretni. Jól emlékszem milyen veszedelmek közt szöktél hozzám a férjed oldala mellől és hányszor kockáztattad a legnagyobb skandalumai és azt, hogy oda lesz a jó hired és a családod a világba taszít. Az asszony hangosan, szívből fölkacagott. — Csak folytasd, folytasd — szólt sietve, amint megütődött arcomra nézett — majd aztán megmagyarázom, mit nevetek! — Már nem sok a mondani valóm. Ki akarom nyitni a szemedet, hogy elfogulatlanul lásd önmagadat olyannak, amilyen vagy. Neheztelsz vagy nem, a te dolgod — én megmondom : kivénültél már a szerelemből. Igen, szép még az arcod, a karod, a nyakad kívánatos, defa szemeid sugara bágyadt, mint az őszi napsugár és hollófekete hajadon csillogni kezd már a dér . . . Megsemmisülten, mint a sebzett madár, úgy omlott mellém és fájdalmasan, reszketve mondotta: — Ugy-e, eltaláltam ... a dér... a dér. — Azért te nem vagy olyan, mint sok más asszony, — igy akartam vigasztalni. — A boldogságból bőségesen kivetted részed, sem nagy családosok, sem nagy tragédiák nem keserítették meg az életed, nyugodtan, megelégedetten térhetsz hát vissza oda, ahonnan jöttél, a gyermekeidhez, meg a hitvesedhez, aki kell hogy jobban szeres mindenkinél és ódat
