Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-20 / 52. szám
V. évfolyam. Nagykároly, 1913. december 20. 52-ik szám. ÉSZAKKELETI UJSÁ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 korona. Félévre .....................................................4 „ Ne gyedévre ........................................ 2 „ Tanítóknak egész évre..................................5 „ Fe lelös«zerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = IEGÍSLENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: 7 NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM/ („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ac\ íiiiör Grossösterreich és Tisza. (Folytatás.) A gróf Cernin-féle politikusok által kontemplált és általunk helytelenül a Grossösterreich névvel megjelölt eszme a nemzetiségi békén alapszik. Miután e politikusok abból indulnak ki, hogy a német hegemónia Ausztriában már is elveszett, a magyar hegemónia pedig Magyarországon előbb-utóbb tarthatatlanná lesz, egészen logikusak, mikor keresnek egy módot arra, amely mellett az összes nemzetiségek teljes megelégedéssel tudjanak a magyarokkal és németekkel együtt egy birodalomban meglenni. Tekintve, hogy a nemzetiségek egymással keverve laknak és igy önálló államokat bajosan alkothatnak, de meg ezek az államok kicsinyek és gyengék lennének arra, hogy magukat megvédjék és gazdaságilag érvényesüljenek, a közös birodalom létalapja meg van, csak alkalmas berendezés kell hozzá, hogy minden faj jól érezze -magát, de azért az együtt működés ne legyen megakasztva. E célnak elérése végett minden faj számára egyformán biztosítandó volna nyelvének és kultúrájának fejlesztése a lehetőség határain belül annak a kormányzaton, hatóságok előtt és a községi, törvényhatósági autonómiában való érvényesülése, másrészről szoros közösséget kellene létesíteni gazdasági, kereskedelmi, közlekedési, hadügyi és politikai kérdésekben, melyeknek intézését közös parlament volna hivatva intézni és a közösség különösen a német nyelvű közös hadseregben nyerné kifejezését. Látnivaló, hogy ez az összbirodalmi ideál meglehetősen távol áll a magyar felfogástól, ahol nemcsak a dualizmust nem akarják feladni, hanem még többkevesebb, ugynevezet; „nemzeti engedményt“, vagyis a közösség rovására Magyarországnak nyújtandó önállóságot követelnek és pedig bizonyos határig, nem csupán az ellenzékiek, hanem a kormánypártiak is, mint a kilences bizottság programmja mutatta. Ezek a nemzeti engedmények hoztak bennünket oly éles ellentétbe az osztrák centralistákkal. Ezeknek egész tervét veszélyeztette a legkisebb engedmény is, melyet az uralkodó a hadseregben a magyar nyelvnek tesz, mert félniök kellett, hogy ugyanezen követelésekkel fellépnek a csehek, lengyelek és más nemzetiségek s ezzel a h~ Iccreg közössége a birodalom egyik létfeltétele kerül veszélybe. Nem szabad ugyanis olyan naivoknak lennünk, hogy azt higyjük, hogy a csehek meghajolnak a mi közjogunk előtt. A csehek ezzel nem törődnek, hanem egyszerűen követelnek és erejük meg lévén hozzá, ki is fogják vivni ugyanazt a pozitiot, amivel a magyarok bírnak a monarchiában. Ezért van az, hogy az osztrákok kénytelenek a magyar önállósági törekvéseket ellenezni. Az osztrák centralisták ügyes manőverezése és 48-as elveknek Kossuth Ferenc által történt elárulása megakadályozta azt, hogy a magyar önállósági törekvés a kilences bizottság programm- ján túl érvényesüljön és hogy a nemzeti ellenállás, mely ezen önállósági törekvések hatalmas megnyilvánulása volt, gyakorlati eredményt érjen el, sőt épen a 48-asok szégyenletes kapitulálása Bécs előtt s a koalíciós uralom számtalan baklövése az önállósági törekvés iránti szimpátiát is nagy mértékben leszállította az országban. Ily helyzetben került Tisza az uralomra és szó sincs róla, meglehetős ösz- szegü pénz segítségével, de minden nagyobb ellenszenv nélkül sikerült neki többséget teremteni a 67-es alapnak, még pedig a nemzeti irányú fejlődés kizárásával, illetve még eleinte volt erről a kormánypárt programmjában is némi szó, azonban csakhamar elhallgatott teljesen. Az osztrák centralisták azonban nemcsak negatívumot, de pozitívumot is kívántak a munkapárttól, vagyis azt, hogy kezdje meg az eszméik irányában való haladást Magyarországon és pedig legelsősorban béküljön a nemzetiségekkel, tegyen nekünk koncessiókat. Tisza — úgy látszik —, sokáig nem Karácsony-várás. Ezersugáru, szent karácsony Nagy, béke hintő, égi fénye Leér-e újra s bevilágít A szenvedők sajgó szivébe, Hogy permjéjét kételkedésnek Cseréljék lángoló remények ? Szeretethirdető karácsony Leszáll, leszáll megint a földre; Mosolygósán köszönt be halkkal, Szép hópalástjait felöltve, Hol lélekben vigadva várnak Jöttére az Isten — Fiának. Boldogságosztó, szent karácsony! A fájdalom örömre vál ott, Amerre csak esengnek érted, Hogy fényedet békén sugározd. Ha, mint Hálunk, vár minden ember: A szeretet örök lesz egyszer. Károlyi Tóth Lajos. Az udvariasságról. (Gildemeister Ottó.) Minden finomság Keletről származik — mondja egy ősi közmondás. Bizonyos, hogy az udvariasságok legkülönböző formáit legtökéletesebben a keletiek fejlesztették ki. Kina például az udvariasságot, az alapvető udvariassághoz számítja, éppen úgy, mint nyugat az igazságot és bátorságot. A nyugat mindössze jó tulajdonságnak veszi az udvariasságot, mint a tisztaságot, vagy a rendszeretetet, amelyek kívánatosak ugyan, de semmi szükség rá, hogy az ember az égbe jöjjön. Sőt a nyugati világnézetben valami ellenszenv és kellettlen bizalmatlanság nyilvánul meg a kínai erkölccsel szemben ; nagyon gyakran hallani azt is, hogy az udvariasság valami bünfajta. Lessinget citálják, aki beismerte» kellemetlennek tartotta az udvariasság formáit és kötelességeit. „A német hazudik, ha udvarias", mondja a közmondás, amely életelve is lett sok németnek. A német úgy érzi, hogy őszintének és faragatlannak lenni egy fogalom alá tartozik. Ha valaki ezt mondja: „No, majd beszélünk németül!“ akkor el lehetünk készülve gorombaságokra. A faragatlan- ság ilyenkor az ellenfél rovására erkölcsössé válik. Minthogy az igazságosság jó és hasznos dolog és minthogy gyak^n udvariatlanságra kényszerit, ez fogalomzava f okoz és azt hisz- szük, hogy a hasznosság nem az igazságosságban, hanem az udvariatlanság rejlik. Lear királyban erre céloz Karnewall hercege, amikor ezeket mondja : Ezt a fiút valaha dicsérték a nyiltszivü- ségekrt; azóta csak azon erőlködik, hogy goromba legyen. És megfordítva. Mert a tiszteségtelenség az udvariasság kellemes formáit használja és mert tiszteségtelennek lenni bűnös dolog, a germán nyárspolgár azt hiszi, hogy a finom formák a megvetendük. Az erkölcs — úgy véli — egy csiszolatlan gyémántkő. Ugyanaz a logika, amely azon a véleményen van, hogy mert a hízelgés jámbornak tünteti fel az embereket, hogy hát a jámborok okvetlenül hizelgők egyúttal. Szerencsére ez a logika a legritkább esetekben következetes. Az embereket egy belső ösztön megakadályozza abban, hogy a praktikus életben állandósítsák a goromba, durva hangnemet. Az embereket kínosan érinti, ha őket heveletlennek tartják, jóllehet az ő elméletük szerint ez dicséretet érdemel. De azért vannak kivételek, a neyeletlenség tudatos gyakorlói, akik szinte hasznosítják az említett fo:Gallérok gőzmosása: tükörfénnyel hófehérre Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. Hájtajer Pál Kézimunkák, glassé keztyiik. Bútorok, szőnyegek tisztítása,
