Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-20 / 52. szám

2-ik oldal. 52. szám. ÉSZAKKELETI UJSÁG. volt erre kapható, ami leginkább kitűnik abból, hogy az osztrák centralisták a mennyire magasztalták Lukácsot, annyira támadták Tiszát, végül azonban a vá­lasztójog kérdése Tiszát is meghódolásra kényszeritette. A választói reform kérdése kitűnő fegyver volt a centralisták kezében. Az általános választójog szőnyegre hozásával törték meg a nemzeti ellenállást, buktat­ták meg a koalitiót és ezzel szoritották sarokba Tiszát. Tiszának választania kellett, hogy vállal-e minden bécsi kö­vetelést és akkor elejtik az általános választójogot és szabad kezet adnak neki az ellenzékkel szemben, vagy pedig bukik pártjával és jön helyébe az ellen­zék a választói reformmal. Tisza — tudjuk — az előbbit választotta. Tisza helyzete azáltal, hogy az el­lenzéki 67-es pártokkal is erőszakossá­gai miatt lehetetlenné tette az együttmű­ködést, teljesen függőbe került az osztrák centralistáktól, kiknek a Balkán háború alatt sikerült a bécsi politika vezetését teljesen kezükbe keríteni. Tiszának és pártjának nincs talaja az országban. A mely percben Bécsben felmentik és a hatalom eszközeit kezéből kiteszik, ab­ban a percben semmivé vált, mert egy választáson 10 mandátumot sem képes szerezni. A régi szabadelvü-párt is igy volt, de egy különbséggel. Annak nem volt megbízható ellenzéke, melyre a kormány­zást Bécsben rábízhatták volna, tehát tartották, ha nem is mindenben paríro­zott; ma ellenben a koalíciós kormány­zat után tudják Bécsben, hogy az ellen­zékkel is kitünően lehet dolgozni. And- rássy pedig, ki a 48-asok egy részét is már megtérítette, egyenesen oly ténye­zőnek mutatkozik, mellyel Bécs bármely percben helyettesítheti Tiszát anélkül, hogy a cserével rossz üzletet csinálna. Szegény Tisza kénytelen igy bele­harapni a savanyu almába és megkez­deni a masirozást bécsi centralisták commandójára a „Grossösterreich“ irá­nyában azzal, hogy a 40 év óta űzött galomzavart. Gyermekkorom emléke egy go­romba hamburgi, aki szülővárosomba, Brémába jött időnként és a vásáron egy káplár modorá­ban vesztegette a finom glace kesztyűket. A legjobb üzleteket csinálta. A hölgyek úgy okos­kodtak, hogy minél gorombább ez az;ember, annál finomabb a keztyük bőre. Ez az ember, aki gorombaságaival a városnál is tekintélyre tett szert, egy szép napon elsikkasztotta a reá bízott pénzt és megszökött. Az emberek össze­dugták a fejüket: Ki hitte volna, — mondogatták, — ilyen goromba férfi és mégis milyen tisztességtelen! Az udvariassággal szemben tanúsított el­lenszenvet én a németeknél abban az okosko­dásban találom, hogy: az igazságszeretet er­kölcs, a durvaság pedig az erősek hibaja. A barbárok, akik Rómát megdöntötték, kevésbbé, mint a leigázott latinok érezték annak a szük­ségét, hogy konfliktusokat finom modorral ke­rüljenek ki. Az udvariasságot a gyávaság fegy­verének látták és a gyávaság nemcsak a leg­hitványabb btin volt. Reméljük, hogy az utódok az örökség jobb részét, az igazságszeretetet megtartják, mig.a másikat, a durvaságot eltá­volítják maguktól. Fordította: Szabó Imre. és épen az ő pártja által alkotott nem­zetiségi politika feladásával megcsinálja a horvát és román paktumot. Karácsonyi iparpártolás. Sohasem volt nagyobb jelentősége a ka­rácsonyi iparpártolásnak, mint a mai általános pangás szomorú évében. Mindnyájan tudjuk, hogy karácsony előtt, részint karácsonyi ajándékok címén, részint szük­séges cikkekért több, mint százmilliót költ el az ország. Még a mai válságos időben is le­galább 21 millióra tehető ez az összeg, mert az ország 21 millió lakosságból egy-egy koro­nát mindenki elvásárol. Okos iparpártolással ebből a nagy pénz­összegből legalább pár milliót megmenthetnénk. Mert ne higyjük hogy a jól szervezett akció hatástalan. Fényes példa rá a magyar tanszer- iparpártolás, amely a múlthoz képest évi ötven millióval gazdagítja az országot. Közös, vállve­tett munka tette lehetővé, hogy tanszerekért, 60 millió helyett, már csak 10 milliót adunk a külföldnek : közös, jólszervezett akcióval te­hetjük sikeressé a karácsonyi vásárt is. Szervezkedjünk tehát községenkint, csalá- donkint, egyedenkint. Hívja össze a népet a pap, a tanító, a jegyző, a birtokos s magya­rázza meg az iparpártolás országos jelentőségét és egyéni hasznát. Fejtse ki, hogy a inai álta­lános szegénységnek és drágaságnak az évi kétezermilliónyi behozatal a főoka. Azután ve­gye a község népét, hogy a karácsonyi aján­dékul csakis honi tárgyat vásároljon. Az aján­dék a figyelem jele s ajándéknak bármi csinos honi tárgy alkalmas. Ez a téren való luxus magunk és hazánk ellen elkövetett bűn, amely­nek máris százezrek a siratói. Városunkban még könnyebb a szervez­kedés. Itt az intelligens társadalom, az ipa­rosok s a kereskedők bevonásával, az időpa­zarló formaságok mellőzősévél, valamely in­gyenes teremben könnyen létesithet karácsonyi vásárt. Szükség esetén az is elég, ha a keres­kedők kirakataikban megjelölik a magyar ere­detű cikkeket. így lehetne karácsony előtt a külföldre vándorló sok-sok millióból legalább néhányat megmenteni. Lz a pár millió korona tiszta ha­szon volna, melyből mind az eladó, mind a vevő egyaránt részesülne, mert ez a pénz itt maradna az országban, az általános szegénység enyhítésére. Vonjuk be ebbe a nemes és praktikus mozgalomba a polgárságot, a népet, az ifjúsá­got s főképpen a hölgy közönséget, hogy ne kelljen ezt a szerencsétlen évet a végén is husz-harmincmilliós veszteséggel befejezni. A mondottak megvalósítására felhívjuk az összes illetékes tényezők figyelmét : iparosokat, kereskedőket s a nagy közönséget egyaránt, mert az ő kezükbe van letéve a siker kulcsa. A szeretet ünnepének közeledtével gon­doljunk szeretettel a szegény ország sok ezer szegény iparosára és éhező munkására. Szervezhedjünk s cselekedjünk okosan, hogy egyszer már mindnyájunhnak igazán bol­dog karácsonya legyen. Utcaszabályozás Mezőteremen. Dehogy szabályozás! Minden, csak nem ez. Mondható utcagörbitésnek, utcaszükitésnek vagy felmérési és kimérési gyakorlatoknak, vagy palánkkitolás és visszahúzás játékának, mond­ható ez mindennek, ami ebben a községben a fenti cim alatt végbe megy, csak nem ész­szerűnek és olyannak, aminek a törvényes alapját megtalálni vagy inkább A/találni, még helyesebben /e/találni nem nehéz. Aki ismerős ebben a községben, ha most, megnézi, jóformán rá >em ismer. Egy kisebb- szerti tatárjárás utáni állapot jut az ember eszébe, ha az utcán végig megy. Igazán el lehet most mondani, hogy minden rendben van ebben a községben, csak emmi sincs a helyén. Úgyszólván minden második házteleknél kidü­tött kerítések, felszedett pallók, minden öt lé­pésre egy-egy mélységes gödör van; egyik­másikban egy-egy kerités-oszlop áll. Az embe­rek szorgalmasak, egyi. ásóval, másik kapával, a harmadik fűrésszel, a negyedik kalapáccsal — és igy tovább — a kezében dolgozik. S ha megkérdjük tőlük: hát emberek, mit csinálnak ? egész csodálkozással mondják : — Mit ? 1 Hát „szabályozzuk“ az utcát, — mintha más teendő nem is akadna. Miért és hogyan ? ! — Hogy miért, azt mi sem tudjuk, de hogyan, azt már tudjuk, ügy, hogy ma én to­lom ki a kerítésemet az utca közepére és örü­lök a nagy udvaromnak, a szomszéd pedig beljebb viszi az övét az udvar felé s nem tudja kit átkozzon el e miatt, holnap meg már én huzom vissza az enyémet s a szomszédom viszi ki az övét az utcaközepére s igy megy ez minálunk, inig rendbe nem jövünk és egye­nes, szép utcáink nem lesznek. De hát drága mulatság ez emberek. Nem ? — Ezt mi érezzük a legjobban. Ha van pénzünk, ha nincs pénzünk, ha van termésünk, ha nincs termésünk, ha tönkre megyünk, ha nem megyünk tönkre, ha élünk, ha halunk, ennek meg kell lenni, mert közhírré tétetett, hogy ahol a szépitő-bizottság ma valami cöve- ket az utcán vagy valakinek az udvarán lever a földbe, oda keli állítania mindenkinek a ke­rítést, mert ha nem, akkor majd a költségünkön odaviszik s mert mi magunknak mégis csak olcsóbban dolgozunk, mint mások dolgoz­nának a mi kontónkra, hát inkább meg­csináljuk mi — még mielőtt a félfalu Ameri­kába megy, — de csak azért, hogy egy pár 24 óra múlva, amikor a kerítés már a kívánt helyen áll, az a bizonyos szépitő-bizottság új­ból kiszáljon s uj utcavonalat állapit meg. Erre persze mi kezdhetjük és kell kezdenünk újból a játékot, uj erővel, uj költséggel neki látunk a komédiának és hurcoljuk a mi kedves kerí­tésünket. így lesz aztán nekünk szép utcánk, egyenes utunk, hisz már csak ez hiányzntt ne­künk, egyéb más minden jó már meg volt s igy azután nálunk mindenki nem csak szép utcán, de egyenes utón is fog járni, ha most velünk a bolondját járatják is. Bolond még az is, aki járja. Szinház. Az uj színházi szezont majdnem egészen uj társulattal kezdte meg a színigazgató. Is­meretien emberektől véleményt mandani 3—4 estei szereplés után (egyik-másik alig látszott még) nem lehet. Miért mondjunk tehát olyano­kat, amiket aztán késübb korrigálnunk kellene. Az eddigi darabok előadása tetszett a kö­zönségnek. Az első este teljesen zsuffolt ház előtt ment a Cigányprímás. Ezen aratta az uj primadonna az első babérait. A többin pedig szaporította. A férfiak közül igen tetszik a sokoldalú Marossy. A drámai személyzetből legjobbak : Vécsey Ilona és Tóth József. A közönség elég lelkes, de kis csapat szokott lenni. Azonban, úgy látjuk, egészen uj színházlátogatók is vannak a régi hűséges pár­tolók mellett, ami örvendetes jelenség. Az elő­adások közül a legutóbbi, amit láttunk Ártatlan Zsuzsi volt. Feltűnően jókedvű előadásban ment. Váradi Izsónak falrengető nevetéssel és tapssal volt hálás a közönség. Ügyetlenek vol­tak a kórista-Iányok. Marossy alig birt velük boldogulni tánc közben. Szinte jól esett látni, mikor kilökte őket a színpadról. Főszereplők mind jók voltak. Fizessünk elő az „Északkeleti Ujság“-ra. — --------------—————.—_____------1 Re ggeliz és előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok­nak, szöksz omlásban szenvedőknek Az elrontott gyomro 2—3 óra alatt telje­sen rendbeíiozza. Iis üveg 40 fillér. Hagy üveg 80 fillér. Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom